Walter István: Csodaszép Magyarország 297. Bölcske

Róm. kat. templom

Bölcske

Víz alatti erőd

A község területe ugyan a Dunántúl része, de földrajzilag az Alföldhöz sorolható, talaja, annak szerkezete és táji jellege miatt. Az itt élők körülményeit, létfeltételeit a mai napig nagyban meghatározza a község keleti határát átszelő Duna.
A földrajzi sajátosságok közül említésre érdemes továbbá az alföldi jellegű tájból kiemelkedő, a falu lakói által „hegynek” nevezett, de inkább csak szelíd domboknak tekinthető vonulat, amelyen a középkorban még több apró falucska volt.

Elhagyott állomásépület

Rajta fekvő kertjeinek tulajdonosai nagyrészt a szomszédos Madocsa lakói.
A megszűnt Bölcske vasútállomás a Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonalon volt elérhető.

Bölcske neve összefonódik a magyar víz alatti régészet történetével. Itt zajlott hazánkban az első tervszerű víz alatti régészeti kutatás.

A víz alól

A Duna bölcskei szakaszán érdekes régészeti leletet tártak fel a szakemberek a kilencvenes évek elején: egy római kori erődítményt.

A 76 méter hosszú és 56 méter széles egykori épület sarkainál tornyok maradványai láthatók, különösen alacsony vízálláskor.

Az erőd fontos kövei a katolikus templom melletti kőtárban láthatók.

Tátorján. Fokozottan védett

Bölcske természeti adottságai is egyedülállók: a falu határában található az ország legnagyobb TÁTORJÁNOS populációja, amely májusban mutatja legszebb arcát.
A fokozottan védett tátorján jelentős hazai állománya található itt. A löszgyepekre jellemző fajgazdagságot találunk. Megtalálható a védett borzas len.
1982 óta fokozottan védett növény, meleg kori maradványfaj. A szakirodalomból ismert korábbi állományainak jelentős része mára kiveszett; csak néhány helyen, löszsztyeppek és erodálódó, meredek löszfalak növényzetében találhatók izolált, néhány száz tőből álló populációi