REJTÉLYES ESETEK 8. "Hajnal Szeme"

Felirat hozzáadása

Mata Hari

A Hajnal Szeme

A Mata Hari név olyan asszony jelképévé vált, aki női varázsát sikeresen latba vetve csal ki titkokat az ellenségtől háború idején.

De valóban kém volt-e az igazi Mata Hari?
Az biztos, hogy nagyon ügyesen használta ki a szépségét, hisz egész Európa a lábai előtt hevert.  
De ez nem életbiztosítás!
Vajon melyik fél ügynökeként kémkedett?

REJTÉLY!

      Walter István     A Hajnal Szeme

Egy holland családnak kislánya született

Ám ez magában még nem lenne nagy eset

Még a neve sem mond a kislányról sokat

Marghareta nevű már akkor is sok akadt

Még az sem különös – hisz sokan ezt tették –

Tizennégy évesen a zárdába küldték,

Hogy eligazodjon majd a háztartásba’

Amikor megérett már a házasságra.

Eleven kislány volt, elhiheti bárki

Ezt az életet nem neki találták ki.

Meg is unta hamar, nem volt még húsz éves

Amidőn egy katonatiszthez ment férjhez.

Gyors egymásutánban szült is két gyermeket

Az egyikük fiú, a másik kislány lett.

A fiúcskát furcsa módon elvesztette,

(Bosszúból az egyik szolga megmérgezte.)

A férj sokat ivott, gyakran meg is verte,

Sőt egyszer pisztollyal meg is fenyegette.

Nem tűrte sokáig, a férjét elhagyta,

Leányát pedig a rokonokra bízta.         

                      

Hajnal Szeme

Hatalmas tervekkel utazott Párizsba,

Ahol táncosnőként magát bemutatta.

Magas, karcsú nő volt, szép sötét szemekkel,

Enyhén barnás-bőrű, gyönyörű kezekkel,

Ében-fekete haj, s el lehetett hinni,

Amit ő állított, azt, hogy indiai.

Anyja táncosnő volt – dicsekedett vele.

Neve is keleti, a szép Hajnal Szeme.

Kezdetben sikerét Párizsban aratta,

S lába előtt hevert egész Európa.

A csábos táncosnő egyre népszerűbb lett

Gyűjtött maga köré hódoló sereget.

Hódolói között volt koronaherceg,

Rendőrfőkapitány s mindenféle szerzet,

Franciák, németek, sőt orosz is akadt.

Kegyeiért adtak szép juttatásokat.

De a sok hódítás nem vezetett jóra,

Egyszer itt, másszor ott volt a pásztoróra.

A franciák megvádolták kémkedéssel,

Itt kimosta magát némi szerencsével.

Később az angolok is per alá vették,

Letartóztatták, mert német kémnek hitték.

A kihallgatáson egyre bizonygatta:

A juttatásokat nem, mint kémnő kapta.

A sok kihallgatás hónapokba tellett,

De végig kitartott vétlensége mellett.       

Táncol

A franciáknak volt bűnbakra szüksége,

Így a parancsnokság halálra ítélte.

Ám a végrehajtás egy kissé húzódott,

A reményvesztett nő naphosszat hányódott.

Aludni sosem mert – csak szombaton éjjel,

Mert vasárnap szünet volt a kivégzéssel.

De egyszer csak eljött a kivégzés napja.

A szép nő úgy döntött, jó hírét nem adja.

Magára öltötte gyöngyszürke ruháját,

Fejére helyezte szép szalmakalapját,

Lábára a legjobb cipőjét felhúzta,

S a kesztyűjében szállt be az autóba.

Amikor egy száraz, nagy fához vezették,

Nem, engedte meg, hogy szemeit bekössék.

Méltósággal itta a kijáró rumot

Így a kivégzőkkel szembenézni tudott.

A hajnali ködön a nap átderengett,

A pap és apácák elhagyták a helyet.

A kivégző osztag a parancsot várta,

A nő a nagy fánál ezt nyugodtan állta.

S amikor a parancs valahára meglett,

A tizenkét lövés megtörte a csendet.

Lövést követően a „halálos” csendbe’

Földre zuhant a nő élettelen teste.

