Útam a Vasútforgalmi felé 8.

 

8.     Nyári munka

 

 Eléggé gazos

Éppen hogy csak begyűjtöttem a dicséreteket a másodikos bizonyítványom okán, édesanyám váratlan ötlettel állt elő.
A nyáron mehetsz a vasútra dolgozni.  Megbeszéltem a pályamesterrel, hogy néhány társaddal irthatjátok a gyomot a vágányok mellett.

Még sokat nem találkoztam azokkal a szerszámokkal, amelyekkel dolgoznom kell, de kíváncsi voltam, hogy működnek. 
Következő héten már kezelésbe is vett körülbelül tizenötünket a pályamester megbízottja, Feri bácsi, aki megmutatta, hol van az a raktár, ahol a szerszámokat megtaláljuk.
Az élelmesebbek persze gereblyét választottak, gondolván, hogy azzal könnyebb a munka.  Még a lapát is könnyebbnek mutatkozott, mint a kapa.
Nekem jó erős saraboló kapa jutott

 Nem ilyen játékok voltak

Feri bácsi felvett egy sárga mellényt, hogy mindenki lássa, itt ő a főnök, és elindultunk a munkahelyre.
Az állomás végén levő őrhelynél megálltunk és Feri bácsi tartott egy rövid oktatást a munkavégzéssel kapcsolatban.
Mivel olyan helyen fogunk dolgozni, ahol néha-néha vonat is közlekedik, nagyon kell figyelni. Elsősorban őrá, mert ő jelezni fogja, mikor menjünk ki a vágányok közül. Meg is mutatta a trombitáját, amivel figyelmeztetni fog.
Nem nagy lelkesedéssel, de elkezdtük kivagdalni a vágányok között levő, szépen megnövekedett gazt.  A kapával mentünk elől, utánunk a gereblyések  összegyűjtötték, a lapátosok, villások kihordták a töltés mellé.
Mondta Feri bácsi, hogy ez a vágány Csornára vezet, de ne ijedjünk meg nem fogunk elmenni Csornáig.
Nem mondom, hogy megszakadtunk a munkában, de az idő nagyon lassan telt.
Kérdezgettük Feri bácsit, mikor lesz pihenő?
Rendes volt, mert óránként félrevonulhattunk a töltésoldalba, 10 perc pihenőre.
Délben elővettük a hazulról hozott szendvicseket és megebédeztünk.
Kevés vonattal találkoztunk. Talán két óránként sétált egy-egy vonat, ami elől félrevonultunk és integettünk a mozdonyvezetőnek  és a vonaton utazóknak.

                          

 Trombita

Két óra körül abbahagyhattuk a munkát és visszavittük a szerszámokat a raktárba.

Gyalog mentem haza és otthon meglepődve tapasztaltam, hogy a nagymama milyen kedves hozzám.  Gondoltam azért, mert most már munkásember vagyok.

Nem végeztem ugyan emberpróbáló munkát, de azért fáradtnak éreztem magamat és nem kellett elaltatni.

 Még vonat is jött

 

Négy hétig tartott a gazolás. Hogy mennyi pénzt kaptam érte azt nem tudom, mert nem jutott a kezemhez.  De vasárnaponként elmehettem moziba.
Izgalmas szovjet filmeket játszottak ebben az időben a tőlünk nem messze levő moziban. Néhányat említek:  Ballada a katonáról,  Csillagosok katonák, A jégmezők lovagja, Szállnak a darvak, A kétéltű ember, Luxustutajon  stb.
Így utólag persze mind egy kaptafára készült, de nekem izgalmas volt, mert addig még moziban sem voltam.
Volt persze hangulatos magyar film is.  Azokat imádtam.
Ha Latabár játszott, akkor már előre örültem. 

 Mozi

 

Egy bolond százat csinál, Ludas Matyi, Kétszer kettő.., Ágrólszakadt úrilány, Egy éj Velencében stb.
Annak is örültem, hogy Édesanyám – gondolom a keresetemből – még egy iskolatáskát is vásárolt nekem, amivel nagyon büszkén vonultam, a harmadik osztályba.

 

 

 Táska