Pipaszó 22. Békésen Békésen

            PIPASZÓ

Békésen is voltam

Csak néhány tanuló maradt az Intézetben a forradalom idején.
Ezt a néhány tanulót nem fogták ugyan szigorúan, de figyelmeztettek bennünket, hogy a városban eléggé durva dolgok történnek.

A folyosó

Beszéltek lövésekről, amik a tömegbe voltak irányítva, sőt még olyat is hallottunk, hogy fiatalok meghaltak ezektől a lövésektől.
Ez eléggé visszatartott bennünket attól, hogy körülnézzünk a városban.

Említettem, hogy az a néhány fiú és néhány lány, akik nem tudtak vagy nem akartak hazautazni, most mind az intézetben voltak.
Egyik folyosón a fiúk, a másikon a lányok hálóterme volt.
Köztük egy csapóajtó.

És ebből lett a baj.
Na, nem nagy, de pofonokkal végződött és végződhetett volna durvábban is.
Az történt, hogy valamelyik vad fantáziájú srác kitalálta és javasolta is, hogy menjünk át a lányokhoz.
Hülye vagy?  Aztán mit csinálunk ott?
Legfeljebb megijednek tőlünk és holnap be is leszünk árulva.
Addig-addig feszegettük a kérdést, míg fel nem merült, hogy úgy sem mertek átmenni!
Kár volt ezt előhozni, mert a Csajla már ugrott is, hogy ő bizony át mer menni.
Nem hagyhattam magára, én is állítottam, hogy nem kell ahhoz nagy bátorság.
Török Sanyi és Dzsoni nem voltak itt, mert hazautaztak, de kettőnkhöz csatlakozott még két fiú és már ugrottunk is ki az ágyból pizsamában, mezítláb vonultunk a másik folyosóra. Egészen a lányok szobájának ajtajáig.

Osonás a sötétben

Eddig tartott a bátorság. Valami miatt visszahőköltünk és trappban mentünk visszafelé, ahol jól kigúnyoltak bennünket.
Azért is átmegyünk. Már ott voltunk ismét az ajtajukban és azon tanakodtunk, hogy ki menjen be először és ugyan mit is fogunk csinálni.
Kiderült, hogy semmi okos ötletünk nem volt, csak beköszönünk és meghallgatjuk hogyan sikongatnak.

Erre nem került sor, mert a folyosó végén feltűnt Újházi Pali bácsi, aki a földszinten lakott és valószínű felébresztette a trappolásunk a folyosón.

Hát be voltunk tojva, hogy mi is lesz most.
Az lett, hogy Pali bácsi se szó, se beszéd mind a négyünknek lekevert egy-egy pofont és csak annyit mondott:   - Takarodjatok a helyetekre!

Ezt meg is tettük nagy alázatosan. A hálóteremben elmondtuk, hogy fel lettünk pofozva a Pali bácsi által.  Csajla még azt is megjegyezte, hogy Pali bácsi akkora pofont adott, hogy csengett a füle, pedig alig ért fel bennünket.
Hozzátette, ha nem nevelőtanár lenne, visszaadta volna a taslit!

Erre megszólalt Pali bácsi, aki óvatosan bejött utánunk a hálóterembe, úgy, hogy észre sem vettük:   - Na itt vagyok, pofozzál meg!

Felébredt már?

A meglepetés erejével hatott a jelenléte. Nem is mert szólni senki.
Azzal búcsúzott, hogy holnap még folytatása lesz az esetnek.

Hát ezt jól elcsesztük.  Mi lesz most velünk?  Még ki is tehetnek az intézetből, sőt az iskolából is.
Abban állapodtunk meg, hogy reggel nagyon korán kelünk, szépen felöltözünk és lemegyünk a Pali bácsi ajtaja elé és ha felkapcsolódik nála a lámpa, bekopogunk és bocsánatot kérünk mindenféle bűnünkért.
Úgy is lett. Öt órakor már az ajtaja előtt sorakoztunk. Hat órakor megjelent a lakásában a világosság. Vártunk még egy kicsit, hadd készülődjön össze és bekopogtunk.
- Mit kerestek itt?
- Azért jöttünk, hogy Pali bácsi nézze el nekünk ezt a hülyeséget és ne jelentse az igazgatónak, főleg ne az iskolának.

