Papa mesél 8. Karthagó alapítása

Karthágó alapítása

A főniciai Türosz palotájában tragikus események történtek.

Meghalt Bélosz király. A főniciai város gyászba borult.
A törvények szerint az ifjú Pügmalión, az uralkodó fia, Elissza hercegnő fivére követte apját a trónon.

De micsoda szörnyűség!  

Elissza

 
Azonnal meggyilkoltatta sógorát, Elissza férjét, aki a város főpapja volt és mérhetetlenül gazdag.
Elissza számára ez intő jel volt, hogy el kell hagynia Türoszt, hiszen az élete forog kockán.
Néhány kísérőjével: Anna húgával, férjének néhány hűséges katonájával és emberével hajóra szállt és a fedélzetről figyelte, ahogy távolodnak  Főnicia partjai, míg végül összemosódnak a horizonttal.

Cipruson, ahol útközben kikötöttek, csatlakozott hozzájuk Asztaré, az oltalmazó istennő főpapja és huszonnégy felszentelt szűz, akik őt szolgálták.

Többnapos tengeri utazás után kikötöttek Afrika partjainál.

A hely barátságosnak látszott, nem hiányzott a víz, a dús növényzet pedig termékeny földről árulkodott.
Mivel nem háborús szándékkal érkeztek, küldöttséget indítottak, hogy elsőként találkozzanak a helybéliekkel.
Több órányi gyaloglás után is csak néhány emberre bukkantak, akik a magas pálmafák árnyékában felállított hatalmas sátrak előtt gyűltek egybe.

Ezek elmondták, hogy a Szüphax királyságba érkeztek, aki az országot lakó egyik berber törzs vezére.

A berberek, akik jól értettek a tárgyaláshoz hamar rájöttek miként húzhatnának hasznot ebből a találkozásból.  Ők jól ismerték a sivatagot, a főniciaiak pedig a nagy vizeken való hajózásban tűntek ki.

Karthago építése

Másnap elő is álltak javaslatukkal:  Elfogadjuk, hogy a tenger partja legyen az otthonotok, de szárazföldi területetek csak akkora lehet, amekkorát egy áldozati ökör bőrével be tudtok takarni.

E szavak hallatán a főniciaiak dühösen felugrottak, csak Elissza őrizte meg nyugalmát…   Mintha könnyed mosoly is bujkált volna a tekintetében.

Az ökör áldozat a berbereknél súlyos tett volt, példátlanul komoly dolog.

Az áldozatot másnap hajnalban kellett bemutatni.  Először leölték az állatot, kibelezték, különleges fából rakott tűznél megsütötték, majd az alaposan megsütött darabokat szétosztották az egybegyűltek között.

A szétdarabolásnál nagyon vigyáztak, hogy ne tegyenek kárt a bőrben, amely – magától értetődően -  egyben, érintetlenül maradt.

A főniciaiak izgatottan vitatták, hogy mire jó belemenni ebbe a játékba a berberekkel, akik ezzel a bőrhistóriával szemlátomást gúnyt űznek belőlük.

Hogyan is képzelhetik, hogy egy ökörbőrnyi kicsiny területen telepedjenek le, építsék fel városukat és kikötőjüket?

Nem is értették, hogy hercegnőjük hogyan is lehet ennyire türelmes és beletörődő?
Bizonyossá vált, hogy folytatni kell az útjukat, és új területeket kell keresni…

Miután befejezték a tort, megtisztították a bőrt, a lehető legnagyobbra nyújtották és levitték a folyóhoz.  Ott a berberek színlelt nagyvonalúsággal – amivel persze a ravaszságukat leplezték – hagyták, hogy a hercegnő választhassa ki a helyet, ahol a bőrt kiterítik a földre.
Egy homokos terület közepére helyezték el a bőrt.  Mindössze öt vagy hat ember – semmiképpen sem több – fért el rajta!
Ebben a pillanatban Elissza a mellette álló rabszolgához fordult:_
- Add csak ide a késedet!
Ellenőrizte elég éles-e, majd közelebb lépett a bőrhöz, letérdelt és nagyon keskeny csíkokra kezdte hasítani. A legtöbben nem tudták mire vélni a dolgot.

Valósággal tapintani lehetett a csöndet, az idő megállt, csak a kés pengéjének tompa hangja hallatszott, amint a bőrszíjakat kihasította.

Karthago romjai

Amikor a hercegnő felemelkedett, halomnyi, igen keskeny bőrcsík maradt előtte.

Megparancsolta a rabszolgáknak, hogy kössék össze a bőrcsíkokat.
Nyomban mindenki számára világossá vált minden: a berbereknek is, akiket rászedtek, a főniciaiknak is, akik viszont ilyenformán elegendő nagyságú területet nyertek, ahol letelepedhettek. A földre terített hosszú bőrszalag ugyanis már megfelelően nagy területet kerített körül, amelyen felépíthették erődítményüket.

Elissza ravaszságának és eszének köszönhetően megszületett Bürsza (neve az „ökör” jelentésű szóból származik), a későbbi Karthágó központja.

Századokkal később a rómaiak a Dido, azaz „bolyongó” nevet adták a hercegnőnek, aki annak a városnak az alapítója volt, amelynek ők oly sok bánatot okoztak.

A trójai háború után Aeneas Karthágóba menekül, ahol a hős és a város királynője egymásba szeret. Gonosz alvilági szellemek azonban szervezkedésbe kezdenek a kapcsolat meghiúsítására. Egy vadászat közben a boszorkányok nagy vihart keltenek, és a párt elválasztják egymástól, Aenasszal pedig közlik: Jupiter parancsára Itáliába kell hajóznia. Dido nem hisz az isteni parancsban, és amint Aeneas és harcosai elhajóznak, véget vet életének.

Dido és Aeneas

i. e. 509-ben Karthágó szerződést kötött Rómával, melyben meghatározták kereskedelmi és befolyási övezeteiket. Ez az első írásos emlék, mely szerint Szicília és Szardínia Karthágó fennhatósága alá tartozott.

Az i. e. 6. századra meghódították a Földközi-tenger déli területeinek jelentős részét.

Az i. e. 5. század kezdetére már Karthágó vált a régió kereskedelmi centrumává; ez egészen addig tartott, amíg a várost Róma meg nem hódította.
Idővel felerősödött azoknak a római szenátoroknak a hangja, akik Karthágó teljes pusztulását kívánták. Az egyik szenátor, idősebb Cato, minden egyes felszólalását azzal fejezte be, hogy „Egyébként javaslom, hogy Karthágót le kell rombolni.

Karthago romjai

A terjeszkedés konfliktusokhoz vezetett először Görögországgal, később a Római Birodalommal. A görögökkel való Szicíliáért folytatott versengés karthágói győzelemmel végződött, azonban a Róma ellen vívott pun háborúk (i. e. 264 – i. e. 146) végén vereséget szenvedtek, és a harmadik pun háborúban i. e. 146-ban a győztesek lerombolták a várost.

A Földközi tenger nagyhatalmú kikötővárosát, amely szembeszegült Róma hatalmi törekvéseivel, a Kr.e. 2. században földig rombolták.

Az ókori Karthágó környékén létesült arab állam – a mai Tunézia – függetlenségének 20. századi elnyerésekor a történelmi folytonosság és a tekintély jelképeként, ezt a várost választotta az elnöki palota színhelyéül.

Karthagó a térképen

Papa mesél 7. Sámson és Delila

Sámson és Delila

Sámson születésekor Izrael népe a filiszteusok uralma alatt senyvedett.

Anyja egy angyaltól tudta meg, hogy születendő fia Isten kiválasztottja, ezért soha nem ihat majd szeszes italt és nem vághatják le a haját.

Sámson a szamárcsonttal

Sámson ember feletti  erejű, féktelen férfi volt, akiben legyőzhetetlen harci kedv buzgott.  Győzelmei azonban mindig szerelmi ügyekhez kapcsolódtak, s végül is ez lett a veszte.  Isten őt rendelte, hogy megszabadítsa Izráelt a zsidók ellenségeitől a filiszteusoktól.

Bár nem volt alkalmas vezetőnek, Sámsonnal a zsidók legyőzhetetlenek voltak. A hosszú hajú harcos jelenléte megsokszorozta seregük erejét.
Askelon városában megölt 30 filiszteust és felgyújtotta a vetésüket. Bosszúból megölték a feleségét.  Erre további öldökléssel vágott vissza:  egy szamár állkapcsával 1000 filiszteust vert agyon.

Egy másik alkalommal a filiszteusok Gáza nevű városába ment egy parázna asszonyhoz. Mikor ezt a filiszteusok megtudták, eltorlaszolták a városkaput, hogy hazamenet elfogják. Sámson azonban egyszerűen kiszakította sarkaiból a kaput, s a vállán elhurcolta egy 65 km távolságra levő hegy tetejére.

Sámson Delilával

A filiszteusokon erőt vett a csüggedés.

Talán valamilyen fortély segíthetne.
Felkeresték Delilát, a Szórak-völgyi szép fiatalasszonyt, akit Sámson rendszeresen látogatott.

Megvesztegették, hogy árulja el Sámson titkát.

Delila megkérdezte Sámsont, miben rejlik az ereje.
Sámson így válaszolt:  Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, elvesztem az erőmet és olyan leszek, mint a többi ember.

Delila néhány nap múlva megkötözte álmában és hívta a filiszteusokat, akik előjöttek rejtekhelyükről és hatalmukba akarták keríteni a hőst.

De Sámson erőlködés nélkül kiszabadította magát és elűzte támadóit.
Delila számon kérte, miért hazudott neki és újfent tudakolta mivel lehetne megkötözni?
A hajszálaimból készíts láncot és fond össze – felelte Sámson.

Delila még aznap éjjel kihasználta, hogy a férfi elaludt és hosszú fonatot készített a hajából aztán egy takácsfésűvel rögzítette.
Amikor rá törtek a filiszteusok  Sámson nyomban szétszakította a fésűt és a láncot.

Ez felbőszítette Delilát és újból faggatta, miben rejlik a nagy ereje?

Levágják Sámson haját

Mivel naponta gyötörte, egy este Sámson elárulta:
- Borotva sosem ért a fejemhez, mert az Isten kiválasztottja vagyok születésemtől fogva. Ha megnyírnak, elhagy az erőm.

Delila elmondta ezt a filiszteusoknak és hívott egy borbélyt, aki levágta az alvó Sámson dús haját.
Ellenségei most elfogták. Képtelen volt védekezni.  Megvakították és börtönbe vetették, ahol láncra verve egy súlyos malomkövet kellett körbe-körbe hajtania.

A rabságban azonban Sámson haja nőni kezdett.

Egy idő múlva a filiszteusok ünnepet tartottak, ahol be akarták mutatni és meg akarták alázni Sámsont a jelenlévők előtt.

Minden magas rangú személy, elől járó és vezér ott tolongott a templom körül.

Lehettek vagy háromezren.
Sámson megkérte kísérőjét, hogy vezesse oda a templomot tartó hatalmas oszlopokhoz, hogy azoknak támaszkodhasson.

Ledönti a templomoszlopot

Odaérve fohászkodott a Mindenhatóhoz:
- Uram, Istenem, ne feledkezz meg rólam, s adj erőt, hogy bosszút állhassak ellenségeimen a két szememért.

Ezután lábát megvetve a két oszlop között, így kiáltott:

-         Haljak meg a filiszteusokkal együtt!

Minden erejét összeszedve nekifeszült az oszlopnak, s a templom fülsiketítő recsegés-ropogás közepette összedőlt, maga alá temetve Sámsont az ott jelenlévőkkel együtt.
Azt mesélik, hogy ezen a napon több embert ölt meg, mint egész élete során.

A tömegre dönti a templomot

Létezett-e vajon Sámson?

Olyan természetfölötti erejű, mitikus hősökkel áll rokonságban, mint a sumer Gilgames, vagy a görög Heraklész.
Afféle néphős lett, akiről azt mesélték, hogy a vállszélessége elérte a 60 cm-t.

De cselekedeteit mindig a bosszúvágy sarkallta.

Papa mesél 6. Ikarosz zuhanása

Ikarosz

Történt, hogy Minosz király hitvese, Pasziphaé egy bikával, egy kegyetlen, félig ember, félig bika szörnyet nemzett.
A felbőszült bikát, miután egész Krétát feldúlta, végül Héraklész fogta el, majd Eurüsztheusz elé vitte, amivel teljesítette a hetedik feladatát. 

Pasziphaé a kis Minótaurusszal

Pasziphaé Héliosz lánya egy Krété nevű nimfától. (Napisteni eredetéről tanúskodik neve is, ami „mindeneknek fénylőt” jelent.). Minósz felesége lett és férjének négy fiút (Glaukosz, Deukalión, Androgeósz, Katreusz) és két lányt (Ariadné, Phaidra) szült. Mivel Minósz szándékosan, vagy akaratlanul elmulasztotta Poszeidónnak feláldozni az általa küldött szent fehér bikát, a tenger istene gerjedelmet ébresztett Pasziphaéban a bika iránt. (Más változat szerint e vágyat Aphrodité keltette a királynéban, mert az elhanyagolta kultuszát. Megint más változat szerint azért cselekedett így, mert Héliosz beárulta őt és Arészt Héphaisztosznak.). A vágytól felhevített királyné Daidalosszal egy üreges műtehenet csináltatott és abba belemászva közösült a fehér bikával, melytől megfogant a Minótaurosz, akit a király a Daidalosz építette labirintusba záratott.
(Egyes mondaváltozatok szerint az anyjával együtt.).  

Minótaurosz

Minótaurosznak emberteste volt, bikafejjel és farokkal.

Amíg gyermek volt, Pasziphaé dajkálta, de később már nem tudta kezelni vérengző sarját. Miután Minósz tanácsot kért a delphoi jósdától, megbízta Daidaloszt, hogy készítsen olyan építményt, amelyhez foghatót addig még senki nem látott és ide zárja el a szörnyet, Minótauroszt.

Daidalosz elkészítette a bonyolult építményt, amit azóta is labirintusként emlegetnek.
Nem is sejtette, hogy ő is fogja lesz saját építményének.  


 

Thészeusz a Minótaurusszal

 Az történt, hogy Minosz király lánya, Ariadné megkérte, hogy adjon tanácsot arra nézve, hogy szerelme az athéni Thészeusz, miután megölte a szörny Minótauruszt, hogyan juthat ki a labirintusból.  Meghatotta a fiatal lány könyörgése és azt a tanácsot adta, hogy befelé menet húzzon egy fonalat, amely mentén kitalál a labirintusból.
Az eset Minósz király tudomására jutott és büntetésül Daidalosz is be lett zárva a labirintusba fiával Ikarosszal együtt, nehogy elárulják valakinek a labirintus titkát.

Bármennyire igyekezett is Daidalosz az épület terveire nem tudott visszaemlékezni, hogyan lehet kijutni a labirintusból.  Fia hiába könyörgött neki, hogy vesse be minden feltalálói képességét és ügyességét szabadulásuk érdekében.

Szárnyakat készítő Daidalosz

Melyikük vette észre a sok vándormadarat, amely a szigeten megpihenve vagy a sziget felett átrepülve elhullajtotta tollait?  Mit számít az.?

A terv hamarosan készen állt.

Kiváltképp Ikarosz lelkendezett:  a levegőégen keresztül fognak visszajutni Attikába.
Türelmesen gyűjtögették, válogatták a tollakat. Külön a nagyobbakat, külön a kisebbeket és kevésbé szépeket.
Azután amikor már elegendő toll állt rendelkezésükre, összehordták, majd megolvasztott viasszal összeragasztották és két pár akkora szárnyat készítettek, amelyek elbírtak egy-egy embert.

Kirepülés a labirintusból

Mielőtt útra keltek, hogy átrepüljék a tengert, Daidalosz még utoljára tanácsokkal látta el Ikaroszt:

- Ne repülj túl alacsonyan, mert a nedvesség miatt a szárnyak elnehezednek és túl magasra se, mert a Nap közelsége miatt megolvadhat a viasz!

Mindezt Ikarosz már ezerszer hallotta.
Egy derűs reggelen aztán kirepültek. Ikarosz ujjongott, megrészegült a visszanyert szabadságtól. Hamarosan felfedezi apja szülőföldjét. Mily csodás utazás.

Ám Daidalosz hirtelen arra lett figyelmes, hogy Ikarosz egyre magasabbra száll.

Már nem tudta óvatosságra inteni, mert nem ért el hozzá a hangja.

Ikarosznak meg sem fordult a fejében a veszély. Közelebbről akarta látni a Napot.  Micsoda elbizakodottság ez egy közönséges halandó részéről!

Ikarosz zuhanása

Hirtelen úgy érezte, hogy valami melegség csorog lefelé a karján.
Ám ez nem a verítéke volt.  Hát persze!  A viasz olvadt meg.

Ó, Istenek!  Túl magasra szállt, túl közel a Naphoz.
Megpróbált lejjebb ereszkedni, de nem tudott megküzdeni a felszálló légáramlással.

Először egy-két toll vált le, aztán egyre több és egyre gyorsabban….
Ikarosz zuhanni kezdett. A karján csak a bőrszíjak maradtak és nem tudtak segíteni rajta.  Apja a parton leszállva gyászolta meg, s átkozta találmányát. Szemfedőjét mindössze néhány fehér tajték alkotta.
Ikarosz holttestét Dolikhé szigetén vetette partra a tenger.
Héraklész talált rá és tisztességgel eltemette.
A szigetet azóta Ikariának nevezik.

Ikarosz elszánt ifjú, az egyik első emberi lény, akinek sikerült a levegőbe emelkednie – a mitológia szerint.
Kalandja azonban tragikus véget ér elbizakodottsága miatt.
Nem hallgat apja intő szavaira és megkísérli átlépni a halandóság korlátait.

Életével fizet őrült elbizakodottságáért.

Megemlítek még egy IKARUS-t. Ma már ez is mesének tűnik:

Ikarus 60-as

Az Ikarus buszgyár története 1895-ig nyúlik vissza. Ekkor nyitotta meg a fővárosban kocsigyártással is foglalkozó kovácsműhelyét Uhri Imre.
A gyárat 1948-ban kormányrendelettel államosították. 1949-ben alakult meg belőle az Ikarus karosszéria és járműgyár mely később a világ autóbuszgyártásának meghatározó szereplőjévé vált.
Az Ikarus szó az előző évszázad második felének egyik legsikeresebb magyar termékét és az azt gyártó vállalatot juttatja eszünkbe. Sajnos a múlt idő azt jelenti, hogy a gyártásról már nem beszélhetünk. Az 1970 -80-as években hazánkban a menetrend szerinti közlekedést szolgáló vállalatok évente több mint 1000 autóbuszt vásároltak, szinte kizárólag Ikarusokat, mivel hazánk közlekedésének fontos meghatározó része volt az Ikarus gyár.
A rendszerváltást követően a vállalat pénzügyi helyzete egyre romlott, a megrendelései csökkentek, a költségei emelkedtek, a kifizetni valókat nem tudta mindig teljesíteni. A csökkenő bevételek miatt és a fizetésképtelenségért a Csepel Autógyár felszámolási eljárást kezdeményezett a gyár ellen minek következtében 1990 végén került sor az Ikarus szanálására.

Csuklós (pedig nem is emlegetik!)

Papa mesél 5. A hameln-i patkányfogó

Papa mesél  5.

A hameln-i patkányfogó

A Hameln nevű kisváros Németország északi részén , Alsó-Szászországban található.  Nem messze tőle folyik a Weser folyó, amelynek partján dús nád és sok hatalmas nyárfa nőtt.

Sok-sok évvel ezelőtt különös dolog történt a városban.

