a Három királyok

Athén Keresztények temploma

Három királyok

A bibliai napkeleti bölcsek a csillag vezetésével keletről Betlehembe érkeztek, hogy hódoljanak Jézusnak, a zsidók új királyának.
Szokás háromkirályoknak is nevezni őket, ám a Biblia nem nevezi királyoknak őket, arról sem szól, hogy hárman volnának. A Biblia szóhasználata alapján helyesebb a napkeleti bölcsek elnevezés.
A keresztények névvel is illetik őket: Gáspár, Menyhért és Boldizsár

Máté leírása egyszerűen bölcsekről beszél többes számban. Nem említi, hogy hányan voltak. Mégis elterjedt vélekedés, hogy három bölcsről van szó. Ennek alapja az általuk hozott háromféle ajándék: „Kinyitották kincsesládájukat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”

A hármas szám utalhat az akkor ismert földrészekre (Európa, Ázsia, Afrika), más értelmezés szerint a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira
(az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is.
Egy másik magyarázat alapján a XIV. századig a keresztény nyugaton úgy gondolták, hogy három kontinens létezik: Európa, Ázsia és Afrika.
A bölcsek ezeknek a királyai. Ez alapján a történet azt fejezi ki, hogy az egész világ hódol Jézus előtt.

A Három királyok ereklyetartója a kölni dómban

A háromkirályok ereklyéit a kölni dómban őrzik egy díszes síremlékben. A hagyomány szerint az ereklyetartóban a bölcsek csontjai találhatók, melyeket Nagy Konstantin édesanyja, Szent Ilona talált meg a Szentföldön, majd vitette Konstantinápolyba, a Hagia Szophia bazilikába. Innen később Milánóba kerültek, majd 1164-ben I. Frigyes császár vitette Kölnbe.

Január 6-át, az ún. Urunk megjelenésének ünnepét (magyar kifejezéssel élve: Vízkereszt napját) Németországban, Ausztriában és Svájcban a Háromkirályok ünnepének is nevezik. Néhány német tartományban ez a nap munkaszüneti nap.

Szokás ilyenkor házat, lakást is megáldani. Ekkor kerül fel az ajtófélfára az alábbi felirat, mely az adott évszámot és az áldás tényét tartalmazza:

20 + C + M + B + 19

A három betű a Christus mansionem benedicat! (’Krisztus áldja meg a hajlékot!’) imádság rövidítése.
De beleláthatók a háromkirályok neveinek kezdőbetűi is, különösen akkor, ha nem a magyar nevekben gondolkodunk.
A bölcsek nevei ugyanis

• angolul:         Caspar, Melchior, Balthazar,
• franciául:       Gaspard (vagy Gaspar), Melchior, Balthazar (vagy Balthasar),
• németül:       Caspar, Melchior, Balthasar,
• olaszul:         Gaspare, Melchiorre, Baldassarre,
• spanyolul:     Gaspar, Melchor, Baltasa.

80 éves elmúltam már 10 perce !!!!

                                                                                           

80 éves múltam tíz perce........

Ebben a tíz percben semmi különöset nem vettem észre, pedig azt olvastam, hogy ez a kor változásokat hoz az ember életében.

Közismert az a mondás, hogy az életpálya célkitűzéseit évtizedekre elosztva a huszonévesek által vágyott minimum egy-két Nóbel-díj, harmincasként a „Haza bölcse” fokozatra vált, negyvenévesként a bársonyszék vágyával cseréli fel, ötven-hatvanévesként vagyonkát remél.

Nyolcvan évesként már megelégedne azzal is, ha még délelőtt megtalálná a protkóját, szemüvegét vagy a hallókészülékét.

kergettem a labdát

            Ehhez hozzáteszem, hogy fiatalként rengeteg volt az energiám, csak sajnos nem tudtam mire használjam.  Ma már tudom, hogy mit kellene tennem, de sajnos nincs hozzá energiám.

Húszévesen tele voltam tervekkel, hogy milyen módon lehetnék sikeres, kiváló ember. De sokat nem tettem érte.  Szórakoztam, sportoltam és persze dolgozgattam.

a lábaim még bírták

Elmondhatom,  a nóta szerint, hogy „nem nyílt nékem sem tövis nélkül a rózsa”

Azért mire negyven éves lettem már volt három diplomám és ha nem is bársonyszék került alám, nagyon elégedett voltam, hogy taníthatom, oktathatom az akkori fiatalokat.

Hatvan évesen   (erre a koromra terveztem, hogy nyugdíjba vonulok, hisz akkor még ez volt a nyugdíjkorhatár) még egy évet dolgoznom kellett a nyugdíjig.

A „kimagasló tevékenységemért” ha nem is kaptam Nóbel-díjat, de a Köztársasági Érdemrend Lovag-kersztjével tüntettek ki, (amely kitüntetést vasutasként én kaptam először!).

Nyugdíj után – nagy szerencsémre – még sokáig taníthattam a jövendő vasutasait.  Egészen 75 éves koromig.

75 éves kortól mondhatjuk azt, hogy valaki idős, egészen 90 éves korig.
Utána azt mondjuk, hogy agg.

