Peronkakas 84. Az első vizsgázóim

Egy a sok közül

84.  Az első vizsgázóim

Amíg rendszeresen ittam, mindenre vissza tudtam emlékezni, akár megtörtént, akár nem.
                                                                                                                   (Mark Twain)

A vasúton dolgozóknak nagyon sokat kell tanulniuk.

Nem az irodákban, az íróasztalok mellett dolgozóknak   -  bár ők is tanultak eleget, hogy el tudják végezni a munkájukat,  -  hanem  azoknak,  akik a vonatok közlekedésében  végeznek tevékenységet.
Van,  akinek többet, van akinek kevesebbet.
A legtöbbet kell tanulni a mozdonyvezetőknek.
Utánuk következnek a forgalmi szolgálattevők.
Nem lehet összeszámolni, vagy csak nehezen, hogy melyiküknek hány könyvet, utasítást kell megtanulni.
Nagyon sokat.
A forgalmista utasítás-gyűjteményével   -   aminek ott kell lenni a forgalmi irodában   -   egy szekrény tele van.
Persze nem minden állomáson, és nem minden forgalmistának kell ismerni az összes előírást.
De legalább azt tudni kell, hogy mit, hol lehet megtalálni.
A dolgozóknak munkakörönként  -  az Oktatási utasításban előírt(O. 1.)  -  kijelölt szabályokat, előírásokat kell megtanulni, és ezekből vizsgát tenni.
A vizsga  a jelentősebb munkakörökhöz,  az igazgatósági  vizsgabiztosok  előtt történik.
Ide tartozik a Forgalmi vizsga,  az Önállósító Forgalmi vizsga  (az előző szigorított változata),

A Vezető jegyvizsgálói vizsga, ami régebben Vonatvezetői vizsga elnevezésű volt.

(Ma már nincs Vonatvezető még a meghatározások  között sem.)
A személyszállító vonatoknál a  parancsnok a  Vezető jegyvizsgáló,  a tehervonatoknál a
Vonali tolatásvezető, de csak a  kis állomásokon tolatást végző vonatoknál.
Egyéb esetekben  CSM van  (nem csináld magad, hanem csak mozdonyvezetővel való közlekedés).

Amikor átvettem az oktatás végzését az elődömtől, aki nagyon váratlanul és hirtelen magamra hagyott, sajnálatos halálával,  12 tanuló volt az oktatóban, akik vizsgára készültek.

Közülük 11 jegyvizsgáló a Vonatvezetői vizsgát akarta megszerezni.
Ők már egy hete ott voltak az oktatóteremben,  a munka alól felmentve, hogy készülhessenek a vizsgára.  Erre két hónapot kaptak.
Egy csoportban tíz jegyvizsgálót küldött a főnökük, a Vezénylő-tiszt  a vizsgára készülődéshez.
Az előző csoportból  egy főnek nem sikerült a vizsga, azért maradtak most tizenegyen.

A probléma

A tizenegyedikre  Kálmán bácsi, az  előző csoport felkészítője, már felhívta a figyelmemet.
Ezt azért tette, mert a fiú egy jó képességű jegyvizsgáló volt, ismerte is az utasítást, de volt egy nagy hibája, ami a jó szakemberekkel gyakran előfordul.
Szerette a piát.
Azért is nem sikerült a vizsgája, mert ittasan ment be szóbelizni.
Rá különös gondot kellett fordítani.
A tizenkettedik tanulóm egy főiskoláról kikerült kislány volt, aki már az Önállósító Forgalmi vizsgára készült.

A tananyag bizonyos részét a vonatvezetőkkel párhuzamosan is tanulhatta, de neki azért súlyosabb kérdéseket is meg kellett tanulni.
A felkészítés során végighallgatta a vonatvezetők képzését is, mert sok szabály vonatkozott rá is, de külön meg kellett tanulnia olyanokat, amit a vonatvezetőknek nem.

