Pipaszó 3. Még mindig a jegyvizsgálókról

                          PIPASZÓ

3.  Még mindig jegyvizsgálókról

Minden rendben

A kalauz vagy más néven ellenőr, a szlengben kaller, olyan személy, aki utazási jogosultságot, menetjegyeket ellenőriz tömegközlekedési járműveken. Feladatait mindig egyen-, illetve formaruhában látja el. Amennyiben egy utasnak nincs érvényes menetjegye, a kalauz leszállíthatja.
Gyakran követnek el atrocitásokat ellene.

Igaz, hogy jegyvizsgáló csak egy évig voltam, de fiatalon szívesen járkáltam a vonaton előre-hátra, köszöngetve az utasoknak.
Később sem azért nem folytattam ezt a tevékenységet, mert nem tetszett, hanem azért, mert  más terveim voltak.
Nem tetszett, hogy kevés volt a szabadidőm.
Még ma is elég sokáig vannak távol az otthonuktól a jegyvizsgálók, főleg aki nem helyben lakik, mint annak idején én is.
Előző este be kellett mennem Győrbe, hogy a hajnali vonathoz időben tudjak jelentkezni.

Kínában is udvariasak!

Egy-két gondolat a jegyvizsgálókról:
Nem hinném, hogy valaki is vitatkozik velem azon, hogy a jegyvizsgáló is ember.

A napokban olvastam ezt a levelet:

KÖSZÖNET A VASUTASOKNAK!

Tegnap,a tizenöt óra körül párommal Budapestről utaztunk haza Oroszlányba, amikor a Pesti vonaton a jegyvizsgálót megkértük, hogy segítsen elérni a csatlakozó vonatot, mert párom térdműtéten esett át, és ezért a mozgásában korlátozott.
A jegykezelő,illetve a Tatabányai állomás dolgozói , mindent megtettek, hogy elérjük az oroszlányi csatlakozást, segítséget nyújtottak a vonatról való leszállásnál, illetve lehetővé tették a síneken való átkelést, oly addig, hogy a hangos beszélő bemondta, hogy késni fog a vonat, illetve az átjáróhoz állt a szerelvény. Ilyen emberséges, szolgálatkész magatartással , még nem találkoztunk. Ezúton szeretnénk megköszönni a segítőknek önzetlen , kedves segítségüket. Önöket csak hódolat illeti és nem bírálat!

 Még egyszer nagyon KÖSZÖNJÜK.

Pedig aranyosak

Egyik ilyen, másik olyan.
Volt olyan jegyvizsgáló az ismeretségi körömben, akiről az a hír járta, olyan szigorú, hogy az anyját is megbüntette, mert sok kiskacsával szállt fel a vonatra.
Ha nem is így igaz szó szerint, de szerintem is kitelhetett tőle.

Már oktató voltam, amikor a szintén oktató kolléganőmmel Pestre kellett utaznunk.
Azt már néhányan pedzegették, hogy a vasutas a legnagyobb bliccelő.
Nem azért mert nincs jegye, hanem azért, mert az nem elégséges arra helyre, vagy vonatra, ahol utazni akar.

Baj van!

Mi is azt vettük a fejünkbe, hogy az AVALA nemzetközi gyorssal utazunk, de nem veszünk helyjegyet. A kolléganőm körültekintően kinyomozta, hogy ki lesz a jegyvizsgáló.
Semmi vész.    Az illető a mi tanítványunk volt, biztosan elvisz bennünket.

Fel is szálltunk a vonatra.  A jegyvizsgálónak elárultuk, hogy nincs helyjegyünk.
Ahogy gondoltuk, rábólintott.   (próbált volna meg kekeckedni, a legközelebbi vizsgán el-kapott volna néhány  nehezebb kérdést).  Persze ez disznóság lett volna. Nem is tettünk ilyet.

Igen ám!    Mint derült égből a villámcsapás, egyszer csak feltűnt két fővizsgáló.

Ők az utasokat is és a jegyvizsgálókat is ellenőrzik.
Ráadásul egy másik állomás dolgozói voltak és nem ismertek bennünket.
Az egyiket sikerült meggyőzni, hogy hivatalos úton vagyunk és olyan gyorsan kell elutaznunk, hogy nem volt időnk helyjegyet venni.  Sajnos nem ő volt a főnök, hanem a társa.
Aki, amikor meghallotta, hogy két oktató hiányos jeggyel szállt fel a vonatra, megmakacsolta magát.  Lehet, hogy egy régebbi negatív élményből fakadt az ellenszenv irántunk, illetve az oktatók iránt, mert minket nem ismert, de már vette is elő az  utasleadási tömböt.
Ki is állította.  Persze  pótdíjjal együtt.

 Azóta nem találkoztam vele, hát most kérek tőle elnézést,  hogy megfosztottuk a jogos

10 %-tól, ami járt volna neki.

Ugyanis az utazás befejezése után a kolléganőm felhívta a kolléganőit a Menetkedvezményi csoportban, akik nagyon kedvesen elsimították az ügyünket.
A fővizsgáló talán még ma sem tudja, miért nem kapta meg a járandóságát.

Bringa a vonatra

De az a jegyvizsgáló, aki udvarias és előzékeny, nem biztos, hogy ennek hasznát látja.

Történt, hogy egy tanítónő egyik állomásról egy két állomással távolabb levő állomásra utazott, ahova a kerékpárját is magával vitte.

Az induló állomáson váltott is menetjegyet még a kerékpárjának is.

Visszaútban ugyancsak vonaton utazott a kerékpárjával együtt.

Jegyvizsgálatkor kiderült, hogy a kerékpárnak visszaútban nincs kísérőlevele.

A jegyvizsgáló megnézte az oda útban használt okmányokat és azt mondta a tanítónőnek, hogy nincs probléma, látja, hogy nem rossz szándékból van a kerékpár jegy nélkül a vonaton.

Ez eddig – szerintem és néhány jobb érzésű ember szerint – nagyon udvarias eljárás volt.

A tanítónő eldicsekedett a helyi napilapnál a cselekedetről, ahol írtak róla egy kis cikket.

A baj, hogy a cikket a vasút illetékes felsőbbsége is olvasta és csóválta a fejét:

Ez a jegyvizsgáló megkárosította a vasutat.  No megállj csak!
Nyomban kiküldte a hiánylatot és kártérítésre kötelezte a jegyvizsgálót.

A jegyvizsgáló eljárásával szemben a felsőbbsége intézkedése már nem volt annyira emberséges.
De előfordult.