Az idős kort sokan egyfajta sikertelenségnek élik meg. Úgy érzik, hogy valami rossz történt velük. Lehet valós is ez az érzés annak, aki nem tett le soha semmit az asztalra.
De letenni az asztalra azt jelenti, hogy egyáltalán megszületett, hogy dolgozott, gyerekeket nevelt, házat épített, kicsit szétnézett a világban, hogy szeretett néhány embert.

De hát a „rég elmondott szép mesére ki emlékszik már ma?”

Már „szabad” ember vagyok. Ki törődik azzal, hogy hajnali négyig olvasok, vagy számítógépezek. Hallgathatom a régi szép és jó muzsikákat, még táncolhatok is ha úgy tartja kedvem.

El nem cserélném a nagyszerű életemet, családomat, barátaimat a kevésbé ősz hajért, vagy feszes hasért.

Ami szomorúvá tesz, hogy sűrűn meg kell élnem, hogy a legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek, mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával. A nóta szerint. „..sok jó barát lassan kidől már a sorból…”

csak a szépre emlékezem (ki lehet a másik?)

Tudom persze, hogy időnként már feledékeny vagyok, főleg azt felejtem el, ami tegnap történt, de a régi szép emlékek vissza-vissza térnek.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem ráncokat rajzolhasson az arcomra.

Egyre kevesebbet kell törődnöm azzal, mit gondolnak mások. Nem teszek fel magamnak kérdéseket, sőt ahhoz is fenntartom magamnak a jogot, hogy néha ne legyen igazam.

. „Az öregség nem azt jelenti, hogy lezárult az élet, hanem, hogy másként kell élni. Más dolgoknak kell örvendeni, másként kell tekinteni a világra. Azoknak, akik meg tudták élni az életük minden szakaszát, nem lesz gondjuk idős korukban sem.
Talán ez az egyik titok: megélni azt, amiben épp benne vagyunk., ami épp történik velünk.
Fontos még továbbá a szellemi elfoglaltság, olvasás, írás, zenehallgatás

oktatom a fiatalokat

Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok nem fecsérlem olyanra az időmet, hogy mi lett volna ha….

…Bár, ha tudtam volna, hogy ilyen sokáig élek, még jobban vigyázok magamra.

Néha elmerengek a hosszú élet titkán.

Nincs semmi titok. Ha van, akkor az enyém az: egész életemben szegény voltam!  (Nem a saját hibámból!)
Persze csak annyira, hogy nem jutott dőzsölésre, hatalmas lakomákra, nem költöttem italra, nem dohányoztam (mindig), nem jártam konditerembe.

Lovagkeresztet kaptam

A vérnyomásom rendben, a szívem még mindig 72-t ver percenként, nem zabálom tele magamat és minden nap tíz percet tornázok és fél órákat sétálok.

Ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.

 Koós János szerint:  "Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani."                                 

Hogy meddig fogok élni nem tudom. Talán jó lenne elérni a 100 éves kort.   A statisztikák szerint kevés ember hal meg 100 éves kor felett!

Nem felejtettem el a vasutat

Abban bízok, hogy az Úr látja mindazt a jót, amit még meg akarok tenni!

Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.

Fiatalként, idősként az élet szép és ha ezt tudomásul vesszük, akkor még megöregedni is jó.

Semmiképpen nem szeretném úgy befejezni majd ezt az életet, mint Churchill,

 akinek az utolsó szavai állítólag ezek voltak:    „Untat ez az egész!”

REJTÉLYES ESETEK 41. Bogáncs és Bogáncsrend

 

Bogáncs

Bogáncs

A legenda szerint a 13. században vikingek támadtak az alvó skótokra, meg akarták lepni őket.

Hétszáz évvel ezelőtt vált szent jelképpé, mikor a vikingek  (dánok) lerohanták az országot.
Szörnyűséges vérfürdőtől menekült meg az ország a bogáncs által, mely a sötétben mezítláb lopakodó ellenség egyikének talpa alá került. A katona felüvöltött, elárulva jelenlétét.
Azóta a bogáncs a védelem szimbóluma, melyet a Skót Testőrség és a Királynő Highlanderei büszkén viselnek.
A skótok annyira komolyan veszik a bogáncsot, hogy egyik legnagyobb nemzeti kitüntetésük a Bogáncs-rend (The Order of the Thistle). A központi bogáncs-alak körül a skót nemzeti mottó olvasható: Nemo me impune lacessit (Senki sem bánthat büntetlenül  vagy  Senki sem ingerelhet büntetlenül!   -  de jöhet a latinosok pontosabb fordítása!).

Hogy valami magyar vonatkozása is legyen a dolognak: a mi Zrínyinknek is nagyon tetszett ez az idézet, s előszeretettel használta saját életfilozófiája körülírásaként.

Nekem speciel szimpatikus ez a bogáncsos dolog. Önkritikus, ugyanakkor büszke is: igen, nekünk nincs orchideánk, rózsánk, liliomunk, papagájvirágunk. Nálunk csak a bogáncs él meg. Olyan, mint mi. Szeretjük és megbecsüljük. És óvatosan érj hozzá…
Jó fejek ők is, na.     Nem hiába kelták.

Bogáncsrend csillaga

Nyakas, szabadságszerető nép a skót. Nemzeti viráguk lett az a bogáncs,  ami minden viszontagságot túlél.

