Tanműhelyi évek 7. A Tanműhely avatása

A vezérigazgató

A tanműhely avatása

Már egy fél éve ment a tanítás, amikor  nagy sürgölődés támadt a Tanműhelyben.
Lépten-nyomon jöttek a látogatók a BGOK-ból,  az Iskolából,  az Iparkamarából.

Átnézték a Tanműhely felszerelését, az oktatási eszközök működését, a berendezések elhelyezését.
Néhány módosítás és mindenkinek megfelelt minden.
Az Iparkamara kiváló minősítést adott az oktatási intézménynek.
A felhajtás oka, hogy  február 22-re tűzték ki a Tanműhely avatását.  2001-ben.
Amilyen csendben elkezdődött a tanév, azt hittem, hogy az égvilágon senki nem tud  rólunk.
Rosszul tudtam.
Ezt bizonyítja, hogy kik voltak a Tanműhely avatóünnepségén.

Mivel vasutas vagyok és az iskola is vasutasokat volt hívatott képezni, először a vasút képviselőit említem.

Az ünnepség

Itt volt Kukely Márton a MÁV  vezérigazgatója, aki szép beszédet is mondott, melyben kiemelte a MÁV és a GySEV  együttműködését abban, hogy mintegy 60 milliós ráfordítással a 21. század elvárásainak megfelelő, korszerű tanműhelyt hozzanak létre.

Péter Mihály a szakterületet felügyelő vezérigazgató helyettes elmondta, hogy a MÁV Rt  tizennyolc hasonló tanműhelyében a 2000/2001-es tanévben  több, mint 2700 tanuló gyakorlati kiképzéséről gondoskodnak.

Megjegyzem, hogy ma, 10 év múlva a tanulók száma nem csak megtizedelve lett, hanem jó, ha tizedrésze megvan ennek a létszámnak.  (De lehet, hogy túlzok).

A GySEV Rt képviselői is magas szinten képviselték magukat.
Az akkori vezérigazgatón, dr. Berényi Jánoson kívül, dr. Józan Tibor vasútigazgató,   Hende József oktatási előadó,  a soproni és a csornai  állomások főnökei.
A MÁV igazgatóságról Montvainé Pápai Jolán, Szabó András (egykori győri állomásfőnök), Vizsy  Ferenc volt jelen.
A Baross Gábor Oktatási Központot  (BGOK) az igazgató Bartos Géza, a helyettese Keszmann János,  valamint az Északi Tanműhely tanműhelyvezetője Matkó Ottó is képviselte..
Matkó úr egyben a győri oktatási kabinet tanműhelyvezetője is lett.
Vagyis a közvetlen főnököm.
A MÁV Rt-t  a fentieken kívül számtalan vezéregyéniség is képviselte, mint az erőforrás-fejlesztési osztályvezető, Gyuricza Gyula,  (akivel  együtt  szereztem a műszaki tanári diplomát, és aki  felhívta a figyelmemet, arra a lehetőségre, hogy  ide jöhetek tanítani.),

Orosz Károly főelőadó, (aki mindig németül akart velem beszélni, mondván, hogy ilyen névvel, mármint az enyém, kell tudni németül - ilyen meggondolásból én mindig oroszul szóltam hozzá) ,  és Fenyvesi László Humánpolitikai főelőadó.
Hogy ezek a beosztások, rangok mit takartak, akkor sem tudtam, de még ma sem.
Biztosan szükség volt rájuk.

A polgármester

A Bercsényi iskolát az igazgatónő, Varga Miklósné, a helyettese (az akkori)  Pák Gyula, és az iskola gyakorlati oktatás vezetője Fehér Béla   képviselte.
A megyei kereskedelmi és iparkamara részéről  a titkár Nagy Attila és a szakképzési vezető dr. Kiss Lászlóné volt az ünnepségen.
A város részéről  ott volt az ünnepségen Balogh József az akkori polgármester, Rimányiné Somogyi Szilvia a megyei munkaügyi központ igazgatója és Olaszi Imre a polgármesteri hivatal oktatási vezetője.
A Széchenyi Főiskolát a főigazgató Keresztes Péter és helyettese Bikás Ernő, a tanszékvezető Prileszki István és  a főiskola tanárai Rixer Attila és Szabó Lajos képviselte.
Az avatásra eljött Kedves Ferenc, a győri állomás akkori főnöke is.

