2019. november 23., szombat

80 éves elmúltam már 10 perce !!!!



                                                                                           
80 éves múltam tíz perce........

Ebben a tíz percben semmi különöset nem vettem észre, pedig azt olvastam, hogy ez a kor változásokat hoz az ember életében.
Közismert az a mondás, hogy az életpálya célkitűzéseit évtizedekre elosztva a huszonévesek által vágyott minimum egy-két Nóbel-díj, harmincasként a „Haza bölcse” fokozatra vált, negyvenévesként a bársonyszék vágyával cseréli fel, ötven-hatvanévesként vagyonkát remél.
Nyolcvan évesként már megelégedne azzal is, ha még délelőtt megtalálná a protkóját, szemüvegét vagy a hallókészülékét.
kergettem a labdát

            Ehhez hozzáteszem, hogy fiatalként rengeteg volt az energiám, csak sajnos nem tudtam mire használjam.  Ma már tudom, hogy mit kellene tennem, de sajnos nincs hozzá energiám.
Húszévesen tele voltam tervekkel, hogy milyen módon lehetnék sikeres, kiváló ember. De sokat nem tettem érte.  Szórakoztam, sportoltam és persze dolgozgattam.


a lábaim még bírták

Elmondhatom,  a nóta szerint, hogy „nem nyílt nékem sem tövis nélkül a rózsa”
Azért mire negyven éves lettem már volt három diplomám és ha nem is bársonyszék került alám, nagyon elégedett voltam, hogy taníthatom, oktathatom az akkori fiatalokat.
Hatvan évesen   (erre a koromra terveztem, hogy nyugdíjba vonulok, hisz akkor még ez volt a nyugdíjkorhatár) még egy évet dolgoznom kellett a nyugdíjig.
A „kimagasló tevékenységemért” ha nem is kaptam Nóbel-díjat, de a Köztársasági Érdemrend Lovag-kersztjével tüntettek ki, (amely kitüntetést vasutasként én kaptam először!).
Nyugdíj után – nagy szerencsémre – még sokáig taníthattam a jövendő vasutasait.  Egészen 75 éves koromig.
75 éves kortól mondhatjuk azt, hogy valaki idős, egészen 90 éves korig.
Utána azt mondjuk, hogy agg.
Az idős kort sokan egyfajta sikertelenségnek élik meg. Úgy érzik, hogy valami rossz történt velük. Lehet valós is ez az érzés annak, aki nem tett le soha semmit az asztalra.
De letenni az asztalra azt jelenti, hogy egyáltalán megszületett, hogy dolgozott, gyerekeket nevelt, házat épített, kicsit szétnézett a világban, hogy szeretett néhány embert.
De hát a „rég elmondott szép mesére ki emlékszik már ma?”
Már „szabad” ember vagyok. Ki törődik azzal, hogy hajnali négyig olvasok, vagy számítógépezek. Hallgathatom a régi szép és jó muzsikákat, még táncolhatok is ha úgy tartja kedvem.
El nem cserélném a nagyszerű életemet, családomat, barátaimat a kevésbé ősz hajért, vagy feszes hasért.
Ami szomorúvá tesz, hogy sűrűn meg kell élnem, hogy a legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek, mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával. A nóta szerint. „..sok jó barát lassan kidől már a sorból…”

csak a szépre emlékezem (ki lehet a másik?)

Tudom persze, hogy időnként már feledékeny vagyok, főleg azt felejtem el, ami tegnap történt, de a régi szép emlékek vissza-vissza térnek.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem ráncokat rajzolhasson az arcomra.
Egyre kevesebbet kell törődnöm azzal, mit gondolnak mások. Nem teszek fel magamnak kérdéseket, sőt ahhoz is fenntartom magamnak a jogot, hogy néha ne legyen igazam.
. „Az öregség nem azt jelenti, hogy lezárult az élet, hanem, hogy másként kell élni. Más dolgoknak kell örvendeni, másként kell tekinteni a világra. Azoknak, akik meg tudták élni az életük minden szakaszát, nem lesz gondjuk idős korukban sem.
Talán ez az egyik titok: megélni azt, amiben épp benne vagyunk., ami épp történik velünk.
Fontos még továbbá a szellemi elfoglaltság, olvasás, írás, zenehallgatás
oktatom a fiatalokat

Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok nem fecsérlem olyanra az időmet, hogy mi lett volna ha….
…Bár, ha tudtam volna, hogy ilyen sokáig élek, még jobban vigyázok magamra.
Néha elmerengek a hosszú élet titkán.
Nincs semmi titok. Ha van, akkor az enyém az: egész életemben szegény voltam!  (Nem a saját hibámból!)
Persze csak annyira, hogy nem jutott dőzsölésre, hatalmas lakomákra, nem költöttem italra, nem dohányoztam (mindig), nem jártam konditerembe.

Lovagkeresztet kaptam

A vérnyomásom rendben, a szívem még mindig 72-t ver percenként, nem zabálom tele magamat és minden nap tíz percet tornázok és fél órákat sétálok.
Ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.
 Koós János szerint:  "Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani."                                 
Hogy meddig fogok élni nem tudom. Talán jó lenne elérni a 100 éves kort.   A statisztikák szerint kevés ember hal meg 100 éves kor felett!
Nem felejtettem el a vasutat

Abban bízok, hogy az Úr látja mindazt a jót, amit még meg akarok tenni!

Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.

Fiatalként, idősként az élet szép és ha ezt tudomásul vesszük, akkor még megöregedni is jó.
Semmiképpen nem szeretném úgy befejezni majd ezt az életet, mint Churchill,
 akinek az utolsó szavai állítólag ezek voltak:    „Untat ez az egész!”

2019. november 12., kedd

REJTÉLYES ESETEK 41. Bogáncs és Bogáncsrend





 
Bogáncs
Bogáncs

A legenda szerint a 13. században vikingek támadtak az alvó skótokra, meg akarták lepni őket.
Hétszáz évvel ezelőtt vált szent jelképpé, mikor a vikingek  (dánok) lerohanták az országot.
Szörnyűséges vérfürdőtől menekült meg az ország a bogáncs által, mely a sötétben mezítláb lopakodó ellenség egyikének talpa alá került. A katona felüvöltött, elárulva jelenlétét.
Azóta a bogáncs a védelem szimbóluma, melyet a Skót Testőrség és a Királynő Highlanderei büszkén viselnek.
A skótok annyira komolyan veszik a bogáncsot, hogy egyik legnagyobb nemzeti kitüntetésük a Bogáncs-rend (The Order of the Thistle). A központi bogáncs-alak körül a skót nemzeti mottó olvasható: Nemo me impune lacessit (Senki sem bánthat büntetlenül  vagy  Senki sem ingerelhet büntetlenül!   -  de jöhet a latinosok pontosabb fordítása!).
Hogy valami magyar vonatkozása is legyen a dolognak: a mi Zrínyinknek is nagyon tetszett ez az idézet, s előszeretettel használta saját életfilozófiája körülírásaként.
Nekem speciel szimpatikus ez a bogáncsos dolog. Önkritikus, ugyanakkor büszke is: igen, nekünk nincs orchideánk, rózsánk, liliomunk, papagájvirágunk. Nálunk csak a bogáncs él meg. Olyan, mint mi. Szeretjük és megbecsüljük. És óvatosan érj hozzá…
Jó fejek ők is, na.     Nem hiába kelták.

Bogáncsrend csillaga

Nyakas, szabadságszerető nép a skót. Nemzeti viráguk lett az a bogáncs,  ami minden viszontagságot túlél.
A zöld szúrós bogáncs a skótok nemzeti szimbóluma. Megtaláljuk rugby-csapatokon, még a rendőrség egyenruháján is.
A legnagyobb, legmagasabb lovagi rendet is bogáncs-rendnek hívják
A Bogáncsrend (Order of the Thistle) vagy teljes nevén A Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrend (The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle) egy skót eredetű brit lovagrend. A rendet jelenlegi formájában 1687-ben alapította VII. Jakab skót király (II. Jakab angol király), aki egy korábban már létező lovagrendet támasztott fel. A rendet a mindenkori brit uralkodó vezeti és 16 tagja (lovagok és hölgyek) lehet, ezen felül a brit királyi család tagjai és néhány európai uralkodó kaphatja még meg. A lovagi cím odaítéléséről a mindenkori brit uralkodó dönt, más brit lovagrendekkel ellentétben nem kell kikérnie a brit kormány véleményét.

