Vasútforgalmi Technikum

                                                                      Gyapotszedés

Vasútforgalmi  2.

Ahova csak lehetett beneveztem. Legelőször az énekkarba jelentkeztem.

Kiderült, hogy elfogadható hangom van és bekerültem a basszus szólamba.

Nagyon szerettem az énekkari próbákat. Olyan dalokat, műveket ismertem meg, amiket máshol nehezen tudtam volna.
A Nabuccóról ugyan hallottam már, de a rabszolgakórus énekét itt tanulhattam meg. Soha nem felejtem el milyen felemelő érzés volt énekelni:  „Mint a fecske…”, de ugyanúgy tetszett a Bárdos:  „Dana, dana…”, de még a „Vörös Csepel” is.  Arra meg még most is fellelkesülök, hogy „Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót…”. Ismeritek ugye?  Hát ez a „bunkócska”.   Szerettem.

Sok helyen jártunk az énekkarral és mindenhol sikerünk volt.

Jelentkeztem a tánccsoportba is.  Valamennyi előképzettségem már volt Kőszegről, de az itteni ahhoz képest a mennyország volt. Főleg azért mert lányok is voltak, nem nekem kellett lánynak öltözni.

Az osztály is koedukált volt. A tanulók harmadrésze lány volt. Ráadásul még nemzetközi osztálynak is mondhatom, mert volt egy koreai kislány Cse Mjon Szuk. (remélem jól írtam !)

Én kiszemeltem magamnak a leghátsó padot, ahol már ült egy kislány. Mellette foglaltam helyet. 
 Kiderült, hogy a neve Alt Erzsébet.  Azonnal beugrott, hogy ezzel lehetne valamit kezdeni.
Felajánlottam, hogy legyen a feleségem. Ugyanis milyen egyszerű lenne utána a névváltoztatás:  Eddig  ALT ERZSIKE, utána pedig WALTER ZSIKE!

Csak egy dupla W- én múlik!
Persze nem mondtam komolyan és ő sem vette annak, hiszen már volt udvarlója, ráadásul Várnai Matyi, aki nálam magasabbat ugrott.

Nagyon jó kis osztály lett belőlünk. Sokat jártunk kirándulni:
Hauser Ági néni sokszor elvitt bennünket vasutat látogatni. 

A kirándulás legtöbbször Gyopárosfürdőre történt, ahol jól éreztük magunkat.
Egy alkalommal elvittek bennünket gyapotot szedni.

Ebben az időben Rákosi tovább fejlesztette a magyar mezőgazdaságot. Akkoriban kezdett teremni a magyar narancs, az édes csillagfürt, a hamvas gumipitypang, meg a gyapot, ami a párthatározat ellenére sem hozott bőséges termést. Elmondhatatlanul hatalmas táblákban állt a gyapot, a cserje kórószerűen hajlott ágainak végén foszlott vatta lógott, ezt kellett minél gyorsabban összegyűjteni, mert a szülőhazájában hosszú száraz őszhöz szokott növény a mi  Alföldünkön gyakori őszi esőtől hasznavehetetlenné válik.
Na, ilyet még nem láttunk, de rajtunk kívül más sem nagyon.

 Kis-vonattal utaztunk és amikor a vonatról leszálltunk némelyik srác már fel is fedezett valamit, amin aztán sokáig viccelődtünk.
Az állomás neve (így a településé is)  KATRASZÉL volt, amit az élénk fantáziájú gyerekek rögvest visszafelé olvastak.
A gyapotszedés nem volt egyszerű meló. A gyapotot le kellett csípni a növényről és egy zsákba rakni. Amikor a zsák megtelt vittük az átvevő helyre, ahol lemérték és a súly alapján fizették a munkabért.
Mondanom sem kell, hogy a második, harmadik zsák már nehezebb volt az elsőnél, mert azokba már került néhány kődarab is.

Nem hiszem, hogy a gyapottermesztés gyökeret vert volna hazánkban, mert többször már nem kellett szednünk.