A Főiskola egykori igazgatója dr. Kisbakonyi József is ott volt az avató ünnepségen, de nem a főiskola képviseletében, hanem mint programozó vállalkozó, aki a tanműhely  szimulációs számítógépes rendszerét  kialakította, programozta. 

Az ünnepségen

A  „fejeseken” kívül  részt vett az ünnepségen néhány szakoktató, köztük én magam és későbbi kolléganőm, Deéné Nagy Teréz kereskedelmi szakoktató, akivel már  állomási oktatóként is kollégák voltunk, sőt  a lakóhelyünk is, Győrújbaráton egymástól 100 méterre esett.
Rajtunk kívül az állomási szakoktatók, akik a tanulók szakmai gyakorlati képzését végezték,
Az árufuvaros Nagyné Fehér Zsuzsa, a pénztárfőnök helyettes, Joóné Kővári Julianna, és  Péderiné Anci, aki  nyugdíjazása  előtt  szintén kereskedelmi oktató és vizsgabiztos is volt.

Az ünnepi beszédeket az egyik nagyteremben  bonyolították le, ahol 30-40 fő kényelmesen elfért.
Az ünnepség után a másik nagytermet rendezték be állófogadásra, ahol  „svédasztal” várta a vendégeket.

Iparkodtam mindenkivel felvenni a kapcsolatot, gondolván, hogy a későbbiekben a jó kapcsolat segíteni fogja a tanműhely  igényeinek kielégítését.
Ezek a kapcsolatok egy ideig gyümölcsözőek is voltak, hiszen a  Főiskoláról a közlekedésmérnökök kijártak a mi „szimulációnkon” gyakorolni a vonatközlekedés szabályozását.
A GySEV  igazgatóság  -  ellentétben MÁV-val  -  a soproni tanulmányi  kirándulásokhoz „Szabadjegyet”  biztosított.
A Vezérigazgatóságon ki tudtam járni, hogy a tanulóink  -  a szabályok szigorú betartásával persze  -  a mozdonyon utazhattak egy-egy szakaszon.

Az ünnepségre,  valószínű, hogy az iskola igazgatónője,  a győri Revita televíziót is meghívta.
Ők  az ünnepség mozzanatairól filmet készítettek.
Sőt az ünnepség befejezése után olyan kérésük volt, hogy szeretnének az állomás területén is néhány  filmkockát készíteni.

A BGOK-ból

Egy kis nagyképűséggel mondhatom, hogy szerencséjük volt, hogy én is ott voltam.
Ezt azért mondom, mert ismét arra kell hivatkoznom, hogy a  vasúton töltött addigi, több, mint  40 évem alatt elértem, hogy mindenki ismert, mindenkivel jó kapcsolatom volt.
Ezt arra használtam, hogy megkértem a rendelkezőt, bocsásson a rendelkezésünkre egy tolatómozdonyt, aminek éppen akkor nincs sürgős dolga.

Lementünk a (régi) Toronyig

Nagyon szívesen megtette.
A tanulókkal és a tévésekkel megszálltuk a rendelkezésünkre bocsátott „bobót” és a szabályok nem szigorú betartásával, az operatőr a mozdony elején tartózkodva, végig sétáltunk az állomáson lépésben.  A rendelkezővel a kapcsolatot  a gépkísérő „tolató rádióján” keresztül tartottam.
Nagyon klassz képeket készítettek a személypályaudvartól a rendezőpályaudvarig és vissza.

Ilyen (de másik)  Bobóval mentünk

Az elkészült filmet egyszer láttam is.
El voltam magammal telve, mert a  film végén a stáblistán szerepelt, hogy műszaki szakértő: Walter István mérnök-főtanácsos.
Legyezgette a hiúságomat.
Kár, hogy ezt a filmet azóta sem láttam.  Az iskola sem tud róla, pedig a Revitások állítják, hogy nekiadták az iskolának.
Így aztán nem tudom bizonyítani, hogy szerepelek a stáblistán.
Annyi baj legyen.

A film helyett egy nagy csapat