Peronkakas 76. "Gombó kinn van!"

76.  "Gombó kinn van"

                                                        Nincs lehetetlen, ha nem neked kell csinálnod.
                                                                                                          (közmondás)

Ez egy színes magyar tévéfilm címe.
1977-ben készült.
Nem fogom elmesélni a filmet.  Hogy őszinte legyek, nem is láttam.
Amit tudok róla az, hogy két gimnazista fiúról szól.
Az egyikük,  Szumi,  ki akar menni Marokkóba, hogy megkeresse az ott élő édesanyját.
A szereplők között található Kállay Ilona, Őze Lajos, Pásztor Erzsi.
A két fiút alakító színészre nem emlékszem.
Mi közöm van a filmhez?
Amikor készült személyszállítási vezető voltam Győrben.
Egyik nap,  a főnököm valahol máshol volt,  felkeresett néhány úriember, akik elmondták, hogy valamelyik film stúdiótól vannak és  a fenti című film forgatásához kérnek tőlem segítséget.
Elmondták röviden, hogy miről van szó.
A győri jelenet úgy játszódott le a forgatókönyv szerint, hogy a Győrbe érkező Wiener Walzer gyorsvonatot rendőrök várják.

A vonatról leszedik a külföldre "utazni szándékozó"  fiút.  Valószínű ez volt  Szumi.
A fiút átviszik az éppen indulni készülő budapesti gyorsra, és hazaviszik.
A győri jelenetben ennyi történik.
Mit kellett nekem ehhez elintéznem?

A Wiener Walzer nemzetközi gyorsvonat érkezése Győr állomásra, menetrend szerint 
17 óra 10 perckor volt.
A pesti gyors Győrből, szintén menetrend szerint 17 óra 05 perckor indult volna.
A menetrend szerint tehát ez a jelenet nem jöhetett volna össze.  
Nélkülem!
Meg lehetett volna oldani úgy, hogy a Wiener  amikor beér,  ha késik , ha nem, megvárjuk amíg a fiút átviszik a másik vonatra, ami legfeljebb késve fog elindulni.
Ebben az esetben nekem nem sok intézkedni valóm lett volna.  Legfeljebb megigazolni, hogy miért indult késve a gyorsvonat Budapestre?
 De...!
Nem úgy megy az!  Ha a 17 óra 05-ös vonat késve indul. nem lett volna helye egy másik vonatnak, ami a Győri "Felállítási rend"  szerint 17 óra 10-kor ugyanarra a vágányra kívánt érkezni.  Ha azt is megkésleltetem, akkor a késés  -  mai szóhasználattal  -  "begyűrűzik".
Vagyis a többi vonat késéssel történő közlekedését vonja maga után.
Itt jöttem én.  Felhívtam a Keleti mozdonyfelvigyázót és megkérdeztem, hogy a filmezés napján ki lesz a Wiener mozdonyvezetője.  Ezt a vonatot keletis mozdonyvezetők továbbították, akiket ugyanúgy ismertem, mint a Győrieket, mert naponta találkoztam velük.
Amikor megtudtam ki lesz, megörültem, mert egy belevaló srác volt, aki nagyon szeretett a mozdonyon.  Élvezte a sebességet, néha még a megengedett mértéken túl is, ami miatt néha
2-3 hónapot büntetésből a "műhelyben" kellett töltenie.
Ez azért volt rossz, mert kevesebbet tudott keresni.
Jó kedélyű fiatalember volt.  Ha jól emlékszem turai (Gödöllő mellett), ez érződött a beszédén is.
A nevét is elárulom, az idősebbek biztosan emlékeznek rá,  Bencsik János volt. (Talán a fia is mozdonyvezető).
Nemsokára találkoztam is vele.  Elmondtam  miről van szó, és hogy mi az én elképzelésem.
Az én elképzelésem az volt, hogy a Wiener jól összeszedi magát  és mivel Keletitől Győrig menetrend szerint nem áll meg sehol, amit egy ügyes mozdonyvezető ki tud használni úgy, hogy Győr állomásra akár 10 perccel előbb is beérkezik, mint az előírás.
Ez nem szabálytalan, mert útközben nem marad le senki egyik állomáson sem, csak az előírt sebességet nem szabad túllépni.
A mínusz tíz percet úgy tudja összehozni, hogy a megengedett 120 km/óra helyett
121-122 km/ órával hajt   -  persze, ha mindenhol  "zöld utat"  kap.
Ezt a minimális sebesség túllépést a sebességmérő szalag sem nagyon jelzi.
Vagy, ha jelzi is, még nem büntetik meg érte.
Bencsik Jancsi, vállalta a megbízatást.
Azt mondta ha kell negyedórával előbb is beér.
Mondtam neki, hogy azért túlzásba ne vigye.
Elérkezett a felvétel napja.

Az egész stáb itt izgult a második és harmadik vágány közötti peronon.
A másodikra érkezett a Wiener, a harmadikról indult a gyors.
Én is ott sündörögtem körülöttük és izgultam, hogy sikerülni fog-e az elképzelésem.
Sikerült.
Az én Jancsi barátom 17 órakor megállt a második vágányon a Wienerrel, 10 perccel korábban a menetrend szerintinél.
A szereplők megrohanták a vonatot, leszedték a külföldre készülő fiút és vezették át a másik vonathoz, amire feltuszkolták.
Olyan gyorsan történt minden, hogy még várakozni is kellett a felvétellel, mert a gyorsvonatot azért nem akartam előbb  elindíttatni,  mint amikor időszerű volt.

jelenet a filmből

A filmesek meg voltak elégedve a "rendezésemmel".
Meglepetésemre a sikerélményen kívül még négyezer forint közreműködési díjat is elkönyvelhettem magamnak.
A filmen azért a rendező neve mellé (Várkonyi Gábor) nem írták oda,  hogy segédrendező pedig én vagyok.
Nem úgy, mint a győri Revita tévések, akiket a Tanműhely megnyitásáról készülő filmjüknél végigkísértem a stábot az állomáson egy tolató mozdonnyal.
Amikor a filmet megnéztük, meglepődve tapasztaltam, hogy műszaki szakértőként az én nevemet is felírták a stáblistára.

Na, én nem vagyok itt.