REJTÉLYES ESETEK 6. Nő a pápai a trónon

Johanna

Nő a pápai trónon

A római katolikus egyház élén álló középkori pápák többnyire igencsak távol álltak a szent ember eszményétől.
A hiszékeny emberek pedig bármilyen botrányos mesét hajlandók voltak elhinni róluk.

Volt például egy pápa, akiről kiderült, hogy nő!
A versem így szól erről:

                                        

    Walter István

  Nyolcadik János

                                                   

Johanna

Feltűnő szépségű leány volt Johanna

A tudás iránt is nagy volt a vonzalma

De a nagy szerelem még őt sem kímélte

Beleszeretett egy ifjú szerzetesbe.

Hogy vele lehessen, ő is csuhát öltött

És így szerelmével sok időt eltöltött.

Kedvesével eztán közösen kerestek

Ismeretet és tudást nyújtó helyeket.

Barátja azonban hamarosan meghalt

Így a szerzetesség tovább nem vigasztalt.

A középkori nők beszűkült élete

Neki egyáltalán nem volt az ínyére.

Férfinak álcázva utazott Rómába

Ahol egy-kettőre ismert lett tudása.
Röviddel ezután iskolát indított,

Ahol sok fiatalt sikerrel tanított.

Emiatt örvendett nagy megbecsülésnek                           

Johanna pápista tarotkártyán

Még a pápai trónra is lett esélyes.

Sőt mi több, pápának meg is választották.

S neki a nyolcadik János nevet adták.

Végezte is dolgát nagy hozzáértéssel,

Feladatát nőként is ellátta szépen.

Két éven keresztül nem is volt probléma.

Sokan megszerették és tisztelte Róma.

Ám egyszer engedett egy nagy kísértésnek.

Elérte, ami egy gyarló embert érhet.

Mert tán pápaként is valakit szeretett,

Kitől rövidesen teherbe is esett.

Anyaságát nagyon nehéz volt titkolni.

(Apaságot sokkal könnyebb mismásolni.

Néhány pápa már ezt bizony meg is tette)

Anyaként titkolni, nehezen tehette.

Ráadásul fiát a nyílt utcán szülte.                                         

VIII. János lebukása

Részt vett egyik ünnepélyes körmenetbe.

A menet egy szűk utcába kanyarodott,

A „szentatya” lába egyszer csak megbotlott.

Az ájtatos tömeg tisztán látta akkor

Hogy tisztelt pápájuk, egy vajúdó asszony.

Egy csapásra bőszült csőcselékké váltak,

Átkozták és szidták, kit eddig imádtak.

Városkapun túlra kivonszolták őket,

S halálát okozták ottan mindkettőnek.

Addig hajigálták rájuk a köveket,

Amíg csak észlelték bennük az életet.

Neve nem került be a nagy krónikába.

Hogy nyolcadik János, nincsen ilyen pápa?

Az esetből tanulva azt is figyelik,

A „körmenet” útját messze elkerülik.

Hogy a fenti eset tényleg megtörtént-e,

A kezemet tűzbe én sem tenném érte.

Ha nőként, mint pápa a legelső volt is,

Megkövezés

Az biztos, hogy Ő volt a legutolsó is!

A katolikus egyház kétezer éves története során több mint 260 pápa váltotta egymást. Pontosan nem is olyan egyszerű összeszámolni őket, ami viszont biztos, hogy mindannyian férfiak voltak.

Az egyik népszerű elképzelés szerint Angliai János botrányos pápaságát a 10. század eleji vatikáni viszonyok ihlették, amikor az egyház történetének egyik legsötétebb időszakában több valódi János is regnált.
A ma is elfogadott hitelességű VIII. Jánosra egyébként 872-ig kellett várni, ő a legjobb mai tudásunk szerint is férfi volt.

Beiktatási trónszék

A história legbizarrabb bizonyítékaként a lateráni bazilikában található egy pápai trón, az úgynevezett „Sella stercoraria”, melynek közepén egy lyuk bevágással található. Ennek állítólagos célja az volt, hogy ellenőrizhető legyen a pápa neme, elkerülendő egy ilyen skandalum újbóli bekövetkezte. Mások azt állítják, erre a procedúrára azért volt szükség, hogy a pápai székbe ne ülhessen se kasztrált, se körülmetélt (tehát zsidó) férfi. A vizsgálatot egy segédlelkész végezte, az eredményt pedig „habet” (van neki) kijelentéssel jelezte.

Más források szerint pedig így hangzott: „Mas nobis nominus est”
 (A választottunk férfi.).

VIII. JÁNOS * kb. 820 † 882. december 16.

108. 872–882 XII. 14.    XII. 16. (10 év)

Papa IOANNES Octavus Ioannes

longobárd?, Róma

REJTÉLYES ESETEK 5. A sakkozógép

KEMPELEN FARKAS

A Wolfgangus Franciscus de Paula név alatt született a római katolikus felekezetű, nemesi származású Kempelen Farkas, aki nemes Kempelen Engelbert császári és királyi kamarai udvari tanácsos és Spindler Anna Rosina fia volt.

Kempelen Farkas

A sakkozógépe közismert, de ezen kívül számtalan alkotás fűződik a nevéhez!

Tanulmányait szülővárosában Pozsonyban, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Filozófiát, jogot tanult, a rézmetszést gyakorolta, de a matematika és a fizika is érdekelte.