A zöld szúrós bogáncs a skótok nemzeti szimbóluma. Megtaláljuk rugby-csapatokon, még a rendőrség egyenruháján is.

A legnagyobb, legmagasabb lovagi rendet is bogáncs-rendnek hívják

A Bogáncsrend (Order of the Thistle) vagy teljes nevén A Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrend (The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle) egy skót eredetű brit lovagrend. A rendet jelenlegi formájában 1687-ben alapította VII. Jakab skót király (II. Jakab angol király), aki egy korábban már létező lovagrendet támasztott fel. A rendet a mindenkori brit uralkodó vezeti és 16 tagja (lovagok és hölgyek) lehet, ezen felül a brit királyi család tagjai és néhány európai uralkodó kaphatja még meg. A lovagi cím odaítéléséről a mindenkori brit uralkodó dönt, más brit lovagrendekkel ellentétben nem kell kikérnie a brit kormány véleményét.

Skót címer, alatta bogáncsok

A rend legfőbb jelképe a bogáncs, Skócia egyik nemzeti jelképe. A rend jelmondata Nemo me impune lacessit (latin, "Senki nem ingerelhet büntetlenül") feltűnik az Egyesült Királyság királyi címerének  Skóciában használt változatán is, a brit egyfontos pénzérmén, a Skót Királyi Ezred, a Skót Őrezred, a Kanadai Fekete Őrezred és a Királyi Skót Dragonyos Lovasőrség jelmondataként is.   A rend védőszentje Szent András.
A Bogáncsrend, amely a brit lovagrendekről eltérően elsősorban csak Skóciában használt, a lovagrendek rangsorában a második helyet foglalja el.
Angliai megfelelője, a Térdszalagrend az első, mivel a 14. század közepén alapították..

III. Jakab skót király volt az első, aki személyes jelvényeként kezdte használni a bogáncsot és a virágot ábrázoló érméket veretett, illetve a hagyomány szerint a 15. század során megalapította a Bogáncsrend elődjét.
Más történészek szerint V. Jakab skót király, a ki tagja volt az Aranygyapjas rendnek, a francia Szt. Mihály-rendnek, és az angol Térdszalagrendnek, 1540-ben alapította meg a Bogáncsrendet, szégyenkezve afelett, hogy Skócia nem rendelkezett lovagrenddel.

VII. Jakab

A rend mindenkori vezetője Skócia, majd később Nagy-Britannia királyai voltak^.
 Amikor VII. Jakab megalapította a rendet, az alapítólevél leszögezte, hogy a király és 12 lovag lehet tagja, utalva Jézusra és a 12 apostolra. 1827-ben IV. György brit király lehetővé tette, hogy 16 tagot nevezzenek ki a rendbe. A nőket (az uralkodó királynőn kívül) kezdetben kizárták a rendből. VI. György brit király azonban feleségét Erzsébet brit királynét 1937-ben kinevezte a rend tagjává és 1987-ben II. Erzsébet brit királynő lehetővé tette, hogy a nők is a rend tagjai lehessenek.

Öltözetek és díszítések

A Bogáncsrend ünnepi rendezvényein, mint pl. a minden év júniusban vagy júliusban megrendezett nagygyűlés, vagy pl. a brit uralkodó koronázása alkalmából a rend tagjai a következő öltözetet viselik:

Frigyes Ákos a lovagrend ruhájában

• A köpeny zöld anyagból készül, a ruha-egyenruha felett viselik. A köpenyt fehér anyag szegélyezi, zöld vagy arany szalagokkal kötik meg. A köpeny bal vállára tűzik ki a rend nagy csillagát (ld. balra).
• A kalap fekete bársonyból készül és fehér tollak ékesítik, a tetején fekete kócsagtoll vagy a daru bóbitája
• A lánc aranyból készül és bogáncsvirágot, illetve rutacsokrokat ábrázol. A köpeny fölött viselik.
• A Szent András vagy a lógó kitűző a láncról lóg. Az arany medál Szent Andrást ábrázolja fehér kereszttel, zöld ruhában és bíbor köpennyel, feje körül arany glóriával.
  Bizonyos napokon, az uralkodó engedélyével, a rend tagjai viselhetik a láncot a ruhájuk vagy

 

Kitűntetés és lánc

 

Kiváltságaik
A rend lovagjai használhatják a „Sir”, a hölgyek pedig a „Lady” megjelölést a nevük előtt. A lovagok feleségei szintén jogosultak a „Lady” megszólításra, a hölgyek férjének azonban nem jár ilyen megtiszteltetés.

 

George de Mestral

 

 

 

A Tépőzár
A tépőzár feltalálója a svájci Georges de Mestral (1907–1990), aki az ötletet a bogáncs „működéséből” merítette, és sikerült textilanyagból hasonló „horgos-hurkos” rendszert előállítania. A hagyomány szerint 1941-ben egy vadászatról hazatérve a kutyája szőrébe és a saját nadrágjába ragadt bogáncsokat csak nagy nehezen tudta eltávolítani, és ez adta az ötletet ahhoz, hogy megkíséreljen a bogáncs apró, rugalmas horgait utánozva egy hasonló elven működő záróelemet kifejleszteni.