A patkányokkal

Egy nap a városka lakói furcsa dologra lettek figyelmesek: patkányok lepték el a várost. Senki nem tudta honnan jöttek. Százan, ezren, talán millióan is lehettek. Feketéllett tőlük a föld. Senki sem mert átmenni az utcán, ahol az átkozott rágcsálók szaladgáltak
. Ott voltak mindenhol, a legkisebb sarokban, pincékben, padlásokon, a legkisebb zugokban, és mindent hihetetlen gyorsasággal felfaltak.

Egy tonna búzát olyan gyorsan tüntettek el, amennyi idő alatt egy ember megiszik egy pohár vizet.   A városban óriási pusztítást végeztek.

Hiába raktak ki egérfogókat, patkánymérget. Hozattak Brémából egy hajónyi, legalább százötven macskát.  Hiába.
Megöltek ezret, kétezer termett helyettük.

A gabonatartalék napról napra csökkent. Ha nem találnak valamilyen megoldást, a városka lakói éhen pusztulnak.

Ekkor történt, hogy egy idegen jelent meg a város kapujánál.
A lakók ablakukban könyökölve figyelték a hányaveti mozgású alakját, amint átvágott a patkányoktól hemzsegő utcákon és elért a főtérre, a városháza elé.

 

A hameln--i templom ablakán

A polgármester gyanakodva figyelte a furcsa jövevényt, aki vörös színű ujjast, zöld sarut viselt, meg hozzá még egy hegyes sapkát.

Az idegen nyugodt hangon így szólt:

-         Uram, én megszabadíthatom a várost a patkányoktól!

-         Hogyan?  Kelmed megtudná ezt tenni?  Ráadásul egymaga?

-         Teljes mértékben! De ezért a munkáért ezer dukátot kérek.

-         Ha sikerrel jársz, tízezer dukátot is megadunk érte.

-         Ezer dukát nekem elegendő. Készíttesse elő, érte jövök!

Az idegen lement a főtérre, a templom harangja éppen delet ütött.
Előhúzott a tarisznyájából egy fekete fából készült furulyát és játszani kezdett.

Különös zene szállt a város felett. A patkányok meghallották ezt a varázslatos, melankólikus hangot és hirtelen százával ezrével futottal elő a pincékből, padlásokról és a furulyás ember köré gyűltek.
A furulyás ember – anélkül, hogy a játékát abbahagyta volna – szép lassan elindult a Weser felé.  A patkányok engedelmesen követték.

A folyó partjára érve az idegen levetette a saruját és továbbra is furulyázva belegázolt a vízbe.  A patkányok követték…. és az utolsó szálig mind belefulladtak a folyóba.

Küldetése teljesítése után visszatért a városházára a fizetségért.

Ott viszont kellemetlen meglepetés érte.
Időközben az előljárók össszedugták a fejüket és így okoskodtak: már nem kell félniük a patkányoktól és ez az idegen ember egyedül van velük szemben, a polgármester odavetette neki:
- Még mit nem!  Ezer dukát egy ilyen kis semmiségért?  Száz garast adok.
- Nem ebben állapodtunk meg, uram – válaszolta a furulyás.

- Száz garas bőven elég lesz.  Nesze, fogd!  -  és a lábai elé hajította a pénzérméket.     – És most eredj!

Viszi a gyermekeket

A fuvolás nem hajolt le a pénzért, nyugodtan csak ennyit mondott:

- Ezért úgy megfizetnek, hogy maguk is megbánják!

Darabontokkal kísérték ki a városból.

Az élet visszazökkent a régi kerékvágásba.
Egy hét elteltével, pénteken, pontosan délben az idegen visszatért a főtérre.

Elővette furulyáját és a dallam, ami szállt a város felett ezúttal, derűs, vidám, magával ragadó volt.
A zenét meghallván a város összes gyereke odasereglett:  kicsik és nagyok, fiúk és lányok, szőkék és barnák. Jöttek mindenhonnan, hogy csatlakozzanak a menethez, senki sem tudta őket visszatartani.

A furulyás elhagyta a várost, a gyerekek mind mentek utána egészen egy nagy barlangig, amely ma már le van zárva. Bement a barlangba, a gyereksereg még mindig a nyomában.

Egy darabig hallani lehetett a vidám furulyaszót, majd lassanként elhalkult, végül teljesen elhalt.

Senki sem látta többé a hameln-i gyerekeket.  Mi lett a sorsuk senki sem tudja.

Vagy talán igen?
130 gyerek tűnt el. A különböző változatok eltérnek abban, hogy  visszatért-e néhány gyerek. Az egyik változat szerint az egyik sánta, a másik vak, a harmadik siket volt; ő a többi gyereket követte kíváncsiságból.
Egy másik változat szerint az egyik vak, a másik néma volt, a harmadik pedig visszafordult útközben a kabátkájáért.
 Egyes változatokban a gyerekeket is a folyóba fullasztotta, míg mások szerint a gyerekek visszatérhettek, miután a szülők többszörösen is kifizették a patkányfogót.
Egyes változatok szerint a patkányfogó Erdélyben bukkant fel újra, ahol letelepedett a gyerekekkel. Így ők lettek az első erdélyi szászok.