Bécsben tanult jogot és filozófiát, majd ugyanitt tisztviselőként kezdett el dolgozni.
1767-ben mint Bácska telepítési kormánybiztosa, betelepítette a néptelenné vált területeket, selyemgyárakat létesített, faluközösségeket szervezett.

1770 táján – elsőként a világon – beszélőgépeket szerkesztett, melyek a belenyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakították át.
Az egyetlen megmaradt példány ma a müncheni Deutsches Museumban van.
A beszédkeltő gép élethű, működő mása a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében, a Magyar kísérleti beszédkutatás című állandó kiállításon tekinthető meg.

Újabb találmánya volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép, amelyet a bécsi Stubentornál állítottak fel.
Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várbazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet.
Kempelen megszerkesztette a gőzturbina ősét és 1788-ban benyújtotta találmányát II. József császárhoz.

Ötvösként,  költőként,  íróként, és építészként is tevékenykedett (a budai vár egyes részeit ő építette újjá, ő tervezte a Várszínházat, a pozsonyi várban vízvezetékrendszert épített ki, és a schönbrunni szökőkutak is az ő alkotásai.)
Emellett nyomdai szedőládát, nyomtatógépet a vakok oktatásához és gőzgépet is készített. 1772-ben írógépet készített Paradis Teréz, a vak bécsi zongoraművésznő részére, mozgatható betegágyat épített a himlőben megbetegedett Mária Teréziának. 

Beszélőgép

Legismertebb találmánya a sakkozógép, melyet 1769-ben készített. A Török néven híressé vált gépben ugyan egy ember is el volt rejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset von le, hiszen az ember nem volt a közönség számára látható, hanem rafináltan elhelyezett tükrök és rések segítségével belülről tájékozódott.

A sakkozógép  török elnevezésének eredete:

A német nyelvben ma a getürkt szóval a meghamisított dolgokat jelölik. Ennek egyik széles körben elterjedt magyarázata, hogy ez utalás lenne Kempelen Farkas „sakkozó” törökjére, az automata részét alkotó és a sakkfigurákat mozgató, törököt mintázó bábura.

A sakkozógép története:
A gépet Kempelen (1734–1804) 1769-ben készítette, hogy elkápráztassa vele Mária Terézia királynőt. A tudomány diadalaként ünnepelt gép sakk-partikat játszott és nyert az emberi ellenfelek ellen és végig tudta járni a huszár útját:  a sakktáblán a huszár minden mezőt érintett vándorlása során, de mindegyiket csak egyszer.
Első kihívója a feljegyzések szerint Cobenzl gróf volt.
A gépről és titkáról ezután újságcikkek és tanulmányok százai születtek.

Egyik francia monda a következőképen ismerteti létrejöttét: 1776-ban egy félig orosz, félig lengyel ezred fellázadt. Az összeesküvés feje, Voruszki, a lázadás leverése után elmenekült és egy barátja házában bujkált. Itt találkozott Kempelennel, házigazdája régi barátjával. 

Sakkozógép

Kempelen tanácsát kérték, hogyan tudnák megmenteni a bujdosót, kinek fejére díj van kitűzve. Kempelennek ekkor egy ötlete támadt. Voruszki kitűnő sakkjátszó volt, pompás gondolatnak látszott tehát, hogy egy automatát készítsenek, a melyben a csonka ember elbújhat.
 Kempelen munkához látott és három hónap alatt elkészítette a híres automatát. Miután Voruszki elrejtőzött a gépben, elindultak a határ felé, de hogy gyanút ne keltsenek, útközben előadásokat rendeztek.

Az első előadás Tulában volt, 1777 november 6-ikán, a második a következő napon. Az automatának olyan nagy sikere volt, hogy Kempelent azonnal Pétervárra rendelték a masinájával együtt.

II. Katalin cárnő ugyanis meghallotta a csodálatos gép hírét és mivel maga is kitűnő sakkjátszó volt, mérkőzni akart vele. Kempelen megrémült, Voruszki azonban megértette vele, hogy a parancsnak feltétlenül engedelmeskednie kell. II. Katalin megsértődött-e  hiúságában, vagy maga is sejtette-e  a csalást, nem tudni, de elég hozzá, ajánlatot tett Kemplennek, hogy megveszi tőle a gépet, mert szereti, ha mindig ily jó játékos van a közelében.

Kempelennek sikerült kigázolnia ebből a veszedelemből is, azt mondván, hogy az ő jelenléte feltétlenül szükséges, mikor az automata játszik, hát nem adhatja el. A cárnőt meggyőzte ez az ok. Nem derült ki, meddig működött Voruszki a masina belsejében, de bizonyos, hogy utána másokat bujtattak benne.

