Papa mesél 16. Salamon

Salamon

(Egy eltűnt király nyomában)

Első András gyermekként megkoronázott fia, Salamon volt, akinek történelmünk folyamán talán a leghányatottabb sors jutott.
Többször is hazája elhagyására kényszerült.

Az Árpád -ház egy kis része

Saját unokatestvérei fordultak ellene, akik végül megfosztották őt a tróntól is.

Kétségkívül halála a legtitokzatosabb – lehet, hogy remeteként végezte be életét az Isztriai-félszigeten - , ám kalandos életútja sem kevésbé izgalmas.

A magyar királyság történetében a két testvér, András és Béla között konfliktus keletkezett a trón megszerzéséért, ami a gyermekeik életében tovább gyűrűzött.
András (I.) öccsét Bélát nyilvánította örökösének, mivel neki fia nem volt.

Később Béla helyzete megingott, mert Andrásnak leánygyermeke után végre fia született, Salamon, sőt nem sokkal utána testvére Dávid is.  Sőt Salamonnak született egy féltestvére is (György)  apjának egy falusi szeretőjétől.

Salamont öt évesen eljegyezték (a későbbi) IV. Henrik nővérével Judittal, aki nála 6 évvel idősebb volt.  Előtte Salamont trónörökösként meg is koronázták.

Salamon apja halálos ágyánál

Béla lengyel segítséggel megdöntötte András uralmát, aki nem sokkal később meghalt.  Özvegye (Anasztázia) gyermekeivel Ausztriába menekült.

Béla lett a király. 

Salamon német seregekkel támadt  Bélára, akit ez nem ért váratlanul. Seregével elébe ment, de a legenda szerint a dömösi kúriában rászakadt a trónszék építménye.  Ez a szimbolikusnak is tekinthető esemény Béla részére tragikus véget ért.  A balesetben  (vagy merényletben) halálos sebet szerzett király ugyan még így is hadba vonult, de hamarosan eltávozott az élők sorából.

Dömösi kastély, ahol Bélára rászakadt a trón

Fia Géza nem vállalta az összecsapást és Lengyelországba menekült, így a német király Salamont ültette a trónra.

Az unokatestvérei, (Béla fiai), Géza,  László és Lampert nem sokáig várattak magukra és a lengyel uralkodó támogatásával akarták letaszítani Salamont a trónról.

Dezső püspök békítő tárgyalásainak eredményeképpen a háború elmaradt és egy győri találkozó alkalmával – látszólag – kibékültek, és egy darabig békében éltek.
Olyannyira, hogy az országra támadó „kunokat” vagy besenyőket fényes  diadallal közösen verték vissza.
Nándorfehérvár ellen is közösen indultak ám ez nyílt összetűzéshez vezetett, mert Géza a király tudta nélkül kötött fegyverszünetet a várvédőkkel.
Salamon haragjában a zsákmányból kevesebb részt juttatott a rebellis kuzinnak.

Mindenki igyekezett külföldi szövetségesek után nézni;

Szent László pénze

Salamon megindította a támadást Géza ellen.

Ám, amíg a szekszárdi monostorban szőtték intrikáikat, a monostor apátja az olasz származású Vilmos kihallgatta a beszélgetésüket és személyesen vitte el a hírt Gézához. (A monostort Géza édesapja, Béla alapította).

Géza összehívta csatlósait és a Tiszántúlra indult.  Salamon azonban beérte és Kemejnél összecsapást erőszakolt ki és megverte Gézát, amihez hozzájárult, hogy Géza katonáinak soraiban árulók lapultak és egy adott jelre megadták magukat.

A mogyoródi ütközetben azonban Géza és László kisebb létszámú seregét a király alábecsülte és László roppant jó taktikájának következtében teljes vereséget szenvedett.

A Képes Krónika szerint: 

A későbbi Szent László király vitézei Salamon ide-oda kanyargó dandárát rémítő kardcsattogással adták kegyetlen halálra. Másfelől Géza vitézei ízleltették meg velük a halál keserves poharát….”

