Peronkakas 7. Lökésmérő

7.  Lökésmérő veszélyben

                                                                Az ördög csak akkor alszik, ha a lelkiismeret felébred.
                                                                                                                                                        (Szent Ambrus)

Aki járt már a vasútnak azon a területén, ahol a járművek tolatását végzik, tapasztalhatta, hogy ez a művelet nem is olyan egyszerű.

Aki pedig tanulta is, az tudja, hogy a tolatás végezhető bejárással is és szalasztással is.
A legbiztonságosabb a bejárásos tolatás, mert ennél minden járművet külön-külön  betolnak a megfelelő vágányra, ott befékezik, leakasztják,  a többit kihúzzák és a következő kocsit ugyanilyen módon juttatják a másik vágányra. Nagyon lassú módszer, de nagyon biztonságos.  Általában akkor tolatnak így, ha a tolatást végző (tolatásvezető) egyedül van.

A másik tolatási mód a  szalasztás. Ennél a módszernél a szétrendezendő kocsikat kihúzzák egy  kihúzóvágányra, a mozdony a tolatásvezető jelzésére meglöki a kocsisort, a közben leakasztott kocsi vagy kocsik pedig begurulnak a megfelelő vágányra.
Ha mindenki érti a dolgát.
Főleg a tolatásvezető, aki az egészet irányítja, élőszóval, jelző-eszközzel vagy rádióval.

Egy kocsi vagy kocsisor ellökésénél tudni kell, hogy milyen messzire gurulnak majd a járművek, vannak-e már ott más járművek, ahova az ellökött kocsi gurulni fog.
Ha vannak, rakottak-e, és ha igen akkor mivel (sóder, szén, netán élőállat vagy háztartási gépek, bútorok is lehetnek a kocsiban).
Mindezek függvényében kell úgy megválasztani a lökési sebességet, hogy a járművek lehetőleg a legkisebb sebességgel ütközzenek.

A tolatásvezető tehát egy karmester, akire nagyon kell figyelniük a zenészeknek, akik ebben az esetben a mozdonyvezető, aki a jelzésnek megfelelő sebességgel löki el a kocsikat, a kocsirendező, aki a megfelelő időben akasztja szét az ellökendő kocsikat, a váltókezelő, aki arról gondoskodik, hogy az ellökött kocsik a megfelelő vágányra  guruljanak.  Ha minden elő van készítve,  mindenki tudja, hogy mi az elvégzendő munka, akkor a zenekar jól működik, az egész nem  ördöngösség.

A tolatásvezetőn sok múlik.
Szétrendezhetnek egy kocsisort (kb. 25-30 kocsi) úgy, hogy a mozdony csak egy irányba mozog:  lök, megáll, lök, megáll..., amíg az összes kocsit el nem lökték. (kb. 15-20 perc)

Ugyanezt a kocsisort egy tapasztalatlan tolatásvezető úgy is szétrendezheti, hogy:
lök,  visszahúz,  lök,  visszahúz.  Sokkal több idő kell ehhez (40-50 perc),  sokkal több munka és sok-sok türelem.

Az én tolatásvezetőm, K. Pista bácsi, régi vasutas volt, nagyon sok kocsisort szétrendezett  már. Gyorsan tolatott. Egy-egy kocsisort pillanatok alatt szétrendezett.
Szállóigévé vált a mozdonyvezetőnek rendszeresen adott parancsa:  "Lügd meg b..meg!"
Az idő múlásával azonban az ő reflexei is lelassultak. Előfordult, hogy nem jól mérte fel a távolságot, ami az ellökött kocsik előtt volt. Elég volt egy másodperccel később parancsot adni a mozdonyvezetőnek a megállásra, a kocsik máris nagyobb sebességgel érkeztek a vágányra.

A hozzáértők, akik ismerték K. Pista bácsit,már messziről,  a kocsik csattanásából megtudták állapítani, hogy ki a tolatásvezető. Ha nagy volt a csattogás, Pista bácsi tolatott.

A Kereskedelmi Főnökségre (a mostani Cargó) egyre-másra érkeztek a kárigény-bejelentések,  főleg a Cardó Bútorgyártól, hogy az általuk feladott bútorok a rendeltetési állomásra kisebb-nagyobb, de nem egyszer inkább nagyobb, sérüléssel érkeznek.
A vasút megpróbálta behatárolni, hogy a küldemény mikor és hol sérült meg, hogy a vétkestől "részkártérítést" kérhessen.
Nem volt könnyű feladat, mert egy Szegedre feladott küldeményt tolathattak Győrben, Ferencvárosban, Szolnokon, Szegeden. A küldemény bármikor megsérülhetett.

A Bútorgyár találta meg a megoldást.
A bútorok között elhelyezett egy  "lökésmérőt", ami feljegyezte a jármű mozgásának sebességét és amikor a műszer azt mutatta  egy bizonyos időpontban, hogy a kocsi sebessége egy pillanat alatt mondjuk 40 km/óráról  nullára csökkent, ekkor történt a "kíméletlen tolatás".

K. Pista bácsinak vagy nem szóltak erről, vagy nem érdekelte. Ő ugyanúgy végezte a tolatást, mint eddig.
Azonban a legközelebbi kárigény-bejelentés már azzal lett kiegészítve, hogy a bútorokon kívül a lökésmérő is összetört.  Az általa utoljára adott információ szerint a kíméletlen tolatás Győrben történt.  Az időpont alapján azt is behatárolták, hogy ebben az időpontban K. Pista bácsi volt a tolatásvezető.

A kirótt részkártérítést elég sokáig törlesztette, ráadásul már nem a tolatásvezetői, hanem annál alacsonyabb rangú beosztás, a  sorompókezelői fizetéséből.