Nem tudni, mi igaz a történetből, de az már bizonyos, hogy Kempelen Farkas udvari kamarai tanácsos 1769. évben Pozsonyban hat hónap alatt elkészült gépét először az udvarnak mutatta be. A meglepetés leírhatatlan: ámult-bámult mindenki a gép működése láttára, a gyengébb idegzetű palotahölgyek élénk sikoltozásba törtek ki. Mária Terézia elragadtatva kiáltott fel: „Boszorkánymester ön, Kempelen?”
A Török túlélte Kempelent, végigtúrázta Európát és Észak-Amerikát és szinte mindig nyert, míg 1854-ben Philadelphiában egy tűzben megsemmisült. Hosszú útja során legyőzte többek közt Napóleont és Benjamin Franklint. Bár korábban is sokan sejtették, hogy a gép titka a benne elrejtett emberi kezelő, e titkot csak 1857-ben leplezte le nyíltan a The Chess Monthly című rövid életű amerikai sakklap, amely gyakorlatilag csak erről a tettéről emlékezetes.
Kempelen, aki komoly tudós volt, azzal hárította el a gyanút, hogy a játszmák előtt elöl és hátul is feltárta a gép mechanikáját, ajtókat kinyitva

 Napóleont és Nagy Frigyest is elverte

Kempelen nem írta le gépe működését, az egyetlen példánynak pedig nyoma veszett egy világ körüli turnén. Úgy tudni, Philadelphiában tűz áldozata lett. Léteznek persze mendemondák is.
 Az egyik ilyen szerint Napóleon mindenképp látni akarta a masinát, 1809-ben játszott is vele egy partit Schönbrunnban. Mivel pedig a gép őt is megverte, annyira méregbe jött, hogy felpofozta a Törököt, ami összetört és tönkre ment.
Közelebb állhat az igazsághoz, hogy mikor a császár méregbe gurult, lesöpörte a táblát, és faképnél hagyta a masinát. Vagy az, hogy miután háromszor is szabálytalanul lépett, a Török pedig mindannyiszor visszatette a helyére a figurát, Napóleon mosolyogva távozott.

A kinyitott gép

 

Kempelen Farkas maga sem titkolta, hogy ez az egész dolog csak fortély: “sakkmasinájával keveset gondolt, fel se vette, és ha szólott is felőle valami keveset, csak, mint gyermekjátékot és mechanikai tréfát emlegette, s mosolygott, hogy mások úgy bámulják”.
Berlinbe maga Nagy Frigyes hívta Kempelent. Az automata a szenvedélyes sakkjátékos hírében álló királyt is megverte. A szóbeszéd szerint nagy összeget ajánlott, hogy megtudja a titkot.
Állítólag az egész magyarázat egy percig tartott, Frigyes nevetve jött ki a szobából:
 “Ezt a gyermek is azonnal megfejthetné” – mondta.
Ám többé senkinek nem beszélt róla, mert Kempelennek hallgatást ígért.

Kempelen Farkas korának egyik leghíresebb feltalálója volt, nem mellesleg pedig elismert közgazdász és igazi polihisztor hírében állt. Az azóta világhírűvé vált sakkozógépe túlmutatott az akkori technikán, ennek ellenére ma már közismert, hogy csupán átverés volt: a török ruhába öltöztetett bábut egy ember mozgatta, aki a sakktábla alatti dobozban rejtőzött el.

Maga Kempelen is többnyire attrakcióként, mintsem komoly mérnöki találmányként értékelte az 1769-ben megépített sakkozógépet - ennek ellenére az mégis zseniális elméről árulkodik. Egyrészt igen komoly szerkezetre volt szükség ahhoz, hogy a belsejében megbújó személy olyan finoman mozgathassa a figurát, hogy az képes legyen egyenként emelgetni a sakkfigurákat. Másrészt meg kell oldania, hogy a sakkozó valahogy értesüljön partnere lépéseiről: erre a célra állítólag egy olyan mágneses jelző szolgált, amelynek segítségével viszonylag pontosan lehetett meghatározni az egyes figurák helyét. Harmadrészt pedig ott volt a világítás kérdése, amelyet akkoriban aligha lehetett volna elektromos izzókkal biztosítani, tudniillik még nem is létezett ilyesmi. Maradt tehát a hagyományos lámpa, amelynek füstelvezetését Kempelen igen okosan oldotta meg: a török divatos pipáján át.
Kempelen szegényen halt meg, mert I. Ferenc megszüntette támogatását, valószínűleg jakobinus kapcsolatai miatt.

Az a helyzet, hogy én még most sem értem, hogyan működött a sakkozógép!
Ha igaz, hogy benne volt a török, vagy bárki, akkor hogyan tájékozódott a kívül történtekről?
Néha csak elő kellett jönnie, levegőzni, enni, inni, dolgát végezni.
Ráadásul furcsán érzem magam, hisz I. Frigyes azt mondta:
„Ezt a gyermek is azonnal megfejthetné!”

REJTÉLYES ESETEK 4. Egy család végzete

4. Egy család végzete

A Romanovok több, mint 300 évig uralkodtak Oroszországban.

Hatalmuknak az 1917-es forradalom vetett véget.

Egy évvel később a trónjától megfosztott cárt és egész családját brutálisan meggyilkolták.
Vagy valamelyik családtag megmenekült?

II. Miklós

1914-ben szinte vidáman lépett háborúba Oroszország a franciák és az angolok oldalán a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia ellen.

A háború azonban végzetes csapást mért az országra és a Romanov-dinasztiára.

Több millió embert vesztettek és a fővárosban, Pétervárott utcára vitte az embereket az éhség; diákok tüntettek, munkások sztrájkoltak, és az ellenük kivezényelt rendfenntartó erők csatlakoztak a tüntetőkhöz.

1917-ben II. Miklóst cárt azonnal visszahívták a frontról, ahol személyesen irányította a cári seregek hadműveleteit.
Ultimátumot kapott: mondjon le.