 

 

 

 

Vasútforgalmi Technikum Szeged

 

                                                                        Marx tér 14

Vasútforgalmi   1

Eddig a sorsom ment a maga útján.
Nem kellett mással törődnöm, csak azzal, hogy a nyolc általános iskolai osztályt elvégezzem, lehetőleg 8 év alatt.
Ez sikerült. Úgy, ahogy. A tanáraim legtöbbje azt mondta, hogy ennél többre is képes lettem volna. Nem erőltettem meg magamat, de őszintén, az azóta eltelt több, mint 60 év alatt senki nem kérdezte meg, hogy milyen eredménnyel végeztem a nyolcadikat.

De most már el kellett döntenem, hogyan tovább.

Sokat nem törtem magamat, mert nem derült ki rólam, hogy valamiben is átlagon felüli képességgel rendelkezem.

Nem tudtam festeni, rajzolni, nem értettem a motorokhoz, a repülőtől egyenesen iszonyodtam. (Máig sem ültem még repülőgépen!)

 

Kiemelkedő sporteredményem sem volt.
Amivel viszont nap, mint nap találkoztam az a vasút volt. És ráadásul érdekelt is. Főleg egy vasúti beosztás tetszett:  az állomásfőnök.    Az igen!

Így már legalább célom is volt, amit el akartam érni.
Eszembe jut, hogy forgalmista koromban egyik éjszakai szolgálatban beült a forgalmiba egyik postás, várta a postavonatot.  Akkor még a postát a vasút fuvarozta, személyvonatokkal vagy külön postavonattal.
Ő mesélte, hogy van három fia. Egyik ügyes kezű, jól bánik fával és a szerszámokkal.  Ezt a fiút asztalosnak adja. A másik fiút a motorok érdeklik, őt autószerelőnek taníttatja. A harmadik egy kicsit lusta és butuska is. Na ezt elhozza a vasútra.
Mondtam neki, hogy postásnak jobban megfelelne!

Tehát: Arccal a vasút felé! Az akkori mondás szerint.

 

Még szerencsém is volt – bár a szerencse nem szokott elkerülni máskor sem – mert, egy évvel előbb (1953-ban) nyitották meg Szegeden az ország első vasutas középiskoláját a Vasútforgalmi Technikumot.
Abban az évfolyamban 180 gyerek nyert felvételt, csakis vasutas szülőktől származó gyerekek.
Négy osztályt indítottak a MÁV Nevelőintézetben.
Mivel koedukált iskolaként létesült, úgy tervezték, hogy a leánynövendékek részére külön utcai bejárattal bíró részleget alakítanak ki.

Mivel ezt nem tudták megvalósítani, a lányokat az állomás melletti Sárkány Szállóban helyezték el.  (Persze nem azért volt Sárkány, mert a lányok ott laktak!)

1954-ben, amikor az én évfolyamom indult, csaknem 200 tanulót vettek fel.
Öt osztályt alakítottak ki:  a, b, c, d és e osztályt.  Én c-és lettem.

Csakhogy ennyien a MÁV Nevelőintézetben már nem fértünk el, így az iskola átköltözött a MÁV Oktatási Osztályának Londoni körút 13 számú, emeletes épületébe. Itt a forgalmista lányok otthonát is ki tudták alakítani.
Ez az épület az intézettől kb 10 percre volt. Ide kellett iskolába járnunk.

A tanítást többségében meghívott előadók és más iskolák tanárai végezték.

A tantárgyak anyaga nem jelentett gondot, mert a szakmai tantárgyak mellett olyan tantárgyak voltak, mint bármely más iskolában. Volt, ami érdekelt, volt, amit kedveltem és persze volt, amit csak elviseltem.
Főleg azokat a tárgyakat szerettem, amiket nem kellett „bemagolni”, mert vagy értettem vagy nem. Ilyen volt a matek, amit kifejezetten szerettem, a történelem, ami érdekelt, vagy valamennyi szakmai tárgy, ami újat jelentett az eddigi ismereteimhez képest.  A magyart és a nyelvtant a tanár miatt szerettem meg.
Eszes Feri bácsi nagyon élvezetesen tartotta az órákat. Sokat mesélt az előírt anyagon kívül.
A verseket szerettem és szívesen tanultam meg őket, még azokat is, amelyek nem voltak kötelezők.  Ezért aztán kedvelt engem.

