REJTÉLYES ESETEK 3. Az elveszett kolónia

Az elveszett kolónia

Több, mint 100 férfi, nő és gyermek élt azon az angol gyarmaton, melyet sír Walter Raleigh alapított 1587-ben az észak-karolinai Albemarle-tengerág torkolatában levő szigeten.

Három év sem telt el, s a kolónia eltűnt.

Sorsáról csak egyetlen, szívbemarkoló nyom árulkodott.

Roanoke szigete

Az I. Erzsébet királynő által felhatalmazott sír Walter Raleigh az állandónak szánt angol kolónián miután letette a telepeseket, néhány nap múlva visszaindult hajóján Angliába, hogy a kimerült készleteit mielőbb pótolhassa.

Ez azonban beletelt három évbe.

Amikor három év múlva Abraham Cocke kapitány a Hopewell nevű angol kalózhajójával a Roanoke-sziget közelébe ért, ágyúlövéssel jelezte, hogy John White kormányzóval együtt megérkezett.

Okkal gondolhatták, hogy a visszatérő hajót az aggódó szigetlakók ujjongva üdvözlik majd.

A hajó utasai a szigetről füstöt láttak felszállni: úgy hitték a telepesek tüze ég.

A kormányzó néhány matrózzal csónakba szállt, s miközben a part felé eveztek, kiabáltak, énekeltek és kürtöket fújtak, hogy hírt adjanak érkezésükről a három éve hátrahagyott társaiknak.

A sziget északi csücskén kötöttek ki, ám a telepet teljesen elhagyatva találták: csupán bozóttűz füstje tévesztette meg őket.

Korabeli hajó másolata

Korábban már ugyanitt Raleigh unokatestvére megpróbált kolóniát létrehozni.

Száz embert a szigeten hagyott és visszament Angliába, de megígérte, hogy fél év múlva visszatér.  A telepesek ásványkincset kutatva kezdték felfedezni a területet, ám hamarosan összetűzésbe keveredtek a helyi indiánokkal és élelmük is megfogyatkozott.
Szerencséjükre a szigeten váratlanul kikötő Sír Francis Drake (akit a királynő kalózának is neveztek), aki dél felé haladtában sorra rajtaütött az újvilági spanyol kolóniákon, visszavitte őket Angliába.

Az élelmiszerrel és további 15 telepessel túl későn, két hét múlva visszaérkező hajó már nem találta ott őket. A 15 telepest hátrahagyva azzal, hogy tartsák a kolóniát a hajó visszaindult erősítésért.

Az erősítéssel következő tavasszal indultak.
A három hajón összesen 117 telepes, nőkkel és gyermekekkel egyetemben. Az utasok közt volt a kormányzó állapotos lánya is.
Amikor elérték Roanoke-ot kikötöttek, hogy felvegyék az itt hagyott 15 telepest.

Ám, amint a szigetre léptek szívük elszorult. A 15 férfinak – egynek a csontjain kívül – nyomát sem találták. Erődítményük a földdel vált egyenlővé, s bár néhány ház még állt, a kúszónövények teljesen belepték és mindenféle állatok vertek bennük tanyát.

A kormányzó mielőbb tovább akart indulni, de az expedíció főtengerésze a potugál Simon  Fernandez nem engedte. Már előbb is összeszólalkozott a kormányzóval, de most megmakacsolta magát és váratlanul bejelentette, hogy a telepeseket leteszi, ő maga pedig a legnagyobb hajón visszamegy Angliába.

Tetovált őslakó

A telepesek a helyi indiánok jótékonyságára nem számíthattak és abban az évben már vetni sem lehetett.
A korábban odaérkező angolok viselkedése különben annyira elrémítette és sértette az őslakókat, hogy azok is elhagyták a szigetet.
A kormányzó egy kis hajót a telepeseknek hátrahagyva visszaindult újabb készleteket beszerezni. Visszaindulása előtt még ünneplésre is sor került.
Lánya leánygyermeket szült.
Az első európai csecsemőt, aki Észak-Amerikában, de nem spanyol területen látta meg a napvilágot, a kolóniáról(Virginia) és a Szűz Királynőről (szűz = virgin), I. Erzsébetről stílusosan Virginiának nevezte el.