A kiképzésre kapott két hónap letelte előtt úgy láttam, hogy a tanulók nagy eséllyel vághatnak neki a vizsgának.
A vizsgabiztosokkal én már előtte felvettem a kapcsolatot.
Mondhatnám, hogy tisztelgő látogatást tettem náluk, mert tudtam, hogy érdemes velük jó kapcsolatot tartani, hisz nagyon sok dologban tudtak nekem segíteni.
A főnök beleegyezésével  és főleg aláírásával bejelentettem vizsgára a hallgatóimat.

A vizsga írásbeli és szóbeli részből állt.
A vonatvezetők (ha jól emlékszem)  az írásbelin  25 kérdést kaptak.
Ha ez sikerült, mehettek szóbelizni.
Akkor még az írásbeli és szóbeli vizsga megtörtént egy nap alatt.
Az önállósítós kislány írásbeli vizsgán csak öt kérdést kapott, ami számítási példákból állt.
Neki a szóbeli vizsga nagyon kemény volt, mert elvileg mindent kellett (volna) tudnia.
Mondhatnám, hogy nemcsak a szabályokat, hanem a kivételeket is.

Majdnem ilyen szép vendégszobában pihentünk

Amikor behívták a csoportot vizsgázni, megszerveztem, hogy a Keleti pályaudvar laktanyájában kapjunk helyet éjszakára, és a vizsgát megelőző nap felutaztunk Pestre, hogy ne kelljen  korán kelni, ahhoz, hogy Győrből időben felérjünk.   Én is.
Megállapodtam a tizenegy fiúval, mert mind férfi volt, aki vonatvezetőire készült, hogy este vacsora, pia semmi, korán fekvés, korán kelés és frissen megyünk vizsgázni.
Én is ott aludtam velük, nehogy valaki eltévedjen. Főleg az a srác, aki már másodszor jött vizsgázni.
A kislányra nem kellett vigyázni.
Minden úgy ment, mint a karikacsapás.
Az írásbeli vizsga mindenkinek sikerült.
Nemcsak azért, mert a vizsgabiztosok megengedték, hogy a kiértékelésben én is részt vegyek.  Igaz, hogy csak olyan mértékben, hogy a leosztályozott kérdések átlagát kiszámítsam.
Az nem befolyásolta az eredményeket, hogy rendszerint felfelé kerekítettem.
Amíg a vizsgabiztosok a dolgozatokat javították, a vizsgázók elmentek ebédezni.
Délután kettőre kellett visszajönniük.
Vissza is ért mindegyik. Kiderült, hogy az írásbeli vizsgája mindenkinek sikerült.
 A fekete bárány  is ott volt a többiekkel együtt.
A vizsgabiztos  sorba ültette őket egymás mellé.
Legelőször az önállósító vizsgás kislányt faggatta.  Elég gyenge volt a teljesítménye.
Meg vagyok róla győződve, hogy ha nem vagyok ott, akkor át sem engedi.
Így is azzal a megjegyzéssel  kapott  érvényes vizsgát, hogy Győrben csak az aluljárón közlekedhet.
Mindegy.  Sikerült.
A tizenegy vonatvezetőnek sorban tette fel a kérdéseket.
Az én  őrzöttem, a sor végén ült, de minden kérdésre válaszolt, amit nem neki tettek fel.
Amikor rá került a kérdezés, akkor viszont nem tudott jó választ adni, sőt a későbbiekben  észrevettem, hogy nagyon melege van.
Mit ebédezhetett ez?  A többiek nem árulták el, de sejtésem volt.  Nem bírta ki pia nélkül.
Tíz vizsgázót gyorsan levizsgáztatott a vizsgabiztos.  Két-három jó válasz után elmehettek.
Már csak  egy ember maradt.   De ő, sajnos, már akkor a nevét sem tudta megmondani.
Megint megbukott.

