Útam a Vasútforgalmi felé 2.

 

Varga Ica története

Amikor Varga Ica kimaradt a nyolcadik osztályból nem tudta, hogy mihez kezdjen.
A faluban, Magyargencsen egy 14 éves lány hiába keresett volna munkát.

Két nővére már régebben férjhez ment. Az idősebb, Anna, Tolna megyébe került, Koppányszántóra.  A fiatalabb, Mária, Győrbe ment férjhez, Kuti Gyula, dohánygyári munkáshoz.  Neki már volt egy gyermeke is, Laci.
Anna nem sokáig volt együtt első férjével, mert az ott maradt a háborúban.

Később ugyan férjhez ment egy idősebb suszterhez, Bartal Bélához. Náluk  közös gyermek nem született.  Béla fia már házas volt és három faluval messzebb lakott családjával.

Ica anyja  Varga Istvánné – illetve akkor már özvegy Varga Istvánné, mert az ő férje is ott maradt a háborúban – magára maradt kislányával,  Icával.
Egyedül gondozta a házhoz tartozó kertet és a háziállatokat.

Ebből éltek viszonylag gondtalanul.

Nyáron még Ica anyja mellett maradt, de ősszel egy Budapesten élő rokon, Kovács József, aki buszsofőr volt, rábeszélte őket, hogy menjen a kislány Budapestre.  Náluk lakhat Újpalotán. Szerzett neki munkát is.
Egy módosabb polgári családhoz mehetett cselédlánynak.

 

Ica meg volt elégedve munkaadóival. A dolga nem volt nehéz, hisz odahaza is sokat segített a házimunkában édesanyjának.

Józsi bácsiéknál is jól érezte magát, akik fiatal házasok voltak. A feleség Erzsi néni egy általános iskolában tanított. Gyermekük még nem volt.

A munkájáért kapott pénzből valamennyit még anyjának is tudott küldeni.

 Időközben megismerkedett egy hozzá hasonló kislánnyal, akivel szabad idejükben együtt sétáltak a nagyvárosban.

Persze időben haza kellett érnie, mert Józsi bácsi és Erzsi néni ezt szigorúan megkövetelték.
Nem is volt probléma ezzel.
Egészen 1939 február 23-ig, amikor Ica 16 éves lett.
Barátnőjével elhatározták, hogy megünneplik a születésnapot.

Cukrászdába mentek, ahova rövidesen fiúk is csatlakoztak hozzájuk.

Jól érezték magukat.
Nagyon is, sajnos. 
Néhány korty szesz meg is ártott neki.   Nem is ment haza. A barátnőjénél aludt.
Másnap reggel ott is ébredt és nem tudta mi történt az éjszaka.
Csak arra emlékezett, hogy valami olyan történt, aminek elkerülésére édesanyja sokat figyelmeztette.  Nem sikerült betartani.                                   

Józsi bácsi és a felesége Erzsi néni nagyon megmosták a fejét, amiért nem ment haza.
De az esetnek következménye lett.
November 24-én, pénteken reggel fél ötkor, egy kegyetlenül ordító kisbaba törte meg a kórház csendjét.
Én voltam az.
Ica mellett ott volt ugyan anyukája és egyik nővére, de a férfi, akinek köze volt a születésemhez, ekkorra már nem volt sehol.  Sőt, már akkor eltűnt, amikor megtudta, hogy én már mozgolódok.   Soha nem is került elő.