A dolgok nem úgy alakultak, ahogy tervezték.

Csak három év múlva tudtak visszaindulni a Hopewell-lel és négy kisebb hajóval a veszteglő telepesekhez.

Két hajó a korall-szigettől nem messze lehorgonyzott, majd két csónakot küldtek a partra. Az első azonban felborult a hullámverésben és a kapitánya hat emberével együtt a vízbe fúlt.  Éppen mielőtt White rátalált az elnéptelenedett kolóniára.

Az üzenet

Hova lettek az itt hagyott telepesek?
Egy nyomot mindenesetre találtak:  A kolónia köré húzott cölöpkerítés bejáratánál levő fa törzsébe a CROATOAN szót vésték, míg egy másik a kikötőhely felé vezető út mentén álló fába három betűt: CRO – valószínű ugyanazon szó rövidítését.

A telepesekkel valóban megegyeztek, hogy ha el kell hagyni a szigeten, jelet hagynak feltűnő helyen. Vagy azt, hogy hova mentek, vagy ha veszélyben forognak keresztet raknak a felirat mellé.
A feliraton kereszt jel nem volt.

Croatoan, az innen kb 80 kilométerre levő szigeten – úgy tudták – barátságos indiánok laktak.

Azonnal oda akartak indulni, de az idő rosszra fordult, a Hopewell elszabadult a horgonyáról és a nyílt tenger felé sodródott.

Így nem kockáztatták meg a rövid, de veszélyes utat, hanem Anglia felé vették az irányt.

A szigeten hagyott 117 férfit, nőt és gyermeket  soha többé nem látták viszont.

Talán a spanyolok ölhették meg őket?
Az biztos, hogy szúrta a szemüket, hogy angolok létesítenek kolóniát és így kalózhajóikkal gyakrabban háborgathatják őket.
Lehet, hogy felderítésre indultak és megtalálták a magukra hagyott telepeseket?

De a spanyol jelentések szerint ők már elhagyottan találtak a kolóniára.

Keresztelő a szigeten

Az indiánok áldozatai lettek?

Az első ízben a szigeten hagyott telepesek arról számoltak be, hogy az indiánok barátságosan fogadták őket.  Magokkal látták el őket, megmutatták miként kell kukoricát termeszteni, beavatták őket a varsakészítés mesterségébe, hogy tudjanak halat fogni.
Volt ugyan durva összetűzés, aminek következtében az angolok legázolták az indiánok kukoricáját , sőt felégették falujukat.
Arra utaló jelet, hogy az indiánok álltak volna bosszút, nem találtak.

Mi történt valójában?

A telepesek nagy része – a legvalószínűbb feltevés szerint – az eredeti tervnek megfelelően északra hajózott, hogy a Skicoac nevű helyen telepedjen le.
Ők lassan beilleszkedtek az ottani indiánok közé.
A kisebb csapat a szigeten maradt, de félelmük az indiánoktól, spanyoloktól arra kényszerítette őket, hogy délre, Croatoanra költözzenek, ahol barátságos bennszülöttek éltek. Ők is beolvadhattak az őslakosságba.

Aztán egy nap szörnyű csapás érte őket.
Powhatan, főpapja sugalmazására, úgy döntött, leszámol a veszedelmes fehér emberekkel  és a behódolni nem akaró indián törzzsel. Lerohanta és elpusztította az egész települést.

Egy hónapra rá a közeli Jamestown környékén megalapították az első állandó angol gyarmatot, ám ennek lakói nyomát sem találták a Roanoke telepeseinek.