Papa mesél 17. Churchill

Churchill

A híres brit államférfi, Winston Churchill (1874-1965) egész életét végigkísérték az ösztönös megérzések: befolyásolták a cselekedeteit, s nem egyszer megóvták a bajtól.
Gyermekkorában történt érdekes esetet versben is leírtam.

                Apák és fiaik

Egy szegény skót farmer a földeken járva                   

Sír Alexander Fleming

Figyelmes lett egy nagy segélykiáltásra

Odaszaladt nyomban a hang irányába

Rémült fiút látott a zord ingoványba

Derékig elmerült a sötét iszapban

Egyedül kimászni végrehajthatatlan

Sikerült kihúzni borzalmas halálból

Biztos helyre vitte, az iszaptól távol.

Másnap a házánál díszes hintó állt meg.

A fiúnak apja jött, kit ő kimentett.

Jutalmat ajánlott az életmentésért

Mit el nem fogadott a világ kincséért.

S amikor a farmer fiát is meglátta

A nemes úr egy új ötletet ajánla:

Tanuljon a fiú a fiával együtt.

És a két kisfiú tanult is egy helyütt.

A farmernek fia így diplomát szerzett,

Egy londoni kórház híres orvosa lett.

S amidőn a nemes úr fia beteg lett

A találmánya volt, mi életet mentett

Hathatós gyógyszer volt, neve: penicillin

Aki feltalálta, jól ismerjük, Fleming.

A megmentett fiút - érdekes a helyzet,

Hívták világszerte sir Winston Churchillnek.

Így mentettem ki Winstont

1940-41-ben London német bombázása, a blitz idején egy este a miniszterelnök  a légelhárító ágyúk legénységének munkáját szemlélte. Hazainduláskor közönséges hivatali kocsit kért a kényelmetlen páncélozott autó helyett.

A sofőr kinyitotta neki a bal ajtót, mivel Churchill mindig a járdához közelebb eső ülésre szokott ülni.  Most azonban, maga sem tudta miért, megtorpant, sarkon fordult, kinyitotta a túloldali ajtót, és oda ült be.

Száz kilométeres óránkénti sebességgel mentek egy mellékúton, amikor a közelben becsapódott egy bomba. A robbanástól a kocsi két kerékre dőlt, de aztán visszahuppant, és tovább ment.  Biztosan az ő súlya húzta vissza az autót –  mondta fanyar humorral Churchill.

Mikor a felesége később megkérdezte, miért ült a másik oldalra, némi tűnődés után így válaszolt:   „Odaértem a nyitott kocsiajtóhoz, s valami azt súgta: Állj!
Majd olyan érzésem támadt, hogy a másik oldalra kell ülni, s így is tettem”.

Az ifjú Churchill

Önéletrajzi írásában Churchill elmeséli, hogy amikor a búr háborúban újságíróskodott, a búrok elfogták. Sikerült megszöknie a fogságból, de lemaradt a vonatról, amellyel tovább menekülhetett volna. Kétségbeesve, céltalanul bolyongott, s egyszerre égő tüzeket pillantott meg a messzeségben. Azt gondolta, egy benszülött falu lehet arrafelé – s ekkor, mint írja: „hirtelen minden kételyem elillant…a kafferek falujába indulok”.
Hosszas gyaloglás után ráébredt, hogy egy szénbánya fényeit látja.
Bekopogott a bányaigazgató ajtaján, és elmesélte a történetét a gyanakvó férfinak.   „Hála Istennek – mondta az - , húszmérföldes körzetben ez az egyetlen ház, ahol nem jelentik fel. Itt mindannyian britek vagyunk”

Churchill úgy érezte, megérzései valamiféle magasabb hatalomtól származnak, az irányítja, oltalmazza és teszi legyőzhetetlenné.

Az intuicióra való érzékenységet valószínűleg egész életútja és egyénisége is erősítette benne.
Az ő nevéhez fűződik a „vasfüggöny” kifejezés, ami a fultoni beszédében hangzott el.
Erősen hajlamos volt a depresszióra, és szüksége volt rá, hogy elterelje nyomasztó gondolatait.
Gyermekkora magányosan telt, szüleitől nem sok szeretetet kapott, és nehezen tanult. Talán épp élete eme árnyékos oldalai fejlesztették ki benne azt a gazdag képzeletvilágot, amelyben oly nagy szerepe volt a megérzéseknek.

Amit még tudni lehet róla:
     Churchill ereiben a család állítása szerint anyai nagyanyja révén irokéz indián vér is folyt. A későbbi miniszterelnök koraszülött volt, anyja – aki éppen egy fogadáson tartózkodott – a Blenheim Palace öltözőszobájában hozta világra fiát.
      Churchill élete során számos balesetet szenvedett. Fiatalkorában volt agyrázkódása, megrepedt egy veséje, később majdnem belefulladt egy tóba, többször leesett a lováról, New Yorkban pedig elütötte egy autó, mert elfelejtette, hogy az USA-ban jobbkezes közlekedés van.
      Édesanyja minden eszközzel próbálta meggyőzni a fiatal Winstont, hogy szokjon le a szivarozásról. Egy alkalommal egy fegyvert és egy pónit ígért neki, ha hat hónapra felhagy a szokással. Bár Churchill fél évig tényleg nem gyújtott rá, miután anyja beváltotta az ígéretét, újra szivarozni kezdett.
      Churchill olyannyira nem tudott lemondani a szivarozásról, hogy amikor a II. világháború alatt repülővel utazott, még az oxigénmaszkját is úgy alakították ki, hogy azon keresztül tudjon füstölni. Az anekdota szerint Churchill volt az egyetlen, akitől Montgomery tábornok elviselte, ha a jelenlétében dohányzik..
       Churchill alkoholszeretete közismert. A búr háborúban 36 üveg borral, 18 üveg tízéves whiskyvel és 6 üveg brandyvel ment a frontvonalba. Életének utolsó tíz évében minden ebédhez megivott egy üveg pezsgőt, és sokszor még vacsorához is elfogyasztott egy üveggel.
        A Churchillt 1921-túl 1935-ig, majd a II. világháború alatt szolgáló testőr, Walter H. Thompson mintegy húsz alkalommal mentette meg a politikus életét, többek között srapneltől, valamint arab, indiai és ír nacionalisták, náci ügynökök és görög kommunisták merényleteitől.

Festés közben

        Churchill egyik hobbija Hitlerhez hasonlóan a festés volt. Életében közel 600 képet alkotott. Picasso egy alkalommal azt mondta róla, hogy ha hivatásként űzné a festészetet, nem lenne gondja a megélhetéssel. A háborús miniszterelnök emellett a kőműves munka nagy rajongója volt. Chartwelli házait jórészt a saját kezével építette.

Miután Winston Churchillt a második világháború második évében, 1940 májusában miniszterelnökké választották, ezekkel a cseppet sem megnyugtató szavakkal szólt a tömegekhez:
 "Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!"
Ez a frázis azonban már egy jóval korábbi beszédében is megjelenik, amikor azt mondja, hogy "a nemzeti lét új alapjait a vér, verejték és a könnyek emelték fel", de kísértetiesen emlékeztet Byron 1823-as művében, A bronzkorban leírtakra is: "milliók vére, verejtéke és könnyei".