Salamon pénze

Salamon megfutamodott és Mosonba menekült anyjához és feleségéhez, majd Pozsony várába húzódott vissza és a vármegyét ellenőrzése alatt tartotta. Saját pénzt veretett és a nyugati határszélen királykánt uralkodott tovább.
Hét évig nézett farkasszemet a királlyá koronázott Gézával, később Lászlóval.

Géza a bizánci császártól kért és kapott koronát – ez lesz a Szent Korona alsó része, a görög, vagy bizánci korona.

A mogyoródi csata után hét évvel Salamon teljes királyi ellátás fejében lemondott a koronáról. László egyeduralkodásával helyre állt az ország egysége.

Ám Salamon egy év múlva merényletet tervezett a király ellen, ami kudarcba fulladt és egyéves fogság után örökre elhagyta Magyarországot.

A bizánci korona

A legenda szerint Regensburgba utazott sógorához, IV. Henrikhez, aki most sem sietett a rokon segítségére (ahogy mogyoródnál sem).
A császári udvarból a besenyők földjére utazott, ahol a besenyő vezérnek felajánlotta Erdélyt, ha segít László hatalmának megdöntésében. Még a vezér lányának kezét is megkérte, pedig Judit személyében törvényes felesége volt.
László azonban kiverte őket az országból.
Salamon az utolsó róla szóló hírek szerint a  besenyők oldalán  harcolt a bizánciak ellen. Nem tudni, hogy innen élve keveredett-e ki, de tény, hogy Judit egy évvel később új férjet választott magának.

Pulai szent Ferenc templom

A legenda szerint szent életű remeteként fejezte be életét az Isztriai-félszigeten Pulában.  Az ott bekövetkezett csodák és gyógyulások miatt sokáig a környékbeliek kedvelt zarándokhelyének számított állítólagos sírja.

Ereklyéjét – faládikába tett vélt vagy valós hamvait – a pulai Szent Ferenc templom oltárában őrzik.

Salamon vár

László állítólag azért engedte szabadon, mert abban az évben (1083) avatták az első magyar szenteket, többek között Szent István is, akinek fehérvári sírját addig nem tudták felnyitni – és a szentté avatás szertartását megejteni -  amíg a híres rab el nem hagyta börtönét.

Ha nem is ez az oka a megbocsátásnak, az ünnep azért szerepet játszhatott benne; László talán így kívánta megmutatni milyen a kegyes keresztény uralkodó.

A köztudatba nagyon mélyen beleivódott az a vélekedés, hogy a tornyot azért hívják Salamon-toronynak, mert a XI. században ez volt Visegrádon raboskodó Salamon király fogságának a színhelye. Ezt a történetet mindenki így ismeri, de ennél a történelmi eseménynél lényegesen később, a XIII. század második felében épült a torony, tehát értelemszerűen Salamon király nem raboskodhatott a Salamon-toronyban.

Salamon királyt valójában az Alsóvártól északra elterülő Sibrik-dombi ispánsági várban tarthatták fogságban. Ez a vár nagyrészt már a XII. században elvesztette a jelentőségét, és az 1241-42-es tatárjárás idején néptelenedett el teljesen.

Egykor a visegrádi Alsóvár központját alkotó lakótorony volt, és egyúttal a XIV. század első felének egyetlen megmaradt magyar királyi lakhelye is. 

Ha már a Salamon-torony elnevezésnél tartunk, akkor indokoltabb lenne I. Károly Róbert toronynak nevezni, ugyanis Salamont – mint említettem – nem ott tartották fogva, I. (Anjou) Károly viszont rövid ideig ott lakott.

Töklámpás

Salamon töke legendája:

A Salamon-toronyhoz fűződik a mondás, miszerint „Fénylik, mint Salamon töke”. Ugyanis amikor Salamont bebörtönözték, a torony összes ajtaját befalazták, az ablakokat ökörhólyaggal takarták, az őrség éjjel nappal őrizte. Az őrök feladata volt, hogy sötétedés után minden ablakba tegyenek egy-egy töklámpást, hogy éjszaka is lássák a rabot. Ezek fénye messziről látszott, s aki feltekintett a toronyba, láthatta, hogy fénylik Salamon töke...!