A kivégzőhelyen

                                    Később pedig bizarr történettel vélték

Magyarázni a nő ritka önfegyelmét         

Egy hű hódolónak a keze volt benne,

Hogy a kivégzőket pénzzel lefizette,

Tegyenek vaktöltényt minden puskájukba.

Ezért volt oly bátor a nő, mert ezt tudta.

A puskákba mégis éles töltény került,

Így persze érthető, hogy a nő elterült.

Más történet szerint  -  mi nem bizonyított –

A lövéskor a nő ruhája szétnyílott.

Kivégző katonák tátott szemmel lesték,

Hogy a nő feltárta a meztelen testét.

Kivégzés

Mesém szempontjából ez nem is lényeges.

Tény hogy kémkedésért halállal fizetett.

Az a holland szépség járt így, aki

Talán nem is volt kém.   Neve Mata Hari.

REJTÉLYES ESETEK 7. Apa és fia egymás ellen

 

Don Carlos

7. Apa és fiú egymás ellen  (Don Carlos)

A lázadó fiú, aki beleszeret apja bájos, fiatal feleségébe s a fiatal fiú

haláláért felelős önkényúr, a fél világ ura – így él a köztudatban Don Carlos herceg és II. Fülöp spanyol király alakja.
Apját is így tisztelték, de Fülöpre szó szerint igaz volt: birodalmában soha nem nyugodott le a nap.

Don Carlos nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.

A tények egészen mást mutatnak.

Így mondom el versben:

                                             Don Carlos
                                  (Uralkodásra alkalmatlan)

A király éjfélkor, elszánt kemény arccal

Fején páncélsisak, a kezében karddal

A palota rideg, sötét folyosóján

Vonult végig, s bement a fia ajtóján.

A királyt egy titkos küldöttség kísérte.

A fiút a vizit váratlanul érte.

Ő volt az örökös, reményteli herceg,

Ezért is lepte meg ez a fura helyzet.

És a király szólott – s nem, mint apa mondta –

Vegye tudomásul, hogy mostantól foglya.

Ablakokat, ajtót, mindent bedeszkáztak

Sőt az ajtó előtt még őrök is álltak.

Tilos, hogy fiához bárkit engedjenek

Azt is megtiltották, kaphasson levelet.

Intézkedés után a király távozott.

A fiával utoljára találkozott.

A herceg nem soká bírta a rabságot,

Félév múlva meglátta a másvilágot.                       

II. Fülöp

De mi váltotta ki ezt a nagy királyból,

Hogy így szabadult meg egyetlen fiától?

Hisz a király gazdag, egyedül őrködött

S uralkodott régen a fél világ fölött.

Már az apjáról is az a mondás maradt:

„A birodalmában nem nyugszik le a nap!”

Első felesége szülte ezt a fiút.

Szülés után elment, nem sokkal élte túl.

Ezután elvett egy idősebb királynőt,

Négy év múlva utód nélkül itt hagyta őt.

A francia király lánya következett,

Aki fiával egy időben született.

És az adott okot néhány feltevésnek,
Hogy a fiatalok tán egymásra néznek.

A feltételezést jogosnak hihette,

Mert hát a fiú volt férjül kiszemelve.

Még olyan hírek is láttak napvilágot,

Miszerint a fiú ellenséghez állott.

Ezek jutottak el a király fülébe.

Emiatt ő őrizet alá helyezte.

Így írta le ezt az ismert Schiller dráma

És így dolgozta fel Verdi operája.

Az igazság ellenben teljesen más volt.         

Valois Erzsébet

                                   A fiú nem olyan, mit a két mű vázolt.

Kis termetű, vékony és felhúzott vállú,

És még púposnak is látszott ráadásul.

S ha még hozzávesszük a beszédhibáját,

Nem hódíthatta meg francia királylányt.

Aki egyébként is a férjét szerette,

Szerelmükből neki két kislányát szülte.

A herceg egyébként nemcsak furcsa alkat,

Az uralkodásra sosem volt alkalmas.

Siheder korában lezuhant a lépcsőn,

Cselédlányt kergetve - nem herceghez illőn -

Megsérült. Emiatt eltávolították,

Műtéttel koponyája egy darabját.

Ezután szeszélyes és kicsapongó lett.

Utcán a sétáló lányokkal kikezdett.

Egyszer szűkre szabott csizmáját megfőzte,

A csizmadiával ezt meg is etette.

