Papa mesél 14. Europé

Európé

A szépséges Európé  a görög mitológia szerint Agénór föníciai király és Télephassza leánya. Testvére Kadmosz. A szépséges hercegnőbe beleszeretett Zeusz.

Europé

Attól a pillanattól fogva, hogy Zeusz meglátta a türoszi királylány ragyogó szemét, hosszú, feketén fénylő haját, karcsú, hajlékony testét, elvesztette a nyugalmát, és egyfolytában azon törte a fejét, hogyan tehetné magáévá Európét.
Rendkívül óvatosnak kellett lennie, nehogy féltékeny felesége, a tehénszemű Héra istennő bármit is megsejtsen. Végül csalafinta cselt eszelt ki. Megvárta, hogy születésnapjuk reggelén Európé és barátnői elinduljanak a tengerpartra virágot szedni. Amikor az istenek királya meglátta az éneklő, vadrózsát gyűjtő királylányt, késedelem nélkül leszállt az Olümposzról.
Hamarosan erőtől duzzadó, aranyszőke szőrű, fenséges bika képében, nyugodt léptekkel közeledett a lányok felé a parti fövenyen. A homlokán ezüstkorong csillogott, szarvai a holdsarlót mintázták. Európé és társai mindjárt abbahagyták a rózsacsokrok kötözését, és ámulva nézték az állatot. Sohasem láttak még bikát ilyen szelíden néző szemekkel, s ilyen aranyló szőrrel, amely szikrázott a délelőtti napsütésben. 

A tenger felé nyargalt

Az állat azonnal bizalmat ébresztett bennük. Lelkendezve állták körül, meg-megsimogatták, magasztalták szépségét és kedvességét.
A bika letérdelt a királylány mellé a langyos homokra, s nagy, okos szemeivel mintha azt mondta volna Európénak:
"Mit se félj, szép hajú leány, ülj csak fel a hátamra!" Európé így is tett. A bika abban a pillanatban talpra szökkent, és gyors galoppban egyenesen a tenger felé nyargalt.
Másnap a bika végre lassította futását, és a leány számára ismeretlen földön, Kréta szigetén finoman partra tette Európét. Vén platánfák árnyékos, hűs tövébe vezette a királylányt, kristálytiszta vízű, lágyan sustorgó patak partjára. Zeusz itt emberi alakot öltött, s feltárta szívét Európénak. Ő, az istenek királya alázatosan bocsánatot kért a földi király leányától, amiért csellel és erőszakkal ragadta el.

- Szeretlek - mondta -, ezért kellett megtennünk ezt a hosszú tengeri utat. Ez a sziget, ahol nevelkedtem, téged is befogad. Itt ülünk menyegzőt, szép hajú kedvesem, és híres, nagy királyok származnak majd tőlünk.
Európé zavarodottan hallgatta a vallomást. Ám végül meghatotta, hogy Zeusz választása éppen őrá esett, s nem állott ellen az istenek királyának. Gortüna virágfürtös platánfái alatt Zeusz és Európé egymáséi lettek.Itt azután a fõisten – szokásához híven mentve kalandját – a krétai királyhoz adja a megejtett leányt, még tõle születik azonban a három legendás krétai õsatya: Minósz, Szarpédón és Rhadamanthüsz.

A dühös Agenor

Ahogy Európé már megálmodta a földrészek érte folyó versengését, Zeusz valóban a mi kontinensünknek ajánlja õt, nevét pedig örök emlékül amannak adja.

Théba romjai

Agénór nem hagyta annyiban leánya elrablását, így Európé keresésére küldte fiát, Kadmoszt, aki azonban egy delphoi jóslat nyomán inkább megalapította Thébai városát.  A három fiú bejárta a fellelhetõ helyeket, de sehol sem találták a királylányt. Hazatérni nem mertek apjuk dühe miatt, így mindegyikük inkább saját várost alapított. Kadmosz sok veszélyes kaland után megalapította Thébát, Kilix Kilikiát, Phoinix pedig Phoinikiában (Fönícia) vetette meg gyökereit.

Talosz a bronzember

Zeusz Európénak adott három ajándékot, hogy megvédhesse magát: a bronzembert, Taloszt, hogy védje őt, a zsákmányát sohasem tévesztő kutyát, Lailapszot, és a mindig célba találó gerelyt.
Lailapsz: Több tulajdonosa is volt. Eredetileg Európé kapta Zeusztól, egy szintén csodálatos tulajdonságokkal rendelkező gerellyel együtt (utóbbi sosem tévesztett célt).
Talósz:  bikafejű réz óriás, amelyet Héphaisztosz készített; testében egyetlen ér volt, amely a nyakán indult és a sarkáig tartott, s itt rézdugóval volt bedugaszolva. Zeusz adta Minósz királynak, hogy védje szigetét. Talósznak naponta háromszor körbe kellett futnia Kréta partjait, s a közeledő hajókat kőzáporral tartotta távol; ha mégis sikerült partra szállnia valakinek, akkor tűzben felizzította magát, s az illetőt ölelésével pusztította el. Amikor az argonauták kikötöttek Krétán, hogy vizet vegyenek, Talósz őket is harciasan fogadta, Médeiának azonban sikerült megbűvölnie; ekkor hirtelen kirántotta a rézdugót az óriás sarkából, mire éltető vére kifolyt, s azzal vége is volt. – Talósz az első ember alakú robot a képzelet történetében; a későbbi gólemhez is hasonlítható.

