![]() |
Az asztal körül |
10. Gyula bácsi
A nyári szünetben sokat voltam a
műtrágyagyárban, Mariska néniéknél.
Az unokatestvéreimmel sokat játszottunk.
Ami munkájuk volt, azt is játszva végeztük el.
Ilyen volt a favágás, fa fűrészelés, ami re azért volt szükség, mert a
konyhában is és a szobában is fatüzelésű kályhák voltak.
Lenn az udvaron volt faház. Minden lakáshoz tartozott egy-egy tüzifa tárolására
alkalmas helyiség.
Oda levonultunk és fűrészeltünk a fiúkkal hasábokat, amit aztán fejszével
elhasogattunk. Szórakozásnak tűnt az egész.
Szépen összeraktuk, egy részét pedig felvittük a lakásba.
![]() |
Dohánygyár |
Más alkalommal elmentünk a dohánygyárba, ahol Gyula bácsi dolgozott.
Megnéztük hogy bánnak el a dohánylevelekkel.
Hogyan szárítják, hogyan aprítják és csomagolják.
Cigarettát itt nem készítettek, csak a dohányt vitték el olyan helyre, ahol
cigaretta, szivar készült belőle.
Néhány levelet sikerült megmentenünk, mondván, hogy sodrunk belőle cigarettát.
Otthon aztán egy alkalommal levonultunk az éppen üres disznóólba és az általunk
sodort szivart meggyújtottuk.
Köhögtünk, krákogtunk tőle és fogadkoztunk, hogy ilyen büdöset nem szívunk
többet. Ami maradt bele is dobáltuk a
szemétbe.
![]() |
Egy marék dohány |
A Pápai Perucz akkor jó kis csapat volt. Az NB I. B-ben és az NB II-ben is játszott.
Egy gyereket Gyula bácsi bevihetett ingyen, a többieket pedig rábízta egy-egy szurkoló barátjára.
Én szerettem nézni a focimeccset és ha Gyula bácsi éppen nem volt szabadnapos, elmentem egyedül is és kerestem egy felnőttet, akivel be tudtam menni a mérkőzést megnézni.
A játékosok nevét is megtanultam és el tudtam mondani a csapat összeállítását.
Még meccsnél is jobban szerettem Gyula bácsiéknál az estéket.
![]() |
Perucz meccs |
Vacsora után összeültünk, néhány
szomszéddal együtt a konyha asztal köré és kezdődött a nótázás.
Gyula bácsi és Mariska néni is nagyon sok nótát ismert és egyre másra kerültek
elő újabbak és újabbak. Én is nagyon sok
nótát megtanultam. Amit tudtam, mondtam a többiekkel együtt.
Általában akkor lett vége a nótaestnek, amikor arra nótára került sor, hogy
„Nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok éjszakát….”
A dal végére a szomszéd fiatalember, aki 18-20 éves lehetett, legtöbbször el
kezdett könnyezni. Gyula bácsi és Mariska néni, de az unokatestvéreim is
ilyenkor el kezdték vigasztalni, és mesélték nekem, hogy ez a dal szinte az ő
apjáról szól, mert az is sokat énekelt és sokat ivott is, amitől még többet
énekelt.
És az a sor, hogy „…mi lett a sok nóta vége, kivitték a temetőbe….!” már
könnyek között fejeződött be és ezzel a nótaest is.
Legközelebb azonban, minden kezdődött előlről.
![]() |
Nótás kedvű volt az apám.... |
Néha hozzáfűzte Mariska néni, hogy a Walter Pista – mármint a névadóm – is szeretett énekelni. De előtte fel kellett magát tölteni valamennyi borral és úgy adta a szerenádot Édesanyámnak, aki akkor itt lakott Mariska néniéknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése