REJTÉLYES ESETEK 35. Bán Aladár és utcája

Figuratív elemekkel festve

                              

31.  Bán Aladár     és az utcája

Bevallom őszintén, hogy ameddig ide nem költöztem (1999-ben), nem hallottam Bán Aladárról.  Az utcáról meg pláne!

Itt az első lépcsőház oldalán volt egy tábla, ott olvastam először, hogy ki is volt ez az ember. (Nem tudom, hogy a tábla hova lett? A rossznyelvek szerint, valószínű rézből volt!)
Valószínűbb, hogy festéskor levették és nem tették vissza.
1971-ben, születésének 100. évfordulóján a Révfalui házon helyeztek el emléktáblát (ebben a házban élt és halt meg!)

Ezután pedig tüzetesen utána néztem, hogy miként érdemelte ki, hogy utcát nevezzenek el róla. 

A Révfalui háza

Először embereket kérdeztem, hogy tudják-e ki volt Bán Aladár. Ha hiszitek, ha nem senki nem tudta, csak annyit, hogy van ilyen utca Győrben.

Várpalotán született Bánvárth Károly Mór néven 1871-ben. Édesapja: Bánnwárth Mór uradalmi alkalmazott, édesanyja: Szabó Mária.
Ősei apai ágon német eredetűek, anyai ágon magyarok. Az apai ág eredeti neve Bannwarth, melyet a családban többen Bánvártnak írtak. Bán Aladár keresztlevelében a Bánnwárth Károly Mór nevet találjuk. A fiatal költő és tudósjelölt több névváltozat után a harmincadik életéve táján vette fel azt a nevet, amelyen ismertté vált, ahogy mi is emlékezünk rá:   Bán Aladár.

Iskoláit Várpalotán, majd Veszprémben, Pápán és Székesfehérvárott katolikus és református egyházi középiskolában végezte, majd a cisztercita rend zirci papneveldéjének lett a hallgatója, de a második évben kilépett és a budapesti egyetemen képezte tovább magát. Az egyetemet 1896-ban mint magyar–latin szakos tanár, bölcsészdoktor hagyta el.

Temesvárra került, ahol 1896-tól 1900-ig gimnáziumi tanár volt. A tanári pályát 1900-ban Budapesten folytatta egészen 1932-ig, amikor 61 évesen nyugalomba vonult.
A tanári pálya mellett részt vett az irodalmi, a tudományos és a közéletben is. Előbb tagja, majd titkára és főtitkára lett a Néprajzi Társaságnak. 1920-ban bekapcsolódott a Turáni Társaság tevékenységébe. A Turáni Társaság alelnöke és a Társaság ún. finn–észt intézetének (tkp. szakmai csoportjának) a vezetője. 1921–1936 között a Turán című folyóirat szerkesztője.

Bán Aladár finn kéregcipője

Több tudományos társaság tagja volt, pl. a Szent István Akadémia és a Petőfi Társaság rendes tagja, a Néprajzi Társaság, az Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagja, a nemzetközi Folklore Fellows magyarországi titkára, a Finn Irodalmi Társaság, a Kalevala Társaság, az Észt Irodalmi Társaság levelező tagja. Több magas finn és észt kitüntetést kapott. Érdemei elismeréseként kormányfőtanácsossá nevezték ki.

Tudósként talán a legjelentősebbet az irodalomtörténet terén alkotott. Első, jelentősebb cikkében méltatta a Kalevala új fordítását (Vikár Béla 1909), kiemelte a Kalevala világirodalmi jelentőségét.

Az utca első háza (kb 50 éve)

1951-ben (80 évesen!) kitelepítették Budapestről. Bár a rendelkezést néhány hónap múlva megváltoztatták és Győrbe költözhetett, ez az időszak megviselte az idős embert és szeretett könyvtárát egyaránt.

A Kalevipoeg második kiadása 1960-ban, az I. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából jelent meg, amelyen a nagybeteg Bán Aladár már nem vehetett részt díszelnökként. A kongresszus utolsó napján, 1960. szeptember 24-én halt meg. Győrben van eltemetve.

Síremléke

Nevét … iskola, … utca, … emléktábla őrzi.
A róla elnevezett utca házait kb 50 éve építették.  Akkor még az Ifjúság körút nem volt.  Lakik itt egy idős bácsi, aki a háztömbök építése után költözött ide.
Nagyon érdekes dolgot állított, amit azóta senki nem tudott sem cáfolni, sem megerősíteni: azt állítja, hogy az autóbuszok a Bán Aladár utcában közlekedtek és a mi házunk előtt is volt megálló (Az Ifjúság körút akkor még nem lévén ez elképzelhető).