A tornaórákat is szerettem, mert az átlagnál ügyesebb voltam és ezt észre is vette  Szilágyi Dezső tanár úr. Bár a focicsapatba nem válogatott be (kapust is talált nálam jobbat), minden sportversenyre elküldött. A futás is jól ment és a magasugrást is jól űztem. Nem voltam ugyan iskola-első, de csak  Várnai Matyi előzött meg a 174 centiméteres iskolarekordjával.
Akkor még persze nem úgy ugrottunk magasba, mint most. Nem volt hasmánt,  guruló, meg fosbury, hanem csak ollózás.   165 centit így is átugrottam.
Egy alkalommal, amikor az udvaron ugráltunk magasba, jött arra Eszti néni, aki a munkavédelmet oktatta és nagyon szerettük, mert hármasnál rosszabb jegyet senkinek sem adott.  Látta, hogy a 120 centiméteres magasságot néhány toporzékoló fiú nem tudja átugrani, amikor én következtem. Nem tudta mire vagyok képes, mert azt ajánlotta, hogy ha átugrom, ad munkavédelemből egy ötöst. Nem volt ugyan a munkavédelemhez semmi köze a magasugrásnak, de mondtam, hogy el ne felejtse beírni és már ugrottam is.  Persze simán átugrottam. Be is írta az ötöst. 
Sőt az aranyos egyszer két ötöst is adott. Az történt, hogy egyik órára nem készültem.

 Azt sem tudtam mi volt feladva.
Az mondta Eszti néni, hogy akkor Pityuka, sajnos ez egyes.
Erre az osztály felzúgott: micsoda? Ebből egyest valakinek?
Mondta, hogy, ha semmit nem tudok, ezt érdemlem.
Az osztály rábeszélte, hogy ne adjon egyest, ha a következő órára ezt a leckét leírom versbe.  No, ez tetszett neki. Én meg is ígértem.
A következő órán fel is olvastam neki a „Egységrakományok raktári tárolása” című költeményemet, amiért kaptam egyszerre két ötöst.

Jól éreztem magamat ebben az iskolában.

                                                                 Londoni krt 13.
 

 

Megjelent az első KÖNYVEM

 

Nem ez lett a címla

V É G R E !

80 éves koromra megértem,amit sokan már 20 éves korukban elértek.

Megjelent a KÖNYVEM!

A kézirat már 20 évvel ezelőtt megvolt, de nehezen találtam olyan Kiadót, amelyik hajlandó volt figyelembe venni a pénztárcámat.

A Kiadóval abban egyeztem meg, hogy Vasutasnapra  (július második szombat-vasárnapja) kész lesz, hogy a vasutasok a kapott jutalomból meg tudják vásárolni a „művemet”.

Június végén még nem állt készen a könyv arra, hogy július 12-ére megjelenhessen.

A „vírusos” időszak a Kiadót is hátráltatta.
Azonban azt mondták, hogy inkább a Vasutasnapot helyezik át későbbi időpontra.   Így is lett!  Szeptemberben lesz a Vasutasnap.
De ne higgyétek el, nem a Kiadó intézte!

A KÖNYV a 43 év vasúton töltött időmből tartalmaz néhány! (pontosan 111) apró történetet.
Ilyen történeteket minden vasutas el tudna mesélni, talán még többet is, de én le is írtam.

Éppen ezért némelyik történet ismerős lehet, sőt a szereplők egyik-másikára is rá lehet ismerni.   Remélem nem bántottam meg senkit véletlenül sem.

Ha mégis,  azt akarattal tettem és megérdemelte.

