Pipaszó 26. Jóból is megárt a sok!

          PIPASZÓ

26.       Jóból is megárt a sok.

Hamarabb megtanultam mi a harmadfokú egyenlet, mint azt, mi az elsőfokú teendő!

Nagyon jól éreztem magam ebben az időben, az iskolában.
Sok olyan elfoglaltságot találtam, ami nagyon is a kedvemre való volt.

A jóslat

Az iskolaújságot ugyan már nem én szerkesztettem, de rendszeresen írtam bele  verseket, melyek ugyan nem lettek időállóak, de az iskolában ezáltal mindenki tudott rólam.
A verseket nagyon sűrűn írtam, mivel a piactéri cigányasszony azt jósolta, hogy 26 évig élek. Gondoltam még van 9 évem, akár még híres költő is lehetek.

Nagyképűség lenne arra hivatkozni, hogy Petőfi is 26 évet élt!?!?
Az énekkarral rendszeresen jártunk előadásokra nem csak a szegedi, hanem a környező helységek iskoláiba is.   Már harmadik éve.

A tánccsoportból sem akartam kimaradni. Közülük – velem együtt – négyen a méhkeréki táncokat táncoltuk nagy sikerrel.
A mandolinzenekar még csak egy éves volt, de ritkaságszámba mentünk, így mindenhol szívesen hallgattak bennünket.
Az iskolában nem sűrűn, de az intézetben gyakran voltak bálok, ezeket minden alkalommal  nagy izgalommal vártam. 

 

Tánc

  Ekkorra már volt egy-két helyesebb kislány, akikhez csak a táncon keresztül tudtam közelebb kerülni.
Ha egyéb nem is történt, szívesen táncoltak velem, mert nem tapostam a lábukra, mint egyik másik társam.
Az iskolai szavalóversenyekre mindig neveztem.  Kerestem olyan verseket, amik nem voltak közismertek, de nagyon érdekesek voltak és nem csak hogy elszavalhatók, de úgymond eljátszhatók voltak.
(Ha valaki kíváncsi rá, és nem ismeri, a legközelebbi írásomban megtalálja Kisfaludy Károly versét A bánkódó férj-et, Arany János Tudós macskáját vagy Romhányi József Marhalevél című versét)

A bakterban volt néhány olyan előadás, ahol vidám jeleneteket adtak elő a tanulók.  Nekem nagy sikerem volt azzal, hogy Arany János  Családi kör című versét mondtam el olyan változatokban, ahogy különböző karakterek szavalják.
Például a drámai színész, a primadonna, a sváb kereskedő, a részeg ember és Móricka az iskolában. Mindig nagy sikerem, volt vele.

Szavalás

Nagyon sokszor elmeséltették velem akármilyen összejövetelen a Hófehérke és a hét törpe kifordított változatát, amit ma már sokan nem értenének meg, mert az akkori viszonyok alapján lett átírva.
Címe:  Traktorocska és a hét agronómus.  Ezt is le fogom írni egy külön írásban, ha valakit érdekel, elolvashatja.  

Akár a Brigádnapló című írást, amit szintén azok tudnak értelmezni, akik részt vettek az egykori szocialista brigádokban.

Miskolc rendező

Tavasszal az iskola pályázatot írt ki fogalmazási versenyre.

Mondanom sem kell, beneveztem.  Bekerültem a legjobb 30 fogalmazást írók közé.  A 30 tanulót elvitték vonattal Miskolcra. Ott megnéztük a vasúti berendezéseket és az éjszakát Miskolcon töltöttük.
Miskolcról elindultunk egy hosszú gyalogtúrára.  Háromnapos utat tettünk meg Egerbe.  Két éjszakát a hegyekben levő menedékhelyeken töltöttünk. 

Szentlélek menedékház

A második éjszaka után a Szentléleki menedékhelyen az egyik korán kelő azzal ébresztett bennünket, hogy esett a hó.
Mivel ezen a napon május 23-a volt, először annyit mondtunk neki, hogy ugyan kivel szórakozzon. De csak kötötte az ebet a karóhoz és csakugyan az ablakon kinézve mindenütt csak havat láttunk.

