Keresem a költőt magamban

Rózsalevél

Walter István

Rózsalevél

Hallottam egy dalt, mely szíven ütött,
Egy régi emlék belém költözött.                                      
 Utoljára ezt sok-sok éve már
Énekelgette az Édesanyám.
A refrén most szívemig ér:
„Rózsalevél, felkap a szél…”

Néhány éve már, eszembe jutott
Felkeresni, hisz régen láthatott.
Kértem jöjjön el egy vacsorára,
Felelnem kellett az aggodalmára:
Nincs semmi baj, csak bennem él:
„Rózsalevél, felkap a szél…”

Hálásan nézett jól esett neki,
Hogy a régi dalt fia énekli.
Csak nézett engem ragyogó szemmel,
Ahogy én néztem őt gyermek fejjel,
Csengő hangja, ha dalra kél:                                 
 „Rózsalevél, felkap a szél…”

Jött velem büszkén, karon ragadva
Szorított, ahogy igazi anya.
Bámulva nézett, mikor beszéltem.
Így hallgattam én énekét régen.
A szeme még szinte zenél:
„Rózsalevél, felkap a szél…”

Boldog voltam, hogy boldognak láttam
Hiszen mindig is csak erre vágytam.
Hálás is vagyok a sorsnak ezért,
Mert utoljára foghattam kezét.
Szívembe még nótája él:
„ Rózsalevél, felkap a szél,
talán sosem látlak!”                                              

Rózsalevél

•