Papa mesél 6. Ikarosz zuhanása

Ikarosz

Történt, hogy Minosz király hitvese, Pasziphaé egy bikával, egy kegyetlen, félig ember, félig bika szörnyet nemzett.
A felbőszült bikát, miután egész Krétát feldúlta, végül Héraklész fogta el, majd Eurüsztheusz elé vitte, amivel teljesítette a hetedik feladatát. 

Pasziphaé a kis Minótaurusszal

Pasziphaé Héliosz lánya egy Krété nevű nimfától. (Napisteni eredetéről tanúskodik neve is, ami „mindeneknek fénylőt” jelent.). Minósz felesége lett és férjének négy fiút (Glaukosz, Deukalión, Androgeósz, Katreusz) és két lányt (Ariadné, Phaidra) szült. Mivel Minósz szándékosan, vagy akaratlanul elmulasztotta Poszeidónnak feláldozni az általa küldött szent fehér bikát, a tenger istene gerjedelmet ébresztett Pasziphaéban a bika iránt. (Más változat szerint e vágyat Aphrodité keltette a királynéban, mert az elhanyagolta kultuszát. Megint más változat szerint azért cselekedett így, mert Héliosz beárulta őt és Arészt Héphaisztosznak.). A vágytól felhevített királyné Daidalosszal egy üreges műtehenet csináltatott és abba belemászva közösült a fehér bikával, melytől megfogant a Minótaurosz, akit a király a Daidalosz építette labirintusba záratott.
(Egyes mondaváltozatok szerint az anyjával együtt.).  

Minótaurosz

Minótaurosznak emberteste volt, bikafejjel és farokkal.

Amíg gyermek volt, Pasziphaé dajkálta, de később már nem tudta kezelni vérengző sarját. Miután Minósz tanácsot kért a delphoi jósdától, megbízta Daidaloszt, hogy készítsen olyan építményt, amelyhez foghatót addig még senki nem látott és ide zárja el a szörnyet, Minótauroszt.

Daidalosz elkészítette a bonyolult építményt, amit azóta is labirintusként emlegetnek.
Nem is sejtette, hogy ő is fogja lesz saját építményének.  


 

Thészeusz a Minótaurusszal

 Az történt, hogy Minosz király lánya, Ariadné megkérte, hogy adjon tanácsot arra nézve, hogy szerelme az athéni Thészeusz, miután megölte a szörny Minótauruszt, hogyan juthat ki a labirintusból.  Meghatotta a fiatal lány könyörgése és azt a tanácsot adta, hogy befelé menet húzzon egy fonalat, amely mentén kitalál a labirintusból.
Az eset Minósz király tudomására jutott és büntetésül Daidalosz is be lett zárva a labirintusba fiával Ikarosszal együtt, nehogy elárulják valakinek a labirintus titkát.

Bármennyire igyekezett is Daidalosz az épület terveire nem tudott visszaemlékezni, hogyan lehet kijutni a labirintusból.  Fia hiába könyörgött neki, hogy vesse be minden feltalálói képességét és ügyességét szabadulásuk érdekében.

Szárnyakat készítő Daidalosz

Melyikük vette észre a sok vándormadarat, amely a szigeten megpihenve vagy a sziget felett átrepülve elhullajtotta tollait?  Mit számít az.?

A terv hamarosan készen állt.

Kiváltképp Ikarosz lelkendezett:  a levegőégen keresztül fognak visszajutni Attikába.
Türelmesen gyűjtögették, válogatták a tollakat. Külön a nagyobbakat, külön a kisebbeket és kevésbé szépeket.
Azután amikor már elegendő toll állt rendelkezésükre, összehordták, majd megolvasztott viasszal összeragasztották és két pár akkora szárnyat készítettek, amelyek elbírtak egy-egy embert.

Kirepülés a labirintusból

Mielőtt útra keltek, hogy átrepüljék a tengert, Daidalosz még utoljára tanácsokkal látta el Ikaroszt:

- Ne repülj túl alacsonyan, mert a nedvesség miatt a szárnyak elnehezednek és túl magasra se, mert a Nap közelsége miatt megolvadhat a viasz!

Mindezt Ikarosz már ezerszer hallotta.
Egy derűs reggelen aztán kirepültek. Ikarosz ujjongott, megrészegült a visszanyert szabadságtól. Hamarosan felfedezi apja szülőföldjét. Mily csodás utazás.

Ám Daidalosz hirtelen arra lett figyelmes, hogy Ikarosz egyre magasabbra száll.

Már nem tudta óvatosságra inteni, mert nem ért el hozzá a hangja.

Ikarosznak meg sem fordult a fejében a veszély. Közelebbről akarta látni a Napot.  Micsoda elbizakodottság ez egy közönséges halandó részéről!

Ikarosz zuhanása

Hirtelen úgy érezte, hogy valami melegség csorog lefelé a karján.
Ám ez nem a verítéke volt.  Hát persze!  A viasz olvadt meg.

Ó, Istenek!  Túl magasra szállt, túl közel a Naphoz.
Megpróbált lejjebb ereszkedni, de nem tudott megküzdeni a felszálló légáramlással.

Először egy-két toll vált le, aztán egyre több és egyre gyorsabban….
Ikarosz zuhanni kezdett. A karján csak a bőrszíjak maradtak és nem tudtak segíteni rajta.  Apja a parton leszállva gyászolta meg, s átkozta találmányát. Szemfedőjét mindössze néhány fehér tajték alkotta.
Ikarosz holttestét Dolikhé szigetén vetette partra a tenger.
Héraklész talált rá és tisztességgel eltemette.
A szigetet azóta Ikariának nevezik.

Ikarosz elszánt ifjú, az egyik első emberi lény, akinek sikerült a levegőbe emelkednie – a mitológia szerint.
Kalandja azonban tragikus véget ér elbizakodottsága miatt.
Nem hallgat apja intő szavaira és megkísérli átlépni a halandóság korlátait.

Életével fizet őrült elbizakodottságáért.

Megemlítek még egy IKARUS-t. Ma már ez is mesének tűnik:

Ikarus 60-as

Az Ikarus buszgyár története 1895-ig nyúlik vissza. Ekkor nyitotta meg a fővárosban kocsigyártással is foglalkozó kovácsműhelyét Uhri Imre.
A gyárat 1948-ban kormányrendelettel államosították. 1949-ben alakult meg belőle az Ikarus karosszéria és járműgyár mely később a világ autóbuszgyártásának meghatározó szereplőjévé vált.
Az Ikarus szó az előző évszázad második felének egyik legsikeresebb magyar termékét és az azt gyártó vállalatot juttatja eszünkbe. Sajnos a múlt idő azt jelenti, hogy a gyártásról már nem beszélhetünk. Az 1970 -80-as években hazánkban a menetrend szerinti közlekedést szolgáló vállalatok évente több mint 1000 autóbuszt vásároltak, szinte kizárólag Ikarusokat, mivel hazánk közlekedésének fontos meghatározó része volt az Ikarus gyár.
A rendszerváltást követően a vállalat pénzügyi helyzete egyre romlott, a megrendelései csökkentek, a költségei emelkedtek, a kifizetni valókat nem tudta mindig teljesíteni. A csökkenő bevételek miatt és a fizetésképtelenségért a Csepel Autógyár felszámolási eljárást kezdeményezett a gyár ellen minek következtében 1990 végén került sor az Ikarus szanálására.

Csuklós (pedig nem is emlegetik!)