REJTÉLYES ESETEK 33. Muhammad Ali

Még nem Ali

Muhammad Ali (eredeti nevén Cassius Marcellus Clay jr)
Olimpiai és világbajnok amerikai nehézsúlyú ökölvívó, polgárjogi aktivista, ENSZ-békenagykövet.
1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójának választotta.
Cassius Clay nevét egy 19. században élt fehérbőrű abolicionistáról kapta.
 “Cash” Cassius Marcellus Clayről, aki egy rabszolgaság-ellenes lapot szerkesztett, harcolt az amerikai-mexikói háborúban és tagja volt a Lincoln-adminisztrációnak.
Gyermekkora sanyarú körülmények között telt. Ír, angol, olasz, madagaszkári és skót felmenői is voltak. Címfestő apja és háztartási alkalmazott anyja nehezen boldogult az akkor még fajgyűlölő amerikai Délen.
 Négy fiú- és egy lánytestvére volt.
Tizenkét éves volt, amikor ellopták a biciklijét, és egy rendőr tanácsára, aki mutatott neki pár alapmozdulatot, hogy meg tudja védeni magát, a kis Cassius lement a bokszterembe, ahol rögtön beleszeretett az ökölvívásba, ami annyira magával ragadta, hogy tizenhat évesen otthagyta az iskolát.
Tehetsége azonnal megnyilvánult, sorra nyerte az amatőr mérkőzéseket – százöt amatőr mérkőzéséből mindössze ötöt veszített el és hatszor nyerte el a Kentucky Aranykesztyűt, kétszer a Nemzeti Amatőr Bajnokságot, kétszer pedig a Nemzeti Aranykesztyűt.

KO

Az 1960-as római olimpián félnehézsúlyban az aranyérem megszerzésével a csúcsra jutott.
Szülővárosába hazatérve azonban azt tapasztalta, hogy a faji megkülönböztetés miatt alig vettek tudomást olimpiai címéről, az időről időre elszenvedett rasszista támadások miatt felháborodásában – állítólag – az Ohio folyóba dobta aranyérmét.
Első meccsét profiként 1960. október 29-én vívta a nehézsúlyú Tunny Hunsaker ellen, akit pontozással megvert. Ezután sorozatban megnyerte a következő 18 mérkőzését, 15-öt kiütéssel. Tizennyolc nappal az 1964. február 25-én sorra kerülő első profi világbajnoki címmérkőzése előtt csatlakozott a fekete muszlimokhoz. Sonny Listont, még mint Cassius Clay, a 7. menetben kiütötte.
 Az újdonsült világbajnok ezt követően jelentette be, hogy csatlakozott az Elijah Muhammad és a híres polgárjogi harcos, Malcolm X által vezetett Iszlám Nemzete (Nation of Islam) nevű radikális afroamerikai szektához. Clay nevét is megváltoztatta és muzulmánná lett.
Előbb a Cassius X, végül pedig a Muhammad Ali nevet vette fel.

Muhammad Ali

Muhammad Ali néven.

1967. április 28-án katonai behívót kapott, a vietnámi háborúban kellett volna harcolnia. Ali azonban megtagadta a katonai szolgálatot vallási okokra hivatkozva, miszerint Allah tiltja a muszlimoknak a háborúskodást, amiért ötéves börtönbüntetésre és tízezer dolláros pénzbüntetésre ítélték.
Szinte ugyanabban az órában a New York-i Bizottság bevonta bokszengedélyét, a Bokszvilágszövetség (WBA) pedig megfosztotta bajnoki címétől. Bár ő fellebbezett, ezt követően még hosszú három évet kellett várnia, míg végül az Amerikai Legfelsőbb Bíróság neki adott igazat.
Hosszú ideig – 1967. március 22-től 1970. október 26-ig – volt inaktív akkor, amikor ezek lehettek volna bokszkarrierjének csúcsévei.
1971. március 8-án kihívta Joe Fraziert. Az amerikaiak nem nézték jó szemmel a lázadó, katonai szolgálatot megtagadó ökölvívót. Nagyon sokan megvetették a muszlim hitre tért fekete olimpiai bajnokot.
Amerika számára ő volt a tapintatlan, a hadseregtől meglógott, felelőtlen feketebőrű muzulmán, aki nyíltan szembeszegült Amerika törvényeivel.
 A Madison Square Gardenben rendezték a „XX. század összecsapása”  néven beharangozott mérkőzést, melyet Frazier nyert, osztatlan pontozással.
1974-ben ugyanitt ismét megvívtak egymással, ekkor már Alit hirdették ki győztesnek a bírók.
1974. október 30-án Zaire fővárosában, Kinshasában visszaszerezte világbajnoki övét, miután kiütötte George Foremant, ez volt a „Dübörgés a dzsungelben”

A parkinson műve

A harmadik Ali-Frazier mérkőzésre a Fülöp-szigeteken került sor, ez volt a„Manilai Thriller”, melyen Frazier és Ali nagyon kemény 14 menetet vívtak.
Mindketten nagyon elfáradtak a 14 menet végére, Frazier majdnem vakon küzdötte végig a 14. menetet, mivel egyik szeme már 1964–1965 óta sérült volt, a másik pedig a sok ütéstől sérült meg a mérkőzés során.
Amikor kikerültek a sarokba a 14. menet után, Ali azt mondta, nem tud visszamenni a 15. menetre, de ezt senki nem vette tudomásul. Nem volt ideje bedobatni a törülközőt, és mivel Fraziert edzője megkérdezte, hogy hány ujját látja, és ő egyet látott, az edző két felmutatott ujja helyett, Frazier beleegyezése nélkül bedobta a törülközőt.
Lefújták a mérkőzést a 15. menet előtt. Így a mérkőzést végül Ali nyerte, aki a mérkőzés során sok bántó megjegyzést tett Frazierre és családjára, amiért a mérkőzés után bocsánatot kért ellenfele fiától, de Frazier ezt soha nem fogadta el. Nyilatkozata szerint soha nem bocsát meg Alinak és boldog, hogy ő tette vele ezt, amilyen állapotba Ali került és maradandó sérülései lettek, ő pedig éli az életét. Ali még egyszer bocsánatot kért 2001-ben a New York Timesban tőle.
 Ez a mérkőzés beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a mai napig ez maradt a XX. század összecsapása. A két bokszgéniusz további életében ez a meccs örökre fájó pont maradt. Muhammad Ali 1981 decemberében végérvényesen visszavonult a profi ökölvívástól. Az 1996-os atlantai olimpia nyitóünnepségén, július 19-én Muhammad Ali gyújtotta meg az olimpiai fáklyát.
1995-ben Muhammad Ali Múzeum nyílt szülővárosában Louisville-ben.

Évtizedeken át Parkinson-kórban szenvedett. 

Tízezrek a ravatalnál

2016. június 2-án légzőszervi panaszokkal kórházba vitték, ahol június 3-án 21:10-kor elhunyt. Temetése 2016. június 10-én volt Louisville-ben, ahol részt vett többek között Bill Clinton volt amerikai elnök.