2020. január 20., hétfő

Keresem a költőt magamban

Rózsalevél


Walter István

Rózsalevél

Hallottam egy dalt, mely szíven ütött,
Egy régi emlék belém költözött.                                      
 Utoljára ezt sok-sok éve már
Énekelgette az Édesanyám.
A refrén most szívemig ér:
„Rózsalevél, felkap a szél…”


Néhány éve már, eszembe jutott
Felkeresni, hisz régen láthatott.
Kértem jöjjön el egy vacsorára,
Felelnem kellett az aggodalmára:
Nincs semmi baj, csak bennem él:
„Rózsalevél, felkap a szél…”

Hálásan nézett jól esett neki,
Hogy a régi dalt fia énekli.
Csak nézett engem ragyogó szemmel,
Ahogy én néztem őt gyermek fejjel,
Csengő hangja, ha dalra kél:                                 
 „Rózsalevél, felkap a szél…”


Jött velem büszkén, karon ragadva
Szorított, ahogy igazi anya.
Bámulva nézett, mikor beszéltem.
Így hallgattam én énekét régen.
A szeme még szinte zenél:
„Rózsalevél, felkap a szél…”

Boldog voltam, hogy boldognak láttam
Hiszen mindig is csak erre vágytam.
Hálás is vagyok a sorsnak ezért,
Mert utoljára foghattam kezét.
Szívembe még nótája él:
„ Rózsalevél, felkap a szél,
talán sosem látlak!”                                              
Rózsalevél




2020. január 11., szombat

Egy költő veszett el bennem ? (2)


Egészen elveszhetett……?

A Facebookon nagyon sok verset olvashatok.
Egyik szebb, mint a másik.
Akik ezeket írták, azoknak unalmasak lesznek a következő soraim:
Ők tudják, hogy mi is a vers. Azt is, hogy a versnek számtalan fajtája létezik.
Lehet, hogy ők is azzal kezdtek verset írni, hogy átböngészték a szabályokat, intelmeket.


Én ugyan nem tudok ilyen szép verseket írni, de azért néhány versírási intelmet átlapoztam.
Hátha ragad rám valami.
Arany János intelme tetszett a legjobban:

Arany János -Intés

Jó költőktül azt tanultam,
S adom intésül neked:                                                  Sose fáradj, sok cifrával
Elborítni éneked!
Szólj erővel, és nevezd meg
Ön nevén a gyermeket;
Szólj gyöngéden, hol az illik,
S ne keríts nagy feneket.
Olykor egy-két szó is jobban
Helyreüti a szeget,
Mint az olyan, ki beléhord
Földet, poklot és eget,
S ordít, amíg elreked.


Amikor tehettem én ehhez tartottam magam.
Ügyeltem ugyan a vers ütemére is , de leginkább a rímek ragadtak magukkal.
Legjobban tetszettek a tiszta rímek.
Még József Attilától is olvastam két sort:

 Félmázsás emlőket himbálna,
ha nem lenne hímbálna!

Az a szójáték pedig egyenesen lenyűgözött, hogy

                       Nem lehet a Márta másé,
                       mert a Márta már Tamásé.

A kecskerímeken jót derültem: (Kosztolányi:)

Olyanok a kecskerímek,
mint mikor a kecske rí: mek.
További példák:
Szól a bátyám tekintéllyel,
„Mit keresel te kint éjjel?”
Ott szemben a teátrummal
Megittam egy teát rummal.
De mire a tea kész lett,
Eltörött a teakészlet.
Amott jön a fiákeres,
kit éppen a fia keres.
Amíg én ezt komponáltam,
a Tiszán egy kompon álltam.
Kicsiny bajszát leperzselé
a felforralt eperzselé.
Nos ilyen művészi fokra soha nem jutottam.
Most meg kell elégednetek az alábbi kis versemmel, amit  hetvenöt éves koromban írtam:
Háromszor huszonöt
  Huszonöt év a legszebb kor tán
Tele égető lázas vággyal
Apró vétkek, mit senki sem bán
Fűszerezve bús magánnyal.
Lágyan ringató gyengédséggel.
Én ezt már háromszor megértem.

Huszonöt év a legjobb gyógyszer
Fájó mellékhatások nélkül
Amikor még sok-sok csók kell
S a szív boldogságra készül
 Telve álmodozó reménnyel,
Én ezt már háromszor megértem.