Skót címer, alatta bogáncsok

A rend legfőbb jelképe a bogáncs, Skócia egyik nemzeti jelképe. A rend jelmondata Nemo me impune lacessit (latin, "Senki nem ingerelhet büntetlenül") feltűnik az Egyesült Királyság királyi címerének  Skóciában használt változatán is, a brit egyfontos pénzérmén, a Skót Királyi Ezred, a Skót Őrezred, a Kanadai Fekete Őrezred és a Királyi Skót Dragonyos Lovasőrség jelmondataként is.   A rend védőszentje Szent András.
A Bogáncsrend, amely a brit lovagrendekről eltérően elsősorban csak Skóciában használt, a lovagrendek rangsorában a második helyet foglalja el.
Angliai megfelelője, a Térdszalagrend az első, mivel a 14. század közepén alapították..

III. Jakab skót király volt az első, aki személyes jelvényeként kezdte használni a bogáncsot és a virágot ábrázoló érméket veretett, illetve a hagyomány szerint a 15. század során megalapította a Bogáncsrend elődjét.
Más történészek szerint V. Jakab skót király, a ki tagja volt az Aranygyapjas rendnek, a francia Szt. Mihály-rendnek, és az angol Térdszalagrendnek, 1540-ben alapította meg a Bogáncsrendet, szégyenkezve afelett, hogy Skócia nem rendelkezett lovagrenddel.

VII. Jakab

A rend mindenkori vezetője Skócia, majd később Nagy-Britannia királyai voltak.
 Amikor VII. Jakab megalapította a rendet, az alapítólevél leszögezte, hogy a király és 12 lovag lehet tagja, utalva Jézusra és a 12 apostolra. 1827-ben IV. György brit király lehetővé tette, hogy 16 tagot nevezzenek ki a rendbe. A nőket (az uralkodó királynőn kívül) kezdetben kizárták a rendből. VI. György brit király azonban feleségét Erzsébet brit királynét 1937-ben kinevezte a rend tagjává és 1987-ben II. Erzsébet brit királynő lehetővé tette, hogy a nők is a rend tagjai lehessenek.

Öltözetek és díszítések

A Bogáncsrend ünnepi rendezvényein, mint pl. a minden év júniusban vagy júliusban megrendezett nagygyűlés, vagy pl. a brit uralkodó koronázása alkalmából a rend tagjai a következő öltözetet viselik:


Frigyes Ákos a lovagrend ruhájában

  • A köpeny zöld anyagból készül, a ruha-egyenruha felett viselik. A köpenyt fehér anyag szegélyezi, zöld vagy arany szalagokkal kötik meg. A köpeny bal vállára tűzik ki a rend nagy csillagát (ld. balra).
  • A kalap fekete bársonyból készül és fehér tollak ékesítik, a tetején fekete kócsagtoll vagy a daru bóbitája
  • A lánc aranyból készül és bogáncsvirágot, illetve rutacsokrokat ábrázol. A köpeny fölött viselik.
  • A Szent András vagy a lógó kitűző a láncról lóg. Az arany medál Szent Andrást ábrázolja fehér kereszttel, zöld ruhában és bíbor köpennyel, feje körül arany glóriával.
    Bizonyos napokon, az uralkodó engedélyével, a rend tagjai viselhetik a láncot a ruhájuk vagy

 
Kitűntetés és lánc

 

Kiváltságaik
A rend lovagjai használhatják a „Sir”, a hölgyek pedig a „Lady” megjelölést a nevük előtt. A lovagok feleségei szintén jogosultak a „Lady” megszólításra, a hölgyek férjének azonban nem jár ilyen megtiszteltetés.