Gátlástalansága arra is késztette,

A tanácsnokokat csúnyán sértegette.

S hogy nem vezethette a sereget harcba,

Tőrrel támadt rá a herceg parancsnokra.

A „szörnyeteg” Fülöp királynak esete,

A mi legendánkba sehogy sem fér bele.

Hisz fia, Don Carlos, a halálos ágyán,

Hívatta az apját, békülni akarván.

Sajnos a hívást csak nagyon későn kapta,

Végső áldását így túl későn adhatta.

Don Carlos a fogságban tovább pusztította magát: télen jéghideg vizet locsolt szét és meztelenül belefeküdt, és folyamatosan - nincs más szó rá - zabált. Hol gyümölcsöt, hol tésztát, egyszer egy hatalmas, fűszeres pástétomot tömött magába és tíz liter vizet ivott rá. Ezután súlyosan megbetegedett, lázas lett és folyamatosan hányt, még a halottak szentségének felvételekor is kihányta az ostyát. 1568. július 24-én, huszonhárom éves korában halt meg, a szóbeszéd szerint apja mérgeztette meg. Halálhírét rövid közlemény adta hírül, a gyászoló atya várandós feleségének még azt is megtiltotta, hogy sírjon mostohafia végzetén. Hiába tette: Valois Erzsébet pár héttel később elvetélt és meghalt.
II. Fülöp az eredetileg fiának kiszemelt Habsburg Anna főhercegnőt vette feleségül.

Fülöp  és  Anna

 

II. Fülöp halála:
Nem akart Madridban meghalni, ezért 1598-ban az Escorialba vitette magát. Rövidesen már az ágyat sem tudta elhagyni, csont soványra fogyott, állandó láz, kiszáradás, szomjúság gyötörte. Az utolsó időkben olyan fájdalmak gyötörték, hogy mozdulni sem bírt, szolgái még ágyneműjét, fehérneműjét sem tudták cserélni. A tisztaságáról híres II. Fülöp, a világ legnagyobb uralkodója saját piszkában fekve várta a halált.
A vallásból merített erőt, ágyát papok állták körül gyertyával és kereszttel a kezükben. Várták, hogy mikor adhatják kezébe a keresztet:  Végül 1598. szeptember 13-án, hajnali három órakor így szólt:
 “Adjátok, itt az idő”.    71 éves volt ekkor.

REJTÉLYES ESETEK 6. Nő a pápai a trónon

Johanna

Nő a pápai trónon

A római katolikus egyház élén álló középkori pápák többnyire igencsak távol álltak a szent ember eszményétől.
A hiszékeny emberek pedig bármilyen botrányos mesét hajlandók voltak elhinni róluk.

Volt például egy pápa, akiről kiderült, hogy nő!
A versem így szól erről:

                                        

    Walter István

  Nyolcadik János

                                                   

Johanna

Feltűnő szépségű leány volt Johanna

A tudás iránt is nagy volt a vonzalma

De a nagy szerelem még őt sem kímélte

Beleszeretett egy ifjú szerzetesbe.

Hogy vele lehessen, ő is csuhát öltött

És így szerelmével sok időt eltöltött.

Kedvesével eztán közösen kerestek

Ismeretet és tudást nyújtó helyeket.

Barátja azonban hamarosan meghalt

Így a szerzetesség tovább nem vigasztalt.

A középkori nők beszűkült élete

Neki egyáltalán nem volt az ínyére.

Férfinak álcázva utazott Rómába

Ahol egy-kettőre ismert lett tudása.
Röviddel ezután iskolát indított,

Ahol sok fiatalt sikerrel tanított.

Emiatt örvendett nagy megbecsülésnek                           

Johanna pápista tarotkártyán

Még a pápai trónra is lett esélyes.

Sőt mi több, pápának meg is választották.

S neki a nyolcadik János nevet adták.

Végezte is dolgát nagy hozzáértéssel,

Feladatát nőként is ellátta szépen.

Két éven keresztül nem is volt probléma.

Sokan megszerették és tisztelte Róma.

Ám egyszer engedett egy nagy kísértésnek.

Elérte, ami egy gyarló embert érhet.

Mert tán pápaként is valakit szeretett,

Kitől rövidesen teherbe is esett.

Anyaságát nagyon nehéz volt titkolni.

