REJTÉLYES ESETEK 5. A sakkozógép

KEMPELEN FARKAS

A Wolfgangus Franciscus de Paula név alatt született a római katolikus felekezetű, nemesi származású Kempelen Farkas, aki nemes Kempelen Engelbert császári és királyi kamarai udvari tanácsos és Spindler Anna Rosina fia volt.

Kempelen Farkas

A sakkozógépe közismert, de ezen kívül számtalan alkotás fűződik a nevéhez!

Tanulmányait szülővárosában Pozsonyban, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Filozófiát, jogot tanult, a rézmetszést gyakorolta, de a matematika és a fizika is érdekelte.

Bécsben tanult jogot és filozófiát, majd ugyanitt tisztviselőként kezdett el dolgozni.
1767-ben mint Bácska telepítési kormánybiztosa, betelepítette a néptelenné vált területeket, selyemgyárakat létesített, faluközösségeket szervezett.

1770 táján – elsőként a világon – beszélőgépeket szerkesztett, melyek a belenyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakították át.
Az egyetlen megmaradt példány ma a müncheni Deutsches Museumban van.
A beszédkeltő gép élethű, működő mása a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében, a Magyar kísérleti beszédkutatás című állandó kiállításon tekinthető meg.

Újabb találmánya volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép, amelyet a bécsi Stubentornál állítottak fel.
Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várbazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet.
Kempelen megszerkesztette a gőzturbina ősét és 1788-ban benyújtotta találmányát II. József császárhoz.

Ötvösként,  költőként,  íróként, és építészként is tevékenykedett (a budai vár egyes részeit ő építette újjá, ő tervezte a Várszínházat, a pozsonyi várban vízvezetékrendszert épített ki, és a schönbrunni szökőkutak is az ő alkotásai.)
Emellett nyomdai szedőládát, nyomtatógépet a vakok oktatásához és gőzgépet is készített. 1772-ben írógépet készített Paradis Teréz, a vak bécsi zongoraművésznő részére, mozgatható betegágyat épített a himlőben megbetegedett Mária Teréziának. 

Beszélőgép

Legismertebb találmánya a sakkozógép, melyet 1769-ben készített. A Török néven híressé vált gépben ugyan egy ember is el volt rejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset von le, hiszen az ember nem volt a közönség számára látható, hanem rafináltan elhelyezett tükrök és rések segítségével belülről tájékozódott.

A sakkozógép  török elnevezésének eredete:

A német nyelvben ma a getürkt szóval a meghamisított dolgokat jelölik. Ennek egyik széles körben elterjedt magyarázata, hogy ez utalás lenne Kempelen Farkas „sakkozó” törökjére, az automata részét alkotó és a sakkfigurákat mozgató, törököt mintázó bábura.

A sakkozógép története:
A gépet Kempelen (1734–1804) 1769-ben készítette, hogy elkápráztassa vele Mária Terézia királynőt. A tudomány diadalaként ünnepelt gép sakk-partikat játszott és nyert az emberi ellenfelek ellen és végig tudta járni a huszár útját:  a sakktáblán a huszár minden mezőt érintett vándorlása során, de mindegyiket csak egyszer.
Első kihívója a feljegyzések szerint Cobenzl gróf volt.
A gépről és titkáról ezután újságcikkek és tanulmányok százai születtek.

Egyik francia monda a következőképen ismerteti létrejöttét: 1776-ban egy félig orosz, félig lengyel ezred fellázadt. Az összeesküvés feje, Voruszki, a lázadás leverése után elmenekült és egy barátja házában bujkált. Itt találkozott Kempelennel, házigazdája régi barátjával. 

Sakkozógép

Kempelen tanácsát kérték, hogyan tudnák megmenteni a bujdosót, kinek fejére díj van kitűzve. Kempelennek ekkor egy ötlete támadt. Voruszki kitűnő sakkjátszó volt, pompás gondolatnak látszott tehát, hogy egy automatát készítsenek, a melyben a csonka ember elbújhat.
 Kempelen munkához látott és három hónap alatt elkészítette a híres automatát. Miután Voruszki elrejtőzött a gépben, elindultak a határ felé, de hogy gyanút ne keltsenek, útközben előadásokat rendeztek.

Az első előadás Tulában volt, 1777 november 6-ikán, a második a következő napon. Az automatának olyan nagy sikere volt, hogy Kempelent azonnal Pétervárra rendelték a masinájával együtt.

II. Katalin cárnő ugyanis meghallotta a csodálatos gép hírét és mivel maga is kitűnő sakkjátszó volt, mérkőzni akart vele. Kempelen megrémült, Voruszki azonban megértette vele, hogy a parancsnak feltétlenül engedelmeskednie kell. II. Katalin megsértődött-e  hiúságában, vagy maga is sejtette-e  a csalást, nem tudni, de elég hozzá, ajánlatot tett Kemplennek, hogy megveszi tőle a gépet, mert szereti, ha mindig ily jó játékos van a közelében.

