Pipaszó 7. Gyermekévek Pápán (2.)

              PIPASZÓ

6.  Az első pofon

Gyermekkoromban nem sok verést kaptam.

Nem azért, mert nagyon jó gyerek voltam, hanem mert az anyám, aki egyedül nevelt
három, később öt gyereket, ismert annyira, hogy egy szidás sokkal rosszabbul esik nekem, mint esetleg egy pofon. Nem is igaz a cím ebben a formában, mert több pofont nem kaptam.

A sarokban

A nagymama inkább odacsapott néha fakanállal, netán ha az volt a keze ügyében, akkor a piszkavassal.  De ezeket nem vettem komolyan.

Még a sarokba állítás sem vált be, mert rájött, hogy ott sem unatkozom.
Mindig találtam ki magamnak valami elfoglaltságot.  Dudorásztam, mesét mondtam magamnak.

A harmadik osztály utáni nyári szünetben olyan meglepetés ért, hogy két hetet nyaralhattam Balatonszabadin velem egykorú gyermekekkel.

Balatonszabadi

Nagyon élveztem, hogy a társaimmal együtt rengeteg érdekes játékot tanultam meg.
Még akkor is nagyon szerettem ezt a nyaralást, ha olyan kötöttségek voltak, mint a reggeli ébresztő, reggeli torna, tízórai, ebéd, vacsora, tábortűz, takarodó.  Rengeteget énekeltünk.

Az új táska

Amikor negyedik osztályos lettem, - már a Zimmermann utcai iskolában, - kaptam egy vadonatúj iskolatáskát és bele füzeteket, írószereket és először új – nem másoktól örökölt – könyveket.
A negyedik osztály már nehezebb volt, mint az első három.
Új tantárgyak kerültek elő, sőt csak ebben az évben – valószínű azért mert nem vált be – hét osztályzattal értékeltek bennünket.
Így sem voltam jobb tanuló, mint előzőleg.
Az új osztálytársakkal hamar összebarátkoztam.  Sokat játszottunk együtt az iskolában is és azon kívül is.

Golyózás

Legtöbbször golyóztunk. Ezt bárhol lehetett. Tele volt a táskánk, zsebünk agyag, fém vagy üveggolyókkal. Sokfajta játék volt. Olyan is, amit azóta sem láttam.
A legértékesebbek voltak a színes üveggolyók. Néhányat én is szereztem.
Azt sem hallottam azóta sem, ahogy mi neveztük a játékot:  glütyüzés.
Ha labdához jutottunk, hát fociztunk.

Rúgtuk a labdát

Egyik szombaton – akkor még nem volt szabad-szombat még az iskolában sem – iskola után

neki álltunk focizni egy téren.

A táskámat letettem kapufának és rúgtuk a labdát.
Valaki észrevette, hogy a másik téren, ahol focikapuk is voltak felállítva, felszabadult a pálya.
Menjünk át oda.
Uzsgyi!  Mielőtt más elfoglalja. 
Mikor jól elfáradtunk, indultunk haza.
Kerestem a táskámat.
Jaj, ott maradt a másik pályán!   Rohanás vissza a pályára, de a táska már nem volt ott.
Gyuri barátommal, aki nem messze lakott tőlünk, mindenkit megkérdeztünk, nem látták-e valakinél az én vadonatúj táskámat.  Senki nem látta.
Bementünk a környező házakba, de senki nem tudott a táskámról.
Nagyon szomorúan, nekikeseredve indultam haza.

Elcsattant

Csak a nagymama volt otthon, aki a szomszéd bácsival beszélgetett.
Köszöntem és beosontam a szobába.  Talán észre sem vette, hogy nincs nálam a táska?

Vasárnap délelőtt anyám érdeklődött, hogy kész van-e a leckém.

Mondtam, hogy nincs lecke hétfőre (ami még igaz is lehetett, de nem ez volt a lényeg).

Azért szeretném megnézni a füzetedet  -  mondta.

Úgy tettem, mintha keresgélném.
Ekkor kiderült, hogy a nagymama bizony figyelt tegnap, amikor hazaértem, mert mondta anyámnak, hogy nem is látott nálam táskát, amikor hazaértem.

El kellett mondanom mindent.
És ekkor kaptam – váratlanul – egy hatalmas pofont és hozzá a magyarázatot.
A pofont nem azért kaptad, mert a táskádat elhagytad. 

Maradt a régi szatyor

Azért a büntetésed az lesz, hogy az eddigi vászontáskáddal jársz iskolába, könyveket pedig szerzel használtakat.

A pofon azért járt, mert elhallgattad, hogy elveszett a táska, ez pedig felér egy hazugsággal, ami nagyon tisztességtelen dolog.
Nem szeretném, ha még egyszer ebbe a hibába esnél.
Most pedig elmész és keresed a táskát, hátha valaki tudja hova került.
Persze, hogy nem találtam.  Pedig még a ligetbe is elmentem. Igaz, hogy ott nem táskámat kerestem, hanem belógtam a Perutz meccsre.
Szomorúan tértem haza és előkerestem a régi vászon zacskómat és belepakoltam néhány régi füzetet. Következő héten aztán könyörögtem könyveket az előttem végzőktől.

Perutz meccs

A pofont hamar kihevertem, de arra figyeltem, hogy bármilyen „rosszaságot” követtem el, őszintén bevallottam anyámnak, aki, ha meg is szidott, mindig talált megoldást, hogy a hibámat helyrehozzam.
Hasznomra vált az a pofon!