Kisfaludy Károly Bánkódó férj

Kisfaludy Károly

A bánkódó férj.
 

Szatmárban egy kis csárda van,
Trézsi asszony lakott ottan.                                               

"rózsás ajkin pör untalan"

Éjfél haján, bogárszemű,
Kerek tagú, őz termetű;
De jaj, mi szép oly csintalan,
Rózsás ajkin pör úntalan.
Most kezde csak honn kis vitát,
Csöröl, pöröl, ver a mit lát.
Férjén a sor, ki zugban ül,
Midőn ily szó harsog kivül:
"Jön a tatár!"
Réműl, sír, fut, bujkál a nép;
De szép Trézsi hegykén kilép:
Ő férfitól hamar nem fél,
Kivált az ügy ha nyelvre kél.  
Még harcztól lángzók ajkai,

Jön a tatár!

Lejtnek hókeble halmai,
Midőn jön egy zömök tatár,
Szívén zsákmány, szemén tűzár
A szép Trézsi kényére hat,
Nem kér soká, felé ugrat,
Derékban  átöleli,                   
Magához lóra emeli,
Eltér s öröm lobbantában
Rá-rá pislog nyargaltában.
Búsul a férj szép asszonyán,
Utána néz mint vész után;
S a mint eltűnt, könny könnyet hajt
Sajnálná őt, és felsóhajt:
"Szegény tatár!  

Szegény tatár!

zömök tatár