R E J T É L Y E S E S E T E K 40. Rejtő Jenő

Rejtő Jenő

Ha Rejtő Jenőre gondolunk, magunk előtt látjuk a sivatagot, talán egy oázist néhány légióssal, gyanús alakokkal, no meg Piszkos Fredről sem feledkezünk meg. De ki volt valójában a P. Howard néven publikáló író, akire máig a ponyvák királyaként gondolunk?

Reich Jenő 1905. március 29-én, egy zsidó család harmadik gyermekként született a budapesti Izabella tér 5. szám alatt.
Két testvére éles ésszel megáldott, talpraesett fiú volt, Laliból később sakkmester és szakíró, Gyulusból pedig jogász lett.
Öccsük nyughatatlan és csapongó kamaszként mindenbe belekóstolt, például a költészetbe. Verseit Ady Endre borongós és patetikus hangulatú művei inspirálták. Tizennyolc és tizenkilenc éves kora között egy kötetre való verset írt. Egy alkalommal részt vett egy Ady-esten, aminek az utolsó versébe, A fekete zongorába belesült. Mit sem törődve azzal a jelentéktelen ténnyel, hogy a teljes szöveg kiment a fejéből, ott helyben befejezést költött a versnek.

No de hogyan lett Reich Jenőből Rejtő Jenő vagy P. Howard. Hivatalosan mindig Reich maradt, a Rejtő írói nevet ő maga választotta. A P. Howard vagy a Gibson Lavery néven publikált történetei mögött az olvasók egy angol és egy amerikai férfit képzeltek, és úgy hitték, Rejtő csupán magyarra fordítja őket.
A „külföldi név alatt, ami akkoriban, hogy az olvasók jobban vegyék a könyveket, egyáltalán nem volt szokatlan (...) amikor a fasiszta üldözések kezdődtek Magyarországon is elterjedni, ez a név nagyon jó fedőnévnek bizonyult egy darabig” – válaszolta meg a kérdést Rejtő bátyja.

Rejtő Jenő nagy kalandja:

Csak néhány napot töltött Afrikában!

–       Az afrikai “kaland” kitalált jellegét gyermekkori barátja, és későbbi szerzőtársa Nádasi László is megerősítette, aki a következőképp emlékezett arra, amikor Rejtő erről beszélt neki: ”

–       Nekem úgy mesélte el, hogy egy hajóval Algériába került, egy ideig csavargott, majd elfogyott a pénze, leszedték a vonatról, és hazaküldték.

–       Mikor megjelentek remek légiós könyvei, én megjegyeztem: másnak évek kellenek ahhoz, hogy egy új világot megismerjen, de neked, úgy látszik, elég volt néhány nap is.

–       Tudja mit mondott? Hogy csak a fantáziája működött!

–        “Mert tanuld meg öregem,  - tette a vállamra a kezét,  - a fantázia úgy kell az érvényesüléshez, mint az ételbe a só!”

–       De hát mégis, faggattam tovább, hogyan születtek könyveidben az élethű leírások?

–       “Nézd magyarázta, beszélek franciául is, minden légiós könyvet megvettem, és ezekből kiszedtem, amire szükségem volt.

Az útvonalak pontos leírásához pedig a földrajzi kiadványok egész sorát tanulmányoztam.

Ennyi kellett ahhoz, hogy ontsa magából az érdekfeszítő regényeket.
Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott idegenlégiós regényparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához, Latabár Kálmánhoz is. 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunió (Oroszország) megszállt területén.

MEGHATÓ TÖRTÉNETEK 39. Süni

A szegedi "Bakteráj"!

Süni

1956-ban is a  Szegedi MÁV Nevelőintézet lakója voltam  (amit Bakterájnak neveztek), minket pedig kisbakternek,  amikor  a következő eset történt velünk.
Négyen voltunk jó barátok és néha esténként kilógtunk a városba.

kis bakter

Egy szeptemberi éjjelen történt, hogy a vasútállomás felől hazafelé ténfergésünk közben azt vettük észre, hogy a villamossínek között mozog valami.
Körülfogtuk.
Egy aranyos kis sündisznó volt. Kegyetlenül meg volt ijedve.
Összegömbölyödött úgy, hogy csak a tüskéi látszottak.

Ebben az időben éppen kopaszok voltunk (így szereztünk fogadásból pénzt cigire) és a Sanyi anyukája által kötött jumbó-sapkát hordtuk, hogy ne lássák, főleg ne símogassák,  az akkor még nem divatos kopasz fejünket.
Levettem a sapkámat és a sünt belegöngyöltem.
Megbeszéltük, hogy mi lesz a süni sorsa.

a süni

A mi hálószobánk az emeleten volt. Mellettünk volt egy kellékes helyiség, amellett a színpad, ami a Kultúrteremhez tartozott. A kellékes szobával a hálótermünknek volt egy közös ajtaja, amit persze mi ki tudtunk nyitni. A színpad felé is volt egy ajtó, azt pedig zárva szoktuk tartani, nehogy onnan valaki meg tudjon lepni bennünket.
Tizenketten laktunk a hálóban. Hat db emeletes ágyban.
Én az egyik felső ágyat foglaltam el.
A szokásos úton bejutottunk az épületbe. A sünit betettük a kellékes szobába, ahol mondanom sem kell mindenféle színpadi kellékek, falak, drapériák voltak.
Reggeli után kezdődött a hadművelet: hogyan fogjuk a sünt etetni?
Addig udvaroltunk a szakácsoknak, míg adtak egy fél liter tejet és egy zsemlyét.
Kezdetnek ez is jó. A tejet beleöntöttük egy fémdobozba, amiben eredetileg "Tangó" padlóápoló krém volt (ezzel szoktuk a hálószoba padlóját felkenni).
Szépen kimostuk. A tejbe beleaprítottuk a zsemlyét.
Amíg ott voltunk, a sün nem volt hajlandó előjönni, de estefelé azt tapasztaltuk, hogy a tej megfogyatkozott. 