(Apaságot sokkal könnyebb mismásolni.

Néhány pápa már ezt bizony meg is tette)

Anyaként titkolni, nehezen tehette.

Ráadásul fiát a nyílt utcán szülte.                                         

VIII. János lebukása

Részt vett egyik ünnepélyes körmenetbe.

A menet egy szűk utcába kanyarodott,

A „szentatya” lába egyszer csak megbotlott.

Az ájtatos tömeg tisztán látta akkor

Hogy tisztelt pápájuk, egy vajúdó asszony.

Egy csapásra bőszült csőcselékké váltak,

Átkozták és szidták, kit eddig imádtak.

Városkapun túlra kivonszolták őket,

S halálát okozták ottan mindkettőnek.

Addig hajigálták rájuk a köveket,

Amíg csak észlelték bennük az életet.

Neve nem került be a nagy krónikába.

Hogy nyolcadik János, nincsen ilyen pápa?

Az esetből tanulva azt is figyelik,

A „körmenet” útját messze elkerülik.

Hogy a fenti eset tényleg megtörtént-e,

A kezemet tűzbe én sem tenném érte.

Ha nőként, mint pápa a legelső volt is,

Megkövezés

Az biztos, hogy Ő volt a legutolsó is!

A katolikus egyház kétezer éves története során több mint 260 pápa váltotta egymást. Pontosan nem is olyan egyszerű összeszámolni őket, ami viszont biztos, hogy mindannyian férfiak voltak.

Az egyik népszerű elképzelés szerint Angliai János botrányos pápaságát a 10. század eleji vatikáni viszonyok ihlették, amikor az egyház történetének egyik legsötétebb időszakában több valódi János is regnált.
A ma is elfogadott hitelességű VIII. Jánosra egyébként 872-ig kellett várni, ő a legjobb mai tudásunk szerint is férfi volt.

Beiktatási trónszék

A história legbizarrabb bizonyítékaként a lateráni bazilikában található egy pápai trón, az úgynevezett „Sella stercoraria”, melynek közepén egy lyuk bevágással található. Ennek állítólagos célja az volt, hogy ellenőrizhető legyen a pápa neme, elkerülendő egy ilyen skandalum újbóli bekövetkezte. Mások azt állítják, erre a procedúrára azért volt szükség, hogy a pápai székbe ne ülhessen se kasztrált, se körülmetélt (tehát zsidó) férfi. A vizsgálatot egy segédlelkész végezte, az eredményt pedig „habet” (van neki) kijelentéssel jelezte.

Más források szerint pedig így hangzott: „Mas nobis nominus est”
 (A választottunk férfi.).

VIII. JÁNOS * kb. 820 † 882. december 16.

108. 872–882 XII. 14.    XII. 16. (10 év)

Papa IOANNES Octavus Ioannes

longobárd?, Róma

REJTÉLYES ESETEK 5. A sakkozógép

KEMPELEN FARKAS

A Wolfgangus Franciscus de Paula név alatt született a római katolikus felekezetű, nemesi származású Kempelen Farkas, aki nemes Kempelen Engelbert császári és királyi kamarai udvari tanácsos és Spindler Anna Rosina fia volt.

Kempelen Farkas

A sakkozógépe közismert, de ezen kívül számtalan alkotás fűződik a nevéhez!

Tanulmányait szülővárosában Pozsonyban, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Filozófiát, jogot tanult, a rézmetszést gyakorolta, de a matematika és a fizika is érdekelte.

Bécsben tanult jogot és filozófiát, majd ugyanitt tisztviselőként kezdett el dolgozni.
1767-ben mint Bácska telepítési kormánybiztosa, betelepítette a néptelenné vált területeket, selyemgyárakat létesített, faluközösségeket szervezett.

1770 táján – elsőként a világon – beszélőgépeket szerkesztett, melyek a belenyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakították át.
Az egyetlen megmaradt példány ma a müncheni Deutsches Museumban van.
A beszédkeltő gép élethű, működő mása a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében, a Magyar kísérleti beszédkutatás című állandó kiállításon tekinthető meg.

Újabb találmánya volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép, amelyet a bécsi Stubentornál állítottak fel.
Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várbazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet.
Kempelen megszerkesztette a gőzturbina ősét és 1788-ban benyújtotta találmányát II. József császárhoz.