Nagyon elesetten nézhettünk ki, mert azt mondta, hogy:   Jól van! Én nem szólok senkinek, de ti se mondjátok el senkinek, mert akkor én is kapok miattatok.
Megígértük, hogy mi tudunk hallgatni és nagyon megköszöntük, hogy ilyen  kegyes volt hozzánk és többet ilyen hülyeséget nem fogunk elkövetni.
Nem is tudta meg senki mi is történt azon az éjszakán.  A lányok talán észre sem vették.  Azt hiszem ti vagytok az elsők, akiknek ezt elmesélem.

Békési templom

Hogy a kisördög még véletlenül se tudjon bennünket megkísérteni, Csajla azt javasolta, hogy menjek el vele Békésre. 
Ő ott lakott és csak azért nem ment eddig haza, mert itt megkapott mindent.

Békés ( a vár és a megye is) első ispánjáról, Békésről kapta a nevét.
A Tanácshatalom idején már kapott városi rangot (átmenetileg).
Abban az időben Békés volt az ország legnagyobb faluja. Nem sokkal később viszont Békés lett az ország legkisebb városa. (1973-ban)
A kettő között jártam én Békésen a Lajoséknál.
Vonattal és busszal tudtunk odautazni, ami a körülményekhez képest nem is volt túlságosan nehéz.
Lajos szülei nagyon örültek nekünk, mert nem tudtak semmit róla mióta ősszel elment. Velem olyan kedvesen bántak, mintha én is a családhoz tartoztam volna.

Kosárfonás

Lajos és a három fiatalabb testvére körül vezettek a ház körül. Egyszerű falusi ház volt, a hozzá tartozó épület részekkel, istállóval, ólakkal.
Megmutatták, hogy mivel keresik a mellékest, azon kívül, hogy a szülők vasutasok, a fiatalok tanulnak.   Kosarat , kosarakat fontak vesszőből.
Nekem nagyon tetszett a művelet és  nem nyugodtam, amíg meg nem tanultam néhány fogást a kosárkészítésben.  Úgy belejöttem, hogy meg is dicsértek,
Persze megélni nem tudtam volna belőle, de később otthon az öreganyámnak fontam néhány kosarat, ami elég jól sikerült.

Izgalmas Monopoly

Este az egész család leült egy hosszú asztalhoz és játszottuk a  Monopoly-t.  Izgalmas játékok alakultak ki. Jókat nevettünk.  Nagyon jól szórakoztam.

Nappal kimentünk Lajossal és testvéreivel a ház melletti rétre. Labdáztunk, a fiatalabbak bicikliztek.  Véletlenül elszóltam magam, hogy én nem tudok biciklizni.  Csakugyan nem tudtam.  A családunkban soha nem volt egy árva bicikli sem, amin megtanulhattam volna és sehol nem is volt rá alkalmam.

Az egyik fa útba esett!

Na, ez aztán adott ötletet az időtöltésnek.  Majd itt megtanulok biciklizni – mondták!
El is kezdték az oktatást.  Elmagyarázták mit kell nyomkodni a lábammal, hogyan kell ülni a nyeregben, hova kell figyelni tekerés közben és már toltak is a biciklivel. Ahogy lenni szokott, amíg fogták a biciklit szépen kerekeztem, kormányoztam.  A baj akkor lett, amikor elengedték a biciklit, és ráadásul ezt észre is vettem.  Két fa volt a környéken. Egymástól 5-6 méter távolságra.

Hova mehettem volna máshova, egyenesen neki az egyik fának.
Nem törtem ugyan össze sem magamat sem a biciklit, de mondtam, hogy halasszuk el a tanulást, mert úgy látszik nem vagyok formában.

Egy évvel később tanultam meg biciklizni, mindenféle külső segítség nélkül, mert rá vitt a kényszer.  Majd azt is elmesélem.
Egy hét vendégeskedés után visszamentünk az Intézetbe és rövidesen kezdetét vette a tanítás.