Huszonöt év, az ölelésben
Meghallani a másik vágyát
És egy titokzatos érzésben
Megérezni szívdobbanását.
Elveszni a nagy mindenségbe
Én ezt már háromszor megérte

 Huszonöt év?  Háromszor ennyi!
Talán a szemem meg sem rebben
A hajamon már észrevenni,
Lesimíthatom két kezemmel.
Jól tudom, hogy ez nem nagy érdem
De jó, hogy háromszor megértem.





Ha úgy látom, hogy érdekel valakit a költői tevékenységem, még folytatni fogom.
(Ez nem ijesztgetés!)

2020. január 4., szombat

Egy költő veszett el bennem ?

Kőszegi MÁV Nevelőintézet

Egy költő veszett el bennem…!

Méghozzá egészen elveszett…azt hiszem.
Hogy is történt ?
Tizennégy évesen – még nyolcadikos voltam – azt vettem észre, hogy néhány sort összetudok rakni, úgy hogy a sorok vége rímeljen.
Nekiláttam, verseket írni.
Nem voltak valami nagyszerűek, de arra jók voltak, hogy az osztálytársaim már költőnek neveztek.  Főleg névnapokra, születésnapokra írogattam és leginkább csak lányoknak.
Az én születésnapom tájékán (november 24) az „aranycsapat”  megruházta az angolokat  hat háromra.  (Kőszegen jártam ekkor a nyolcadikat.)
Nem hagyhattam vers nélkül:
„Ahogy átjött a határon a győzelem, az a hat három…”  stb.
Nagy sikerem lett vele.
Tavasszal jöttek hozzánk az angolok.
Szerintem egy hétre jöttek - és hét egyre lettek elpáholva.
Persze ezt is megverseltem.


Kőszeg nyolcadik osztály  (1953)

Az iskolaújságba, Lurkó névre hallgatott, rendszeresen írogattam verseket. Szegedre kerültem Vasútforgalmi Technikumba, mert az volt a célom, hogy állomásfőnök leszek, ha nagy leszek.
Itt is folytattam a versírást, de csak néhány szerelmes vers született tőlem.
Annyi, ahány szép kislány volt, mert mindegyiknek írtam.
A barátaim rám szálltak.  Akinek barátnője volt, velem íratott a kislánynak verset. Mintha ő írta volna.  
 
Ha kitudódott a szerző, akkor az én barátnőm lett.
A magyar tanárom, akire ma is szeretettel emlékszem, egy-egy vers után bíztatott a folytatásra.
Ezt vers formájában is papírra vetettem. 
Így nézett ki:             
 Ez vagyok         Gyermekként hittem,
                            lehetek költő.
                            Ehhez nem volt elég
                            két emberöltő.
                                Tanárom szerint
                                a versek szépek,
                               de hova lettek a
                               költői képek?
                          Nem mentem sokra
                          a verseimmel,
                          pedig megküszködtem
                          jó néhány rímmel.
                              Végül feladtam.
                               S ma már csak néha
                                állítom magamról:
                                vagyok poéta!

Ezt a verset jóval később feltettem egy irodalmi oldalra, ahol egy kedves kommentező válaszolt is rá, számomra hízelgő módon.

az Ez vagyok én versemre   (mandolinostól)

Kamaszkorában
Mindenki költő,
Golyós bár tolla,
Vagy netán töltő-...

Magam is hagynám
Már az egészet,
Ha nem vidítna
A rímszerészet.

Vörössapkások,
Fel hát a gátra,
Előre mindig,
Sohase hátra!

Hidd el, barátom,
Remek a versed,
Az én "kiváló"-m
Máris megnyerted.

A „vörössapkások”-kal arra utalt, hogy ezzel a jelszóval léptem be az oldalra.

