Papa mesél. 4. Pandora szelencéje

5.   Pandora

A görög mitológia szerint Prométheusz gyúrta az első embereket, és nekik adta a tüzet, amelyet az istenektől lopott el. 

Ezért a cselekedetéért meg is büntette Zeusz.

A tűz istene az Olümposzon, Héphaisztosz volt, a kovács, a fémművesség elismert mestere.

Héphaisztosz sántasága viszont nem csupán veleszületett lehetett, hanem baleseti eredetű is. Nevezetesen: anyja születésekor csúfsága miatt el akarván rejteni, leejtette, illetve csúfsága, sántasága miatt magasból ledobta. Más verzió szerint Héphaisztosz felnőttként apjával összekülönbözött és az dobta le hegy- magasból.

Zeusz személyesen kérte meg, hogy készítsen egy agyagfigurát.

Héphaisztosz a kovács

A kovács félretette az összes munkáját és az istennőket véve modellül, csodálatos szépségű teremtményt alkotott.

Athénét annyira gyönyörködtette a látványa, hogy életet és kifinomult kézügyességet adományozott neki.
Apollón zenei tehetséggel ajándékozta meg.

Hermész megtanította a rábeszélés és hazugság művészetére.

Pandórának nevezték el, ami görögül annyit jelent:  „akit mindennel megajándékoztak”.

Zeusz azonban Pandórát büntetésül szánta az embereknek, akiknek ereje és becsvágya a tűz birtokában nem ismert határokat.

Amikor Pandóra eladósorba került, Zeusz Prométheusz fivérének ígérte a kezét.

A főisten időtlen idők óta két becses tartalmú amforát őrzött: az egyik telis-tele volt mindenféle jóval, a másikba az összes rosszat zárta be.
Az egyik amforát a fiataloknak ajándékozta.  Vajon melyiket?  Kitalálhatjátok. Azt, ami az összes rosszat tartalmazta.
Igaz, hogy szigorúan meghagyta, hogy semmiképpen nem szabad kinyitni, de a tiltás rendre kísértést szül, és ezt tudta jól.

Pandora

Szerelmes együttlétük közben Pandóra mindig hízelegve kérte párját:
Mi lenne, ha megnéznék mi van az amforában?

Mire volna jó – felelte a férje – látod, minden jól működik, mit akarhatunk még többet?
Pandórát azonban tovább foglalkoztatta a titok. Kitartóan kerülgette az amforát, rátette a kezét, finom ujjaival megsimogatta az amfora viasszal lepecsételt dugóját.
Mi lehet benne?  Ékszer ?  Illatszer ?  Netán valami finom nektár?

Ám egy napon mégis megtörtént, aminek meg kellett történnie.
Pandora, minden bátorságát összeszedve, kihasználta férje távollétét és végtelenül óvatosan feltörte a pecsétet, kibontotta az amforát záró szalagokat.

Az amfora kinyitása

Hirtelen erős nyomást érzett az ujjai alatt és mivel nem tudta visszatartani, a dugó kipattant.
Anélkül, hogy belepillantott volna fájdalmasan felsóhajtott.
Elugrott az amforától, amelynek tartalma feltartóztathatatlanul ömlött kifelé.

Mielőtt még bármit is tehetett volna az erőszak és a gyűlölet, a féltékenység és a kegyetlenség, a düh, a gőg és minden bűn, őrültség, szenvedély, nyomorúság és éhinség, mindenfajta betegség és szenvedés, az öregség és a halál szerteoszlott a világban.

Pandóra megrémült, szinte eszét vesztette, nem tudta mitévő legyen.

Miután azt hitte, hogy az edény már teljesen kiürült, gépiesen megfordította és megrázta.
Akkor vette észre, hogy maradt még az alján valami, ami így nem terjedhetett el a világban:
ez volt a remény.

A gonosz kiszabadult

Zeusz számítása bevált:  Pandora kíváncsisága ránk zúdította az összes rosszat, amit ma is lépten-nyomon érzékelünk.
Bár csak tévedésből a másik amforát ajándékozta volna az ifjú párnak!