Héra

Ezzel zárul is a történet, sajnos Európé életének egyéb fejezeteirõl nem mesél a mitológia. Zeusz szeretõi általában Héra bosszújának lettek áldozatai. Európét Héra haragja nem sújtotta, emellett bizonyíték, hogy volt ideje három gyereket is szülni Zeusznak. De ismerve a mitológiai történetekbõl Héra féltékenyégi rohamait, kérdés marad, hogy vajon miért nem bántotta Zeusz szeretõjét az istennõ. A válasz elég kézenfekvõnek tûnik: Zeusz kivételesen el tudta titkolni felesége elõtt Európéval való szerelmi kapcsolatát.
A földrészeket egymástól elválasztó Égei.tenger volt az oka már igen korán Európa és Ázsia megkülönböztetésének.
A monda városalapításokról szóló utalásai, bár egyik város sem kapta Európé nevét, de mégiscsak valamiféle névadó, dinasztialapító mozzanatra utalnak, mintegy érzékeltetve, hogy az addig lakatlan területek Európé elrablásának következtében benépesülnek. Nyilvánvalóan ez szorosan kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy a görögök az általuk még be nem népesített északi területeket európé szóval jelölték. 

Lailapsz őrzi gazdáját

A név etimológiája vitatott, talán az este szó sémi megfelelõjébõl származik.
Lássuk tehát mit is jelenthet az õsi ógörög szó: európé? Az egyik jelentése „szélesarcú”, „tágszemû” és általában a telihold jelzõjeként fordul elõ. A „tágszemû” szinonimáját többnyire a szép nõk jelzõjeként találjuk meg a homéroszi eposzokban. Természetesen a mondában szereplõ név, Európé elsõsorban a leány szépségét hivatott jelezni, másodsorban pedig a tengerek által el nem választott területeket, ahol fivérei új hazát alapítanak elrablását követõen. Egyébként a leányrablás, mint városalapító motívum igen gyakran elõfordul a görögöknél, és persze a római mondavilágban is, gondoljunk csak a szabin nõk elrablására. 

A név másik jelentése szerint eu-rópé összetett szóként értelmezhetõ, jelentése: „ami jó a fûzfáknak”, valószínûleg Európa bõvizû folyóira utalhat ez a körülírás. A fûzfa a szent év ötödik hónapját jelképezte a görög naptárban és egész Európában összefüggésbe hozható a vízvarázslattal és a termékenységi rítusokkal. 
Érdekességként megjegyzem, hogy a görögök általában május elõ estéjén tartották a fûzfák  ünnepét, amikor Démétérnek mutattak be áldozatot a jó termés és gazdagság reményében. Ennek fényében Európához való csatlakozásunk május elsejei idõpontját igazán jó ómennek könyvelhetjük el!

Athéné

Kadmosz legendája:

Kadmosz megparancsolta társainak, hogy egy tehenet azonnal áldozzanak fel Athénének, és elküldte ôket szentelt vízért Árész forrásához, amelyet most "Kasztalia forrásnak" neveznek. Csakhogy nem tudta, hogy a forrást egy nagy kígyó ôrzi. A kígyó majdnem valamennyi emberét megölte, de Kadmosz bosszút állt, s egy sziklával szétzúzta a szörnyeteg fejét. Amikor bemutatta Athénének az áldozatot, az istennô azon nyomban megjelent, megdicsérte hôstettéért, és megparancsolta, hogy vesse el a kígyó fogait. Kadmosz engedelmeskedett, mire a földbôl fegyveres sparsusok, vagyis "Vetett Emberek" bújtak ki, és azonnal egymásnak akartak esni. Kadmosz közéjük dobott egy követ, mire veszekedni kezdtek, mindegyik azzal vádolta a másikat, hogy ô dobta a követ, s olyan ádáz harc tört ki köztük, hogy a végén csak öten maradtak életben

Miután Kadmosz nyolc évig szolgált Árésznél, vezeklésül a kasztaliai kígyó megöléséért, Athéné nekiadta Boiótiát. A "Vetett Emberek" segítségével felépítette a thébai Akropoliszt, és saját emlékezetére elnevezte "Kadmeá"-nak. Miután beavatták a misztériumokba, amelyekre Zeusz tanította Iasziónt, feleségül vette Aphrodité és Árész leányát, Harmoniát.