etettük szépen

Előbb-utóbb aztán majdnem mindenki tudott a mi sününkről.
A konyháról literszámra hordtuk a tejet, számolatlanul a zsemlyét.
Az egész bakteráj a mi sününknek fogdozott  legyeket, miután valaki kitalálta, hogy a sün ezt szereti. Szerette is.
Egy idő után felbátorodott és amikor vittük neki a kaját, sűrű szuszogások közepette tört elő a színfalak mögül.
Egyik este valaki nyitva felejtette a kellékes ajtaját. Azt hallottuk, hogy a sün ott szaladgál az ágyaink között. Persze éppen most jött rá mindegyikre a pisilhetnék. Jajgattak, hogy nem mernek leszállni az ágyról, mert félnek, hogy rálépnek a sünre.
Ráadásul a Zoli ágyához készített üveg vizet (éjszaka szokott belőle kortyolni) fel is döntötte.
Szép óvatosan lemásztam az ágyról. felkapcsoltam a villanyt és betereltem a "helyére".
Jól élt a süni. Meg mi is. Bőséges reggelink volt. A szakácsok mit gondolhattak, hogy mekkora sününk van, aki ennyi tejet és zsemlyét meg tud enni?

felbátorodott

1956 október 23-án az emeleti hálótermek ablakába vonult mindegyikünk, mert furcsa hangok jöttek fel az utcáról.  Kíváncsian szemléltük a felvonulókat, akik addig még soha nem hallott rigmusokat skandáltak. "Ruszkik haza!", meg ehhez hasonlók.

Láttuk, hogy sok köztük az egyetemista.  Néhányuk pár éve még a „Bakter”-ban lakott, ismertük őket és ők is minket.
Felkiabáltak nekünk is, hogy "Vasutasok gyertek ki!".
A tömeg átvette a „hívó szót”  és együtt skandálták:  „Vasutasok gyertek ki!”
A szívünk majdnem kiugrott a helyéről, de nem mertünk kimenni.
Csak a következő napokban hallottuk mi is történt.

Néhány nap múlva mindegyikünket elengedték haza.
Még a szétoszlásunk előtt azonban felmerült a kérdés:
Mi legyen a sünivel?
Elhatároztuk, hogy szabadon engedjük.
Összeszedtük a maradék kajáját. Johny ölbe fogta és kisétáltunk vele a töltésoldalba.
Ott Johny letette a fűbe, melléje raktuk az élelmet.

Elbúcsúztunk

Egy darabig csak lesett bennünket. Szinte kérdezte a szemeivel, hogy mi lesz most ?
Nekem kellett búcsúbeszédet mondanom, hisz négyünk közül én voltam "Aramis" (a három testőr nyomán), a nagy költő. El is búcsúztam a mi kis sününktől.
Mondtam neki, hogy nagyon a szívünkhöz nőtt, de nem ígérhetem meg azt, hogy visszajövünk érte.
Nehéz szívvel hagytuk magára. 

 

Vissza-vissza néztünk és egyszer csak láttuk, hogy eltűnik a fűben.
Észre vettem, hogy Johny valamiért a szemét törölgeti.
Talán az én beszédem hatotta meg?
Vagy a sünit sajnálta ?
Ezt látva aztán mi is törölgettük a szemünket.

REJTÉLYES ESETEK 38. Tragédia a törvény miatt

Senki nem segített a fuldokló királynénak

Sziámban a XIX. század második felében is érvényben volt az a törvény, amelynek értelmében a királyi család női tagjainak megérintéséért halálbüntetés járt a közembereknek. Arról, hogy ez a tiltás milyen mélyen beleivódott a thai emberek gondolkodásába, egy igen szomorú eset tanúskodik.
Mai ésszel ugyancsak nehezen felfogható véget ért Szunanda Kumariratana, Sziám (ma Thaiföld) királynéja 1880 májusában. Az országot sok tekintetben modernizáló (például a rabszolgaságot is eltörlő) Csulalongkorn király felesége 19 éves volt ekkor és egy kislányt már szült férjének, valamint éppen terhes volt második közös gyermekükkel.

A hercegnő és gyermeke

Történt ugyanis, hogy 1880 májusában a 19 éves Szunanda Kumariratana királyné és lánya egy kisebb hajón utazva igyekezett átkelni a Csaophraja folyón nyári palotájukba, a Bangkok közelében található Bang Pa Inbe.
A királyné és lánya éppen az uralkodói család nyári rezidenciája felé tartottak, amikor megtörtént a tragédia. A palota felé vezető út során át kellett kelni egy nagy folyamon is, amelyet a kíséret úgy – próbált – megoldani, hogy míg a szolgálók egy nagyobb hajóba ültek, addig a királynét és a hercegnőt egy ehhez kötött kisebb hajóba ültették.
 Az erős áramlatok azonban felborították a királynét szállító bárkát, így anya és lánya a vízbe zuhant.

