REJTÉLYES ESETEK 4. Egy család végzete

4. Egy család végzete

A Romanovok több, mint 300 évig uralkodtak Oroszországban.

Hatalmuknak az 1917-es forradalom vetett véget.

Egy évvel később a trónjától megfosztott cárt és egész családját brutálisan meggyilkolták.
Vagy valamelyik családtag megmenekült?

II. Miklós

1914-ben szinte vidáman lépett háborúba Oroszország a franciák és az angolok oldalán a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia ellen.

A háború azonban végzetes csapást mért az országra és a Romanov-dinasztiára.

Több millió embert vesztettek és a fővárosban, Pétervárott utcára vitte az embereket az éhség; diákok tüntettek, munkások sztrájkoltak, és az ellenük kivezényelt rendfenntartó erők csatlakoztak a tüntetőkhöz.

1917-ben II. Miklóst cárt azonnal visszahívták a frontról, ahol személyesen irányította a cári seregek hadműveleteit.
Ultimátumot kapott: mondjon le.

Saját maga és súlyosan beteg 12 éves fia érdekében a cár elfogadta az ultimátumot és lemondott trónjáról. (Naplójában ez állt:  „Körülöttem mindenütt gyávaság, csalárdság és hitszegés!”).

A cár kertészkedik

Az ideiglenes kormány a cári családot házi őrizetbe vette a Pétervár melletti Carszkoje Szelo elegáns villa-együttesében.

A cári család, Miklóson és feleségén, Alekszandrán kívül Alekszej cárevicsből, és négy (16-22 éves) leányból:  Olga, Tatjana, Mária és Anasztázia nagyhercegnőből állt.

A család nem szenvedett különösebb hiányt semmiből. 
Az excár, megszabadulva az uralkodás terhétől favágással, konyhakerti munkával, esténként a családjának történő felolvasással töltötte idejét.

Nyílt titok volt, hogy a cár már kezdetektől feleségének, Alakszandra német hercegnőnek a befolyása alatt áll. Szült négy lányt és végül egy fiút, akiben nem sok örömüket lelték, mert vérzékenységben szenvedett és állandó felügyeletre szorult. A cárné a sötét lelkű, élvhajhász szerzetes, Raszputyin befolyása alá került, aki – legalábbis így hitték – csodával határos módon többször is kigyógyította.

Romanov család

Amikor 1916 végén a felháborodott orosz nemesek – mondhatni nagy nehezen – meggyilkolták Raszputyint, nagy csapás volt a cári család számára.

Az ideiglenes kormány vezetője (Kerenszkij) nem volt nyugodt a cári család helyzetével.  Attól félt, hogy vagy a bolsevikok megölik az excárt, vagy monarchisták kiszabadítják és visszaültetik trónjára.

Foglyait „saját biztonságuk érdekében”  vonatra rakta és az Uraltól 1500 kilométerre keletre fekvő Tobolszkba vitette. 40 szolgával , szigorú őrizet mellett indultak a hat napos útra.

Az Oroszországon végigvonuló forradalmi hullám elsodorta Kerenszkijt, a cári család védelmezőjét. A bolsevikok ragadták magukhoz a hatalmat.
Immár Szovjet-oroszország első emberének, Vlagyimir Iljics Leninnek a döntésén múlt, mi legyen az excárral, aki most már az ő foglya volt.

Lenin elrendelte, hogy a családot a vasútvonal végpontján levő Jekatyerinburgba
(a későbbi Szverdlovszk) költöztessék, ahol egy kereskedő kétszintes házát sajátították ki a cári család számára.
Az épületet a baljós „különleges rendeltetésű ház” néven emlegették.

A házat fapalánkkal zárták el a kíváncsiskodók elől, az ablakokat bemeszelték, hogy se be se ki ne lehessen látni. A házat a nap minden órájában ellenőrizték.

Az őrség parancsnoka egy faragatlan modorú, részeges gyári munkás volt, aki az excárt csak úgy emlegette:  „Miklós, a vérszopó!”