Saját maga és súlyosan beteg 12 éves fia érdekében a cár elfogadta az ultimátumot és lemondott trónjáról. (Naplójában ez állt:  „Körülöttem mindenütt gyávaság, csalárdság és hitszegés!”).

A cár kertészkedik

Az ideiglenes kormány a cári családot házi őrizetbe vette a Pétervár melletti Carszkoje Szelo elegáns villa-együttesében.

A cári család, Miklóson és feleségén, Alekszandrán kívül Alekszej cárevicsből, és négy (16-22 éves) leányból:  Olga, Tatjana, Mária és Anasztázia nagyhercegnőből állt.

A család nem szenvedett különösebb hiányt semmiből. 
Az excár, megszabadulva az uralkodás terhétől favágással, konyhakerti munkával, esténként a családjának történő felolvasással töltötte idejét.

Nyílt titok volt, hogy a cár már kezdetektől feleségének, Alakszandra német hercegnőnek a befolyása alatt áll. Szült négy lányt és végül egy fiút, akiben nem sok örömüket lelték, mert vérzékenységben szenvedett és állandó felügyeletre szorult. A cárné a sötét lelkű, élvhajhász szerzetes, Raszputyin befolyása alá került, aki – legalábbis így hitték – csodával határos módon többször is kigyógyította.

Romanov család

Amikor 1916 végén a felháborodott orosz nemesek – mondhatni nagy nehezen – meggyilkolták Raszputyint, nagy csapás volt a cári család számára.

Az ideiglenes kormány vezetője (Kerenszkij) nem volt nyugodt a cári család helyzetével.  Attól félt, hogy vagy a bolsevikok megölik az excárt, vagy monarchisták kiszabadítják és visszaültetik trónjára.

Foglyait „saját biztonságuk érdekében”  vonatra rakta és az Uraltól 1500 kilométerre keletre fekvő Tobolszkba vitette. 40 szolgával , szigorú őrizet mellett indultak a hat napos útra.

Az Oroszországon végigvonuló forradalmi hullám elsodorta Kerenszkijt, a cári család védelmezőjét. A bolsevikok ragadták magukhoz a hatalmat.
Immár Szovjet-oroszország első emberének, Vlagyimir Iljics Leninnek a döntésén múlt, mi legyen az excárral, aki most már az ő foglya volt.

Lenin elrendelte, hogy a családot a vasútvonal végpontján levő Jekatyerinburgba
(a későbbi Szverdlovszk) költöztessék, ahol egy kereskedő kétszintes házát sajátították ki a cári család számára.
Az épületet a baljós „különleges rendeltetésű ház” néven emlegették.

A házat fapalánkkal zárták el a kíváncsiskodók elől, az ablakokat bemeszelték, hogy se be se ki ne lehessen látni. A házat a nap minden órájában ellenőrizték.

Az őrség parancsnoka egy faragatlan modorú, részeges gyári munkás volt, aki az excárt csak úgy emlegette:  „Miklós, a vérszopó!”

II. Miklós és felesége

A család és a szolgák naponta kétszer kaptak enni közös tálból, amibe olykor az őrök is beleettek.
A nagyhercegnőket őrök kísérték még az illemhelyre is, aminek a falát az anyjukat és Raszputyint ábrázoló obszcén rajzok borították.

Július elején az őröket a Cseka parancsnoka váltotta fel, mivel a fehérek megtörték a bolsevikok ellenállását és közeledtek Jekatyerinburg felé.

Éjfél után a parancsnok felébresztette a családot és az egyik lenti helyiségbe vitette őket.   A fehérek már a város utcáin támadnak –jelentette ki.

A kivégzőosztag

A cárt és feleségét valamint a beteg gyereket leültették, a lányoknak, orvosuknak és három szolgájuknak  állva kellett maradniuk.

Felolvasta a bolsevikok hozta halálos ítéletet és Miklóst főbe lőtte.
A kivégzőosztag tagjai célba vették az előre kijelölt áldozatukat és lőttek.
Aki nem halt meg azonnal, szuronnyal adták meg neki a kegyelemdöfést.

A holttesteket felrakták egy teherautóra és a városon kívülre , egy elhagyatott bányába szállították, itt feldarabolták, savval leöntötték és egy tárnába dobták őket.
Rejtjelzett táviratban jelentették Moszkvának:  a város evakuálása közben a cári család életét vesztette.

Anastasia

A végzetes éjszaka fenti eseményei a fehérek kiterjedt nyomozásán alapszik, amit az eset után egy héttel folytattak.

Az első vizsgálat szerint a cár felesége, fia és négy lánya életben maradt.

Ezt azonban nem találták alkalmasnak arra, hogy a bolsevikokat brutális gyilkosokként állítsák be.

Az új hivatalos vizsgálat a bányában szívszaggató és hátborzongató bizonyítékokat talált: egy apró hajtincset, egy meghajlított hajtűt, amivel a cárevics horgászni szokott, alsóruhába varrt ékköveket, egy kiskutya (Tatjána ölebének) tetemét, néhány apró csonttöredéket és egy középkorú nő – valószínű Alekszandra – levágott ujját.

Mivel a fehérek poziciói meggyengültek, a vizsgálatot nem fejezték be, csak 1924-ben tették közzé a „bolsevikok barbár tettét”.