Senki nem segített

 Európai szemmel nézve a történet valószínűleg itt váltott teljesen szürreálisba.
A nagyobb hajón utazó szolgálók egyetlen mozdulatot sem tettek a két fuldokló kimentése érdekében, ugyanis a korabeli sziámi törvények halálbüntetés terhe mellett tiltották minden közember számára, hogy megérintse a királyi család egy tagját.
Egy másik elmélet szerint a szolgák tétlenségét az is motiválhatta, hogy a népi hiedelemvilág szerint egy fuldokló kimentése balszerencsét hoz, hiszen a megmentő ilyenkor „beavatkozik a vízi szellemek ügyeibe”.
A terhes királyné és lánya így a folyóban lelte halálát.
A testőrségük velük utazó tagja pedig végignézte, ahogy az ár elsodorja őket, majd megfulladnak –  hiszen nem érhetett hozzájuk, hogy segítsen nekik.

Csulalongkorn király

Csulalongkorn királyt mélyen elszomorította felesége halála, és mély gyászában pompázatos temetést szervezett az elhunytaknak, majd ma is megcsodálható emlékművet emeltetett az asszonynak.
A tétlen őrt pedig kivégeztette, noha valószínűleg akkor is ugyanez a sors jutott volna neki, ha megszegi a törvényt, és közbelép.
Az érintést tiltó szabályt – talán e baleset miatt is – eltörölte Csulalongkorn, de az időközben már Thaifölddé átnevezett országban ma is rendkívül súlyos büntetés jár annak, aki kritizálja, ne adj isten kigúnyolja a királyi család bármely tagját.
Az igencsak tágan megfogalmazott passzusok alapján rendszeresen ítélnek el ellenzékieket és időnként meggondolatlan külföldi turistákat is hosszú börtönbüntetésekre.

A hercegnő emlékműve

Thaiföld a világ egyik első számú turisztikai célpontja, hírnevét elsősorban gazdag kultúrájának és a mai napig élő évezredes hagyományainak köszönheti.



Thaiföld független alkotmányos monarchia Délkelet-Ázsiában, Indokínában.
Keletről Laosz és Kambodzsa, délről Malajzia és a Thai (Sziámi)-öböl, nyugatról az Andamán-tenger és Mianmar határolja.
1939. június 24-ig az ország hivatalos neve Sziám (thai) volt.
1945-ben ugyan visszakapta eredeti nevét, de 1949. május 11-től újra Thaiföld a hivatalos elnevezése.
A thai  népnevet gyakran rokonítják az azonos kiejtésű ’szabad’  szóval, de a tágabb taj népcsoport nevével is összefügghet.

Thaiföld

      

REJTÉLYES ESETEK 37. EVITA

Evita

Evita,

           a Nő.     Evita, a szent.     Evita, a megfejthetetlen ikon!

Eva Perónt a világ legismertebb asszonyaként emlegetik. Szegényen és jelentéktelenül kezdte az életét, végül mégis a hatalom és a gazdagság csúcsán köszönt el a földi léttől. Egy egész ország rajongott érte, majd gyászolta a halálát.
Íme, néhány érdekesség, amit talán nem tudtál róla:

1. Szerelemgyerekként látta meg a napvilágot.

Törvénytelen gyermekként született. Apja, Juan Duerte tehetős földbirtokos volt, ám valószínűleg nem kedvelte a szokványos életet, mert felesége és törvényes gyermekei mellett egy második családra is igényt tartott.
Eva ötödik gyermekként látta meg a napvilágot, a házasságon kívüli viszonyban.

2. Kamaszlányként is sikerre vágyott!

Alig töltötte be a 15. életévét, amikor - a színésznői karrier reményében - Buenos Airesbe költözött. Színészi sikereket nem aratott ugyan, viszont 20 évesen megalapította a saját vállalkozását: rádióműsorok gyártásával foglalkozott. A legnagyobb sikert az a sorozata aratta, melyben ő maga kölcsönözte hangját a történelem jelentős női karaktereinek, például Nagy Katalinnak és Erzsébet királynőnek
     

Színésznőnek indult

3. Tragédiából esküvő                     

1944. januárjában San Juanban egy földrengés közel tízezer embert megölt.
Juan Perón szervezte azt a jótékonysági gyűjtést, amit a károsultak megsegítésére tartottak. Ezen a rendezvényen találkozott először a hozzá képest majdnem fele annyi idős Evával.
A szerelem, ami fellángolt köztük, olyan erősnek bizonyult, hogy 1945-ben már össze is házasodtak.   1946-ban pedig Juant elnökké választották.

4. Szívén viselte a nők sorsát!

Eva előtt nem volt női politikus Argentínában. Az ő nevéhez fűződik a nők szavazati jogának törvénybe iktatása 1947-ben, ami jelentősen hozzájárult férje későbbi újraválasztásához is.

