Csodaszép Magyarország 359. Kemence

Az egykori Vármegyeháza

Kemence

A régmúlt lehelete

Az Ipoly völgyében, a Börzsöny északnyugati lábánál fekszik. Bernecebaráti, Tésa és Perőcsény települések határolják

A falu egykor Hont vármegye székhelye volt (igaz, csak 1751-93 között), s még ma is központi szerepet tölt be a kistérségben.
Megközelíthető:

Tömegközlekedéssel: A MÁV 70-es számú vonalán Szobig, majd onnan busszal Kemencére, vagy a MÁV 75-ös számú vonalán Drégelypalánkig, és onnan busszal Kemencére.

Gépkocsival: A 2-es számú főúton Hontig, majd mellékúton Kemencéig, vagy Szobon át a 12-es úton.

A század közepén több alkalommal is itt tartották Hont vármegye megyegyűlését.
Itt került sor a XVIII. század végének egyik nagy port felkavaró ügyére, az emberevő cigányok perére 1782. júliusában.

Kat. templom

A hangulatos börzsönyi községet a 12. században alapították, ódon házai, kacskaringós utcái is a régmúltról mesélnek a látogatónak.
Volt megyeháza – jelenleg iskola:
A falu központjában található. Barokk stílusban épült (1751-ben), de 1856-ban átalakították.

Az önálló népcsoportot alkotó, különleges folklórjukra és konyhaművészetükre méltán büszke palócok hazájában Tájház mutatja be mindennapjaikat, szokásaikat és jellegzetes hagyományaikat.
Tájház   Régi használati eszközöket és népi bútorokat tekinthetnek meg az odalátogatók.
Római katolikus templom – 1769-ben építette a falu.
Kisvasúti és erdészeti múzeum, valamint kisvasút. Itt található a Börzsöny egyetlen 600 mm nyomtávolságú kisvasútja, a Kemencei Erdei Múzeumvasút

Üdvözlő tábla

A település börzsönyi vadászatok és gyalogos túrák kedvelt kiindulópontja, de lehet itt lovagolni, vagy például az Ipolyban horgászni, sőt nyaranta az erdő a gombászokat is várja.

Ezen kívül a strand, télen pedig a havas lejtők nyújthatnak kellemes kikapcsolódást.

Az erdőben mindezek mellett nyolc kilométeren át kisvasúttal is utazhatnak a kirándulók.    

 

48-as emlékmű

 

Címerkő

Az „emberevő cigányok”  pere:

 1782 tavaszának elején - gyaníthatóan élelemszerzési céllal - betörtek a viszokai mészárszékbe, ahogy a felsőalmási jegyző kamrájába is. Márciusban letartóztattak néhány cigányt, akiket a cselekmények elkövetésével vádoltak. A vizsgálat eredményes volt: az elfogottak beismerték tettüket, sőt további kisebb lopásokat is önként bevallottak.

Egy konkrét személy eltűnését tudta valószínűsíteni a hatóság, ám bizonyítékok nem kerültek elő. Összesen 34 rendbeli rablógyilkosság volt a vád.

Az eredménytelenül nyomozó hatóság emberei egyre türelmetlenebbül vallatták a cigányokat további bűntársaikról, további bűnügyekről. Így hamarosan 133 embert tartóztattak le.

A nyomozóknak megoldást kellett találni az eltűnt hullák rejtélyére.

A gyanúsítottak kerestek kiutat egyre zavarosabb vallomásaikból, de egyikük így kiáltott fel, amikor a meggyilkolt áldozatok hollétéről kérdezték: "Hát megettük őket!"

Az első ítéletek 1782. augusztus 10-én születtek meg Kemencén
Mindezek után a következő ítélet született az említett napon Kemencén:
16 nőt pallos általi halálra;
15 férfit felakasztásra, de végig kell nézniük a nők lefejezését;
6 férfit kerékbe törésre, de látniuk kell a korábbi kivégzéseket és azzal a ténnyel súlyosbították még az ítéletet, hogy a fájdalmasabb módon, azaz a lábuknál kezdték meg a büntetés végre hajtását;
a 3 főbűnöst felnégyelésre ítélték, miután végignézték társaik halálát.