Egyes vélemények szerint a patkányfogó a halált jelképezi, mások szerint a gyerekeket eladták a konstantinápolyi rabszolgapiacon.

A furulyás szobra

A városban egyetlen utca őrzi emléküket: ott ugyanis tilos énekelni és zenélni.

A templom üvegablakán lévő patkányfogó rajz a 17. században eltűnt.
A főtéren pedig a furulyás szobra.
Ez emlékeztet csak arra a szomorú napra.

Papa mesél. 4. Pandora szelencéje

5.   Pandora

A görög mitológia szerint Prométheusz gyúrta az első embereket, és nekik adta a tüzet, amelyet az istenektől lopott el. 

Ezért a cselekedetéért meg is büntette Zeusz.

A tűz istene az Olümposzon, Héphaisztosz volt, a kovács, a fémművesség elismert mestere.

Héphaisztosz sántasága viszont nem csupán veleszületett lehetett, hanem baleseti eredetű is. Nevezetesen: anyja születésekor csúfsága miatt el akarván rejteni, leejtette, illetve csúfsága, sántasága miatt magasból ledobta. Más verzió szerint Héphaisztosz felnőttként apjával összekülönbözött és az dobta le hegy- magasból.

Zeusz személyesen kérte meg, hogy készítsen egy agyagfigurát.

Héphaisztosz a kovács

A kovács félretette az összes munkáját és az istennőket véve modellül, csodálatos szépségű teremtményt alkotott.

Athénét annyira gyönyörködtette a látványa, hogy életet és kifinomult kézügyességet adományozott neki.
Apollón zenei tehetséggel ajándékozta meg.

Hermész megtanította a rábeszélés és hazugság művészetére.

Pandórának nevezték el, ami görögül annyit jelent:  „akit mindennel megajándékoztak”.

Zeusz azonban Pandórát büntetésül szánta az embereknek, akiknek ereje és becsvágya a tűz birtokában nem ismert határokat.

Amikor Pandóra eladósorba került, Zeusz Prométheusz fivérének ígérte a kezét.

A főisten időtlen idők óta két becses tartalmú amforát őrzött: az egyik telis-tele volt mindenféle jóval, a másikba az összes rosszat zárta be.
Az egyik amforát a fiataloknak ajándékozta.  Vajon melyiket?  Kitalálhatjátok. Azt, ami az összes rosszat tartalmazta.
Igaz, hogy szigorúan meghagyta, hogy semmiképpen nem szabad kinyitni, de a tiltás rendre kísértést szül, és ezt tudta jól.

Pandora

Szerelmes együttlétük közben Pandóra mindig hízelegve kérte párját:
Mi lenne, ha megnéznék mi van az amforában?

Mire volna jó – felelte a férje – látod, minden jól működik, mit akarhatunk még többet?
Pandórát azonban tovább foglalkoztatta a titok. Kitartóan kerülgette az amforát, rátette a kezét, finom ujjaival megsimogatta az amfora viasszal lepecsételt dugóját.
Mi lehet benne?  Ékszer ?  Illatszer ?  Netán valami finom nektár?

Ám egy napon mégis megtörtént, aminek meg kellett történnie.
Pandora, minden bátorságát összeszedve, kihasználta férje távollétét és végtelenül óvatosan feltörte a pecsétet, kibontotta az amforát záró szalagokat.

Az amfora kinyitása

Hirtelen erős nyomást érzett az ujjai alatt és mivel nem tudta visszatartani, a dugó kipattant.
Anélkül, hogy belepillantott volna fájdalmasan felsóhajtott.
Elugrott az amforától, amelynek tartalma feltartóztathatatlanul ömlött kifelé.

Mielőtt még bármit is tehetett volna az erőszak és a gyűlölet, a féltékenység és a kegyetlenség, a düh, a gőg és minden bűn, őrültség, szenvedély, nyomorúság és éhinség, mindenfajta betegség és szenvedés, az öregség és a halál szerteoszlott a világban.

Pandóra megrémült, szinte eszét vesztette, nem tudta mitévő legyen.

Miután azt hitte, hogy az edény már teljesen kiürült, gépiesen megfordította és megrázta.
Akkor vette észre, hogy maradt még az alján valami, ami így nem terjedhetett el a világban:
ez volt a remény.

A gonosz kiszabadult

Zeusz számítása bevált:  Pandora kíváncsisága ránk zúdította az összes rosszat, amit ma is lépten-nyomon érzékelünk.
Bár csak tévedésből a másik amforát ajándékozta volna az ifjú párnak!

Papa mesél 3. Évszakok

3. Évszakok

Hajdan az emberek számos magyarázatot találtak az évszakok váltakozására.

Évszakok

Az északi népek szerint mindez a kalapácsával jeget törő Thor istennek köszönhető, míg a szlávok egy kulcsnak tulajdonítják a változást, amely a Földet nyitja-zárja, s amelyet a költöző madarak gondjaira bíztak.

A görögök viszont egy anya bánatában lelték meg a magyarázatot.