Szegeden is elterjedt rólam a költői hajlamom.
Egy érdekes eset.  Volt Balesetelhárítás tantárgyunk, amit az aranyos Eszti néni tanított. Többek között azért is volt aranyos, mert senkinek nem adott egyest.
Nekem viszont majdnem adott.
Az történt, hogy arra az órára egyáltalán nem készültem – mindig volt kifogásom, hogy miért – azt sem tudtam mi van feladva.
Eszti néni – mivel meg sem tudtam szólalni – azt mondta, hogy „Pityuka (ez én voltam) ez sajnos egyes!”
Az osztály természetesen felzúdult. Egyest még senki nem kapott.
Nagyon rendesek voltak és lebeszélték Eszti nénit az egyesről. Megígérték a nevemben, hogy az anyagot a következő órára leírom versben.
Ez tetszett Eszti néninek és beleegyezett.
Meg is született a „Ponyvák raktári tárolása és kezelése” című versem, amire a tanító néni adott két ötöst!
Másodikosok voltunk, amikor az egész osztályt megverseltem.  Minden osztálytársamról írtam legalább két sort, ami bekerült egy „Osztályhíradó” című újságunkba.  Ebből csak három számot adott ki a kettő bé, mert annyira tetszett Eszes Feri bácsinak, a magyar tanárunknak, hogy rábeszélte az igazgatót, hogy legyen az iskolának egy iskolaújságja.
Így született a ma is élő  „Ifjú Vasutas”.

Vasútforgalmi Techn.  Szeged

Tizenhat éves voltam, amikor az iskolánk előtti nagy piacon egy cigányasszony azt jósolta nekem, hogy 26 éves koromig fogok élni.
Persze nem vettem komolyan, de a bogarat bele tette a fülembe!
Már csak tíz évem van, hogy híres költő legyek.
Nagyképűen mondtam a barátaimnak, hogy Petőfi is 26 évet élt és világhírű lett. 
Rá kell hajtanom, ha valamit el akarok érni.
Írtam is a verseket számolatlanul.  Illetve ez a másik nagyképűség:  Elővettem Petőfi összes költeményét és nyomon követtem, hogy Ő az én koromban mennyi verset írt.
Darabszámra nem is maradtam el tőle. No, de a minőség még nekem sem felelt meg.
Azután egy év múlva befejeződött az iskola.  Jött a nagybetűs élet és a versírás kezdett elmaradozni.
Néha azért eszembe jutott a cigányasszony jóslata, az a 26 éves kor.
Nagyon ravasz – Nostredamusi – jóslat volt!
Ugyanis 26 éves koromban megnősültem.
És valóban vége lett a (gyöngy-) életemnek.
                  De nem a versírási kísérleteimnek….

2019. december 21., szombat

a Három királyok

Athén Keresztények temploma

Három királyok

A bibliai napkeleti bölcsek a csillag vezetésével keletről Betlehembe érkeztek, hogy hódoljanak Jézusnak, a zsidók új királyának.
Szokás háromkirályoknak is nevezni őket, ám a Biblia nem nevezi királyoknak őket, arról sem szól, hogy hárman volnának. A Biblia szóhasználata alapján helyesebb a napkeleti bölcsek elnevezés.
A keresztények névvel is illetik őket: Gáspár, Menyhért és Boldizsár
Máté leírása egyszerűen bölcsekről beszél többes számban. Nem említi, hogy hányan voltak. Mégis elterjedt vélekedés, hogy három bölcsről van szó. Ennek alapja az általuk hozott háromféle ajándék: „Kinyitották kincsesládájukat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”
A hármas szám utalhat az akkor ismert földrészekre (Európa, Ázsia, Afrika), más értelmezés szerint a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira
(az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is.
Egy másik magyarázat alapján a XIV. századig a keresztény nyugaton úgy gondolták, hogy három kontinens létezik: Európa, Ázsia és Afrika.
A bölcsek ezeknek a királyai. Ez alapján a történet azt fejezi ki, hogy az egész világ hódol Jézus előtt.

A Három királyok ereklyetartója a kölni dómban

A háromkirályok ereklyéit a kölni dómban őrzik egy díszes síremlékben. A hagyomány szerint az ereklyetartóban a bölcsek csontjai találhatók, melyeket Nagy Konstantin édesanyja, Szent Ilona talált meg a Szentföldön, majd vitette Konstantinápolyba, a Hagia Szophia bazilikába. Innen később Milánóba kerültek, majd 1164-ben I. Frigyes császár vitette Kölnbe.

Január 6-át, az ún. Urunk megjelenésének ünnepét (magyar kifejezéssel élve: Vízkereszt napját) Németországban, Ausztriában és Svájcban a Háromkirályok ünnepének is nevezik. Néhány német tartományban ez a nap munkaszüneti nap.