 

Hóban meneteltünk

A hóban indultunk tovább, ami 11 óra körül aztán teljesen eltűnt.
Nagyon érdekes kirándulást tettünk.
Az itt szerzett élményekből kellett megírni a fogalmazási verseny döntőjét.

Hogy  ki, mit tartott érdekesnek és nem utolsó sorban, hogyan tudta mindezt elmesélni.
Az én „művem” a harmadik díjat nyerte el. Még ma is megvan a jutalomkönyvem, amit szeretettel olvastam:  Szántó György Mózart kutyája. 

Jutalomkönyv

Mozart temetéséről magam is írtam verset.  Ezt is megismerhetitek egyszer csak..

 Ilyen sok sikerélmény után senki nem csodálkozott, hogy a tanévzáró ünnepségen háromszor is pozitív értelemben,  dícsérőleg említették a nevemet.
Utána sokan gratuláltak.
De a boldogságom, nem hogy nem volt teljes, de katasztrofális volt.
Még nem tudta senki, csak én – meg néhány érdekelt tanár - , hogy részemről vége van ennek az iskolának.
Hiába a dédelgetett álmok, hogy egyszer majd valahol állomásfőnök leszek.
Úgy nézett ki, hogy ennek lőttek!
Ugyanis mindenre szakítottam időt, csak a tanulásra nem, így három tantárgyból megbuktam.   A történelmet sajnáltam legjobban, nem is tudom, hogy jött össze, mert szerettem. Az évszámokat Lőrincz Sanyi után én tudtam a legjobban. De ez kevés volt.   A kémiát nem szerettem, nem is értettem. Ma sem tudom, hogy mik azok az alkáli fémek és hogy melyik elemnek mennyi a vegyértéke.  Talán a dinamitról tudtam annyit, hogy a Nóbel Alfréd nevezetű svéd kémikus glicerint kevert kovával.  Miért csinált ilyet soha nem értettem. Joggal buktam.

 A harmadik az árufuvarozás.  Utáltam tanárostól ezt a témát. Széll tanár úr (akit csak Szél ficsúrnak neveztünk) nem tudta úgy elmagyarázni, hogy lekösse az érdeklődésemet.  Egyébként is volt egy-két nevetséges szokása.
Ha valaki beleszólt az előadásba, rákiáltott:  „Mit fröcsögsz itt, szerteszéjjel !?” vagy ha valaki butaságot mondott,  el kezdett kiabálni:
 „Nyissátok ki az ablakot, kiugrok!”   Eleinte volt is, aki kinyitotta.
Diáknyelven:  meghúzott.
Később, már vasutas koromban sem szerettem ezt a témát.  Csak Bicskei Béla oktató úrnak köszönhetem, hogy sikerült, a kinevezésemhez kötelező vizsgát letennem.

"A mi időnk lejárt!"

Ezekkel nem dicsekedtem senkinek, csak csodálkoztak, hogy miért búcsúzkodok én annyira, mintha már soha nem találkoznánk.  Majdnem így lett.
Igaz, hogy osztályismétléssel folytathattam volna a tanulmányaimat, de annál büszkébb voltam, hogy egy évvel fiatalabbakhoz csatlakozzak.
Úgy eldugtam ezt a bizonyítványt, hogy még magam sem tudom még ma sem, hogy hol lehet.  Nem kívántam mutogatni senkinek.

De mit mondok anyámnak, aki szentül hitte, hogy magas rangú vasutas válik belőlem?
Nem csoda, hogy amikor hazafelé utaztam, minduntalan Petőfi sorai jártak a fejemben:    „Egész úton hazafelé, azon gondolkodám…!” -  hogyan adom elő a velem történt kudarcot.
Meg is lepődtem, amikor anyámmal ismertettem az iskolai „eredményemet”, nem szidott, nem hordott le, annál rosszabbat tett.  

 

Van aki ebből megél

 Azt mondta, hogy egészséges, erős vagyok, a TSz-ben szükség van dolgos kezekre, és abból is szépen meg lehet élni.

Keserves nyár elé néztem, közben azon agyaltam, hogy lehet helyrehozni ezt a hatalmas bukást.  Mert azért is állomásfőnök akartam lenni.
Így persze egy kicsit göcsörtösebb az odavezető út.

Az út elejéig azért még volt egy izgalmas nyaram.   El fogom mesélni.