Vasutasnap

A Vasutasnap alkalmából tárom elétek ezt a témát.

Akik láttak már vasutast és van ebéd után egy fél órájuk, hogy a vasútról olvassanak, azoknak ajánlom tisztelettel:

A vasutasok ünnepét 1961-től július második szombatján rendezik. A kulturális és szórakoztató jellegű programokon kívül a szakma ünnepére és kitüntetések átadására is sor kerül ekkor.

Országszerte a nagyobb városokban Vasutasnapi juliálisokat tartanak. A rendezvényeken lehetőség nyílik a közös kikapcsolódásra, felhőtlen szórakozásra és arra, hogy a vasutas család tagjai szót váltsanak a hivatás örömeiről és gondjairól, s közben jól érezzék magukat, koncertekkel, versenyekkel, színpadi produkciókkal várják a látogatókat.

Régebben  -  mondhatnám, hogy az én időmben  -  nem volt kijelölve öt vagy hat helyszín az ünnepségek rendezésére, hanem a nagy állomások – például Győr  - önállóan rendezte a környező kisállomásokkal együtt a vasutasnap programját.

Délelőtt ünnepség, díjátadás, szavalások.  Egyik vasutasnapon az én kislányom, Andrea szavalhatta el az általam írt verset, amit ide teszek nektek:

Vasutas akarok lenni

Emlékszem egyszer,  május elején

Ilyen picike lehettem talán

Ott voltam én is, kezembe egy szép

Vonatindítót adott az apám.

Látta, hogy tetszik, s azt mondta nekem:

Kislányom te is vasutas leszel.

 

Később azután mondta többször is.

Anyámnak persze nem tetszett nagyon

Szerinte éppen elég már az is

Ha a családból egy van vasúton

Miatta akár pék is lehetek

Vagy bármi, csak vasutas ne legyek.

 

Talán azért, mert veszélyes kicsit,

S szerinte elég félteni aput

De apa nekem mesélt olyat is

Mitől előttem szebb lett a vasút

Láttam sokszor, ahogy tiszteleg.

Akkor már tudtam, vasutas leszek

 

Igaz, néha fáradtan jött haza

Nem rég vastag könyvet is hozott

Hatalmas betűkkel rajta: Moldova:
Akit a mozdony füstje megcsapott.

Olvastam én is néhány részletet,

Nem biztatott, hogy vasutas legyek.

 

S most, hogy ennyi kedves arcot látok

Mosolygó, vidám, derűs szemeket,

A sok szép vasutasnapi virágot,

Azt hiszem mégis apának hiszek.

S mondjon Moldova akármit rátok

Én csak azért is vasutas leszek.

 

Andrea kislányom mondta el 10 éves korában az 1977 évi Vasutasnapi                      ünnepségen.

    (Eszébe sem jutott vasutasnak lenni!!  Az állatokat szerette.
     Hiába mondtam, hogy itt is találna néhányat!)

 

Délután a MÁVDAC pályán tartottunk sportrendezvényt.
(A fiataloknak mondom, hogy a DAC pálya akkor ott volt, ahol most a Kórház van!)
Részt vettek ezen fiatalok és idősek.
A nap fő attrakciója volt a „sörmeccs”.
Ezen nem a szakszolgálatok versenyeztek egymással, de ilyen is volt, hanem az állomás alvége és felvége: a Hűtőháztól a Toronyig illetve a Toronytól a Rába-hídig elhelyezkedő szolgálati helyek dolgozóiból válogatott csapatok mérkőztek.
A felvég csapatában játszott az állomásfőnök is (Iványi Ede), akit az alvég egyik váltókezelője néha jól bokán rúgott  (persze „véletlenül”).  A főnök vette a lapot és azt mondta, hogy a „hétszentség”  kihasználja a helyzetet és jól bokán rugdal.
A meccset az oktató (Békés Feri bácsi vezette (valamikor a DAC-ban focizott).
Nem lett vége 90 perc alatt a meccsnek, mert Feri bácsi döntetlent akart, hogy mindkét csapat fizessen.  Három tizenegyest is ítélt ellenünk, de büszkén mondhatom, hogy mind a hármat kivédtem, mint az alvég kapusa.
Este a MÁV Kultúrházban (a Buszpályaudvar mellett) folytattuk beszélgetéssel, iszogatással és tánccal, ahova már a családtagokat is meg lehetett hívni.