Szokás ilyenkor házat, lakást is megáldani. Ekkor kerül fel az ajtófélfára az alábbi felirat, mely az adott évszámot és az áldás tényét tartalmazza:

20 + C + M + B + 19

A három betű a Christus mansionem benedicat! (’Krisztus áldja meg a hajlékot!’) imádság rövidítése.
De beleláthatók a háromkirályok neveinek kezdőbetűi is, különösen akkor, ha nem a magyar nevekben gondolkodunk.
A bölcsek nevei ugyanis
  • angolul:         Caspar, Melchior, Balthazar,
  • franciául:       Gaspard (vagy Gaspar), Melchior, Balthazar (vagy Balthasar),
  • németül:       Caspar, Melchior, Balthasar,
  • olaszul:         Gaspare, Melchiorre, Baldassarre,
  • spanyolul:     Gaspar, Melchor, Baltasa.

2019. november 23., szombat

80 éves elmúltam már 10 perce !!!!



                                                                                           
80 éves múltam tíz perce........

Ebben a tíz percben semmi különöset nem vettem észre, pedig azt olvastam, hogy ez a kor változásokat hoz az ember életében.
Közismert az a mondás, hogy az életpálya célkitűzéseit évtizedekre elosztva a huszonévesek által vágyott minimum egy-két Nóbel-díj, harmincasként a „Haza bölcse” fokozatra vált, negyvenévesként a bársonyszék vágyával cseréli fel, ötven-hatvanévesként vagyonkát remél.
Nyolcvan évesként már megelégedne azzal is, ha még délelőtt megtalálná a protkóját, szemüvegét vagy a hallókészülékét.
kergettem a labdát

            Ehhez hozzáteszem, hogy fiatalként rengeteg volt az energiám, csak sajnos nem tudtam mire használjam.  Ma már tudom, hogy mit kellene tennem, de sajnos nincs hozzá energiám.
Húszévesen tele voltam tervekkel, hogy milyen módon lehetnék sikeres, kiváló ember. De sokat nem tettem érte.  Szórakoztam, sportoltam és persze dolgozgattam.


a lábaim még bírták

Elmondhatom,  a nóta szerint, hogy „nem nyílt nékem sem tövis nélkül a rózsa”
Azért mire negyven éves lettem már volt három diplomám és ha nem is bársonyszék került alám, nagyon elégedett voltam, hogy taníthatom, oktathatom az akkori fiatalokat.
Hatvan évesen   (erre a koromra terveztem, hogy nyugdíjba vonulok, hisz akkor még ez volt a nyugdíjkorhatár) még egy évet dolgoznom kellett a nyugdíjig.
A „kimagasló tevékenységemért” ha nem is kaptam Nóbel-díjat, de a Köztársasági Érdemrend Lovag-kersztjével tüntettek ki, (amely kitüntetést vasutasként én kaptam először!).
Nyugdíj után – nagy szerencsémre – még sokáig taníthattam a jövendő vasutasait.  Egészen 75 éves koromig.
75 éves kortól mondhatjuk azt, hogy valaki idős, egészen 90 éves korig.
Utána azt mondjuk, hogy agg.
Az idős kort sokan egyfajta sikertelenségnek élik meg. Úgy érzik, hogy valami rossz történt velük. Lehet valós is ez az érzés annak, aki nem tett le soha semmit az asztalra.
De letenni az asztalra azt jelenti, hogy egyáltalán megszületett, hogy dolgozott, gyerekeket nevelt, házat épített, kicsit szétnézett a világban, hogy szeretett néhány embert.
De hát a „rég elmondott szép mesére ki emlékszik már ma?”
Már „szabad” ember vagyok. Ki törődik azzal, hogy hajnali négyig olvasok, vagy számítógépezek. Hallgathatom a régi szép és jó muzsikákat, még táncolhatok is ha úgy tartja kedvem.
El nem cserélném a nagyszerű életemet, családomat, barátaimat a kevésbé ősz hajért, vagy feszes hasért.
Ami szomorúvá tesz, hogy sűrűn meg kell élnem, hogy a legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek, mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával. A nóta szerint. „..sok jó barát lassan kidől már a sorból…”

csak a szépre emlékezem (ki lehet a másik?)