Ötvösként,  költőként,  íróként, és építészként is tevékenykedett (a budai vár egyes részeit ő építette újjá, ő tervezte a Várszínházat, a pozsonyi várban vízvezetékrendszert épített ki, és a schönbrunni szökőkutak is az ő alkotásai.)
Emellett nyomdai szedőládát, nyomtatógépet a vakok oktatásához és gőzgépet is készített. 1772-ben írógépet készített Paradis Teréz, a vak bécsi zongoraművésznő részére, mozgatható betegágyat épített a himlőben megbetegedett Mária Teréziának. 

Beszélőgép

Legismertebb találmánya a sakkozógép, melyet 1769-ben készített. A Török néven híressé vált gépben ugyan egy ember is el volt rejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset von le, hiszen az ember nem volt a közönség számára látható, hanem rafináltan elhelyezett tükrök és rések segítségével belülről tájékozódott.

A sakkozógép  török elnevezésének eredete:

A német nyelvben ma a getürkt szóval a meghamisított dolgokat jelölik. Ennek egyik széles körben elterjedt magyarázata, hogy ez utalás lenne Kempelen Farkas „sakkozó” törökjére, az automata részét alkotó és a sakkfigurákat mozgató, törököt mintázó bábura.

A sakkozógép története:
A gépet Kempelen (1734–1804) 1769-ben készítette, hogy elkápráztassa vele Mária Terézia királynőt. A tudomány diadalaként ünnepelt gép sakk-partikat játszott és nyert az emberi ellenfelek ellen és végig tudta járni a huszár útját:  a sakktáblán a huszár minden mezőt érintett vándorlása során, de mindegyiket csak egyszer.
Első kihívója a feljegyzések szerint Cobenzl gróf volt.
A gépről és titkáról ezután újságcikkek és tanulmányok százai születtek.

Egyik francia monda a következőképen ismerteti létrejöttét: 1776-ban egy félig orosz, félig lengyel ezred fellázadt. Az összeesküvés feje, Voruszki, a lázadás leverése után elmenekült és egy barátja házában bujkált. Itt találkozott Kempelennel, házigazdája régi barátjával. 

Sakkozógép

Kempelen tanácsát kérték, hogyan tudnák megmenteni a bujdosót, kinek fejére díj van kitűzve. Kempelennek ekkor egy ötlete támadt. Voruszki kitűnő sakkjátszó volt, pompás gondolatnak látszott tehát, hogy egy automatát készítsenek, a melyben a csonka ember elbújhat.
 Kempelen munkához látott és három hónap alatt elkészítette a híres automatát. Miután Voruszki elrejtőzött a gépben, elindultak a határ felé, de hogy gyanút ne keltsenek, útközben előadásokat rendeztek.

Az első előadás Tulában volt, 1777 november 6-ikán, a második a következő napon. Az automatának olyan nagy sikere volt, hogy Kempelent azonnal Pétervárra rendelték a masinájával együtt.

II. Katalin cárnő ugyanis meghallotta a csodálatos gép hírét és mivel maga is kitűnő sakkjátszó volt, mérkőzni akart vele. Kempelen megrémült, Voruszki azonban megértette vele, hogy a parancsnak feltétlenül engedelmeskednie kell. II. Katalin megsértődött-e  hiúságában, vagy maga is sejtette-e  a csalást, nem tudni, de elég hozzá, ajánlatot tett Kemplennek, hogy megveszi tőle a gépet, mert szereti, ha mindig ily jó játékos van a közelében.

Kempelennek sikerült kigázolnia ebből a veszedelemből is, azt mondván, hogy az ő jelenléte feltétlenül szükséges, mikor az automata játszik, hát nem adhatja el. A cárnőt meggyőzte ez az ok. Nem derült ki, meddig működött Voruszki a masina belsejében, de bizonyos, hogy utána másokat bujtattak benne.