 
George de Mestral   


A Tépőzár
A tépőzár feltalálója a svájci Georges de Mestral (1907–1990), aki az ötletet a bogáncs „működéséből” merítette, és sikerült textilanyagból hasonló „horgos-hurkos” rendszert előállítania. A hagyomány szerint 1941-ben egy vadászatról hazatérve a kutyája szőrébe és a saját nadrágjába ragadt bogáncsokat csak nagy nehezen tudta eltávolítani, és ez adta az ötletet ahhoz, hogy megkíséreljen a bogáncs apró, rugalmas horgait utánozva egy hasonló elven működő záróelemet kifejleszteni.

2019. november 3., vasárnap

R E J T É L Y E S E S E T E K 40. Rejtő Jenő




Rejtő Jenő

Ha Rejtő Jenőre gondolunk, magunk előtt látjuk a sivatagot, talán egy oázist néhány légióssal, gyanús alakokkal, no meg Piszkos Fredről sem feledkezünk meg. De ki volt valójában a P. Howard néven publikáló író, akire máig a ponyvák királyaként gondolunk?

Reich Jenő 1905. március 29-én, egy zsidó család harmadik gyermekként született a budapesti Izabella tér 5. szám alatt.
Két testvére éles ésszel megáldott, talpraesett fiú volt, Laliból később sakkmester és szakíró, Gyulusból pedig jogász lett.
Öccsük nyughatatlan és csapongó kamaszként mindenbe belekóstolt, például a költészetbe. Verseit Ady Endre borongós és patetikus hangulatú művei inspirálták. Tizennyolc és tizenkilenc éves kora között egy kötetre való verset írt. Egy alkalommal részt vett egy Ady-esten, aminek az utolsó versébe, A fekete zongorába belesült. Mit sem törődve azzal a jelentéktelen ténnyel, hogy a teljes szöveg kiment a fejéből, ott helyben befejezést költött a versnek.


No de hogyan lett Reich Jenőből Rejtő Jenő vagy P. Howard. Hivatalosan mindig Reich maradt, a Rejtő írói nevet ő maga választotta. A P. Howard vagy a Gibson Lavery néven publikált történetei mögött az olvasók egy angol és egy amerikai férfit képzeltek, és úgy hitték, Rejtő csupán magyarra fordítja őket.
A „külföldi név alatt, ami akkoriban, hogy az olvasók jobban vegyék a könyveket, egyáltalán nem volt szokatlan (...) amikor a fasiszta üldözések kezdődtek Magyarországon is elterjedni, ez a név nagyon jó fedőnévnek bizonyult egy darabig” – válaszolta meg a kérdést Rejtő bátyja.

Rejtő Jenő nagy kalandja:

Csak néhány napot töltött Afrikában!
       Az afrikai “kaland” kitalált jellegét gyermekkori barátja, és későbbi szerzőtársa Nádasi László is megerősítette, aki a következőképp emlékezett arra, amikor Rejtő erről beszélt neki: ”
       Nekem úgy mesélte el, hogy egy hajóval Algériába került, egy ideig csavargott, majd elfogyott a pénze, leszedték a vonatról, és hazaküldték.
       Mikor megjelentek remek légiós könyvei, én megjegyeztem: másnak évek kellenek ahhoz, hogy egy új világot megismerjen, de neked, úgy látszik, elég volt néhány nap is.
       Tudja mit mondott? Hogy csak a fantáziája működött!
        “Mert tanuld meg öregem,  - tette a vállamra a kezét,  - a fantázia úgy kell az érvényesüléshez, mint az ételbe a só!”
       De hát mégis, faggattam tovább, hogyan születtek könyveidben az élethű leírások?
       “Nézd magyarázta, beszélek franciául is, minden légiós könyvet megvettem, és ezekből kiszedtem, amire szükségem volt.
Az útvonalak pontos leírásához pedig a földrajzi kiadványok egész sorát tanulmányoztam.

Ennyi kellett ahhoz, hogy ontsa magából az érdekfeszítő regényeket.
Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott idegenlégiós regényparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához, Latabár Kálmánhoz is. 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunió (Oroszország) megszállt területén.