Tudom persze, hogy időnként már feledékeny vagyok, főleg azt felejtem el, ami tegnap történt, de a régi szép emlékek vissza-vissza térnek.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem ráncokat rajzolhasson az arcomra.
Egyre kevesebbet kell törődnöm azzal, mit gondolnak mások. Nem teszek fel magamnak kérdéseket, sőt ahhoz is fenntartom magamnak a jogot, hogy néha ne legyen igazam.
. „Az öregség nem azt jelenti, hogy lezárult az élet, hanem, hogy másként kell élni. Más dolgoknak kell örvendeni, másként kell tekinteni a világra. Azoknak, akik meg tudták élni az életük minden szakaszát, nem lesz gondjuk idős korukban sem.
Talán ez az egyik titok: megélni azt, amiben épp benne vagyunk., ami épp történik velünk.
Fontos még továbbá a szellemi elfoglaltság, olvasás, írás, zenehallgatás
oktatom a fiatalokat

Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok nem fecsérlem olyanra az időmet, hogy mi lett volna ha….
…Bár, ha tudtam volna, hogy ilyen sokáig élek, még jobban vigyázok magamra.
Néha elmerengek a hosszú élet titkán.
Nincs semmi titok. Ha van, akkor az enyém az: egész életemben szegény voltam!  (Nem a saját hibámból!)
Persze csak annyira, hogy nem jutott dőzsölésre, hatalmas lakomákra, nem költöttem italra, nem dohányoztam (mindig), nem jártam konditerembe.

Lovagkeresztet kaptam

A vérnyomásom rendben, a szívem még mindig 72-t ver percenként, nem zabálom tele magamat és minden nap tíz percet tornázok és fél órákat sétálok.
Ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.
 Koós János szerint:  "Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani."                                 
Hogy meddig fogok élni nem tudom. Talán jó lenne elérni a 100 éves kort.   A statisztikák szerint kevés ember hal meg 100 éves kor felett!
Nem felejtettem el a vasutat

Abban bízok, hogy az Úr látja mindazt a jót, amit még meg akarok tenni!

Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.

Fiatalként, idősként az élet szép és ha ezt tudomásul vesszük, akkor még megöregedni is jó.
Semmiképpen nem szeretném úgy befejezni majd ezt az életet, mint Churchill,
 akinek az utolsó szavai állítólag ezek voltak:    „Untat ez az egész!”

2019. november 12., kedd

REJTÉLYES ESETEK 41. Bogáncs és Bogáncsrend





 
Bogáncs
Bogáncs

A legenda szerint a 13. században vikingek támadtak az alvó skótokra, meg akarták lepni őket.
Hétszáz évvel ezelőtt vált szent jelképpé, mikor a vikingek  (dánok) lerohanták az országot.
Szörnyűséges vérfürdőtől menekült meg az ország a bogáncs által, mely a sötétben mezítláb lopakodó ellenség egyikének talpa alá került. A katona felüvöltött, elárulva jelenlétét.
Azóta a bogáncs a védelem szimbóluma, melyet a Skót Testőrség és a Királynő Highlanderei büszkén viselnek.
A skótok annyira komolyan veszik a bogáncsot, hogy egyik legnagyobb nemzeti kitüntetésük a Bogáncs-rend (The Order of the Thistle). A központi bogáncs-alak körül a skót nemzeti mottó olvasható: Nemo me impune lacessit (Senki sem bánthat büntetlenül  vagy  Senki sem ingerelhet büntetlenül!   -  de jöhet a latinosok pontosabb fordítása!).
Hogy valami magyar vonatkozása is legyen a dolognak: a mi Zrínyinknek is nagyon tetszett ez az idézet, s előszeretettel használta saját életfilozófiája körülírásaként.
Nekem speciel szimpatikus ez a bogáncsos dolog. Önkritikus, ugyanakkor büszke is: igen, nekünk nincs orchideánk, rózsánk, liliomunk, papagájvirágunk. Nálunk csak a bogáncs él meg. Olyan, mint mi. Szeretjük és megbecsüljük. És óvatosan érj hozzá…
Jó fejek ők is, na.     Nem hiába kelták.

