Tanműhelyi évek 2. A Tanműhely

Tanulószerződés aláírása

A Tanműhely

A Tanműhely ismerős terület volt.
Már  dolgoztam itt   5-6 évvel ezelőtt,  16 éven keresztül.
De mégis más volt.
Akkor felnőtteket kellett kiképeznem a vasúti ismeretekre, most pedig fiatalok vártak erre  a tevékenységemre.
Kezdetben   -   amikor még egyedül  „uraltam”  a  létesítményt   -  nagyon sok  órát kellett adnom.   Az úgynevezett kereskedelmi  ismereteken kívül  (Pénztár,  Személyszállítás, Árufuvarozás)  valamennyi tantárgy gyakorlati oktatása az én feladatom volt, ami a forgalom irányításhoz  tartozott.
A Forgalmi ismereteken kívül  (Jelzési és Végrehajtási Utasítás), a Biztosítóberendezés ismereteit,  a Munkabiztonsági ismereteket,   Közlekedés Földrajzot, a Számítógépes Irányítási Rendszert,  (SZIR)  én ismertettem a tanulókkal. 

Az első,  2000/2001-es tanévben  három osztállyal kezdtünk.

Az első csoport

Ez úgy volt lehetséges, hogy volt egy  13/b/1   technikusi osztály.  Ők voltak az utolsó technikusok,  tizenketten.
Volt egy 13/b osztály, akiknek egy része a Bercsényi Középiskolában érettségizett, a többiek más iskolában érettségiztek, de  erre az OKJ-s képzésre jelentkeztek.
Ők sem voltak 12 főnél többen.
A harmadik osztály, 13/A/1,   nem vasútüzemvitel-ellátós volt, hanem szállítmányozó ügyintézői.
Ők azért kerültek a Tanműhelybe, mert az iskolában kevés volt a hely, nálunk pedig elfértek.
Őket csak a Bercsényiből kijáró tanárok tanították.

A tanév azzal kezdődött, hogy minden osztályban megtartottam a Munkavédelmi Szabályzatban előírt,  és az új munkahelyre vonatkozó két órás elméleti és két órás gyakorlati munkavédelmi oktatást.

Munkavédelmi oktatás

Ennek keretében ismertettem a tanulókkal, hogy hova is kerültek tulajdonképpen.
”Ha el akarsz indulni valahova, legelőször azt kell tudni, hogy hol vagy!”.

Ezt elég körülményesen lehetett elmagyarázni.

Körülbelül így: 
Ti, most a MÁV Zrt Baross Gábor Oktatási Központ  Északi Tanműhelyének, valamint  a Bercsényi Középiskolának  a kihelyezett oktatási kabinetjében vagytok.


Azzal szoktam kezdeni, hogy  a következő 45 percben 40 percig fogok arról beszélni, hogy a Tanműhelyben mit nem szabad és a maradék öt percben pedig azt, hogy mit szabad csinálni. 

Magam részéről a tanulók magatartásával meg voltam elégedve.
Kirívó rendetlenséget nem követtek el.
Az elmúlt 10-12 év alatt például a 2000-ben vadonatújan beállított tanulóasztalokat nem firkálták össze. 

Tornaórák a Révaiban

Nem mondtam nekik, de csodálkoztam ezen, mert emlékeztem, hogy az én iskolás koromban az asztal minden millimétere tele volt firkálva, jobbnál jobb puskákkal, meg üzenetekkel.
A hatalmas ablakok, amelyek hőszigetelő üveggel voltak felszerelve, ami ugye tetemesen megemelte a bekerülési költséget,  az eltelt évek alatt csak két esetben váltak áldozattá.
Tudniillik, az utca felé néző ablakok a szemközt levő  Révai M. iskola udvarára néztek, ahol gyakran feltűntek az ott tanuló lányok, akiknek a feltűnése főleg a tornaóráikon csábította az ablakokba a mi tanuló fiúinkat. 

Két alkalommal fordult elő, hogy az ily módon kíváncsiskodó fiúk közül  valamelyik izgalmában, a sarkát felemelve elfeledkezett a mögötte levő ablakról, ami bizony  apró darabokra törött.