Nem tudni, mi igaz a történetből, de az már bizonyos, hogy Kempelen Farkas udvari kamarai tanácsos 1769. évben Pozsonyban hat hónap alatt elkészült gépét először az udvarnak mutatta be. A meglepetés leírhatatlan: ámult-bámult mindenki a gép működése láttára, a gyengébb idegzetű palotahölgyek élénk sikoltozásba törtek ki. Mária Terézia elragadtatva kiáltott fel: „Boszorkánymester ön, Kempelen?”
A Török túlélte Kempelent, végigtúrázta Európát és Észak-Amerikát és szinte mindig nyert, míg 1854-ben Philadelphiában egy tűzben megsemmisült. Hosszú útja során legyőzte többek közt Napóleont és Benjamin Franklint. Bár korábban is sokan sejtették, hogy a gép titka a benne elrejtett emberi kezelő, e titkot csak 1857-ben leplezte le nyíltan a The Chess Monthly című rövid életű amerikai sakklap, amely gyakorlatilag csak erről a tettéről emlékezetes.
Kempelen, aki komoly tudós volt, azzal hárította el a gyanút, hogy a játszmák előtt elöl és hátul is feltárta a gép mechanikáját, ajtókat kinyitva

 Napóleont és Nagy Frigyest is elverte

Kempelen nem írta le gépe működését, az egyetlen példánynak pedig nyoma veszett egy világ körüli turnén. Úgy tudni, Philadelphiában tűz áldozata lett. Léteznek persze mendemondák is.
 Az egyik ilyen szerint Napóleon mindenképp látni akarta a masinát, 1809-ben játszott is vele egy partit Schönbrunnban. Mivel pedig a gép őt is megverte, annyira méregbe jött, hogy felpofozta a Törököt, ami összetört és tönkre ment.
Közelebb állhat az igazsághoz, hogy mikor a császár méregbe gurult, lesöpörte a táblát, és faképnél hagyta a masinát. Vagy az, hogy miután háromszor is szabálytalanul lépett, a Török pedig mindannyiszor visszatette a helyére a figurát, Napóleon mosolyogva távozott.

A kinyitott gép

 

Kempelen Farkas maga sem titkolta, hogy ez az egész dolog csak fortély: “sakkmasinájával keveset gondolt, fel se vette, és ha szólott is felőle valami keveset, csak, mint gyermekjátékot és mechanikai tréfát emlegette, s mosolygott, hogy mások úgy bámulják”.
Berlinbe maga Nagy Frigyes hívta Kempelent. Az automata a szenvedélyes sakkjátékos hírében álló királyt is megverte. A szóbeszéd szerint nagy összeget ajánlott, hogy megtudja a titkot.
Állítólag az egész magyarázat egy percig tartott, Frigyes nevetve jött ki a szobából:
 “Ezt a gyermek is azonnal megfejthetné” – mondta.
Ám többé senkinek nem beszélt róla, mert Kempelennek hallgatást ígért.

Kempelen Farkas korának egyik leghíresebb feltalálója volt, nem mellesleg pedig elismert közgazdász és igazi polihisztor hírében állt. Az azóta világhírűvé vált sakkozógépe túlmutatott az akkori technikán, ennek ellenére ma már közismert, hogy csupán átverés volt: a török ruhába öltöztetett bábut egy ember mozgatta, aki a sakktábla alatti dobozban rejtőzött el.

Maga Kempelen is többnyire attrakcióként, mintsem komoly mérnöki találmányként értékelte az 1769-ben megépített sakkozógépet - ennek ellenére az mégis zseniális elméről árulkodik. Egyrészt igen komoly szerkezetre volt szükség ahhoz, hogy a belsejében megbújó személy olyan finoman mozgathassa a figurát, hogy az képes legyen egyenként emelgetni a sakkfigurákat. Másrészt meg kell oldania, hogy a sakkozó valahogy értesüljön partnere lépéseiről: erre a célra állítólag egy olyan mágneses jelző szolgált, amelynek segítségével viszonylag pontosan lehetett meghatározni az egyes figurák helyét. Harmadrészt pedig ott volt a világítás kérdése, amelyet akkoriban aligha lehetett volna elektromos izzókkal biztosítani, tudniillik még nem is létezett ilyesmi. Maradt tehát a hagyományos lámpa, amelynek füstelvezetését Kempelen igen okosan oldotta meg: a török divatos pipáján át.
Kempelen szegényen halt meg, mert I. Ferenc megszüntette támogatását, valószínűleg jakobinus kapcsolatai miatt.