Kempelennek sikerült kigázolnia ebből a veszedelemből is, azt mondván, hogy az ő jelenléte feltétlenül szükséges, mikor az automata játszik, hát nem adhatja el. A cárnőt meggyőzte ez az ok. Nem derült ki, meddig működött Voruszki a masina belsejében, de bizonyos, hogy utána másokat bujtattak benne.

Nem tudni, mi igaz a történetből, de az már bizonyos, hogy Kempelen Farkas udvari kamarai tanácsos 1769. évben Pozsonyban hat hónap alatt elkészült gépét először az udvarnak mutatta be. A meglepetés leírhatatlan: ámult-bámult mindenki a gép működése láttára, a gyengébb idegzetű palotahölgyek élénk sikoltozásba törtek ki. Mária Terézia elragadtatva kiáltott fel: „Boszorkánymester ön, Kempelen?”
A Török túlélte Kempelent, végigtúrázta Európát és Észak-Amerikát és szinte mindig nyert, míg 1854-ben Philadelphiában egy tűzben megsemmisült. Hosszú útja során legyőzte többek közt Napóleont és Benjamin Franklint. Bár korábban is sokan sejtették, hogy a gép titka a benne elrejtett emberi kezelő, e titkot csak 1857-ben leplezte le nyíltan a The Chess Monthly című rövid életű amerikai sakklap, amely gyakorlatilag csak erről a tettéről emlékezetes.
Kempelen, aki komoly tudós volt, azzal hárította el a gyanút, hogy a játszmák előtt elöl és hátul is feltárta a gép mechanikáját, ajtókat kinyitva

 Napóleont és Nagy Frigyest is elverte

Kempelen nem írta le gépe működését, az egyetlen példánynak pedig nyoma veszett egy világ körüli turnén. Úgy tudni, Philadelphiában tűz áldozata lett. Léteznek persze mendemondák is.
 Az egyik ilyen szerint Napóleon mindenképp látni akarta a masinát, 1809-ben játszott is vele egy partit Schönbrunnban. Mivel pedig a gép őt is megverte, annyira méregbe jött, hogy felpofozta a Törököt, ami összetört és tönkre ment.
Közelebb állhat az igazsághoz, hogy mikor a császár méregbe gurult, lesöpörte a táblát, és faképnél hagyta a masinát. Vagy az, hogy miután háromszor is szabálytalanul lépett, a Török pedig mindannyiszor visszatette a helyére a figurát, Napóleon mosolyogva távozott.

A kinyitott gép

 

Kempelen Farkas maga sem titkolta, hogy ez az egész dolog csak fortély: “sakkmasinájával keveset gondolt, fel se vette, és ha szólott is felőle valami keveset, csak, mint gyermekjátékot és mechanikai tréfát emlegette, s mosolygott, hogy mások úgy bámulják”.
Berlinbe maga Nagy Frigyes hívta Kempelent. Az automata a szenvedélyes sakkjátékos hírében álló királyt is megverte. A szóbeszéd szerint nagy összeget ajánlott, hogy megtudja a titkot.
Állítólag az egész magyarázat egy percig tartott, Frigyes nevetve jött ki a szobából:
 “Ezt a gyermek is azonnal megfejthetné” – mondta.
Ám többé senkinek nem beszélt róla, mert Kempelennek hallgatást ígért.

Kempelen Farkas korának egyik leghíresebb feltalálója volt, nem mellesleg pedig elismert közgazdász és igazi polihisztor hírében állt. Az azóta világhírűvé vált sakkozógépe túlmutatott az akkori technikán, ennek ellenére ma már közismert, hogy csupán átverés volt: a török ruhába öltöztetett bábut egy ember mozgatta, aki a sakktábla alatti dobozban rejtőzött el.

Maga Kempelen is többnyire attrakcióként, mintsem komoly mérnöki találmányként értékelte az 1769-ben megépített sakkozógépet - ennek ellenére az mégis zseniális elméről árulkodik. Egyrészt igen komoly szerkezetre volt szükség ahhoz, hogy a belsejében megbújó személy olyan finoman mozgathassa a figurát, hogy az képes legyen egyenként emelgetni a sakkfigurákat. Másrészt meg kell oldania, hogy a sakkozó valahogy értesüljön partnere lépéseiről: erre a célra állítólag egy olyan mágneses jelző szolgált, amelynek segítségével viszonylag pontosan lehetett meghatározni az egyes figurák helyét. Harmadrészt pedig ott volt a világítás kérdése, amelyet akkoriban aligha lehetett volna elektromos izzókkal biztosítani, tudniillik még nem is létezett ilyesmi. Maradt tehát a hagyományos lámpa, amelynek füstelvezetését Kempelen igen okosan oldotta meg: a török divatos pipáján át.
Kempelen szegényen halt meg, mert I. Ferenc megszüntette támogatását, valószínűleg jakobinus kapcsolatai miatt.

Az a helyzet, hogy én még most sem értem, hogyan működött a sakkozógép!
Ha igaz, hogy benne volt a török, vagy bárki, akkor hogyan tájékozódott a kívül történtekről?
Néha csak elő kellett jönnie, levegőzni, enni, inni, dolgát végezni.
Ráadásul furcsán érzem magam, hisz I. Frigyes azt mondta:
„Ezt a gyermek is azonnal megfejthetné!”