Mivel azonnal jöttek jelenteni az esetet, megesett a szívem és úgy jelentettem az ablaktörést, hogy a nagy szél kivágta az ablakot, emiatt tört darabjaira.
Apróbb rendbontás azonban itt is fordult elő.
Ezeket majd összegyűjtöm és egy következő sztoriban mesélem el.

A Tanműhelyről annyit, hogy az itt tanulókkal a   MÁV Tanulószerződést kötött.
A szerződés alapján  a minimálbér bizonyos százalékát kapták juttatásként, valamint étkezési hozzájárulást a gyakorlati órák után.

Közlekedési Múzeum

Az első  (kb. 6 éven keresztül)  szerződésekben még az is szerepelt, hogy a tanulók tanévenként négy alkalommal ingyen utazhatnak tanulmányi kirándulásra.
Ennek keretén belül évenként meglátogatták Miskolcot és Záhonyt, ahol a Gurítódombot és az átrakó pályaudvart tekintették meg. Rendszeresen megnéztük a  Közlekedési Múzeumot és a „Füstit”.

Ugyancsak ellátogattunk a „Meneteirányítókhoz” a Keleti pályaudvaron, valamint megnéztük, az akkor még a környéken csak Hegyeshalomban  kiépített korszerű biztosítóberendezést.
Ez úgy volt ingyenes, hogy a tanulók megvették, a diákigazolvány alapján a menetjegyeket, a vasút pedig   -  igaz, hogy csak kb. két hónap múlva  -  visszafizette az utazási költséget.
Sajnos ma már ez a kedvezmény nincs.
A tanulók ha el kívánnak utazni, ki kell fizetni a menetdíjat (a diákigazolványra persze).

A tanműhely felszereltségéről elmondom, hogy volt 25 számítógépünk.
2006-ig internet csak úgy, hogy egy gépen tudtunk csatlakozni a Bercsényi iskola internetjére.
2006 után kaptunk négy gépre internet csatlakozást.
Ebben az évben 25 új számítógépet is kaptunk, a régieket kivitték az iskolába.
Egyik számítógépes tanteremben volt a szimuláció:
Hat gép.  Egy tanári és öt tanulói,  egy-egy állomás.  Mindegyik két-két monitorral, hogy az állomások helyszínrajzai láthatóak legyenek.

A másik számítógépes teremben volt  tizenegy számítógép, valamint a tizenkettedik a SZIR, ami egy nagyon régi számítógépre lett telepítve.  2006-ban ezt is lecserélték újra.

A 11 gépen történt a számítógép kezelői kiképzés  -  nem csak a tanulóké, hanem délutánonként a jelentkező felnőtteké is.

Üzemirányítók

Ezekre a gépekre lett telepítve a CD-ken levő oktatási anyag, így minden tanuló figyelemmel tudta kísérni  a megtanulandó forgalmi és főleg pénztári ismereteket.
Sajnos az új gépekre már ezek az anyagok nem kerültek fel.
Egyrészt azért, mert már  sok szabály megváltozott, másrészt azért, mert a tanműhelynek nem volt, azóta sincs,  rendszergazdája  (az iskoláé néha kijött ugyan, de az iskolában is sok volt a dolga).
A MÁV Informatika szakemberei, akik felszerelték a gépeket, két év elteltével már szinte a telefont sem vették fel úgy,  hogy árajánlatot ne adtak volna.  Pénz pedig már akkor sem volt,  erre.
Az oktatást segítette még  két írásvetítő, egy képvetítő, két videómagnó, két televizió.
Sok oktató CD,  oktató videó,  és sok  fólia az írásvetítőhöz.
Két projektor is lehetővé tette, az oktatandó anyag kivetítését.

Ki is használtuk ezeket a gépeket.
Főleg én szerettem használni őket, mert jobban le tudtam vele kötni a tanulók figyelmét.
Amire  szükség is volt, hiszen volt olyan nap, hogy nyolc órájuk is volt.
El lehet képzelni az intenzitást a hetedik, nyolcadik órán.
Nem is mindig sikerült őket éberen tartani.

Még egy kevés figyelmet!