Így néz ki

A KÖNYV nagy hibája, hogy 620 oldalasra sikerült  (egy kis nagyképűséggel mondhatom, hogy vetekszik a Háború és béké-vel, bár az enyémben nincsen háború, csak, amit Rákosi pajtás ígért a háború után: „Háború nem lesz, de kesz olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad!” Nos, ilyen békeharc akad az én könyvemben is.)

Pedig nincsenek benne színes képek – kivéve a Rangjelzés táblázatot -, mert akkor még nagyobb és főleg még drágább lenne.

A KÖNYV ára ugyanis  9 570.- forint.

Gondolom kevesen fognak tízezer forintot áldozni egy könyvre, de aki mégis rászánja magát, hogy néhány üveg sör helyett ezt a szórakozást választja, keresse fel  a   www.united-pc.eu  oldalt.  Klikkeljen a Könyvek címszó alatt a Szépirodalom feliratra, ahol máris előkerül az alábbi könyvem borítója. Utána :

több,  majd jobbra fenn a sárga kosárra kattintva meg tudod adni az adataidat.
Ha erre rákattintasz, meg tudod rendelni a könyvet.

Néhány könyvet én is meg tudok szerezni, de sajnos ugyanezen az úton és áron.

Remélem a Kiadó megbirkózik az utánnyomással.

Egy régi barátom, kollégám készítette:

Én lennék

 Rendelhető:

 

Keresd fel  a   www.united-pc.eu  oldalt.  Klikkelj a Könyvek címszó alatt a Szépirodalom feliratra, ahol máris előkerül az alábbi könyvem borítója.
Utána :

több,  majd jobbra fenn a sárga kosárra kattintva meg tudod adni az adataidat.
Ha erre rákattintasz, meg tudod rendelni a könyvet. 

Nem megható történet a cigizésről

Egyébként nem is pipázok!

Nem   MEGHATÓ TÖRTÉNET

Hogy is lenne megható egy olyan szenvedély, ami „súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét!” ?

Bizony a cigiről van szó, amiről minden dohányzó tudja, hogy milyen káros.

Még a dobozára is rá van írva!

csikk mindenütt

Erről mondok néhány elrettentő szót:

    A cigiből füst lesz,  -  már rég tudjuk, hogy ez veszélyt jelent a dohányzókra és a körülöttük állókra.  De ott marad a csikk is.

A csikk?  Hiszen olyan picike!

De annál több veszélyes anyagot tartalmaz. Például nehézfémeket, kadmiumot, arzént és ólmot.

Ezek a szervezetbe ugyan nem jutnak be, mert a szűrő részben megköti őket, de a csikkel együtt kikerülnek a környezetbe.

De mennyi?

Tíz emeletes épületben lakok. A hét lépcsőház lakásainak ablakain át sokan meggondolatlanul dobják ki a rengeteg csikket az utcára, ahol sajnos senki nem takarítja össze őket.   Illetve, ha valaki mégis megkísérli, számíthat rá, hogy a fejére fog pottyanni egy esetleg még égő csikk!

A kidobott égő csikk még akár három órán keresztül is füstölöghet, szennyezi a levegőt.   Ha még tüzet is okoz az még veszélyesebb.

Szívják az erkélyen

Mit lehet tenni?

Ne dobjuk ki  a csikket az utcára (de a liftbe és a lépcsőházba se!).

Ha már ott van a kezünkben vigyük a legközelebbi kukába, ahogy a szemetet is kellene.

A legjobb lenne leszokni!

De, hát ez nehéz  -  mondják a szerintem az akaratgyengék.

Nem nehéz, mondom én.  Erős akarat kell hozzá!

Szoktam mondani, hogy én már vagy tizenötször leszoktam!
De már valóban nem szívom kb 30 éve.

Nagyon egyszerűen szoktam le.  Egyik napról a másikra.

Nem volt rá pénzem!  
Nem vettem, nem szívtam és megszoktam.

Főleg a mai időkben, hiszen ezer forintnál többe kerül a legolcsóbb cigaretta is.
Inkább a gyereknek vegyél egy kiflit!

Egyszerű kidobni az ablakon

Mi váltja ki a cigi utáni vágyat?