Démétér istennő, aki megajándékozta a halandókat a földművelés tudományával, termékennyé tette a földet, hogy az gazdag termést hozzon. Megtanította az embereket a kenyér sütésére, amely mindennapi táplálékuk lett.

A szépséges Démétért  Zeusz fiatalon elcsábította, e nászból született imádott leánya Perszephoné.

Ám Poszeidon a tengerek féktelen ura ugyancsak szemet vetett Démétérre.

Aerion

Az istennő visszaverte próbálkozásait. Hogy megmeneküljön tőle, kancává változott, de támadója azon nyomban csődör alakot öltött és így vágya végül beteljesedett.  A nászból született Aerión csikó.
Démétér bánatában és szégyenében egy távol eső sziklabarlangban keresett menedéket.
Elvonulásának következményei lettek:  a szántóföldek terméketlenné váltak, a termés tönkre ment, a növények elszáradtak, az embereket éhinség gyötörte.

Egy szép napon azonban Pán isten vadászat közben rábukkant. Sietve beszámolt erről Zeusznak, aki három istennőt, a moirákat küldte el Démétérhez, hogy győzzék meg:  legfőbb ideje folytatni áldásos tevékenységét.

Nem tudta, hogy leányát a szépséges Perszephonét rút és visszataszító fivére, Hádész, az alvilág ura asszonyává kívánta tenni. 

Hádész elrabolja Persephonét

Ki is leste egy vén olivafa mögé rejtőzve,  amikor Perszephone nárcisz virág szedése közben nem figyelt.
Hirtelen megnyílt a föld, Hádész pedig rávetette magát a hőn áhított lányra és négy sötét ló vontatta szekéren magával hurcolta birodalmába, a halál, a sötétség és a fagy megközelíthetetlen világába.

Az alvilágban Perszephone  Hádész felesége lett, az alvilág királynője.
A szépséges teremtés különös módon sosem panaszkodott sorsára. Igaz, Hádész tisztelettel bánt vele.
Ő pedig elviselte a szerelmét és lassanként hozzászokott ahhoz a különös birodalomhoz, amely annyi embert elborzasztott, ahol csont-sovány, nyomorult árnyak jártak-keltek, hiszen mindenki odakerült, akit a halál elragadott.

Hádész törvényt hozott arról, hogy Perszephone senkitől, soha nem ismerheti meg anyja fájdalmát, aki eközben fáradhatatlanul kereste őt mindenütt.

Néhány együtt érző nimfa elmondta neki ki rabolta el a leányát.

Bánata erre még nagyobb lett.
Elment Zeuszhoz és könyörögve kérte segítségét, hisz közös lányuk az alvilág urával osztja meg ágyát.
Zeusz, akit megrendített húga bánata, nemkülönben az emberek nyomorúsága, úgy határozott, hogy közbelép.
Nehéz volt azonban számára a döntés.
Démétér anyai szeretete vagy Hádész hitvesi szeretete a fontosabb?
Kinek kedvezzen?

Perszephoné

És vajon mit szeretne Perszephone?

Zeusz, miután belátta, hogy a föld terményei nem függhetnek az istenek kényétől-kedvétől, és meggyőződött mind Hadész, mind Démétér kérésének jogosságáról, a következő döntést hozta:
Perszephone hol az anyja, hol meg hitvestársa oldalán éljen.

Az emberek és a természet ideje azóta évről évre két nagy időszakra oszlik.
Az első harmadban Démétér egyedül marad, amikor Perszephone az alvilágban lakozik: ezalatt a növényzet pihen, a magok a földben szunnyadnak.
A másik időszakban  az év kétharmad részében , amikor anya és lánya az Olümposzon együtt van, a növények szárba szöknek, a fák gyümölcsöt hoznak.

És, hogy az emberek számára mindez minél elviselhetőbb legyen, a második időszakhoz még két évszak, a tavasz és az ősz, a várakozás, a reménység és a beteljesülés időszaka is hozzátartozik.

Démétér                   

Azóta Zeusz akaratának megfelelően esztendőről esztendőre megújul az élet:  a hideget meleg követi, az árnyékot pedig felváltja a fény.

Mostanában úgy érzem, hogy anyja és a lánya nagyon sokat van együtt az Olümposzon, mert igaz, hogy a növények szárba szöknek és a fák gyümölcsöt hoznak, de a nyári forróság  már lassan elviselhetetlenné válik, mintha nem is lenne tavasz és ősz, a várakozás, a reménység és a beteljesülés időszaka.

A Tavasz az igazi

Papa mesél 2. Ádám és Éva

                                                                       Papa mesél

Ádám és Éva

Isten hat nap alatt teremtette a világot.

Végezetül így szólt:   „Teremtsünk embert a képmásunkra.”            Nem messze egy forrásból éppen akkor tört fel a víz.  Agyagot és port kevert össze, némi vizet öntött hozzá.
A „némi” szerintem hamis, hiszen 65-70 százalékunk víz!

Ádám teremtése

És ugyanabból a finom agyagból gyúrt egy férfit és egy nőt, Ádámot és Lilitet.

