Azok a régi május elsejék

Május 1

Azok a szép május elsejék, már csak emlékezetben vannak.
Igaz, hogy nem volt mindig szép.  Amikor a főnök bejelentette, hogy egyenruhában kell felvonulnunk, bizony húztuk a szánkat.

Jobb lett volna a járdáról figyelni a felvonulókat.
Ráadásul szidtam is magamat, hogy miért kellett ilyen magasra nőnöm.
Emiatt ugyanis nekem kellett az élen vonulni. Zászlóval vagy táblával.
Ez annyiból is hátrányt jelentett, hogy végig kellett vonulni a a tribün előtt és megszökni nem lehetett, mert senki nem vette át a táblát vagy a zászló.
De az oszolj után már jöttek a kellemesebb percek.
Irány Kiskutra, ahol számtalan szórakozási lehetőség várt minket.
Ma már ilyennel biztosan nem találkoznak május elsején.
Főleg a „vírus”  kihordása idején!

Se vásár, se forgó, se vattacukor, se lánchinta...
Tudnám még folytatni, de nem keserítelek el benneteket.
Igen, ez a május elseje is más lesz, mint a korábbiak.
Szerencsére, az otthoni bográcsozást senki nem veheti el tőlünk!.
Így hát arra biztatlak, főzettek valami finomat a bográcsban, élvezzétek a jó időt, az udvaron terjengő csodás illatokat és a bográcsban készült finomság semmihez sem hasonlítható ízeit.
Legyen szó akár paprikás krumpliról, slambucról, vagy főtt krumpliról a pörkölt mellé.


Aztán, ha minden jól alakul jövőre bepótoljuk ezt a szerény ünneplést!