REJTÉLYES ESETEK 7. Apa és fia egymás ellen

 

Don Carlos

7. Apa és fiú egymás ellen  (Don Carlos)

A lázadó fiú, aki beleszeret apja bájos, fiatal feleségébe s a fiatal fiú

haláláért felelős önkényúr, a fél világ ura – így él a köztudatban Don Carlos herceg és II. Fülöp spanyol király alakja.
Apját is így tisztelték, de Fülöpre szó szerint igaz volt: birodalmában soha nem nyugodott le a nap.

Don Carlos nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.

A tények egészen mást mutatnak.

Így mondom el versben:

                                             Don Carlos
                                  (Uralkodásra alkalmatlan)

A király éjfélkor, elszánt kemény arccal

Fején páncélsisak, a kezében karddal

A palota rideg, sötét folyosóján

Vonult végig, s bement a fia ajtóján.

A királyt egy titkos küldöttség kísérte.

A fiút a vizit váratlanul érte.

Ő volt az örökös, reményteli herceg,

Ezért is lepte meg ez a fura helyzet.

És a király szólott – s nem, mint apa mondta –

Vegye tudomásul, hogy mostantól foglya.

Ablakokat, ajtót, mindent bedeszkáztak

Sőt az ajtó előtt még őrök is álltak.

Tilos, hogy fiához bárkit engedjenek

Azt is megtiltották, kaphasson levelet.

Intézkedés után a király távozott.

A fiával utoljára találkozott.

A herceg nem soká bírta a rabságot,

Félév múlva meglátta a másvilágot.                       

II. Fülöp

De mi váltotta ki ezt a nagy királyból,

Hogy így szabadult meg egyetlen fiától?

Hisz a király gazdag, egyedül őrködött

S uralkodott régen a fél világ fölött.

Már az apjáról is az a mondás maradt:

„A birodalmában nem nyugszik le a nap!”

Első felesége szülte ezt a fiút.

Szülés után elment, nem sokkal élte túl.

Ezután elvett egy idősebb királynőt,

Négy év múlva utód nélkül itt hagyta őt.

A francia király lánya következett,

Aki fiával egy időben született.

És az adott okot néhány feltevésnek,
Hogy a fiatalok tán egymásra néznek.

A feltételezést jogosnak hihette,

Mert hát a fiú volt férjül kiszemelve.

Még olyan hírek is láttak napvilágot,

Miszerint a fiú ellenséghez állott.

Ezek jutottak el a király fülébe.

Emiatt ő őrizet alá helyezte.

Így írta le ezt az ismert Schiller dráma

És így dolgozta fel Verdi operája.

Az igazság ellenben teljesen más volt.         

Valois Erzsébet

                                   A fiú nem olyan, mit a két mű vázolt.

Kis termetű, vékony és felhúzott vállú,

És még púposnak is látszott ráadásul.

S ha még hozzávesszük a beszédhibáját,

Nem hódíthatta meg francia királylányt.

Aki egyébként is a férjét szerette,

Szerelmükből neki két kislányát szülte.

A herceg egyébként nemcsak furcsa alkat,

Az uralkodásra sosem volt alkalmas.

Siheder korában lezuhant a lépcsőn,

Cselédlányt kergetve - nem herceghez illőn -

Megsérült. Emiatt eltávolították,

Műtéttel koponyája egy darabját.

Ezután szeszélyes és kicsapongó lett.

Utcán a sétáló lányokkal kikezdett.

Egyszer szűkre szabott csizmáját megfőzte,

A csizmadiával ezt meg is etette.

Gátlástalansága arra is késztette,

A tanácsnokokat csúnyán sértegette.

S hogy nem vezethette a sereget harcba,

Tőrrel támadt rá a herceg parancsnokra.

A „szörnyeteg” Fülöp királynak esete,

A mi legendánkba sehogy sem fér bele.

Hisz fia, Don Carlos, a halálos ágyán,

Hívatta az apját, békülni akarván.

Sajnos a hívást csak nagyon későn kapta,

Végső áldását így túl későn adhatta.

Don Carlos a fogságban tovább pusztította magát: télen jéghideg vizet locsolt szét és meztelenül belefeküdt, és folyamatosan - nincs más szó rá - zabált. Hol gyümölcsöt, hol tésztát, egyszer egy hatalmas, fűszeres pástétomot tömött magába és tíz liter vizet ivott rá. Ezután súlyosan megbetegedett, lázas lett és folyamatosan hányt, még a halottak szentségének felvételekor is kihányta az ostyát. 1568. július 24-én, huszonhárom éves korában halt meg, a szóbeszéd szerint apja mérgeztette meg. Halálhírét rövid közlemény adta hírül, a gyászoló atya várandós feleségének még azt is megtiltotta, hogy sírjon mostohafia végzetén. Hiába tette: Valois Erzsébet pár héttel később elvetélt és meghalt.
II. Fülöp az eredetileg fiának kiszemelt Habsburg Anna főhercegnőt vette feleségül.

Fülöp  és  Anna

 

II. Fülöp halála:
Nem akart Madridban meghalni, ezért 1598-ban az Escorialba vitette magát. Rövidesen már az ágyat sem tudta elhagyni, csont soványra fogyott, állandó láz, kiszáradás, szomjúság gyötörte. Az utolsó időkben olyan fájdalmak gyötörték, hogy mozdulni sem bírt, szolgái még ágyneműjét, fehérneműjét sem tudták cserélni. A tisztaságáról híres II. Fülöp, a világ legnagyobb uralkodója saját piszkában fekve várta a halált.
A vallásból merített erőt, ágyát papok állták körül gyertyával és kereszttel a kezükben. Várták, hogy mikor adhatják kezébe a keresztet:  Végül 1598. szeptember 13-án, hajnali három órakor így szólt:
 “Adjátok, itt az idő”.    71 éves volt ekkor.