Csodaszép Magyarország 275. Kápolnapuszta

Az utolsó megmaradt ház

Kápolnapuszta

Bivalyrezervátum

Gánttól északra, a Vértes hegység erdeiben fekszik Kápolnapuszta

Kápolnapuszta Gánt és Csákvár között helyezkedett el, lakói túlnyomórészt svábok voltak.

 A falunak 1930-ban még 62 lakója volt, 1945. március 16-án a Vörös Hadsereg 2. ukrán felderítő frontja kiirtotta a falu közel teljes népességét. A túlélők javarészt Pusztavámra, vagy Gántra költöztek el. 1950-es évekig 4-5 család lakott még itt, 1970-es évekre azonban egyetlen lakója maradt csupán, az 1911-es születésű Farkas László, aki 1980-ban hunyt el. Halála után házát, amely Kápolnapuszta egyetlen lakóháza volt ledózerolták, és napjainkban csupán néhány romos épület bizonyítja, hogy egykoron a falu létezett.

Az áldozatok emlékére

1944 őszétől kezdve Kápolnapuszta környékén rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha a lakosok elárulják őket. Az itt élők 1944 karácsonyáig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen, akik német páncélozott járművel mentek a faluba, ahol tűzharc alakult ki. Az egyik partizánt sikerült elfogni, aki azonban a Mór felé vezető úton el tudott menekülni.
A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. ukrán front felderítő zászlóaljával 1945. március 16-án. Megtorlásképpen minden férfit betereltek a házak pincéjébe és kivégezték őket.
Hogy valóban így történt-e, azt máig nem tudjuk pontosan, ugyanis a túlélők különbözőképpen emlékeznek vissza az eseményekre. Vannak, akik úgy tudják, hogy két civil ruhás magyar katona lőni kezdte a szovjeteket, és ez vezetett a falubeliek kivégzéséhez.

Sírok a temetőben

A túlélők Pusztavámra, vagy Gántra költöztek, bár 4-5 család még ugyan maradt itt, de az 50-es években ők is elköltöztek.

Az áldozatokat később a falu temetőben temették el, ahol 1993-ban emlékművet is állítottak emlékükre. 2013-ban, a tragédia 68. évfordulójára pedig egy emléktáblát is avattak, amin Právetz Antal egykori csákberényi erdész, és több szemtanú visszaemlékezéséből összeállított történet olvasható, és látható rajta a falu korabeli képe, amelyre a házak mellé felírták az ott élők és az áldozatul esett emberek nevét.

Akik a borzalmakat túlélték, már nem kívánkoztak vissza, így a falu feledésbe is merült, egészen 1979-ig. Ekkor a “Másfélmillió Lépés Magyarországon” felvételei során Rockenbauer Pál és csapata interjút készített Kápolnapuszta egyetlen, és egyben utolsó lakójával, Farkas Lászlóval.

A falu kihalt

 Farkas László egymaga gazdálkodott, és kéthetente járt be Gántra vásárolni. Természetesen a filmben, 1979-ben nem esett, nem eshetett szó a falu tragikus történetéről.
Az interjú után egy évvel Farkas László meghalt, a házát a másik lakatlan épülettel együtt ledózerolták, ezzel pedig a falu hivatalosan is kihalt.
Mára az utolsó megmaradt ház is, amiben a Fejér Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala 1958-ban  turistaházat rendezett be -, lassan a földdel válik egyenlővé. Ma már csak a temető és a település utolsó épülete őrzi a falu borzalmas emlékeit…

Bivaly a rezervátumban

Az egykoron őshonosnak számító háziállatok állománya a kilencvenes évek elejére oly mértékben lecsökkent, hogy félő volt, a bivalyok teljesen eltűnnek hazánk élővilágának térképéről.

A Rezervátumot 1992-ben  nyitották meg.

A nagy munkabírású, igénytelen bivaly igen jámbor állat, amely békésen hagyja, hogy a látogatók akár meg is simogassák.
Kezdetben csupán tizenhét állat élt Kápolnapuszta oltalmában, számuk mára eléri a kétszázat.

A hatalmas parkban faforgáccsal borított ösvényen számos egyéb érdekes látnivaló is várja a vendégeket, hiszen a parkban nem csak bivalyok élnek.

Ilyen például a gyurgyalag- és ürgeles, ahol távcsővel lehet megfigyelni az említett állatok életét, amelyek egy mesterséges löszfalban leltek otthonra.

Kilátó

De a vállalkozó szellemű turista felmászhat a kilátóba is, ahol denevérek „cincogása” és szerencsés esetben bagolyhuhogás kíséretében élvezheti a 10 méter magas építmény tetejéről nyíló panorámát.

Az énekesmadarak fészkelő-helye  is kileshető egy belül elsötétített faházból, amelybe mindössze annyi fény jut, amennyi az épület külső falán elhelyezett madárodú bejáratán beszűrődik.
De nem hiányozhatnak a bivalyhajtásra alkalmazott négylábúak, a pulik, a pumik, a kuvaszok és a komondorok sem.

Emellett a bivalytartással kapcsolatos és egyéb mezőgazdasági munkák során használt szerszámokból, valamint a környék második világháború előtti fényképeiből álló tárlat várja a látogatókat.

Kecske a  NEM IVÓVÍZ feliratú csapnál
(ha tudna olvasni...!)

A bivalyokról:  A borjak születésük pillanatában még csak 20 kilót nyomnak, de a kifejlett példányok a hétszáz kilót is elérhetik.
Átlagosan 20 évig élnek, de nem ritka a 25-30 éves egyed sem.

A hátukon „utazó” barázdabillegetőt azért tűrik meg, mert megszabadítják a bőrükön élősködő rovaroktól.

A munkavégzésre tartott bivalyok húsa rostosabb, mint a szarvasmarháé.
A bivalytej több ásványi anyagot tartalmaz, mint a tehéntej, zsírtartalma is nagyobb.

Az olasz mozzarella sajt egyik alapanyaga a bivalytej.