Ellentmondásos történetek keltek lábra.
Alekszandra fivére a semleges Svédországon keresztül azt üzente Angliában élő testvérüknek, hogy Alekszandra biztonságban van.  (A hír forrása valószínűleg egy Oroszországban működő német titkos ügynök volt).

De telt-múlt az idő s az excárné és gyermekei csak nem kerültek elő.
Kezdték elfogadni, hogy az egész család gyilkosság áldozata lett.

1988-ban egy Gelij Rjabov nevű volt rendőrségi nyomozó és filmrendező rábukkant a kivégzést végző parancsnok gyermekeinek nyomára, akiktől kapott egy addig ismeretlen feljegyzést, amely részletesen leírja, mi történt a holttestekkel.

1991-ben orosz régészek ásatást folytattak a helyszínen. Kilenc csontvázat hoztak felszínre, melyből ötről kiderült, hogy együvé tartoznak (Miklós, Alakszandra és három gyerek). A többi csont az orvosé és a szolgálóké.

A holttestek azonosításához számítógépes képalkotást, genetikai ujjlenyomatok módszerét is igénybe vették. (Fülöp edinburghi herceg adott vérmintát, akinek anyai nagyanyja Alakszandra nagyanyjának testvére volt).

De még mindig nem derült ki mi a helyzet Akekszejjel és Anasztáziával?
Sikerült megmenekülniük?
Lehet, hogy az orosz föld az ő tetemüket is kiadja még?

Anna Anderson

Berlinben ugyan előkerült egy Anna Anderson nevű nő, aki azt állította, hogy ő Anasztázia hercegnő. A rokonokkal történt szembesítések nem vezettek eredményre.

Az ügyben egész sor határozatot hoztak az illetékes német bíróságok, végül kinyilvánították, hogy Anna Anderson állítása teljes bizonyossággal nem is bizonyítható és nem is cáfolható.

A rejtély még mindig rejtély!

REJTÉLYES ESETEK 3. Az elveszett kolónia

Az elveszett kolónia

Több, mint 100 férfi, nő és gyermek élt azon az angol gyarmaton, melyet sír Walter Raleigh alapított 1587-ben az észak-karolinai Albemarle-tengerág torkolatában levő szigeten.

Három év sem telt el, s a kolónia eltűnt.

Sorsáról csak egyetlen, szívbemarkoló nyom árulkodott.

Roanoke szigete

Az I. Erzsébet királynő által felhatalmazott sír Walter Raleigh az állandónak szánt angol kolónián miután letette a telepeseket, néhány nap múlva visszaindult hajóján Angliába, hogy a kimerült készleteit mielőbb pótolhassa.

Ez azonban beletelt három évbe.

Amikor három év múlva Abraham Cocke kapitány a Hopewell nevű angol kalózhajójával a Roanoke-sziget közelébe ért, ágyúlövéssel jelezte, hogy John White kormányzóval együtt megérkezett.

Okkal gondolhatták, hogy a visszatérő hajót az aggódó szigetlakók ujjongva üdvözlik majd.

A hajó utasai a szigetről füstöt láttak felszállni: úgy hitték a telepesek tüze ég.

A kormányzó néhány matrózzal csónakba szállt, s miközben a part felé eveztek, kiabáltak, énekeltek és kürtöket fújtak, hogy hírt adjanak érkezésükről a három éve hátrahagyott társaiknak.

A sziget északi csücskén kötöttek ki, ám a telepet teljesen elhagyatva találták: csupán bozóttűz füstje tévesztette meg őket.

Korabeli hajó másolata

Korábban már ugyanitt Raleigh unokatestvére megpróbált kolóniát létrehozni.

Száz embert a szigeten hagyott és visszament Angliába, de megígérte, hogy fél év múlva visszatér.  A telepesek ásványkincset kutatva kezdték felfedezni a területet, ám hamarosan összetűzésbe keveredtek a helyi indiánokkal és élelmük is megfogyatkozott.
Szerencséjükre a szigeten váratlanul kikötő Sír Francis Drake (akit a királynő kalózának is neveztek), aki dél felé haladtában sorra rajtaütött az újvilági spanyol kolóniákon, visszavitte őket Angliába.

Az élelmiszerrel és további 15 telepessel túl későn, két hét múlva visszaérkező hajó már nem találta ott őket. A 15 telepest hátrahagyva azzal, hogy tartsák a kolóniát a hajó visszaindult erősítésért.

Az erősítéssel következő tavasszal indultak.
A három hajón összesen 117 telepes, nőkkel és gyermekekkel egyetemben. Az utasok közt volt a kormányzó állapotos lánya is.
Amikor elérték Roanoke-ot kikötöttek, hogy felvegyék az itt hagyott 15 telepest.

Ám, amint a szigetre léptek szívük elszorult. A 15 férfinak – egynek a csontjain kívül – nyomát sem találták. Erődítményük a földdel vált egyenlővé, s bár néhány ház még állt, a kúszónövények teljesen belepték és mindenféle állatok vertek bennük tanyát.

A kormányzó mielőbb tovább akart indulni, de az expedíció főtengerésze a potugál Simon  Fernandez nem engedte. Már előbb is összeszólalkozott a kormányzóval, de most megmakacsolta magát és váratlanul bejelentette, hogy a telepeseket leteszi, ő maga pedig a legnagyobb hajón visszamegy Angliába.