Az orrlyukain át életet lehelt beléjük, amitől a lények nyomban megelevenedtek.
Isten az Ádám nevet adta egyiknek, amelynek jelentése:  „férfi”. A nőnek a Lilit nevet adta, mondván neki, hogy azért, mert az éjszakából és a szélből születtél.

Dús növényzetű, illatozó kertet teremtett Keleten, Éden földjén. Ádám élt-halt Lilitért. Verseket szavalt, virágfüzért font neki.  Szeretett vele hálni és érezni, amint combjai lágyan megnyílnak alatta.

Lilit

Lilitnek ellenben elege lett abból, hogy minduntalan a földön feküdjön, testén a férfival, akárcsak a kóborló farkasok.

E lázadás láttán Ádám szemrehányásokkal illette. Lilit gyötrődésében kimondta Isten nevét: ekkor egy szempillantás alatt szárnyai nőttek és messzire röpítették a Paradicsomból. Ádám reményvesztetten egyedül maradt. Sirámai hamarosan felébresztették a Magasságost, aki a három legügyesebb angyalát küldte Lilit után, hogy észre térítsék. Ám a szép nő válasza megfellebezhetetlen volt:
- Elpusztulok inkább, mintsem, hogy visszatérjek abba a pokolba!

A kert közepén két szép fa volt,  Az egyiket az Úr az élet fájának nevezte, a másik a jó és a gonosz tudásának fája volt.
Megparancsolta Ádámnak, hogy minden fáról ehet gyümölcsöt csak a jó és gonosz fájáról ne egyen, mert meghal.  Ádámnak eszébe sem jutott enni róla!

Éva teremtése

Ám látta az Örökké való, hogy Ádám nagyon egyedül van.  Megvárta, amíg elaludt és felnyitotta az oldalát. Kiemelt egy csontot, a helyét hússal töltötte ki.
Az oldalbordának emberi alakot kölcsönzött. Így alkotta meg az asszonyt.
Ádám elé vezette, aki ettől a pillanattól tudta, hogy hozzá méltó lény van az oldalán.

A hír hallatán Lilit meg akart halni. Felment a hegyre és lehajolt a szakadék fölé.
 

 

Lilit a sötétség úrnője

Hívta a Halál angyalát, hogy vigye magával.   

Amikor az angyal meglátta, valósággal beleszédült.
A nő így szólt:  - A nevem Lilit. Fekete a bőröm, de szép vagyok, és azt akarom, hogy vigyél magaddal.
Az angyal válaszolt:  - Én Samael vagyok, és így tetszel nekem, ahogy vagy.
A Pokolra szálltak és férj-feleség lettek.
(Azóta számos legenda kering Lilitről:  Ő csábította bűnre Évát a kígyó képében, ő bírta rá Káint, hogy ölje meg testvérét Ábelt. És esténként, amikor bealkonyodik, feljön a földre, fekete haja kibontva, bőre a vihar illatát hordozza.
Azt is mondják, hogy elszívja az újszülöttek elől a levegőt, és legnagyobb öröme, ha ellophatja a férfiak magját álmukban!)

Ádám eközben megkedvelte Évát.

Együtt örültek a kertnek, az állatoknak, kivéve a kígyót, akire gyanakvással tekintettek.

Egyik nap, amikor az asszony közel került hozzá, a tiltott fa gyümölcsének nagyszerűségét kezdte dicsérni.  „Ha abból esztek, a szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.”

A tiltott gyümölcs

Éva engedett a csábításnak és beleharapott a szép gyümölcsbe.  Adott belőle a férjének is, aki szintén beleharapott.
Ekkor felnyílt a szemük, észrevették, hogy mezítelenek, s nyomban elfogta őket a szégyenérzet.

Hiába rejtőztek a fák közé, Isten ítélete elől nem menekülhettek.
- Ettetek a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyetek!
Ádám így védekezett:  „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.”  Az asszony így védekezett:  „A kígyó becsapott, azért ettem.”

Mondhatta volna, hogy Ő nem is hallotta a tiltást, mert akkor még meg sem volt teremtve!”

Már hangzott is az ítélet:

A kígyót kiátkozta és idők végezetéig csúszni-másznia kellett a földön.
Ádámnak és Évának a következőt mondta:
Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé.
Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.

Kiűzetés a Paradicsomból

Hogy ez mit jelent, azt a hittantanárom nem tudta megmagyarázni.

A Gonosz elvégezte a maga művét, Isten kiűzte az embert és az asszonyát az Édenkertből.  Görnyedve hagyták el a Paradicsomot, hogy dolgozni kezdjenek és párosodjanak és népesítsék be a világot.
Ádám asszonyát Évának nevezték, ami azt jelenti: „minden élők anyja.”

Így ismerték őket gyermekeik, az ő gyermekeik, és azok gyermekei.
Emléküket megőrizte a világ minden nemzedéke.

Szerintem, ha nem eszik azt a tiltott gyümölcsöt, én sem írhatnám le a történetüket.
Ha csak nem Lilit az ősanyám.