A róla elnevezett utca az egész városban ismert, híres, mondhatnám hírhedt.

Az egyik ház falára a környéket ismerő graffitisek nagy betűkkel felfestették: CHICAGO!

Feltűnt, hogy a győri lapokban a lakásvásárlók beírják a hirdetésbe, hogy kivéve

Újváros és Bán Aladár utca.  Valószínű ugyanabból az okból.

Ha valahol be kell mondanom a lakáscímemet, nem lehet nem észrevennem, hogy az érdeklődő felkapja a fejét egy pillanatra és úgy néz rám, mint a csóka a piros kukoricára.

Nos, akkor mi is van itt?

Séta a Bán Aladár utcában

Először is már az megbélyegzi a környéket, szerintem egyébként helytelenül és nem igazságosan, hogy az itt lakók egy része cigány.

Lehetne ugyan másként nevezni őket, mint ahogy néhány okos ember teszi, de én azt butaságnak tartom.

Ők már 600 éve cigányként élnek országunkban, mert ők ilyen nyelvüek és ezt a népcsoportot képviselik, ahogyan a németek a németet, horvátok a horvátot stb. - és nem csak Magyarországon.
A mai magyar nyelvben - más nyelvekhez hasonlóan - a roma és a cigány azonos értelmű szavak, köztük jelentésbéli különbség nincs. Természetesen eme kifejezéseket ugyanilyen értelemben használják önmagukra nézve a különböző, csak magyarul, illetve magyarul is beszélő cigány népcsoportok Magyarországon és az egész Kárpát-medencében.
A roma kifejezés a rom szó többes számú alakja, amely „embert”, „cigány embert”, „férfit”, illetve „férjet” jelent romani (azaz cigány) nyelven, vagy a rom szó egyes számú vocativusa (megszólító / hívó eset).
Jelentése kb.:  'te ember!', 'te cigány!'.
A cigány elnevezés eredetije a görög  atsziganosz, amelynek eredeti jelentése „érinthetetlen”.(?)

Régebben így nézett ki

A baj az, hogy néhányan közülük nem tudnak alkalmazkodni a közösséghez.

Ez a néhány teszi hirhedtté a környéket. Ugyancsak igazságtalanság úgy fogalmazni, hogy ilyen probléma kizárólag velük van! A nem cigány lakosságnak sem minden egyes tagja rendszerető, akár a viselkedést, akár a tisztaságot és annak megbecsülését illeti. Ez utóbbiban jelentős részben osztoznak a nem cigány lakosok is!

Az is zavarja a nem cigány lakosokat, hogy nem beszélnek halkan.

Kiabálnak, ágálnak, akár az olaszok.   Pedig csak beszélgetnek. Nekik így természetes; nyelvükhöz, identitásukhoz ez áll közel.

A túlzott alkohol-fogyasztás ezt még tovább erősíti. Ez sem vonatkozik kizárólag rájuk, a nem cigány lakosok egy része sem veti meg az alkoholt.
Sőt, többségben a nem cigány hajléktalanok törik be az ajtót, gyújtják fel a hirdetőtáblát és borítják fel a szemetes edényeket.

Nekem személy szerint nincs problémám senkivel. Békességben, nyugalomban élek itt, még soha senki nem bántott, sértett meg, az ajtómon senki nem dörömbölt illetéktelenül.
Köszöntjük egymást. Mindenkit tegezek  (szerintem ezt 5 éves kor alatt és 80 éves kor felett bárki megteheti.) Azon sem sértődök meg, ha visszategeznek.

Ma már szebb

A fiatalabbak kinyitják előttem az ajtót, előreengednek.
Azt sem hallottam, hogy valami eltűnt volna.

Bár egyszer elvitték az ajtóm elől a lábtörlőt. Nem tudom, hogy ki volt!
 Örültem neki, mert nem szerettem.  Nehéz volt tisztán tartani.  Egy hét múlva a lépcsőházi bejárati ajtó előtt láttam. Aki elvitte, annak sem tetszett.
Ott is hagytam.

A környezettel a jelenlegi Önkormányzat nagyon szépen foglakozik.
Parkokat létesítenek, fákat ültetnek.  A lakók kérésére padokat helyeznek el.

Néhány lakó a tízemeletes épület előtt létesít virágoskertet, aminek jövőjében néhányan nem bíztak, de mára már megszokták és vigyáznak is rá.
Még nem mindenki dobja a szemetet a szemetes edénybe, pedig ott van két lépésre, de optimista vagyok és bízom benne, hogy ez a helyzet is javulni fog.

Összességében én szeretem ezt a lakóhelyet és nincs szándékom máshova költözni.  Itt van az otthonom! Inkább segítek azoknak, akik szebbé akarják tenni.

Bán Aladár