Bogáncsrend csillaga

Nyakas, szabadságszerető nép a skót. Nemzeti viráguk lett az a bogáncs,  ami minden viszontagságot túlél.
A zöld szúrós bogáncs a skótok nemzeti szimbóluma. Megtaláljuk rugby-csapatokon, még a rendőrség egyenruháján is.
A legnagyobb, legmagasabb lovagi rendet is bogáncs-rendnek hívják
A Bogáncsrend (Order of the Thistle) vagy teljes nevén A Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrend (The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle) egy skót eredetű brit lovagrend. A rendet jelenlegi formájában 1687-ben alapította VII. Jakab skót király (II. Jakab angol király), aki egy korábban már létező lovagrendet támasztott fel. A rendet a mindenkori brit uralkodó vezeti és 16 tagja (lovagok és hölgyek) lehet, ezen felül a brit királyi család tagjai és néhány európai uralkodó kaphatja még meg. A lovagi cím odaítéléséről a mindenkori brit uralkodó dönt, más brit lovagrendekkel ellentétben nem kell kikérnie a brit kormány véleményét.

Skót címer, alatta bogáncsok

A rend legfőbb jelképe a bogáncs, Skócia egyik nemzeti jelképe. A rend jelmondata Nemo me impune lacessit (latin, "Senki nem ingerelhet büntetlenül") feltűnik az Egyesült Királyság királyi címerének  Skóciában használt változatán is, a brit egyfontos pénzérmén, a Skót Királyi Ezred, a Skót Őrezred, a Kanadai Fekete Őrezred és a Királyi Skót Dragonyos Lovasőrség jelmondataként is.   A rend védőszentje Szent András.
A Bogáncsrend, amely a brit lovagrendekről eltérően elsősorban csak Skóciában használt, a lovagrendek rangsorában a második helyet foglalja el.
Angliai megfelelője, a Térdszalagrend az első, mivel a 14. század közepén alapították..

III. Jakab skót király volt az első, aki személyes jelvényeként kezdte használni a bogáncsot és a virágot ábrázoló érméket veretett, illetve a hagyomány szerint a 15. század során megalapította a Bogáncsrend elődjét.
Más történészek szerint V. Jakab skót király, a ki tagja volt az Aranygyapjas rendnek, a francia Szt. Mihály-rendnek, és az angol Térdszalagrendnek, 1540-ben alapította meg a Bogáncsrendet, szégyenkezve afelett, hogy Skócia nem rendelkezett lovagrenddel.

VII. Jakab

A rend mindenkori vezetője Skócia, majd később Nagy-Britannia királyai voltak.
 Amikor VII. Jakab megalapította a rendet, az alapítólevél leszögezte, hogy a király és 12 lovag lehet tagja, utalva Jézusra és a 12 apostolra. 1827-ben IV. György brit király lehetővé tette, hogy 16 tagot nevezzenek ki a rendbe. A nőket (az uralkodó királynőn kívül) kezdetben kizárták a rendből. VI. György brit király azonban feleségét Erzsébet brit királynét 1937-ben kinevezte a rend tagjává és 1987-ben II. Erzsébet brit királynő lehetővé tette, hogy a nők is a rend tagjai lehessenek.

Öltözetek és díszítések

A Bogáncsrend ünnepi rendezvényein, mint pl. a minden év júniusban vagy júliusban megrendezett nagygyűlés, vagy pl. a brit uralkodó koronázása alkalmából a rend tagjai a következő öltözetet viselik:


Frigyes Ákos a lovagrend ruhájában

  • A köpeny zöld anyagból készül, a ruha-egyenruha felett viselik. A köpenyt fehér anyag szegélyezi, zöld vagy arany szalagokkal kötik meg. A köpeny bal vállára tűzik ki a rend nagy csillagát (ld. balra).
  • A kalap fekete bársonyból készül és fehér tollak ékesítik, a tetején fekete kócsagtoll vagy a daru bóbitája
  • A lánc aranyból készül és bogáncsvirágot, illetve rutacsokrokat ábrázol. A köpeny fölött viselik.
  • A Szent András vagy a lógó kitűző a láncról lóg. Az arany medál Szent Andrást ábrázolja fehér kereszttel, zöld ruhában és bíbor köpennyel, feje körül arany glóriával.
    Bizonyos napokon, az uralkodó engedélyével, a rend tagjai viselhetik a láncot a ruhájuk vagy

 
Kitűntetés és lánc

 

Kiváltságaik
A rend lovagjai használhatják a „Sir”, a hölgyek pedig a „Lady” megjelölést a nevük előtt. A lovagok feleségei szintén jogosultak a „Lady” megszólításra, a hölgyek férjének azonban nem jár ilyen megtiszteltetés.