Tetovált őslakó

A telepesek a helyi indiánok jótékonyságára nem számíthattak és abban az évben már vetni sem lehetett.
A korábban odaérkező angolok viselkedése különben annyira elrémítette és sértette az őslakókat, hogy azok is elhagyták a szigetet.
A kormányzó egy kis hajót a telepeseknek hátrahagyva visszaindult újabb készleteket beszerezni. Visszaindulása előtt még ünneplésre is sor került.
Lánya leánygyermeket szült.
Az első európai csecsemőt, aki Észak-Amerikában, de nem spanyol területen látta meg a napvilágot, a kolóniáról(Virginia) és a Szűz Királynőről (szűz = virgin), I. Erzsébetről stílusosan Virginiának nevezte el.

A dolgok nem úgy alakultak, ahogy tervezték.

Csak három év múlva tudtak visszaindulni a Hopewell-lel és négy kisebb hajóval a veszteglő telepesekhez.

Két hajó a korall-szigettől nem messze lehorgonyzott, majd két csónakot küldtek a partra. Az első azonban felborult a hullámverésben és a kapitánya hat emberével együtt a vízbe fúlt.  Éppen mielőtt White rátalált az elnéptelenedett kolóniára.

Az üzenet

Hova lettek az itt hagyott telepesek?
Egy nyomot mindenesetre találtak:  A kolónia köré húzott cölöpkerítés bejáratánál levő fa törzsébe a CROATOAN szót vésték, míg egy másik a kikötőhely felé vezető út mentén álló fába három betűt: CRO – valószínű ugyanazon szó rövidítését.

A telepesekkel valóban megegyeztek, hogy ha el kell hagyni a szigeten, jelet hagynak feltűnő helyen. Vagy azt, hogy hova mentek, vagy ha veszélyben forognak keresztet raknak a felirat mellé.
A feliraton kereszt jel nem volt.

Croatoan, az innen kb 80 kilométerre levő szigeten – úgy tudták – barátságos indiánok laktak.

Azonnal oda akartak indulni, de az idő rosszra fordult, a Hopewell elszabadult a horgonyáról és a nyílt tenger felé sodródott.

Így nem kockáztatták meg a rövid, de veszélyes utat, hanem Anglia felé vették az irányt.

A szigeten hagyott 117 férfit, nőt és gyermeket  soha többé nem látták viszont.

Talán a spanyolok ölhették meg őket?
Az biztos, hogy szúrta a szemüket, hogy angolok létesítenek kolóniát és így kalózhajóikkal gyakrabban háborgathatják őket.
Lehet, hogy felderítésre indultak és megtalálták a magukra hagyott telepeseket?

De a spanyol jelentések szerint ők már elhagyottan találtak a kolóniára.

Keresztelő a szigeten

Az indiánok áldozatai lettek?

Az első ízben a szigeten hagyott telepesek arról számoltak be, hogy az indiánok barátságosan fogadták őket.  Magokkal látták el őket, megmutatták miként kell kukoricát termeszteni, beavatták őket a varsakészítés mesterségébe, hogy tudjanak halat fogni.
Volt ugyan durva összetűzés, aminek következtében az angolok legázolták az indiánok kukoricáját , sőt felégették falujukat.
Arra utaló jelet, hogy az indiánok álltak volna bosszút, nem találtak.

Mi történt valójában?

A telepesek nagy része – a legvalószínűbb feltevés szerint – az eredeti tervnek megfelelően északra hajózott, hogy a Skicoac nevű helyen telepedjen le.
Ők lassan beilleszkedtek az ottani indiánok közé.
A kisebb csapat a szigeten maradt, de félelmük az indiánoktól, spanyoloktól arra kényszerítette őket, hogy délre, Croatoanra költözzenek, ahol barátságos bennszülöttek éltek. Ők is beolvadhattak az őslakosságba.

Aztán egy nap szörnyű csapás érte őket.
Powhatan, főpapja sugalmazására, úgy döntött, leszámol a veszedelmes fehér emberekkel  és a behódolni nem akaró indián törzzsel. Lerohanta és elpusztította az egész települést.

Egy hónapra rá a közeli Jamestown környékén megalapították az első állandó angol gyarmatot, ám ennek lakói nyomát sem találták a Roanoke telepeseinek.

REJTÉLYES ESETEK 2. A Tower titkai

A Tower titkai

Nem sokkal 41. születésnapja előtt meghalt IV. Edward angol király.

Az örökébe lépő fia ekkor még csak 12 éves volt.
Végakaratában Edward a fivérét Richárdot jelölte ki régensnek.

IV. Edward

Richárd nem teketóriázott, hanem gyorsan magához ragadta a birodalom kormányrúdját.
A fiatal Edward walesi herceget Londonba kísérő menetet, és a fiú felügyeletével megbízott anyai nagybácsit lefogta és maga vonult unokaöccsével a fővárosba.  A koronázás időpontját elhalasztották és a fiút a Tower királyi lakosztályában helyezték el.
IV. Edward özvegye, Woodville Erzsébet, rosszat sejtve a kisebbik fiúval és lányaival a Westminster-apátságban keresett menedéket.
Richárd rávette az özvegyet, hogy a kisebbik fiút, Richárd yorki herceget küldje be bátyjához, mert az szeretne vele játszani.