II. Miklós és felesége

A család és a szolgák naponta kétszer kaptak enni közös tálból, amibe olykor az őrök is beleettek.
A nagyhercegnőket őrök kísérték még az illemhelyre is, aminek a falát az anyjukat és Raszputyint ábrázoló obszcén rajzok borították.

Július elején az őröket a Cseka parancsnoka váltotta fel, mivel a fehérek megtörték a bolsevikok ellenállását és közeledtek Jekatyerinburg felé.

Éjfél után a parancsnok felébresztette a családot és az egyik lenti helyiségbe vitette őket.   A fehérek már a város utcáin támadnak –jelentette ki.

A kivégzőosztag

A cárt és feleségét valamint a beteg gyereket leültették, a lányoknak, orvosuknak és három szolgájuknak  állva kellett maradniuk.

Felolvasta a bolsevikok hozta halálos ítéletet és Miklóst főbe lőtte.
A kivégzőosztag tagjai célba vették az előre kijelölt áldozatukat és lőttek.
Aki nem halt meg azonnal, szuronnyal adták meg neki a kegyelemdöfést.

A holttesteket felrakták egy teherautóra és a városon kívülre , egy elhagyatott bányába szállították, itt feldarabolták, savval leöntötték és egy tárnába dobták őket.
Rejtjelzett táviratban jelentették Moszkvának:  a város evakuálása közben a cári család életét vesztette.

Anastasia

A végzetes éjszaka fenti eseményei a fehérek kiterjedt nyomozásán alapszik, amit az eset után egy héttel folytattak.

Az első vizsgálat szerint a cár felesége, fia és négy lánya életben maradt.

Ezt azonban nem találták alkalmasnak arra, hogy a bolsevikokat brutális gyilkosokként állítsák be.

Az új hivatalos vizsgálat a bányában szívszaggató és hátborzongató bizonyítékokat talált: egy apró hajtincset, egy meghajlított hajtűt, amivel a cárevics horgászni szokott, alsóruhába varrt ékköveket, egy kiskutya (Tatjána ölebének) tetemét, néhány apró csonttöredéket és egy középkorú nő – valószínű Alekszandra – levágott ujját.

Mivel a fehérek poziciói meggyengültek, a vizsgálatot nem fejezték be, csak 1924-ben tették közzé a „bolsevikok barbár tettét”.

Ellentmondásos történetek keltek lábra.
Alekszandra fivére a semleges Svédországon keresztül azt üzente Angliában élő testvérüknek, hogy Alekszandra biztonságban van.  (A hír forrása valószínűleg egy Oroszországban működő német titkos ügynök volt).

De telt-múlt az idő s az excárné és gyermekei csak nem kerültek elő.
Kezdték elfogadni, hogy az egész család gyilkosság áldozata lett.

1988-ban egy Gelij Rjabov nevű volt rendőrségi nyomozó és filmrendező rábukkant a kivégzést végző parancsnok gyermekeinek nyomára, akiktől kapott egy addig ismeretlen feljegyzést, amely részletesen leírja, mi történt a holttestekkel.

1991-ben orosz régészek ásatást folytattak a helyszínen. Kilenc csontvázat hoztak felszínre, melyből ötről kiderült, hogy együvé tartoznak (Miklós, Alakszandra és három gyerek). A többi csont az orvosé és a szolgálóké.

A holttestek azonosításához számítógépes képalkotást, genetikai ujjlenyomatok módszerét is igénybe vették. (Fülöp edinburghi herceg adott vérmintát, akinek anyai nagyanyja Alakszandra nagyanyjának testvére volt).

De még mindig nem derült ki mi a helyzet Akekszejjel és Anasztáziával?
Sikerült megmenekülniük?
Lehet, hogy az orosz föld az ő tetemüket is kiadja még?

Anna Anderson

Berlinben ugyan előkerült egy Anna Anderson nevű nő, aki azt állította, hogy ő Anasztázia hercegnő. A rokonokkal történt szembesítések nem vezettek eredményre.

Az ügyben egész sor határozatot hoztak az illetékes német bíróságok, végül kinyilvánították, hogy Anna Anderson állítása teljes bizonyossággal nem is bizonyítható és nem is cáfolható.

A rejtély még mindig rejtély!