Papa mesél 3. Évszakok

3. Évszakok

Hajdan az emberek számos magyarázatot találtak az évszakok váltakozására.

Évszakok

Az északi népek szerint mindez a kalapácsával jeget törő Thor istennek köszönhető, míg a szlávok egy kulcsnak tulajdonítják a változást, amely a Földet nyitja-zárja, s amelyet a költöző madarak gondjaira bíztak.

A görögök viszont egy anya bánatában lelték meg a magyarázatot.

Démétér istennő, aki megajándékozta a halandókat a földművelés tudományával, termékennyé tette a földet, hogy az gazdag termést hozzon. Megtanította az embereket a kenyér sütésére, amely mindennapi táplálékuk lett.

A szépséges Démétért  Zeusz fiatalon elcsábította, e nászból született imádott leánya Perszephoné.

Ám Poszeidon a tengerek féktelen ura ugyancsak szemet vetett Démétérre.

Aerion

Az istennő visszaverte próbálkozásait. Hogy megmeneküljön tőle, kancává változott, de támadója azon nyomban csődör alakot öltött és így vágya végül beteljesedett.  A nászból született Aerión csikó.
Démétér bánatában és szégyenében egy távol eső sziklabarlangban keresett menedéket.
Elvonulásának következményei lettek:  a szántóföldek terméketlenné váltak, a termés tönkre ment, a növények elszáradtak, az embereket éhinség gyötörte.

Egy szép napon azonban Pán isten vadászat közben rábukkant. Sietve beszámolt erről Zeusznak, aki három istennőt, a moirákat küldte el Démétérhez, hogy győzzék meg:  legfőbb ideje folytatni áldásos tevékenységét.

Nem tudta, hogy leányát a szépséges Perszephonét rút és visszataszító fivére, Hádész, az alvilág ura asszonyává kívánta tenni. 

Hádész elrabolja Persephonét

Ki is leste egy vén olivafa mögé rejtőzve,  amikor Perszephone nárcisz virág szedése közben nem figyelt.
Hirtelen megnyílt a föld, Hádész pedig rávetette magát a hőn áhított lányra és négy sötét ló vontatta szekéren magával hurcolta birodalmába, a halál, a sötétség és a fagy megközelíthetetlen világába.

Az alvilágban Perszephone  Hádész felesége lett, az alvilág királynője.
A szépséges teremtés különös módon sosem panaszkodott sorsára. Igaz, Hádész tisztelettel bánt vele.
Ő pedig elviselte a szerelmét és lassanként hozzászokott ahhoz a különös birodalomhoz, amely annyi embert elborzasztott, ahol csont-sovány, nyomorult árnyak jártak-keltek, hiszen mindenki odakerült, akit a halál elragadott.

Hádész törvényt hozott arról, hogy Perszephone senkitől, soha nem ismerheti meg anyja fájdalmát, aki eközben fáradhatatlanul kereste őt mindenütt.

Néhány együtt érző nimfa elmondta neki ki rabolta el a leányát.

Bánata erre még nagyobb lett.
Elment Zeuszhoz és könyörögve kérte segítségét, hisz közös lányuk az alvilág urával osztja meg ágyát.
Zeusz, akit megrendített húga bánata, nemkülönben az emberek nyomorúsága, úgy határozott, hogy közbelép.
Nehéz volt azonban számára a döntés.
Démétér anyai szeretete vagy Hádész hitvesi szeretete a fontosabb?
Kinek kedvezzen?

Perszephoné

És vajon mit szeretne Perszephone?

Zeusz, miután belátta, hogy a föld terményei nem függhetnek az istenek kényétől-kedvétől, és meggyőződött mind Hadész, mind Démétér kérésének jogosságáról, a következő döntést hozta:
Perszephone hol az anyja, hol meg hitvestársa oldalán éljen.

Az emberek és a természet ideje azóta évről évre két nagy időszakra oszlik.
Az első harmadban Démétér egyedül marad, amikor Perszephone az alvilágban lakozik: ezalatt a növényzet pihen, a magok a földben szunnyadnak.
A másik időszakban  az év kétharmad részében , amikor anya és lánya az Olümposzon együtt van, a növények szárba szöknek, a fák gyümölcsöt hoznak.

És, hogy az emberek számára mindez minél elviselhetőbb legyen, a második időszakhoz még két évszak, a tavasz és az ősz, a várakozás, a reménység és a beteljesülés időszaka is hozzátartozik.

Démétér                   

Azóta Zeusz akaratának megfelelően esztendőről esztendőre megújul az élet:  a hideget meleg követi, az árnyékot pedig felváltja a fény.

Mostanában úgy érzem, hogy anyja és a lánya nagyon sokat van együtt az Olümposzon, mert igaz, hogy a növények szárba szöknek és a fák gyümölcsöt hoznak, de a nyári forróság  már lassan elviselhetetlenné válik, mintha nem is lenne tavasz és ősz, a várakozás, a reménység és a beteljesülés időszaka.

A Tavasz az igazi