A harmadik vizsgájára nem mentem vele, de a lelkére kötöttem, ha megbukik, nemcsak, hogy vonatvezetői vizsgája nem lesz, de még jegyvizsgáló sem lehet. (ijesztésképpen még hozzátettem, mehetsz peront söpörni).
A harmadik vizsgája sikerült.
Az előírások szerint egyfajta vizsgának háromszor szabad nekifutni. 
Több kísérlet nincs.
Ezzel én ugyan nem értettem egyet, mert ha valaki háromszor elbukik egy vizsgán, az nem jelenti azt, hogy az életben azt már nem fogja megtanulni.

Valamivel később történt, hogy egy vizsgázómat, akinek már a Forgalmi vizsgája megvolt, sőt már a vizsgának megfelelő munkakörben dolgozott is (váltókezelőként, térfelvigyázóként), elküldtem, persze megfelelő felkészítés után Önállósító forgalmi vizsgára.

A vizsgabiztosnak mindig igaza van

A vizsga írásbeli része sikerült.
A szóbeli már nem.
Kérdeztem tőle, hogy mi történt?  (különben a vasúti szakközépiskolát végezte, úgyhogy elég sokat tanult a vasútról).
Persze, szokás szerint, a vizsgabiztos volt a hibás, mert nem adott neki igazat valamiben és ezen összevesztek.
Különben is veszélyes volt olyan embernek vizsgára menni, aki már a végrehajtó szolgálatnál tevékenykedett.
Méghozzá azért, mert azt szokták mondani, hogy  más az élet és más az irodalom!
Vagy néhányan úgy fogalmaznak, ha az utasítás előírásait mindenki betartaná, akkor megállna a vasút.
Ez persze nem teljes mértékben igaz, mert van olyan mondás is, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Ha nagyon óvatos és figyelmes valaki, egy- két szabályt megkerülhet, hogy gyorsabban menjen a vasút.
Csak ez veszélyes. Az oktatóm azt mondta, hogy minden vasutasnak van egy téglája a börtönben.    Nem szükséges azt meglátogatni.

Ez érettségi nélkül is kezelhető

És nagyon fontos szabály mindenfajta vizsgán, hogy a vizsgabiztosnak igaza van.
Nem mondhatom én vizsgán, hogy  nem úgy van az, ahogy le van írva!
Ezt nem tudta az én vizsgázóm. 
Második vizsgáján sem, sőt a harmadikon is nekiállt vitatkozni a vizsgáztatóval.
Kész.  Többször nem mehet.
Azért én megpróbáltam kijátszani a szabályt.
A fiú ugyanis elment katonának.  Két év múlva leszerelt.
Gondoltam, hogy már elfeledkeztek róla, elküldtem vizsgára.
Nem vették észre, hogy már negyedszer van, de most is ugyanolyan tudatlan volt mint eddig.
A szóbelin megbukott.
Mivel a negyedik vizsgára küldést nem kifogásolta senki, bejelentettem ötödszörre is.
Könnyen kitalálhatjátok.   Megint nem sikerült. Sőt!

A vizsgabiztos megkérdezte tőle, hogy hányadszor van ott?
Azt kell mondanom, hogy olyan bimbó volt, (neki nem ilyen szépen mondtam), hogy kikotyogta: ő bizony már ötödször.
Azon kívül, hogy engem jól lehordott a vizsgabiztos amiért ennyiszer elküldtem,  azt mondta, hogy többet az életben nem mehet vizsgázni, mert ez csalásnak minősült.
Tényleg nem küldtem többször.
Viszont így nem tudott a vasúton előrébb jutni.
Még tíz évig  dobálta a vasakat,  szakzsargonban ez azt jelenti, hogy maradt váltókezelő.
Ez pedig nem életcél.  Főleg egy érettségizett fiatalembernek.

Ehhez forgalmi vizsga sem kell

Legutóbb egy termékbemutatón a főzőedények és ágyneműk nagyszerű tulajdonságait ismertette velem.
Nem hittem neki!