Eva és Juan Peron

5. A nácik pénzét is megszerezte!

1948-ban létrehozta az Eva Perón Alapítványt, melynek célja az argentin szegények megsegítése volt. A szervezet számos iskola, kórház, és hajléktalanszálló alapítását támogatta. Személyesen jelent meg a kórházakban, a beteg embereket pedig - mintegy áldásszerűen - megérintette a kezével. Az alapítvány több pénzforrásból is gazdálkodott, többek között az adókból.
Ám ő - kihasználva férje politikai befolyását - számos üzleti vállalkozásra is nyomást gyakorolt, hogy "önként" adakozzanak a javára: állítólag az Argentínába menekült nácik hálapénze is nála kötött ki. Később ugyan bebizonyosodott, hogy az összeg egy része Eva magánszámlájára landolt, és költséges életmódját, pazar ruhatárát ezekből finanszírozta, de még ezzel együtt is kétségtelenül sokat tett a szegény emberek életkörülményeinek javításáért.

6. Város őrzi a nevét.

Egy egész várost elneveztek róla Argentínában. Sőt, a település nemcsak a nevének állít emléket: a térképen látható határvonalai Evita arcának profilját idézik.

7. A titokzatos "átok"...

1950-ben méhnyakrákot diagnosztizáltak nála, ami különös fricskája volt az életnek, hiszen Juan Perón első neje is ebben a betegségben hunyt el...

8. A "nemzet szellemi vezetője"

A diagnózis után jelölték alelnöknek férje mellé az új választási kampányban, amiben több millió választópolgár támogatta - ugyanakkor a katonai elit nem. Végül visszalépett a jelöltségtől, valószínűleg a katonai nyomás hatására, de hivatalosan a betegségét jelölte meg indokként. Kárpótlásul megkapta "a nemzet szellemi vezetője" címe

9. Bármivel megküzdött, de a rákot nem tudta legyőzni!

Betegsége miatt elviselhetetlen fájdalmai voltak. Argentínában ő kapott először kemoterápiát, de így sem sikerült megmenteni az életét. Csontsoványra fogyott, az utolsó időkben már csak 36 kg volt. Egyes források szerint végül lobotómiát végeztek rajta (műtéti úton roncsolták az agyát - a szerk.), melynek az lett volna a célja, hogy ne érezze a fájdalmakat - bár, hogy ez a beavatkozás alkalmas-e egyáltalán erre, az erősen vitatott.

A Buenos-Aire-i temető, ahol a sírja van

10. "A bebalzsamozott test a konyhában a volt feleségemé, drágám!"

Halála után testét bebalzsamozták, és ki akarták állítani, mint ahogy Leninnel is tették. Csakhogy Perón időközben, 1955-ben megbukott, így szerelmét végül álnéven temették el, Olaszországban. 1971-ben férje visszakapta a balzsammal tartósított földi maradványokat, amit megtisztított, majd harmadik feleségével közös otthonában tartott - az étkezőben... 1973-ban Juan Perón halála után Evitát végül a Duarte családi kriptában helyezték végső nyugalomra

Evita örökös félelme az volt, hogy egy nap elfelejtik a létezését - ehhez képest a rajongói még most is szentként tekintenek életére.

REJTÉLYES ESETEK 36. Viktória királynő

Princess Victória

Viktória (Alexandrina Victoria) királynő

Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága királynője (1837. június 20-tól haláláig) és India császárnője (1876. május 1-jétől haláláig) a történelem egyik legismertebb királynője, egy korszak meghatározó alakja volt, akinek lenyűgöző élete ma is inspirálja a világot.

Viktória 1819. május 24-én született Londonban. Születésekor Anglia és Hannover között perszonálunió állt fenn, a trónon az elborult elméjű III. György ült.

Az ő egyik fia volt az adósságokkal küszködő, az angolt csak törve beszélő Edward kenti herceg, Viktória apja, aki nyolc hónappal később meghalt.
 Az árvaságra jutott lány rokonaitól kevés szeretetet, anyjától pedig igen egyszerű neveltetést kapott (később gyakran érezte magát feszélyezve műveltségének hiányosságai miatt). Viktória édesanyja, Viktória szász-coburg-saalfeldi hercegnő volt. Vele mindig németül beszélt a későbbi királynő.
A fiatal királynő kiváló nyelvismerettel rendelkezett, angolul és németül folyékonyan beszélt, és jól megértette magát francia, olasz és latin nyelven, amelyeket tudományosan is tanulmányozott. Uralkodásának vége felé, miután 1877-ben Indiából származó szolgák érkeztek a Windsor-kastélyba, kísérője, Abdul Karim sok hindu és urdu kifejezést megtanított a királynőnek, hogy könnyebben tudjon kommunikálni a szolgáival.
“Tanulok néhány szót hindi nyelven, hogy beszélhessek a szolgáimmal”, írta a naplójában a királynő.

Viktória királynő

Viktória a születésekor csupán ötödik személy volt a brit trónutódlási sorban, de aztán az előtte állók gyerektelensége, illetve korai halála miatt már tizenévesen ő lett az uralkodói cím első számú várományosa. Részben emiatt, részben a porosz származású édesanyja szigorú nevelési elvei okán még a királyi családban szokásosnál is inkább elzártan, buborékban nőtt fel. Már 17 éves korában felmerült a lehetséges házastársak kérdése, és ekkor nagybátyja, az akkor uralkodó IV. Vilmos angol király Sándor holland herceget szemelte ki számára. Másik nagybátyja, I. Lipót belga király viszont Albert szász-coburg-gothai herceggel szerette volna összehozni — aki történetesen Viktória első unokatestvére is volt az anyja révén. 

