2020. január 27., hétfő

Van-e még hely a pokolban ?

A pokol kapuja!      


 Van-e pokol?

Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)?
Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán.

Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell.
Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut.

Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon.

Ekkor két lehetőség van:

1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban.

2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy...
Melyik a helyes megoldás?

Figyelembe véve egy csinos ismerősöm, Sandra jövendölését, miszerint :
„hamarabb befagy a pokol, mintsem, hogy lefeküdjek veled!' , - valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk - csak a második eshetőség jöhet számításba.
Ennél fogva meggyőződésem, hogy a pokol exotherm (leadja a hőt) és ráadásul már be is fagyott.

Következik még, hogy, ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze. Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor:  „Istenem!”

A befagyott pokol


2020. január 24., péntek

Apák és fiaik!

a kis Churchill
a Fleming fiú






















Apák és fiaik

Egy szegény skót farmer a földeken járva
Figyelmes lett egy segélykiáltásra
Odaszaladt nyomban a hang irányába
Rémült fiút látott a zord ingoványba
Derékig elmerült a sötét iszapban
Egyedül kimászni végrehajthatatlan
Sikerült kihúzni a borzalmas halálból
Biztos helyre vitte, az iszaptól távol.

Másnap a házánál díszes hintó állt meg.
A fiúnak  apja jött, akit ő kimentett.
Jutalmat ajánlott az életmentésért
Mit el nem fogadott a világ kincséért.
S amikor a farmer fiát is meglátta
A nemes úr egy új ötletet ajánla:
Tanuljon a fiú az ő fiával együtt.
És mind a két fiú tanult is egy helyütt.

A farmer fia így diplomát szerzett,
Egy londoni kórház híres orvosa lett.
S amidőn a nemes úr fia beteg lett
Az ő találmánya volt, mi életet mentett
Ez a gyógyszer volt a penicillin
Aki feltalálta, jól ismerjük, Fleming.
A megmentett fiút  -  érdekes a helyzet,
Hívták világszerte sir Winston Churchillnek.

 Churchillrőé egy érdekesség:
Apja halálának napján halt meg (jan 24)
Utolsó szavai: Úgy unom már ezt az egészet.
(I’m so bored with it all.)



Churchill
Fleming


2020. január 23., csütörtök

Folytatom a "tehetségkutatást" !


Walter István               

 Visszatérés


Koporsóban fekszik a szeretett feleség.
Elragadta őt egy hirtelen betegség.
A bánatos férj sűrű könnyek között
Búcsúztatja őt, aki elköltözött.
És amikor már elapadt a könnye
Letérdelt, hogy végül így köszöntse.
Amint imádkozott, ím,  hangokat hallott,
Méghozzá nagyon is ismerős hangot.
Szinte kővé vált, mert felesége szólott.
Sietve lépett hát a koporsóhoz.
Felnyitotta annak leszegelt tetejét
És felülni látta hőn imádott nejét.
A bánat változott hatalmas örömre.
A kedves feleség visszatért a földre.
Utána még soká éltek szeretetben.
Sőt fiuk született. Egy jól ismert ember.
A polgárháború híres tábornoka
Hogy megszülethetett, az maga  a csoda:
Robert Edward Lee születése napja
Déli államokban már egy emléknap ma.



Robert Edward Lee (Stratford Hall, Virginia, 1807. január 19.Lexington, Virginia, 1870. október 12.) amerikai katonatiszt, hadmérnök, egyetemi rektor, az amerikai polgárháborúban a Konföderáció seregében tábornok, majd főparancsnok.
Az anya, Ann Carter régi ültetvényes családból származott. Richard Lee többször ült börtönben rendezetlen adósságok miatt, 1813-ban elmenekült az Egyesült Államokból. Az anya szorgalommal nevelte gyerekeit takarékosságra, hitre. Fia az episzkopális egyház híve lett.
Amikor 1847. március 24-én végignézte Veracruz ágyúzását, ahonnan nem vonták ki a civileket. "A szívem meghasadt a lakókért. A katonákkal nem sokat törődtem, de szörnyű volt az asszonyokra és a gyerekekre gondolni"- írta
Születésének évfordulója, január 19. törvényben rögzített emléknap az USA déli államaiban

Szülei
Anne Hill Carter Lee
Henry Lee III


Robert Edward Lee

2020. január 20., hétfő

Keresem a költőt magamban

Rózsalevél


Walter István

Rózsalevél

Hallottam egy dalt, mely szíven ütött,
Egy régi emlék belém költözött.                                      
 Utoljára ezt sok-sok éve már
Énekelgette az Édesanyám.
A refrén most szívemig ér:
„Rózsalevél, felkap a szél…”


Néhány éve már, eszembe jutott
Felkeresni, hisz régen láthatott.
Kértem jöjjön el egy vacsorára,
Felelnem kellett az aggodalmára:
Nincs semmi baj, csak bennem él:
„Rózsalevél, felkap a szél…”