 -  Étkezés befejezése   -   állj fel és sétálj egyet,

 -  Kávézás    -   olyan helyen igyál kávét, ahol nem tudsz rágyújtani,

 -  Telefonálás   -  ha mindkét kezed foglalt, nem tudsz rágyújtani,

 -  Két feladat között (például óraközi szünetben)   -  foglald el magad,

 -  Vita közben és utána   -  ne legyen a közeledben cigi,

 -  Alkoholfogyasztás   -  legjobb, ha ezt is próbálod visszafogni.

Vagy a kocsiból

Mellesleg a dohánynak rengeteg pozitív hatása is van.
Csökkenti a stresszt, segít az időskori elbutulás, demencia ellen.

Az európai emberek már azóta dohányoznak, hogy Pocahontas apjával elszívták a békepipát.
Persze ezt is amerikai tudósok állapították meg, hisz ők csak tudják:

Azt írják, hogy egy 80 éves cigiző pap például sokkal inkább munkája topján van a hatékonyabb agykapacitása miatt, mint egy nem cigiző.
Én nem találkoztam ilyen pappal.

Nálunk  „az ibafai papnak fapipája van…
                 tehát az ibafai papi pipa papi-fapipa!.”, ami azért más!

Itt abba is hagyom az elmélkedést, mert 80 évesen képes leszek rágyújtani, hogy élesebb elméjűnek lássanak.  Egyelőre még nem is pipázok. 

A képem csak megtévesztés!

Azok a régi május elsejék

Május 1

Azok a szép május elsejék, már csak emlékezetben vannak.
Igaz, hogy nem volt mindig szép.  Amikor a főnök bejelentette, hogy egyenruhában kell felvonulnunk, bizony húztuk a szánkat.

Jobb lett volna a járdáról figyelni a felvonulókat.
Ráadásul szidtam is magamat, hogy miért kellett ilyen magasra nőnöm.
Emiatt ugyanis nekem kellett az élen vonulni. Zászlóval vagy táblával.
Ez annyiból is hátrányt jelentett, hogy végig kellett vonulni a a tribün előtt és megszökni nem lehetett, mert senki nem vette át a táblát vagy a zászló.
De az oszolj után már jöttek a kellemesebb percek.
Irány Kiskutra, ahol számtalan szórakozási lehetőség várt minket.
Ma már ilyennel biztosan nem találkoznak május elsején.
Főleg a „vírus”  kihordása idején!

Se vásár, se forgó, se vattacukor, se lánchinta...
Tudnám még folytatni, de nem keserítelek el benneteket.
Igen, ez a május elseje is más lesz, mint a korábbiak.
Szerencsére, az otthoni bográcsozást senki nem veheti el tőlünk!.
Így hát arra biztatlak, főzettek valami finomat a bográcsban, élvezzétek a jó időt, az udvaron terjengő csodás illatokat és a bográcsban készült finomság semmihez sem hasonlítható ízeit.
Legyen szó akár paprikás krumpliról, slambucról, vagy főtt krumpliról a pörkölt mellé.


Aztán, ha minden jól alakul jövőre bepótoljuk ezt a szerény ünneplést!

A Föld napja

                             

  A Föld napja    -  április  22  -

1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett.
Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. 

A Föld bajban

Ezernél több szervezet vesz részt benne. A FÖLD NAPJA célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.
Magyarországon 1990 óta rendezik meg.
A  Föld napján, április huszonkettedikén,  ismét fogadkozunk, jók és rendesek leszünk, gondoskodni fogunk róla, hogy még sokáig élhessen.
 Nem leszünk hálátlanok, hanyagok, felelőtlenek,  szeretni fogjuk nemcsak az ünnepén, hanem mindig és szakadatlanul.
Ezen a napon reggeltől estig, vagy estétől reggelig, ahogy fordult a bolygónk, szerte a világban szóhoz jutnak a környezetvédők, a tudósok; gyermekkórusok zengik a Föld dicséretét, minden kontinensen megemlékeznek róla gyermekei, az emberek. 

túlnépesedés

Bajban van, s rajta persze mi magunk is, még ha nem vesszük is komolyan a veszélyt. Vékonyodik az ózonréteg, savas esők marják a növényzetet, pusztulnak az erdők, rozsdásodnak a zöld fenyvesek, új területeket hódít a terméketlen sivatag.
 Ivóvizünk, levegőnk szennyezett, mérgezett a talaj, mérgezettek a tavak, folyók, patakok.

