Pipaszó 2. Na, mi lesz ?

           PIPASZÓ

 Na, mi lesz  ?

A kérdés arra vonatkozik, hogy velem mi lesz?

Ez azért kérdés, mert sok helyen hallottam, olvastam, hogy az én koromban már nem szabad az életmódon változtatni.

Dávid király

A változtatás előre nem látható, főleg kedvezőtlen eredményeket hozhat felszínre.

A viccesebbje arra figyelmeztet, hogy már ne kezdjek ki fiatal nőkkel, mert ezt megsínylem.
Velük vitatkoznom kell, mert olvastam Dávid királyról, aki magához rendelte az orvosát és elrendelte, hogy írjon neki receptet annak érdekében, hogy hosszú életű lehessen.

Az orvos felírt neki két 19 éves lányt, akiknek mindig mellette kellett tartózkodjanak.
Arról nem ír a fáma, hogy mennyivel hosszabbították meg Dávid életét.

Talán nekem is sikerül

Nekem persze nincs ilyen orvosom, pedig szívesen kipróbálnám ezt a receptet.
Akiknek ezt meséltem visszakérdeztek.
Ugyan mit tudott az öreg Dávid csinálni a két fiatal nővel.

És most jövök én.
Elmondtam, hogy itt nem az a lényeg, hogy az öreg mit csinált a fiatalokkal, mondjuk az ágyban, hanem az, hogy állandóan vele voltak.
Nekem ugyan nem írta fel az orvos, de eddig sikerült úgy alakítani az életemet, hogy naponta 6-8 órát, 18-20 éves fiatalokkal lehettem.
Persze nem csak lányok voltak, hanem fiúk is, vegyesen.
Nehogy valaki félre értse, nem jártam úgy, mint a középkorban egy gazdag polgármester, aki olvasott Dávid király történetéről és magához rendelte az orvosát a hosszú élet érdekében.

Az orvos  -  valószínű azért, mert jól ismerte az illetőt   -  felírt neki két fiatal embert.

Fiatalokkal

Az, hogy naponta fiatalokkal vettem magamat körül, állítólag, hozzásegít ahhoz, hogy hosszú életű legyek.
A fiatalokból áradó életkedv, vidámság mondhatom, hogy a sok hülyeség segített abban, hogy jól érezzem magam.
Még akkor is, ha az együttlét a fiatalokkal nem volt mindig fenékig tejföl, hiszen én voltam a tanár, ők pedig a diákok.
Ebből adódóan, valószínű, hogy én jobban éreztem magamat velük, mint ők  -  néhány esetben   -  velem.
Igyekeztem azonban úgy viselkedni, ahogy annak idején én is elvártam volna a tanáromtól, hogy viselkedjen.
Mondtam is a tanulóknak, persze nem öntelten, nagyképűen, hanem egy kis humort adva a tananyaghoz, hogy:
Könnyű nektek.  Bárcsak nekem lett volna ilyen jó tanárom, mint én vagyok!

Így telt az élet.
Egészen (2012)  március végéig.
Akkor ugyanis a jobb sorsra érdemes feletteseim azt találták ki, hogy spórolni fognak.
Nem hibáztatom őket, mert valószínűleg nem saját maguk találták ezt ki, hanem a súgást felülről kapták.
Az „okos” gondolat úgy hangzott, hogy minek ebbe az iskolába, három-négy tanár, amikor egyetlen egy is el tudja látni ezt a feladatot.
Igaz, hogy már egy éve vadásztak arra az egy emberre, aki vállalta volna, hogy a négy tanár munkáját egyedül is el tudja látni.

Egy gimnáziumi példával  úgy ábrázolnám, hogy a magyar, történelem, matematika, kémia

tanításához  minek négy ember, hiszen naponta négyen együtt 8 órát tanítanak.

Elég lenne egyetlen tanár.
Hogy ért-e minden tantárgyhoz?
Kit érdekel?
Majd menet közben megtanulja.

Ezt mondták az én feletteseim is.
Csak itt más jellegűek a tantárgyak.

Vidámak

Többek között van  Forgalom ismeret,   Pénztári ismeret, Árufuvarozási ismeret, Személyszállítási ismeret,  Biztosítóberendezési ismeret,  Munkavédelmi ismeret, Számítógépes Irányítási  Rendszer.
Ezek eddig olyan szakmai tudást, hozzáértést kívántak meg, amit egy ember nem képes megtanulni, legalább is olyan mértékben, hogy tanítani is tudja!
Gondoltuk mi, néhányan, akik ezeket tanítottuk.
Rosszul gondoltuk.
A messzi távolból ide érkezett egy hölgy, aki vállalta, hogy ő ezeket egyedül fogja oktatni.
Sőt, még az ezekkel járó adminisztrációt is elvégzi.
Őt nem hibáztatom.
Kell a munka, kell a kereset.
Ráadásul fiatal, az élete derekán még jóval innen.
A fenti ismereteket még soha nem tanította.  Talán még nem is tanított semmit.
A főnökei azt mondták, hogy majd megtanulja.
(Nem tudom, hogy kapott-e határidőt, de április 1-től átvette az egész iskolát.)

Az igazsághoz tartozik, hogy ez az iskola  OKJ-s rendszerű képzésben, két év alatt farag vasutasokat az érettségi után ide jelentkezőkből.
Tehát két osztály van (13. és 14.).  Az osztálylétszám évenként változik.
Általában 18-20-an kezdenek és fele szokott végezni.
Jelenleg a végzős osztály 14 fő, a  kezdőké már csak 10 fő (16-an kezdtek).
Úgy hallottam, hogy az új tanévtől a 13. osztály körülbelül 25-28 fővel indul.

De nem is ez az én bajom, hanem az, hogy mit fogok magammal kezdeni?

Mondják, hogy mit akarsz még csinálni 73 évesen? 
Pihenj, sétálj, olvass, kirándulj, nézd a TV-t.

Az új tanítónénivel (a stréberek fogják az Utasítást!)

Ettől féltem.
Nem ez az én életem.  Eddig is olvastam, sétáltam, tévéztem, kirándultam, még blogot is írok, de hiányozni fog az eddigi környezet.
Ráadásul új főnököm lesz: A feleségem már két évre előre meg tudja mondani, hogy milyen feladataim lesznek itthon.
Látom sötét jövőmet.
Még az sem vígasztal, hogy lépten-nyomon azt beszélik, 2012-ben itt lesz a világvége.
És, ha mégsem?

Ráadásul az Európai Unió is az idén (2012-ben)  kapott Béke-nóbeldíjat,  amiért előmozdította Európában a békét, a megbékélést, a demokráciát és az emberi jogokat,
de ehhez semmi közöm.
Az EU a Nobel-békedíjjal járó pénzjutalmat azoknak a gyermekeknek a megsegítésére fordítja, akiknek nem adatik meg, hogy békében nőjenek fel.
De velem mi lesz?
Hívassam az orvosomat, hogy írjon fel valami Dávid-királyos orvosságot?
Hála Istennek még a háziorvosomat sem ismerem.