Pipaszó 5. Meglepetés a vonaton

                 PIPASZÓ

Meglepetés a vonaton

Amikor jegyvizsgáló voltam, történt egy nagyon érdekes találkozásom egy kiskatonával.

Ma már ritkán látok fülkés kocsikat, de akkor még sűrűn előfordultak.

Az egyik fülkében ült egy kiskatona.

Mivel kevesen voltak a vonaton és jómagam is katonaköteles korban voltam, csak éppen nem hívtak be, leültem hozzá, hogy kifaggassam, milyen is jelenleg a katonaélet.

Beszélgetés közben hatalmas meglepetés ért.  Ugyanis nekem szegezett egy kérdést:

- Nem te vagy a Varga Pityu?

Szemem kikerekedett, szám tátva maradt a váratlan kérdés hallatán.

El kell mondanom, hogy miért.

Azért, mert valóban én vagyok (voltam) a Varga Pityu.

De honnan tudja ezt egy idegen, amikor még az ismerőseimnek sem említettem ezt sohasem.

Mi van ebben a világban?

Most kivételt teszek:

Amikor születtem, anyám tizenhat éves volt, még szinte gyermek.

Mivel az apám angolosan lelépett, nekem a nagyanyámat jelölték ki gyámnak, aki Varga Istvánné volt, így kaptam a  Varga István nevet.

Az anyás csecsemőotthonban töltött évek után menhelybe kerültem, ahonnan egy család elvitt engem Jászfényszarura.

Ebben a faluban töltöttem gyermek éveimet amíg én az iskoláskort, anyám a felnőttkort el nem értük.  Ekkor eljött értem – azt állítva hitetlenkedésemre, hogy ő az anyám, amit én egyáltalán nem értettem – és elvitt magához Pápára.

Pápán azután örökbefogadott egy Walter István nevezetű vadász ember, akinek az örökbefogadás – állítólag – csak arra volt jó, hogy ne vigyék el katonának.

Ezeket terelgettem

Hogy bejött-e a számítása, nem tudom, mert úgy eltűnt, hogy azóta sem hallottam róla.

De a nevem ezen túl nem Varga, hanem Walter lett. A Vargát el is felejtettem.

Vagyis amíg Jászfényszarun kergettem a libákat a velem egykorúakkal, akkor még Varga Pityu voltam.

Artézi kút

De honnan is tudja ezt ez a srác?

- Tényleg én vagyok a Varga Pityu, de honnan tudod te ezt?

- Hát nem emlékszel, Jászfényszarun néhányszor megvertél az artézi kútnál játék közben? Persze néha én vertelek meg téged!

Nem emlékeztem.

Nem azért mintha megijedtem volna, hogy most visszakapom a verést, de tényleg nem emlékeztem rá.

Hogy tényleg megvertem-e nem tudom, de nagyon sok közös élményt tudtunk előhozni az emlékezet tarsolyából, amelyeken mindegyikőnk nagyot nevetett.

Kiderítettük, hogy milyen eleven srácok voltunk.
Kár, hogy a vonat gyorsan a végállomásra érkezett, mert biztosan lett volna még közös élményünk.

Karikázás

Ez az én kis titkom, ami csak olyankor jutott eszembe, amikor valamilyen kérdőíven az előző, netalán leánykori nevemet kérdezték.

A kisördög mindig megkísértett, hogy beírom a „Varga Pityut”. De nem tettem.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy próbáltam nyomára bukkanni a névadó Walter Istvánnak.
Mielőtt megnősültem anyám írt neki levelet.

Hogy honnan tudta meg a címét nem árulta el. 
A levélre a felesége válaszolt, felszólítva, hogy ne zaklassuk a férjét, mert elég beteg állapotban van.

 Nem is tettem többet.