REJTÉLYES ESETEK 13. A bűnbánó zsarnok

13. A bűnbánó zsarnok   (Rettegett Iván)                              

Rettegett Iván, az első orosz cár

Oroszország első cárja, Rettegett Iván néven vonult be a történelembe háborúi, elnyomó politikája és személyes bűnei – köztük fia meggyilkolása – miatt.

Uralkodása elején elhatározta, hogy Moszkvát „harmadik Rómává” teszi;

Halála előtt imát mondatott áldozatai lelki üdvéért.

Kegyetlen kor volt ez.

Iván, mindössze három éves volt, amikor 1533-ban, apja III. Vazul utódjaként a moszkvai nagyfejedelemség ura lett.

Öt éven át anyja uralkodott régensként, míg fiát a kormányzás tudományára oktatták. Tizenhárom éves volt, mikor anyja meghalt (nincs kizárva, hogy megmérgezték).
Ekkor Iván keményen lépett fel a bojárok csoportjai közötti hatalmi harcban, melynek középpontjába került. Jelen volt egyik vetélytársa elfogatásakor.

Majd később kivégeztette.

Nagy hatással volt rá az orosz ortodox egyház metropolitája, Makariosz .
Az egyházfő tanácsára 16 éves korában minden oroszok cárjává koronázták
(a cár szó a cézár rövidített formája), majd egy hónap múlva feleségül vette Anasztázia Romanovát. (e családból származott a későbbi Romanov-ház)

Hatodik feleségével

Makariosz a kereszténység új központjává akarta tenni Moszkvát  (Róma és Konstantinápoly után) „harmadik Rómává”.

A cár megalkotott egy – minden valóságot nélkülöző – elméletet, amely szerint dinasztiája közvetlenül Augustus római császártól származott, így akart ugyanis nagyobb mozgásteret szerezni a nemzetközi örökösödési vitákban.

Ivánt nem csak Augustus római császár közvetlen leszármazottjának, hanem a kereszténység legfőbb földi helytartójának is tekintették.

Házassága valószínűleg boldog volt. Anasztázia, aki 1560-ban meghalt, hat gyermeket szült neki, de csak kettő maradt életben, négy még csecsemőkorban meghalt. Férjére jó hatással volt, igyekezett visszatartani a mulatozástól, a sok ivástól, a kegyetlen sportoktól és az önkényeskedéstől.

Moszkvát Makarioszra bízta és hadba indult a tatárok és törökök ellen, szétzúzta a török törzsek hatalmát és a Volga folyó mentén fekvő területeket országához csatolta.
Győztesen visszatérve a bojárok tudtára adta:  Most már nem félek tőletek! 

A fiát leütötte

Ettől kezdve önkényuralmat gyakorolt.

Még egyszer azért megvívott a nemesekkel.
Súlyos lázba esett és a bojárok ragaszkodtak ahhoz, hogy halála esetén ne a csecsemő fiát, Dimitrijt nevezze ki utódjául (nem akarták, hogy újból régens uralkodjon), hanem Vlagyimirt, a cár egyik unokatestvérét.
A cár hajthatatlan volt. 
Szobájába hívatta a bojárokat, s követelte, hogy a keresztet megcsókolva esküdjenek hűséget Dimitrijnek.

Makariosz halála után arra kényszerült, hogy igénybe vegye XIII. Gergely pápa közvetítését közte és ellenségei között (Lengyelország, Svédország).

A cár az abszolút hatalom megerősítésére bevezette az opricsnyina-rendszert.
A birodalom felében a bojárok támogatásával uralkodott, a másik felét személyes tulajdonként közvetlenül irányította, 5-6000 fős fegyveres csapatra támaszkodva.
(oprics, eredeti jelentése szerint a herceg özvegyének juttatott földrész !?).

Az orosz nép számára ezzel kezdetét vette a rémuralom. A cár személyesen is részt vett ellenfelei megkínzásában és meggyilkolásában.

Iván nehezen viselte reményei és tervei meghiúsulását, s 1581. november 16-án egy vita hevében, pillanatnyi felindultságában halálosan megsebesítette örökösét, Iván cárevicset.

Báthori Matejkó legyőzte Ivánt

 Nem fia volt az egyetlen, aki áldozatul esett haragjának: Iván később több mint 3000 nevet tartalmazó szinogyik-kokat (halottak jegyzéke az Istentiszteleten való megemlékezéshez) küldött szét különféle kolostorokba hatalmas pénzösszegek kíséretében, azzal a paranccsal, hogy a szerzetesek imádkozzanak a halottak lelki üdvéért (sok áldozat neve nem is került ezekre a listákra).
Iván kétségtelenül szenvedélyes férfiember volt, és minthogy nem helyeselte, hogy egy uralkodó házasságon kívüli kapcsolatokat tartson fenn, gyakran cserélte feleségeit; hat hitvese volt (a hetedik frigyet az egyház nem szentesítette), közülük három meghalt, egy túlélte őt, kettőtől pedig elvált, és zárdába kényszerítette őket.
 Az angol követtel tárgyalt arról is, hogy esetleg feleségül venné I. Erzsébet angol királynő egyik udvarhölgyét, Mary Hastingset. 

Amikor már Rettegett Iván retteg

 

 

 

1553 után igyekezett megszilárdítani a kapcsolatokat Angliával, 1566-ban még az is felvetődött benne, hogy lemond, és Angliában telepszik le. Végül azonban haláláig az orosz trónon maradt.
A cár 1584. március 18-án halt meg hosszú uralkodás után kaotikus állapotban hagyva az országot fiára, I. Fjodorra.
A Fjodort követő másfél évtized, az úgynevezett "zavaros idők"  (1598–1613) voltak.

A Rettegett Iván Eisenstein kétrészes, de három részesre tervezett, tulajdonképpen befejezetlen filmje, ugyanis a második rész hivatalos, elmarasztaló elfogadása után
infarktust kapott, amibe belehalt a tervezett harmadik rész leforgatása előtt.

A szeme sem áll jól