Richárd a gyerekekkel

A kitűzött koronázási napon nem hagyták trónra lépni az ifjú V. Edwardot, mert a cambridgei teológiai doktor (Ralph Shaa) a Szent Pál-székesegyház előtt tartott szentbeszédében megkérdőjelezte az örökösödés jogszerűségét.
Azt állította, hogy amikor IV. Edward feleségül vette Erzsébetet, már volt egy törvényes jegyese, tehát egybekelésük az akkori jogszabályok szerint érvénytelen,  s így a gyermekeik törvénytelenek.

Lady Eleanor Talbottal állítólag szerelmi viszonyba kezdett az akkor frissen megkoronázott IV. (Yorki) Eduárd angol király, akihez a pletykák szerint feleségül is ment, ám erről nem maradtak fenn hiteles, írásos bizonyítékok.
Erzsébet özvegy királyné IV. Eduárddal kötött frigyét III. Richárd törvénytelenné nyilvánította, abból kifolyólag, mivel hamis dokumentumokat tudott felmutatni az egyháznak, melyek szerint IV. Eduárd már nős ember volt, mielőtt elvette volna Elizabeth úrhölgyet 1464-ben. Nem csak a frigy semmissé nyilvánítását sikerült kieszközölnie Richárdnak, hanem az ún. Titulus Regius nevű törvény értelmében a királyi pár tíz gyermekét is törvénytelennek minősítette, hogy később majd egyik örökös se formálhasson jogot az angol koronára.

III. Richárd

Ezek után rövid, bár látványos vonakodás után Richárd elfogadta a koronát és III. Richárd néven királlyá kiáltották ki.

A gyermekkirály uralma három hónapig sem tartott.

A fiúkat kezdetben még látták a Tower udvarán játszani, de egy korabeli szemtanú szerint a fiúkat a legbelső termekbe vitték s egyre ritkábban voltak láthatók a rácsos ablakok mögött, míg végül mindketten teljesen eltűntek.

Tudor (VII.) Henrik

Az özvegy  Erzsébet szövetségre lépett Richárd ellenségeivel, a Lancaster-házbeli trónkövetelőkkel, felajánlva idősebbik lánya kezét Tudor Henriknek.

Richárd és Henrik találkoztak is a bosworthi csatatéren. A küzdelem egyik sorsfordító pillanatában a király oldaláról valaki átállt Henrikhez, s Richárdot megölték. Az átállt katona levette a koronát Richárd fejéről s Henrik fejére helyezte.    A”rózsák háborúja” véget ért és Anglia a Tudor-ház uralkodása alatt soha nem látott virágzás korszakába lépett.

VII. Henrik sem volt azonban nyugodt, mert gyötörték a mendemondák, miszerint a hercegek még élnek és veszélyt jelentenek a trónra.

Végül elterjesztett egy „hivatalos” verziót, mely szerint a hercegeket III. Richárd parancsára dunyhák alatt megfojtották és a Tower egyik lépcsőjének kövei alá temették.  Még bűnbakot is találtak  (Sir James Tyrell), akit bíróság elé állítottak és „közelebbről meg nem nevezett árulás” vádjával elítéltek és kivégeztek.

Shakespeare púposnak rajzolja le Richárdot

Így került be a történelemkönyvekbe, sőt Shakespeare is ezt használta fel III. Richárd című drámájának forrásául.
III. Richárdot addig hol hős, küzdő királyként, hol szörnyetegként ábrázolták, ám Shakespeare géniuszával  szemben szélmalomharcot vívtak, hisz a drámában a gazember szerepét osztotta rá.
Ehhez segítségére volt, hogy mivel Richárdnak egyik válla alacsonyabban helyezkedett el, púposnak látszott. A drámát Shakespeare I. Erzsébet uralkodása alatt írta, így nem csoda, hogy az Ő nagyapjának VII. Henriknek a dicsőségét gyarapította. Richárdot trónbitorlóként festi le, s nála a hidegvérű, érzéketlen Richárd nem átallja megkérni a kis hercegek nővérének kezét, holott az már Tudor Henrik jegyese volt.

A Tower udvara

200 évvel a feltételezett gyilkosság után a londoni Towerben folyó építkezés során találtak egy faládát, benne két gyermekcsontvázzal.

A megölt hercegek maradványainak tartva őket a Westminster-apátságban földelték el.

1933-ban a csontokat vizsgálat céljából orvos szakértőknek adták át, mikor is megállapították, hogy a csontok olyan korú fiúké, mint amilyenek a testvérek voltak eltűnésük idején.
A haláluk okát nem lehetett megállapítani.
Ez a rejtély is rejtély maradt!

REJTÉLYES ESETEK 1. Bőhm Aranka

Bőhm Aranka

A név ugye ismerős.
De ki lehet Ő?

Böhm Aranka

Elmesélem, amit tudok:  Bőhm Aranka, asszonynevén Karinthy Frigyesné, született 1893 július 17-én Ipolyságon. Apai ágról újvidéki, anyai oldalról ipolysági zsidó kereskedőcsaládból származott. (Apja Bőhm Ignác, anyja Mangold Hermina).

Már egész fiatalon kapcsolatba került az irodalommal.
1912-ben nem egyszer látogatta meg Ady Endrét különböző iskolás könyvekkel és írásokkal. A költő sorra írta a hozzá szóló verseket. Ady „Arany verseit” olvasva jól körülírható képet kapunk kapcsolatukról,amelyekben Ady Arankát  Fekete Arany-nak nevezi.