Hálásan nézett jól esett neki,
Hogy a régi dalt fia énekli.
Csak nézett engem ragyogó szemmel,
Ahogy én néztem őt gyermek fejjel,
Csengő hangja, ha dalra kél:                                 
 „Rózsalevél, felkap a szél…”


Jött velem büszkén, karon ragadva
Szorított, ahogy igazi anya.
Bámulva nézett, mikor beszéltem.
Így hallgattam én énekét régen.
A szeme még szinte zenél:
„Rózsalevél, felkap a szél…”

Boldog voltam, hogy boldognak láttam
Hiszen mindig is csak erre vágytam.
Hálás is vagyok a sorsnak ezért,
Mert utoljára foghattam kezét.
Szívembe még nótája él:
„ Rózsalevél, felkap a szél,
talán sosem látlak!”                                              
Rózsalevél




2020. január 11., szombat

Egy költő veszett el bennem ? (2)


Egészen elveszhetett……?

A Facebookon nagyon sok verset olvashatok.
Egyik szebb, mint a másik.
Akik ezeket írták, azoknak unalmasak lesznek a következő soraim:
Ők tudják, hogy mi is a vers. Azt is, hogy a versnek számtalan fajtája létezik.
Lehet, hogy ők is azzal kezdtek verset írni, hogy átböngészték a szabályokat, intelmeket.


Én ugyan nem tudok ilyen szép verseket írni, de azért néhány versírási intelmet átlapoztam.
Hátha ragad rám valami.
Arany János intelme tetszett a legjobban:

Arany János -Intés

Jó költőktül azt tanultam,
S adom intésül neked:                                                  Sose fáradj, sok cifrával
Elborítni éneked!
Szólj erővel, és nevezd meg
Ön nevén a gyermeket;
Szólj gyöngéden, hol az illik,
S ne keríts nagy feneket.
Olykor egy-két szó is jobban
Helyreüti a szeget,
Mint az olyan, ki beléhord
Földet, poklot és eget,
S ordít, amíg elreked.


Amikor tehettem én ehhez tartottam magam.
Ügyeltem ugyan a vers ütemére is , de leginkább a rímek ragadtak magukkal.
Legjobban tetszettek a tiszta rímek.
Még József Attilától is olvastam két sort:

 Félmázsás emlőket himbálna,
ha nem lenne hímbálna!

Az a szójáték pedig egyenesen lenyűgözött, hogy

                       Nem lehet a Márta másé,
                       mert a Márta már Tamásé.

A kecskerímeken jót derültem: (Kosztolányi:)

Olyanok a kecskerímek,
mint mikor a kecske rí: mek.
További példák:
Szól a bátyám tekintéllyel,
„Mit keresel te kint éjjel?”
Ott szemben a teátrummal
Megittam egy teát rummal.
De mire a tea kész lett,
Eltörött a teakészlet.
Amott jön a fiákeres,
kit éppen a fia keres.
Amíg én ezt komponáltam,
a Tiszán egy kompon álltam.
Kicsiny bajszát leperzselé
a felforralt eperzselé.
Nos ilyen művészi fokra soha nem jutottam.
Most meg kell elégednetek az alábbi kis versemmel, amit  hetvenöt éves koromban írtam:
Háromszor huszonöt
  Huszonöt év a legszebb kor tán
Tele égető lázas vággyal
Apró vétkek, mit senki sem bán
Fűszerezve bús magánnyal.
Lágyan ringató gyengédséggel.
Én ezt már háromszor megértem.

Huszonöt év a legjobb gyógyszer
Fájó mellékhatások nélkül
Amikor még sok-sok csók kell
S a szív boldogságra készül
 Telve álmodozó reménnyel,
Én ezt már háromszor megértem.


Huszonöt év, az ölelésben
Meghallani a másik vágyát
És egy titokzatos érzésben
Megérezni szívdobbanását.
Elveszni a nagy mindenségbe
Én ezt már háromszor megérte

 Huszonöt év?  Háromszor ennyi!
Talán a szemem meg sem rebben
A hajamon már észrevenni,
Lesimíthatom két kezemmel.
Jól tudom, hogy ez nem nagy érdem
De jó, hogy háromszor megértem.





Ha úgy látom, hogy érdekel valakit a költői tevékenységem, még folytatni fogom.
(Ez nem ijesztgetés!)

2020. január 4., szombat

Egy költő veszett el bennem ?

Kőszegi MÁV Nevelőintézet

Egy költő veszett el bennem…!

Méghozzá egészen elveszett…azt hiszem.
Hogy is történt ?
Tizennégy évesen – még nyolcadikos voltam – azt vettem észre, hogy néhány sort összetudok rakni, úgy hogy a sorok vége rímeljen.
Nekiláttam, verseket írni.
Nem voltak valami nagyszerűek, de arra jók voltak, hogy az osztálytársaim már költőnek neveztek.  Főleg névnapokra, születésnapokra írogattam és leginkább csak lányoknak.
Az én születésnapom tájékán (november 24) az „aranycsapat”  megruházta az angolokat  hat háromra.  (Kőszegen jártam ekkor a nyolcadikat.)
Nem hagyhattam vers nélkül:
„Ahogy átjött a határon a győzelem, az a hat három…”  stb.
Nagy sikerem lett vele.
Tavasszal jöttek hozzánk az angolok.
Szerintem egy hétre jöttek - és hét egyre lettek elpáholva.
Persze ezt is megverseltem.