Házassági ajánlatot tett a hercegnek

1836 májusában Viktória anyja Lipót sürgetésére meg is hívta magához a Coburg rokonokat, és ekkor sor került a fiatalok bemutatására is. Viktória ezután egy levelében megköszönte a nagybátyjának:

…azt a nagy boldogságot, amiben méltóztatott részesíteni, a drága Albert személyében…

Ő rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, ami szükséges ahhoz, hogy boldoggá tegyen. Rendkívül érzékeny, kedves és szeretetreméltó. Emellett ő a legkellemesebb társaság és a legvonzóbb ember, akit valaha láttam.

A fiatal királynő rajongott Albertért, csodálta szellemét, kedélyét, minden porcikáját. Ezt írta a sorsdöntő találkozás után Albertről a naplójába:
 “igazán elragadó és olyan végtelenül jóképű; annyira szép kék szemek, pompás orr és olyan helyes száj finom bajusszal és könnyű, de nagyon könnyű pofaszakáll; szép termet, vállban széles és keskeny a dereka”.

A történelem leghíresebb esküvője

A következő év májusában Viktória betöltötte a 18. életévét, amivel alkalmassá vált arra, hogy önállóan, régens nélkül is elfoglalhassa a trónt, és ez néhány hónappal később be is következett, hisz 1987 júniusában elhunyt IV. Vilmos brit király, így Viktória lett a birodalom uralkodója. De mivel hajadon volt, így királynőként is az anyjával kellett élnie, ami egyre terhesebbé vált számára. Az édesanyját a Buckingham-palota lehető legtávolabbi lakosztályába költöztette, és amikor a legfőbb tanácsadójának és bizalmasának, Lord Melbourne miniszterelnöknek arról panaszkodott, hogy „gyötrelmes éveket ígér” ez az együttélés, ő felvetette neki, hogy a házasság jelenthet csak erre végleges megoldást. Viktória megfontolta a lehetőséget, de elkapkodni nem akarta a döntést, így 1839 októberében egy újabb találkozót hoztak össze Alberttel, ami során végleg nyilvánvalóvá lett a kölcsönös vonzalom.

Mivel Viktória uralkodó volt, a német herceg nem kérhette meg, a házassági ajánlatot a királynő tette, jelezve, hogy szeretne a felesége lenni, a herceg boldogan mondott igent. A szertartásra 1840-ben került sor. Házasságuk boldognak és kiegyensúlyozottnak bizonyult.
  Kilenc gyermekük született.

Kilenc gyermekük született

Viktória királynő az esküvőre egy fehér, selyemből és szaténból készült menyasszonyi ruhát varratott magának, ami akkoriban szokatlan választásnak számított, hisz a színes ruhák voltak szokásban a menyegző alkalmából.

A viktoriánus kor történelmi értelemben a nagy gyarmatbirodalomra támaszkodó hazai iparosodásból eredt. Ez tette a század elején még nyomorgó országot körülbelül az 1850-es évektől folyamatosan a magabiztos emberek hazájává.
A korszak nevét adó személyiség életrajzában viszont a kezdetek tulajdonképpen 1837. június 20-ra estek, amikor is egy keddi napon, a canterburyi érsek és a királyi főkamarás kérésére hajnalban felkeltették őt. Viktória pislogva, pongyolában hallgatta a megszólítást:   Felség!
Viktóriát 1837. június 20-án koronázták Nagy Britannia és Írország királynőjévé, hosszú uralkodása 1901. január 22-én bekövetkező haláláig tartott. 1876. május 1-jétől az India császárnője címet is viselte.

Hajlamos volt a hízásra (szeretett enni!)

Ő maga egyetlen gyarmatot sem keresett fel személyesen, csak Indiába szeretett volna eljutni, de ettől orvosai tanácsolták el az éghajlat miatt.
A kis termetű királynő ugyanis hajlamos volt a hízásra, és mivel szeretett enni, kedvelte a sört és a bort, és a szülések is nyomot hagytak rajta, még az angliai nyarakat is egyre nehezebben viselte.
A királynő kedvenc foglalatossága a festés volt, és egész életében naplót vezetett.
Elmeháborodott tettesek nyolc alkalommal kíséreltek meg ellene merényletet, de az ijedtségen túl nem esett baja. 

Férjével Albert herceggel

Utolsó nyilvános szereplése a búr háború sebesült katonáinak meglátogatása volt, nem sokkal később ágynak esett, és 1901. január 22-én meghalt. Windsorban temették el a végső nyugvóhelyének épített mauzóleumban, férje oldalán

Uralkodásának idejét a viktoriánus korszaknak nevezik, a szigorú rend, szabályok és erkölcs időszaka volt ez, Anglia legsikeresebb időszaka. Ez alatt az időszak alatt háromszorozódott meg a birodalom gyarmatainak területe. A királynő pedig Anglia nagyságának szimbólumává vált.

Windsor kastély