REJTÉLYES ESETEK 16. A NAGY MŰ

Walter István

A nagy mű                                  

Krisztus a keresztfán

Mielőtt a műhöz fogott

csak magában viaskodott.

Alkotása legyen remek.

Sokat próbált és tervezett.

Bárhogy gyúrta az agyagot

nem tetszett, amit alkotott.

Témája a kínszenvedés,

akarta, legyen csoda szép.

Bárcsak vehetné embernek

kínszenvedését modellnek.

Az ötletet tett követte.

Talált is, aki keresztre

köttette magát jó pénzért.

Másvilági büntetésért?

Nekilátott hát a mester.

S mihelyt szenvedett az ember

a művészt nem érdekelte

modelljének szenvedése.

Sőt, valódi vonaglása

ejtette őt hatalmába.

Minél halálosabb lett a kínja                         

Szenvedés

szobrászt hozta eksztázisba.

Önkívületben alkotott.

Se nem látott se nem hallott.

S amikor műve készen lett,

engedte csak el az embert,

aki már volt élő-halott

s rögtön betegágyat nyomott.

Simogatta, dédelgette.

Az mégis feljelentette.

Mert szenvedni még csak szokott,

megbocsátani nem tudott.

A vád, könnyű testi sértés.

Néhány napra elítélték.

Le is ülte becsülettel.

De mi lett a feszülettel?

Hősünk szinte fakadt sírva,

darabokban van a „minta”.

De egy művész nem adja fel,

s már nem idegen élettel,

saját magát köttette fel,

s pillanatfelvételekkel                          

A Fogadalmi templomban

mintázta a szenvedését,

s annak megtestesítését.

De kimúlni nem engedték,

ahogy elájult, leszedték.

És a fényképek alapján

készült „Krisztus a keresztfán”

Megszenvedett szépen vele.

Fadrusz János volt a neve.

Fadrusz János (Pozsony, 1858. szept. 2. – Bp., 1903. okt. 26.): szobrász. Zsellércsaládból származott. Négy elemit és két reáliskolai osztályt végzett Pozsonyban, majd lakatosinas lett. Felszabadulásakor díszkaputervével aranyérmet nyert, faragványai pedig általános elismerést keltettek.

 

Fadrusz János

Fadrusz János szobrászművészt Szegedhez az első és utolsó műve köti. Az elsőt, Krisztus a keresztfán 1891-ben alkotta képzőművészeti tanulmányainak befejezése után. Az 1900-as Párizsi Világkiállításon Grand-Prix díjat nyert a szoborral. Ezen év szeptemberében a szegedi tárlatán is bemutatta ezt az eredeti gipsz modellt.
Az utolsó nagy megbízása Tisza Lajos szegedi emlékművének megtervezése volt, melyből csak a főalakot alkothatta meg.
A szobrot a múzeum őrizte még a templom felépülése után is 1958-ig, akkor került a Fogadalmi Templomba. Most látható, jelenlegi helyére a szegedi nagy árvíz 100. évfordulójának emlékére 1979. március 11-én helyezték el.
Móra Ferenc így írta le a szobor keletkezésének történetét:
"Modell híján Fadrusz János magát köttette fel a feszületre, s a félkörben felállított fotográfusok pillanatfelvételei után készült a nevezetes Fadrusz feszület."

„A Szegedi Képzőművészeti Egyesület igazgatója az egyesület 1900-as őszi kiállítására meg akarja szerezni Fadrusz Jánosnak akkor már nemzetközi hírű „Krisztus a keresztfán"с. alkotását…..Levelében tehát az igazgató nemcsak a szobor beküldését kéri, hanem árának megjelölését is….”

Fadrusz János sírja a Kerepesi temetőben

 
Fadrusz János ezt válaszolta:
„Krisztus azt hiszem, 6 nap múlva mehet…Ami az árát illeti, csak azt mondhatom, hogy nincs ára. Ehhez a munkámhoz annyi szenvedés és öröm fűződik, a nagy küzdés évei és az első nagy sikerem hozzá tartozik, nyilvános pályámat ez a Krisztus nyitotta meg, ezért el nem adom soha.
De ha Szeged városa elfogadja tőlem szíves ajándékba, az újonnan épülendő temploma számára, akkor nekem is örömet szereznek vele.”

A Fogadalmi Templom kereszthajójában, bal oldalon van.