Beteg a Föld, gyógyítani kell. Kórságok gyötrik az emberek kapzsisága, hányavetisége, a háborúkban elszabadított romboló vegyi anyagok, az ipari melléktermékek, a szertelenül használt növény védőszerek és egyebek miatt.

A Föld napja cselekvő ünnep – ami mindannyiunk jövőjéről szól és ezért mindannyiunknak tennünk kell valamit annak érdekében, hogy megállítsuk a környezetünk, az élőhelyünk pusztulását, pusztítását. Mindenki egy kicsi láncszem. És itt fokozottan érvényes, hogy a sok kicsi sokra megy.

 Néhány érdekesség a földünkről számokban.            

Erdőirtás

Környezetszennyezés

• évente kb. 27.000 fát vágnak ki csupán azért, hogy a mai civilizált embernek wc-papírja legyen
• egy szemétbe dobott üvegpalack nagyjából 4000 év alatt bomlik le, amúgy remekül újrahasznosítható lenne
• egy sima pamut póló elkészítéséhez 2700 liter, 1 kg learatott búzához 1000 liter és 1 kg marhahús előállításához 13.000 liter vízre van szükség mind eközben a Föld teljes vízkészletének csupán csak 1%-a alkalmas emberi fogyasztásra, 97%-a sós víz (tenger, óceán), 2%-a fagyott állapotú, azaz jég
• a papírt maximum 6-szor lehet újrahasznosítani, utána már annyira elvékonyodnak a rostok, hogy használhatatlan minőségűvé válik a belőle készült re-papír
• percenként 100 hektárnyi esőerdőt irtanak ki, melynek következtében évente nagyjából 50.000 esőerdőben élő faj hal ki. Ez azt jelenti, hogy naponta kb. 137 faj tűnik el a föld felszínéről
•  egy eldobható pelenka 250-500 év alatt semmisül meg
• az Egyesült Államokban minden harmadik hónapban annyi alumíniumhulladékot dobnak szemétre, amiből az ország egész kereskedelmi repülőflottáját fel lehetne építeni
• a tengerekbe és óceánokba dobált műanyag hulladékok következtében évente mintegy 1 millió tengeri/óceáni élőlény pusztul el
• a földön található legöregebb, ma is élő fa mintegy 4600 éves
•  
•  

  

  szép öreg fa

Amennyire telik tőlünk  védjük meg a Földünket!

Húsvéti zöldág-járás

                                             HÚSVÉTI ZÖLDÁG-JÁRÁS
 
A húsvétvasárnaphoz és az egyéb tavaszi vasárnapokhoz kapcsolódó zöldág-járás a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék.
A lányok, esetleg a legények is a falu egyik végén kézfogással sorba álltak.
A sor mindkét végén kaput tartottak zöld ággal a kezükben.
A sor egyik vége átbújt a sor másik végén lévő kapu alatt, így mentek végig a falun.
A dal első három sorát a két kaput tartó énekelte egymásnak felelgetve.
       A Bújj, bújj... részre megkezdődött a kapun való átbújás.
Nemesgulácson (Zala vármegye) a lányok a temető bukszusaiból és sárga nárciszaiból olyan nagy méretű zöld ágat készítenek, hogy az úttest egyik részéről átér a másikra.
A szokást bujbujocskázásnak nevezik.

A dal mindenkinek ismerős:

Bújj, bújj zöldág, zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!
Átul mennék rajta, hogyha nyitva volna,
Nyitva vagyon, nyitva vagyon, csak gyűjj átul rajta!