Az a helyzet, hogy én még most sem értem, hogyan működött a sakkozógép!
Ha igaz, hogy benne volt a török, vagy bárki, akkor hogyan tájékozódott a kívül történtekről?
Néha csak elő kellett jönnie, levegőzni, enni, inni, dolgát végezni.
Ráadásul furcsán érzem magam, hisz I. Frigyes azt mondta:
„Ezt a gyermek is azonnal megfejthetné!”

REJTÉLYES ESETEK 4. Egy család végzete

4. Egy család végzete

A Romanovok több, mint 300 évig uralkodtak Oroszországban.

Hatalmuknak az 1917-es forradalom vetett véget.

Egy évvel később a trónjától megfosztott cárt és egész családját brutálisan meggyilkolták.
Vagy valamelyik családtag megmenekült?

II. Miklós

1914-ben szinte vidáman lépett háborúba Oroszország a franciák és az angolok oldalán a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia ellen.

A háború azonban végzetes csapást mért az országra és a Romanov-dinasztiára.

Több millió embert vesztettek és a fővárosban, Pétervárott utcára vitte az embereket az éhség; diákok tüntettek, munkások sztrájkoltak, és az ellenük kivezényelt rendfenntartó erők csatlakoztak a tüntetőkhöz.

1917-ben II. Miklóst cárt azonnal visszahívták a frontról, ahol személyesen irányította a cári seregek hadműveleteit.
Ultimátumot kapott: mondjon le.

Saját maga és súlyosan beteg 12 éves fia érdekében a cár elfogadta az ultimátumot és lemondott trónjáról. (Naplójában ez állt:  „Körülöttem mindenütt gyávaság, csalárdság és hitszegés!”).

A cár kertészkedik

Az ideiglenes kormány a cári családot házi őrizetbe vette a Pétervár melletti Carszkoje Szelo elegáns villa-együttesében.

A cári család, Miklóson és feleségén, Alekszandrán kívül Alekszej cárevicsből, és négy (16-22 éves) leányból:  Olga, Tatjana, Mária és Anasztázia nagyhercegnőből állt.

A család nem szenvedett különösebb hiányt semmiből. 
Az excár, megszabadulva az uralkodás terhétől favágással, konyhakerti munkával, esténként a családjának történő felolvasással töltötte idejét.

Nyílt titok volt, hogy a cár már kezdetektől feleségének, Alakszandra német hercegnőnek a befolyása alatt áll. Szült négy lányt és végül egy fiút, akiben nem sok örömüket lelték, mert vérzékenységben szenvedett és állandó felügyeletre szorult. A cárné a sötét lelkű, élvhajhász szerzetes, Raszputyin befolyása alá került, aki – legalábbis így hitték – csodával határos módon többször is kigyógyította.

Romanov család

Amikor 1916 végén a felháborodott orosz nemesek – mondhatni nagy nehezen – meggyilkolták Raszputyint, nagy csapás volt a cári család számára.

Az ideiglenes kormány vezetője (Kerenszkij) nem volt nyugodt a cári család helyzetével.  Attól félt, hogy vagy a bolsevikok megölik az excárt, vagy monarchisták kiszabadítják és visszaültetik trónjára.

Foglyait „saját biztonságuk érdekében”  vonatra rakta és az Uraltól 1500 kilométerre keletre fekvő Tobolszkba vitette. 40 szolgával , szigorú őrizet mellett indultak a hat napos útra.

Az Oroszországon végigvonuló forradalmi hullám elsodorta Kerenszkijt, a cári család védelmezőjét. A bolsevikok ragadták magukhoz a hatalmat.
Immár Szovjet-oroszország első emberének, Vlagyimir Iljics Leninnek a döntésén múlt, mi legyen az excárral, aki most már az ő foglya volt.

Lenin elrendelte, hogy a családot a vasútvonal végpontján levő Jekatyerinburgba
(a későbbi Szverdlovszk) költöztessék, ahol egy kereskedő kétszintes házát sajátították ki a cári család számára.
Az épületet a baljós „különleges rendeltetésű ház” néven emlegették.

A házat fapalánkkal zárták el a kíváncsiskodók elől, az ablakokat bemeszelték, hogy se be se ki ne lehessen látni. A házat a nap minden órájában ellenőrizték.

Az őrség parancsnoka egy faragatlan modorú, részeges gyári munkás volt, aki az excárt csak úgy emlegette:  „Miklós, a vérszopó!”

