Egy költő veszett el bennem ? (2)

Egészen elveszhetett……?

A Facebookon nagyon sok verset olvashatok.
Egyik szebb, mint a másik.

Akik ezeket írták, azoknak unalmasak lesznek a következő soraim:
Ők tudják, hogy mi is a vers. Azt is, hogy a versnek számtalan fajtája létezik.

Lehet, hogy ők is azzal kezdtek verset írni, hogy átböngészték a szabályokat, intelmeket.

Én ugyan nem tudok ilyen szép verseket írni, de azért néhány versírási intelmet átlapoztam.
Hátha ragad rám valami.
Arany János intelme tetszett a legjobban:

Arany János -Intés

Jó költőktül azt tanultam,
S adom intésül neked:                                                  Sose fáradj, sok cifrával
Elborítni éneked!
Szólj erővel, és nevezd meg
Ön nevén a gyermeket;
Szólj gyöngéden, hol az illik,
S ne keríts nagy feneket.
Olykor egy-két szó is jobban
Helyreüti a szeget,
Mint az olyan, ki beléhord
Földet, poklot és eget,
S ordít, amíg elreked.

Amikor tehettem én ehhez tartottam magam.
Ügyeltem ugyan a vers ütemére is , de leginkább a rímek ragadtak magukkal.
Legjobban tetszettek a tiszta rímek.
Még József Attilától is olvastam két sort:

 Félmázsás emlőket himbálna,

ha nem lenne hímbálna!

Az a szójáték pedig egyenesen lenyűgözött, hogy

                       Nem lehet a Márta másé,
                       mert a Márta már Tamásé.

A kecskerímeken jót derültem: (Kosztolányi:)

Olyanok a kecskerímek,

mint mikor a kecske rí: mek.

További példák:

Szól a bátyám tekintéllyel,

„Mit keresel te kint éjjel?”

Ott szemben a teátrummal

Megittam egy teát rummal.

De mire a tea kész lett,

Eltörött a teakészlet.

Amott jön a fiákeres,

kit éppen a fia keres.

Amíg én ezt komponáltam,

a Tiszán egy kompon álltam.

Kicsiny bajszát leperzselé

a felforralt eperzselé.

Nos ilyen művészi fokra soha nem jutottam.
Most meg kell elégednetek az alábbi kis versemmel, amit  hetvenöt éves koromban írtam:

Háromszor huszonöt

  Huszonöt év a legszebb kor tán
Tele égető lázas vággyal
Apró vétkek, mit senki sem bán
Fűszerezve bús magánnyal.
Lágyan ringató gyengédséggel.
Én ezt már háromszor megértem.

Huszonöt év a legjobb gyógyszer
Fájó mellékhatások nélkül
Amikor még sok-sok csók kell
S a szív boldogságra készül
 Telve álmodozó reménnyel,
Én ezt már háromszor megértem.

Huszonöt év, az ölelésben
Meghallani a másik vágyát
És egy titokzatos érzésben
Megérezni szívdobbanását.
Elveszni a nagy mindenségbe
Én ezt már háromszor megérte

 Huszonöt év?  Háromszor ennyi!
Talán a szemem meg sem rebben
A hajamon már észrevenni,
Lesimíthatom két kezemmel.
Jól tudom, hogy ez nem nagy érdem
De jó, hogy háromszor megértem.

Ha úgy látom, hogy érdekel valakit a költői tevékenységem, még folytatni fogom.
(Ez nem ijesztgetés!)