 

 

Mielőtt elkápráztatlak benneteket néhány vasúti témájú „versemmel”,  olvassátok a következő
sorokat a vasútról:

    10 tény a vasút történetéről

1. 1825. szeptember 27-én nyitották meg a világon az első közforgalmú, menetrendszerű vasutat Angliában, Stockton és Darlington között. A 14 kilométeres vonalon elsőként George Stephenson gőzmozdonya, a Locomotion haladt végig, utasokkal és szénnel megrakott szerelvényt vontatva. A gőzmozdony óránkénti 24 kilométeres csúcssebességre volt képes.

2. A vonat megjelenése előtt a briteknél nem azonos módon mérték az időt: Bristol például 10 percet késett a greenwichi középidőhöz képest. A vonat megjelenése után szükség volt az egységesítésre, de csak 1855-re tért át a települések nagy része a GMT-re.

3. A londoni parlamentben az 1820-as években a személyek vasúti szállításáról szóló vitában a gőzmozdony ellen olyan érvek is elhangzottak, miszerint az emberek bele fognak őrülni a 10 mérföldes sebességbe!

4. Az első amerikai gőzmozdony, a Tom Thumb 1830-ban elveszített egy ló vontatta kocsikkal szembeni versenyt. A műszaki hiba okozta kudarc ellenére a vonat innentől kezdve az amerikai piacra is betört.

5. George Pullman kényelmes vagonjai borsos áruk miatt sokáig nem érdekelték a vonattársaságokat, ám miután 1865-ben Abraham Lincoln holttestét többek között egy Pullman-kocsival felszerelt vonat szállította szerte az USA-ban, az üzlet is beindult. Pullman arról is ismertté vált, hogy a magáncégek körében az ő vállalatánál dolgozott a legtöbb fekete a polgárháború utáni időszakban.

6. Charles Dickens 1865-ben túlélt egy vonatbalesetet. A munkások elnézték a menetrendet, és az írót, valamint szeretőjét és annak anyját szállító vonat Staplehurst közelében a hiányzó sínrészletek miatt kisodródott, és egy völgyben landolt. 10 ember meghalt, 49 pedig megsérült. Az író a túlélők között volt.

7. 1869. április 28-án a Utah és Kalifornia közötti vasútvonal, a Central Pacific Railroad építésénél dolgozó ír és kínai munkások egy nap alatt 10 mérföld (16 km) sínt fektettek le, ami hatalmas rekordnak bizonyult.

8. 1890-ben Luke Livingston Macassey mérnök a skóciai Stanraer és az írországi (ma Észak-Írország fővárosa) Belfast között víz alatti vasútvonalat tervezett a közlekedés meggyorsítása érdekében. A tervvel komolyan számoltak, de végül nem valósult meg.

9. 1907-ben Jesús García vasúti fékező a saját élete feláldozása árán megmentette Nacozari mexikói település életét, amikor egy dinamittal megpakolt, égő vonatot a várostól hat kilométerre vezetett, ahol a szerelvény végül felrobbant.

10. 1938-ban az A4-es osztályba tartozó, angol Mallard nevű lokomotív 202,8 km/h-s sebességgel száguldott, amely a gőzmozdonyok között mindmáig rekord.

                   Akik nem dolgoznak vagy nem dolgoztak a vasúton, nem tudhatják, hogy hányféle munkakör van a vasúton, hogy biztosítani lehessen a biztonságos és persze pontos közlekedést.
Jó magam, mint a legtöbb munkakört megjárt vasútrajongó, néhány munka kört versbe foglaltam.  Ha még nem unjátok a vasutat olvassátok:

 

Vízvétel patakból

 

Mozdonyvezető 

Zakatol az expressz

kattognak a váltók.

Tiszteleg a bakter,

szorítja a zászlót.

A „vezér” visszaint.

Naponta vagy százszor

a robogó vonat

masszív mozdonyáról.

Jól eső érzéssel

veszi tudomásul,

hogy törődnek vele,

tudnak vonatjáról.

De így sem felejti:

„A szemed a pályán!”

Figyelnie kell, hogy

szabad-e a vágány.

A vonaton ülők

nem látják, bár tudják,

hogy a vonatjukat

milyen erők húzzák,

milyen dolga van a

mozdonyvezetőnek?