 
George de Mestral   


A Tépőzár
A tépőzár feltalálója a svájci Georges de Mestral (1907–1990), aki az ötletet a bogáncs „működéséből” merítette, és sikerült textilanyagból hasonló „horgos-hurkos” rendszert előállítania. A hagyomány szerint 1941-ben egy vadászatról hazatérve a kutyája szőrébe és a saját nadrágjába ragadt bogáncsokat csak nagy nehezen tudta eltávolítani, és ez adta az ötletet ahhoz, hogy megkíséreljen a bogáncs apró, rugalmas horgait utánozva egy hasonló elven működő záróelemet kifejleszteni.

2019. november 3., vasárnap

R E J T É L Y E S E S E T E K 40. Rejtő Jenő




Rejtő Jenő

Ha Rejtő Jenőre gondolunk, magunk előtt látjuk a sivatagot, talán egy oázist néhány légióssal, gyanús alakokkal, no meg Piszkos Fredről sem feledkezünk meg. De ki volt valójában a P. Howard néven publikáló író, akire máig a ponyvák királyaként gondolunk?

Reich Jenő 1905. március 29-én, egy zsidó család harmadik gyermekként született a budapesti Izabella tér 5. szám alatt.
Két testvére éles ésszel megáldott, talpraesett fiú volt, Laliból később sakkmester és szakíró, Gyulusból pedig jogász lett.
Öccsük nyughatatlan és csapongó kamaszként mindenbe belekóstolt, például a költészetbe. Verseit Ady Endre borongós és patetikus hangulatú művei inspirálták. Tizennyolc és tizenkilenc éves kora között egy kötetre való verset írt. Egy alkalommal részt vett egy Ady-esten, aminek az utolsó versébe, A fekete zongorába belesült. Mit sem törődve azzal a jelentéktelen ténnyel, hogy a teljes szöveg kiment a fejéből, ott helyben befejezést költött a versnek.


No de hogyan lett Reich Jenőből Rejtő Jenő vagy P. Howard. Hivatalosan mindig Reich maradt, a Rejtő írói nevet ő maga választotta. A P. Howard vagy a Gibson Lavery néven publikált történetei mögött az olvasók egy angol és egy amerikai férfit képzeltek, és úgy hitték, Rejtő csupán magyarra fordítja őket.
A „külföldi név alatt, ami akkoriban, hogy az olvasók jobban vegyék a könyveket, egyáltalán nem volt szokatlan (...) amikor a fasiszta üldözések kezdődtek Magyarországon is elterjedni, ez a név nagyon jó fedőnévnek bizonyult egy darabig” – válaszolta meg a kérdést Rejtő bátyja.

Rejtő Jenő nagy kalandja:

Csak néhány napot töltött Afrikában!
       Az afrikai “kaland” kitalált jellegét gyermekkori barátja, és későbbi szerzőtársa Nádasi László is megerősítette, aki a következőképp emlékezett arra, amikor Rejtő erről beszélt neki: ”
       Nekem úgy mesélte el, hogy egy hajóval Algériába került, egy ideig csavargott, majd elfogyott a pénze, leszedték a vonatról, és hazaküldték.
       Mikor megjelentek remek légiós könyvei, én megjegyeztem: másnak évek kellenek ahhoz, hogy egy új világot megismerjen, de neked, úgy látszik, elég volt néhány nap is.
       Tudja mit mondott? Hogy csak a fantáziája működött!
        “Mert tanuld meg öregem,  - tette a vállamra a kezét,  - a fantázia úgy kell az érvényesüléshez, mint az ételbe a só!”
       De hát mégis, faggattam tovább, hogyan születtek könyveidben az élethű leírások?
       “Nézd magyarázta, beszélek franciául is, minden légiós könyvet megvettem, és ezekből kiszedtem, amire szükségem volt.
Az útvonalak pontos leírásához pedig a földrajzi kiadványok egész sorát tanulmányoztam.

Ennyi kellett ahhoz, hogy ontsa magából az érdekfeszítő regényeket.
Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott idegenlégiós regényparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához, Latabár Kálmánhoz is. 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunió (Oroszország) megszállt területén.