Judik Etel

1914-ben férjhez ment Kertész Tivadar orvoshoz, akitől egy fia született, Kertész Tamás.  1920-ban elváltak.

Még férjnél volt, amikor megismerkedett a nála hat évvel idősebb Karinthy Frigyessel, aki már túl volt a Judik Etel színésznővel kötött házasságán, amelyből egy fia született, Gábor.
Még ez évben összeházasodtak és 1921-ben született közös fiuk, Ferenc, aki Ciniként ismert.
Szállóigévé vált egy családi jelenet, amikor Aranka mondta a férjének, hogy az én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket!

Én gyerekem, te gyereked...

A bejárónőjük szerint Cini egyszer elmesélt egy történetet:  A kerületben aranka-irtás volt  (az aranka gyomnövény). Karinthy valahonnan szerzett egy falragaszt és a Hirdetményt: „ARANKAIRTÁS!”, kirajzszögezte a lakásuk ajtajára.  A hazaérkező doktornő éktelen haragra gerjedt és szegény író urat nem engedte be a lakásba.
Ott kellett éjszakáznia a lépcsőházban. 

Utazás a koponyám körül c filmben

Az Aranka anekdoták közül ismert volt még, hogy az írót, aki egy ügyet akart intézni egy irodában,  nem ismerték fel, semmibe vették, hiába mutatkozott be, de mikor kiderült, hogy ő a Bőhm Aranka férje….    … hát miért nem mondta rögtön?  A jelenet bekerült az Utazás a koponyám körül-ből készült filmbe is (Ruttkai Éva játszotta Bőhm Arankát és Latinovits volt Karinthy).
Házasságuk a szokványostól teljesen eltérő kapcsolat volt. Állandó konfliktusok, viharok és féltékenységi jelenetek, nem ritkán verekedések tarkították.

Karinthy Arankával

1934-ben féltékenységből öngyilkosságot kísérelt meg, és bár életben maradt, súlyosan megsérült. Előtte még Karinthy hűtlensége miatt nagy adag gyógyszert vett, be, de még idejében a Fasor szanatóriumba került. 1934-ben az asszonyt fiatal szeretője hagyta el, emiatt ugrott ki a panzió ablakából és súlyos sérüléseket szenvedett. Karinthy mindkét esetben gyorsan a betegágya mellett termett és ismét kibékültek.

A gyilkos játék közöttük 18 évig tartott.
Az író agyműtéte után a házaspár Siófokon nyaralt.

Az író szürcsölve itta a kávét s ebből előbb szóváltás, majd pohártörésig fajuló jelenet következett. Az író dühösen felment a szobájába és egy óra múlva agyvérzésben meghalt.  Aranka, élete végéig magát vádolta.

Aranka Cinivel

Bőhm Aranka köztudottan hűtlen természetű volt. Viszonya volt Déry Tiborral, ami három évig tartott nagyjából a teljes nyilvánosság előtt, amiről nagy valószínűséggel a férje is tudott. Kapcsolatuknak az vetett véget, hogy Déry rajtakapta Arankát első szeretőjével Zughmann Béla hegedűművésszel.

Hírbe hozták Tihanyi Lajos festőművésszel, Gratzner József rejtvénykirállyal.

A kortársak visszaemlékezéseiből is tudható, hogy a házaspár állandóan gyötörte, marta egymást. Főleg Aranka Frigyest, az állandóan gondot okozó, örökös pénzhiány miatt.
Házasságuk alatt Aranka diplomát szerzett és doktornőként dolgozott.

1944 márciusában a németek megszállják az országot és tíz nappal később a zsidókat a sárga csillag viselésére kötelezik.
Déry Tibor az Ítélet nincs lapjain leírja, hogyan próbált Bőhm Aranka kibújni a hurokból, amelyet a sors vetett neki,  s hogyan szaladt bele a hurokba.
Önként jelentkezett a zalaegerszegi közkórházhoz „honvédelmi munkára”.

Így is az elsők között volt, akiket a németek vidékről elhurcoltak.
Hiába írt kérvényt a Belügyminiszternek, hogy betegségére hivatkozva mentsék fel, mire az engedély megérkezett, a papírra már azt írták:  „Zalaegerszeg m. város közkórházához segédorvosként munkaszolgálatra kirendelt dr. Bőhm Aranka…. szolgálati viszonya elszállítás miatt június hó 30-ával megszűnt.”

„Elszállítás miatt”!!!

Mengele (középen) német tisztekkel

Még Birkenauban is nullánál valamivel több esélye lett volna a túlélésre, csakhogy állítólag a rámpán sikerült összevesznie az egyik őrrel (akit más visszaemlékezések szerint fölpofozott).
Olyan változat is van, hogy Mengele, akit személyesen ismert, ugyanis orvosként a háború előtt dolgozott vele Bécsben, felismerte őt és mint volt kolleginának, munkát ajánlott neki a kísérleti laboratóriumában.
Erre válaszul Karinthy özvegye fölpofozta és/vagy leköpte Mengelét és közölte vele, hogy sintéreknek nem dolgozik.

Aranka pedig a gázkamrában végezte.
Füst formájában távozott az élők sorából a nagy lengyel égre 1944-ben alig 50 évesen.

Birkenau