Ha jól megy a vonat

nem érdekli őket!

Ha hirtelen fékez,

megáll, netán késik

Ennek okozóját

csakis benne érzik.

Figyelmetlensége

nem lehet az oka,

mert, ha ilyen lenne

nem ülhetne oda.

Műszerek sem hagyják

figyelni másfele,

gyakran ellenőrzik

még mindig éber-e?

A pályát ismeri

akár a tenyerét.

mégis minden úton

leli benn’ örömét.

Szeme előtt nőnek

őzgidából őzek.

Néven szólíthatná

úgy ismeri őket

Dalban: masiniszta,

(ki megy Kanizsára),

Mozdonyvezető ő,

sok kisfiú álma.

Bár „kötött” a pálya:

mint a hajszálerek

vezetik a mozdonyt,

párhuzamos sínek

Vigasztalja őt az:

(hatalmas szerencse),

hogy nem találkozhatnak

csak a végtelenbe’.

 

Aki elment

Egy lokomotív erejével

Dolgoztál velünk sok-sok évet

Ha kudarc ért, csüggedten mondtad:

Barátom, nem igaz az élet!

 

De újra kezdted, még több hévvel

S ha sikerült egy célt elérned

Bizakodva csengett a hangod:

Barátom, nem igaz az élet!

 

Biztattál mást is jóra, szépre

Ilyenkor szemed tűzben égett

S ha kinevettek érte, szóltál:

Barátom, nem igaz az élet!

 

Mindig azt mondtad, a munkától

Úgy szabadulsz, ha elvégzed

S ha elvégezted büszke voltál:

Barátom, nem igaz az élet!

 

Vasutas szív dobogott benned

Az tanított küzdeni téged

Miért van az, hogy nem hallom többet:

Barátom, nem igaz az élet!

 

Itt hagytál sok-sok jó barátot

Engedd, hogy én mondjam most néked

Azzal, hogy örökre elmentél

Barátom, nem igaz az élet!

Ha még most sem lett elegetek a vasútból (és belőlem) elmondom, hogy a 43 éves vasúti szolgálati időm néhány epizódját (111-et),  összegyűjtöttem és megírtam a  PERONKAKAS című könyvben.

Hogy miről szól a könyv?
Élt egyszer egy kisfiú, aki imádta a vasút világát és arról álmodott, hogy egyszer állomásfőnök lesz. Szokott ez így lenni a kisfiúkkal – sőt a kislányokkal is –, hogy álmodoznak valamiről, azután az élet más irányba sodorja őket. Ám ez a kisfiú rendkívül eltökélt volt; olyannyira, hogy célja elérése érdekében tanult, képezte magát, majd egy napon valóban belecsöppent a vonatok világába. Végigjárta a lépcsőfokokat, megismerte a munkaköröket, végül elérkezett céljának kapujába, ám útközben valami megváltozott: már nem akart főnök lenni. Úgy döntött, tapasztalatait, tudását máshogyan kamatoztatja: oktatóként igyekezett átadni mindezeket a fiataloknak, valamint 111 történetet tartalmazó, Peronkakas című kötetében megosztja élményeit, emlékeit mindazokkal, akik ezt a világot legfeljebb utasként ismerhetik.  

 

 

 

Hozzájutási javaslat a      PERONKAKAS című könyvemhez: 

  Fontos:   A könyvet egy osztrák kiadó készíti. (Ne kérdezd, hogy miért Ő!)
                         A könyv 620 oldalon tartalmaz  111 posztot a 43 éves vasúti
                          „élményeimből”.
                          Ára.   9570.- Ft.

Aki a könyvemet szeretné megrendelni gyorsabban, a következőt ajánlom:

Hívd fel a kapcsolattartómat:  Horváth Tünde, 06 1 475 1140   telefonszámon  vagy

írj neki emailt :  t.horvath@united-pc-publishing.com   
és kérd a    (Walter István:  Peronkakas) könyvemet.
Megmondják milyen számlára kell küldeni a könyv árát, ezután már csak várni kell a postást.
Én is ezt teszem (kb egy hetet kell várni!).

A Vasutasnapon   és persze utána is mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Néhány verset a vasutasokról a következő cím alatt találtok:     ARCOK