II. Miklós és felesége

A család és a szolgák naponta kétszer kaptak enni közös tálból, amibe olykor az őrök is beleettek.
A nagyhercegnőket őrök kísérték még az illemhelyre is, aminek a falát az anyjukat és Raszputyint ábrázoló obszcén rajzok borították.

Július elején az őröket a Cseka parancsnoka váltotta fel, mivel a fehérek megtörték a bolsevikok ellenállását és közeledtek Jekatyerinburg felé.

Éjfél után a parancsnok felébresztette a családot és az egyik lenti helyiségbe vitette őket.   A fehérek már a város utcáin támadnak –jelentette ki.

A kivégzőosztag

A cárt és feleségét valamint a beteg gyereket leültették, a lányoknak, orvosuknak és három szolgájuknak  állva kellett maradniuk.

Felolvasta a bolsevikok hozta halálos ítéletet és Miklóst főbe lőtte.
A kivégzőosztag tagjai célba vették az előre kijelölt áldozatukat és lőttek.
Aki nem halt meg azonnal, szuronnyal adták meg neki a kegyelemdöfést.

A holttesteket felrakták egy teherautóra és a városon kívülre , egy elhagyatott bányába szállították, itt feldarabolták, savval leöntötték és egy tárnába dobták őket.
Rejtjelzett táviratban jelentették Moszkvának:  a város evakuálása közben a cári család életét vesztette.

Anastasia

A végzetes éjszaka fenti eseményei a fehérek kiterjedt nyomozásán alapszik, amit az eset után egy héttel folytattak.

Az első vizsgálat szerint a cár felesége, fia és négy lánya életben maradt.

Ezt azonban nem találták alkalmasnak arra, hogy a bolsevikokat brutális gyilkosokként állítsák be.

Az új hivatalos vizsgálat a bányában szívszaggató és hátborzongató bizonyítékokat talált: egy apró hajtincset, egy meghajlított hajtűt, amivel a cárevics horgászni szokott, alsóruhába varrt ékköveket, egy kiskutya (Tatjána ölebének) tetemét, néhány apró csonttöredéket és egy középkorú nő – valószínű Alekszandra – levágott ujját.

Mivel a fehérek poziciói meggyengültek, a vizsgálatot nem fejezték be, csak 1924-ben tették közzé a „bolsevikok barbár tettét”.

Ellentmondásos történetek keltek lábra.
Alekszandra fivére a semleges Svédországon keresztül azt üzente Angliában élő testvérüknek, hogy Alekszandra biztonságban van.  (A hír forrása valószínűleg egy Oroszországban működő német titkos ügynök volt).

De telt-múlt az idő s az excárné és gyermekei csak nem kerültek elő.
Kezdték elfogadni, hogy az egész család gyilkosság áldozata lett.

1988-ban egy Gelij Rjabov nevű volt rendőrségi nyomozó és filmrendező rábukkant a kivégzést végző parancsnok gyermekeinek nyomára, akiktől kapott egy addig ismeretlen feljegyzést, amely részletesen leírja, mi történt a holttestekkel.

1991-ben orosz régészek ásatást folytattak a helyszínen. Kilenc csontvázat hoztak felszínre, melyből ötről kiderült, hogy együvé tartoznak (Miklós, Alakszandra és három gyerek). A többi csont az orvosé és a szolgálóké.

A holttestek azonosításához számítógépes képalkotást, genetikai ujjlenyomatok módszerét is igénybe vették. (Fülöp edinburghi herceg adott vérmintát, akinek anyai nagyanyja Alakszandra nagyanyjának testvére volt).

De még mindig nem derült ki mi a helyzet Akekszejjel és Anasztáziával?
Sikerült megmenekülniük?
Lehet, hogy az orosz föld az ő tetemüket is kiadja még?

Anna Anderson

Berlinben ugyan előkerült egy Anna Anderson nevű nő, aki azt állította, hogy ő Anasztázia hercegnő. A rokonokkal történt szembesítések nem vezettek eredményre.

Az ügyben egész sor határozatot hoztak az illetékes német bíróságok, végül kinyilvánították, hogy Anna Anderson állítása teljes bizonyossággal nem is bizonyítható és nem is cáfolható.

A rejtély még mindig rejtély!