Papa mesél 5. A hameln-i patkányfogó

Papa mesél  5.

A hameln-i patkányfogó

A Hameln nevű kisváros Németország északi részén , Alsó-Szászországban található.  Nem messze tőle folyik a Weser folyó, amelynek partján dús nád és sok hatalmas nyárfa nőtt.

Sok-sok évvel ezelőtt különös dolog történt a városban.

A patkányokkal

Egy nap a városka lakói furcsa dologra lettek figyelmesek: patkányok lepték el a várost. Senki nem tudta honnan jöttek. Százan, ezren, talán millióan is lehettek. Feketéllett tőlük a föld. Senki sem mert átmenni az utcán, ahol az átkozott rágcsálók szaladgáltak
. Ott voltak mindenhol, a legkisebb sarokban, pincékben, padlásokon, a legkisebb zugokban, és mindent hihetetlen gyorsasággal felfaltak.

Egy tonna búzát olyan gyorsan tüntettek el, amennyi idő alatt egy ember megiszik egy pohár vizet.   A városban óriási pusztítást végeztek.

Hiába raktak ki egérfogókat, patkánymérget. Hozattak Brémából egy hajónyi, legalább százötven macskát.  Hiába.
Megöltek ezret, kétezer termett helyettük.

A gabonatartalék napról napra csökkent. Ha nem találnak valamilyen megoldást, a városka lakói éhen pusztulnak.

Ekkor történt, hogy egy idegen jelent meg a város kapujánál.
A lakók ablakukban könyökölve figyelték a hányaveti mozgású alakját, amint átvágott a patkányoktól hemzsegő utcákon és elért a főtérre, a városháza elé.

 

A hameln--i templom ablakán

A polgármester gyanakodva figyelte a furcsa jövevényt, aki vörös színű ujjast, zöld sarut viselt, meg hozzá még egy hegyes sapkát.

Az idegen nyugodt hangon így szólt:

-         Uram, én megszabadíthatom a várost a patkányoktól!

-         Hogyan?  Kelmed megtudná ezt tenni?  Ráadásul egymaga?

-         Teljes mértékben! De ezért a munkáért ezer dukátot kérek.

-         Ha sikerrel jársz, tízezer dukátot is megadunk érte.

-         Ezer dukát nekem elegendő. Készíttesse elő, érte jövök!

Az idegen lement a főtérre, a templom harangja éppen delet ütött.
Előhúzott a tarisznyájából egy fekete fából készült furulyát és játszani kezdett.

Különös zene szállt a város felett. A patkányok meghallották ezt a varázslatos, melankólikus hangot és hirtelen százával ezrével futottal elő a pincékből, padlásokról és a furulyás ember köré gyűltek.
A furulyás ember – anélkül, hogy a játékát abbahagyta volna – szép lassan elindult a Weser felé.  A patkányok engedelmesen követték.

A folyó partjára érve az idegen levetette a saruját és továbbra is furulyázva belegázolt a vízbe.  A patkányok követték…. és az utolsó szálig mind belefulladtak a folyóba.

Küldetése teljesítése után visszatért a városházára a fizetségért.

Ott viszont kellemetlen meglepetés érte.
Időközben az előljárók össszedugták a fejüket és így okoskodtak: már nem kell félniük a patkányoktól és ez az idegen ember egyedül van velük szemben, a polgármester odavetette neki:
- Még mit nem!  Ezer dukát egy ilyen kis semmiségért?  Száz garast adok.
- Nem ebben állapodtunk meg, uram – válaszolta a furulyás.

- Száz garas bőven elég lesz.  Nesze, fogd!  -  és a lábai elé hajította a pénzérméket.     – És most eredj!

Viszi a gyermekeket

A fuvolás nem hajolt le a pénzért, nyugodtan csak ennyit mondott:

- Ezért úgy megfizetnek, hogy maguk is megbánják!

Darabontokkal kísérték ki a városból.

Az élet visszazökkent a régi kerékvágásba.
Egy hét elteltével, pénteken, pontosan délben az idegen visszatért a főtérre.

Elővette furulyáját és a dallam, ami szállt a város felett ezúttal, derűs, vidám, magával ragadó volt.
A zenét meghallván a város összes gyereke odasereglett:  kicsik és nagyok, fiúk és lányok, szőkék és barnák. Jöttek mindenhonnan, hogy csatlakozzanak a menethez, senki sem tudta őket visszatartani.

A furulyás elhagyta a várost, a gyerekek mind mentek utána egészen egy nagy barlangig, amely ma már le van zárva. Bement a barlangba, a gyereksereg még mindig a nyomában.

Egy darabig hallani lehetett a vidám furulyaszót, majd lassanként elhalkult, végül teljesen elhalt.

Senki sem látta többé a hameln-i gyerekeket.  Mi lett a sorsuk senki sem tudja.

Vagy talán igen?
130 gyerek tűnt el. A különböző változatok eltérnek abban, hogy  visszatért-e néhány gyerek. Az egyik változat szerint az egyik sánta, a másik vak, a harmadik siket volt; ő a többi gyereket követte kíváncsiságból.
Egy másik változat szerint az egyik vak, a másik néma volt, a harmadik pedig visszafordult útközben a kabátkájáért.
 Egyes változatokban a gyerekeket is a folyóba fullasztotta, míg mások szerint a gyerekek visszatérhettek, miután a szülők többszörösen is kifizették a patkányfogót.
Egyes változatok szerint a patkányfogó Erdélyben bukkant fel újra, ahol letelepedett a gyerekekkel. Így ők lettek az első erdélyi szászok.

Egyes vélemények szerint a patkányfogó a halált jelképezi, mások szerint a gyerekeket eladták a konstantinápolyi rabszolgapiacon.

A furulyás szobra

A városban egyetlen utca őrzi emléküket: ott ugyanis tilos énekelni és zenélni.

A templom üvegablakán lévő patkányfogó rajz a 17. században eltűnt.
A főtéren pedig a furulyás szobra.
Ez emlékeztet csak arra a szomorú napra.