Kőszeg nyolcadik osztály  (1953)

Az iskolaújságba, Lurkó névre hallgatott, rendszeresen írogattam verseket. Szegedre kerültem Vasútforgalmi Technikumba, mert az volt a célom, hogy állomásfőnök leszek, ha nagy leszek.
Itt is folytattam a versírást, de csak néhány szerelmes vers született tőlem.
Annyi, ahány szép kislány volt, mert mindegyiknek írtam.
A barátaim rám szálltak.  Akinek barátnője volt, velem íratott a kislánynak verset. Mintha ő írta volna.  
 
Ha kitudódott a szerző, akkor az én barátnőm lett.
A magyar tanárom, akire ma is szeretettel emlékszem, egy-egy vers után bíztatott a folytatásra.
Ezt vers formájában is papírra vetettem. 
Így nézett ki:             
 Ez vagyok         Gyermekként hittem,
                            lehetek költő.
                            Ehhez nem volt elég
                            két emberöltő.
                                Tanárom szerint
                                a versek szépek,
                               de hova lettek a
                               költői képek?
                          Nem mentem sokra
                          a verseimmel,
                          pedig megküszködtem
                          jó néhány rímmel.
                              Végül feladtam.
                               S ma már csak néha
                                állítom magamról:
                                vagyok poéta!

Ezt a verset jóval később feltettem egy irodalmi oldalra, ahol egy kedves kommentező válaszolt is rá, számomra hízelgő módon.

az Ez vagyok én versemre   (mandolinostól)

Kamaszkorában
Mindenki költő,
Golyós bár tolla,
Vagy netán töltő-...

Magam is hagynám
Már az egészet,
Ha nem vidítna
A rímszerészet.

Vörössapkások,
Fel hát a gátra,
Előre mindig,
Sohase hátra!

Hidd el, barátom,
Remek a versed,
Az én "kiváló"-m
Máris megnyerted.

A „vörössapkások”-kal arra utalt, hogy ezzel a jelszóval léptem be az oldalra.

Szegeden is elterjedt rólam a költői hajlamom.
Egy érdekes eset.  Volt Balesetelhárítás tantárgyunk, amit az aranyos Eszti néni tanított. Többek között azért is volt aranyos, mert senkinek nem adott egyest.
Nekem viszont majdnem adott.
Az történt, hogy arra az órára egyáltalán nem készültem – mindig volt kifogásom, hogy miért – azt sem tudtam mi van feladva.
Eszti néni – mivel meg sem tudtam szólalni – azt mondta, hogy „Pityuka (ez én voltam) ez sajnos egyes!”
Az osztály természetesen felzúdult. Egyest még senki nem kapott.
Nagyon rendesek voltak és lebeszélték Eszti nénit az egyesről. Megígérték a nevemben, hogy az anyagot a következő órára leírom versben.
Ez tetszett Eszti néninek és beleegyezett.
Meg is született a „Ponyvák raktári tárolása és kezelése” című versem, amire a tanító néni adott két ötöst!
Másodikosok voltunk, amikor az egész osztályt megverseltem.  Minden osztálytársamról írtam legalább két sort, ami bekerült egy „Osztályhíradó” című újságunkba.  Ebből csak három számot adott ki a kettő bé, mert annyira tetszett Eszes Feri bácsinak, a magyar tanárunknak, hogy rábeszélte az igazgatót, hogy legyen az iskolának egy iskolaújságja.
Így született a ma is élő  „Ifjú Vasutas”.

Vasútforgalmi Techn.  Szeged

Tizenhat éves voltam, amikor az iskolánk előtti nagy piacon egy cigányasszony azt jósolta nekem, hogy 26 éves koromig fogok élni.
Persze nem vettem komolyan, de a bogarat bele tette a fülembe!
Már csak tíz évem van, hogy híres költő legyek.
Nagyképűen mondtam a barátaimnak, hogy Petőfi is 26 évet élt és világhírű lett. 
Rá kell hajtanom, ha valamit el akarok érni.
Írtam is a verseket számolatlanul.  Illetve ez a másik nagyképűség:  Elővettem Petőfi összes költeményét és nyomon követtem, hogy Ő az én koromban mennyi verset írt.
Darabszámra nem is maradtam el tőle. No, de a minőség még nekem sem felelt meg.
Azután egy év múlva befejeződött az iskola.  Jött a nagybetűs élet és a versírás kezdett elmaradozni.
Néha azért eszembe jutott a cigányasszony jóslata, az a 26 éves kor.
Nagyon ravasz – Nostredamusi – jóslat volt!
Ugyanis 26 éves koromban megnősültem.
És valóban vége lett a (gyöngy-) életemnek.
                  De nem a versírási kísérleteimnek….