Papa mesél 10. Jelek az égen !

Kereszt jele az égen (aki bízott benne)

A kereszténység elterjedésében sorsdöntő fordulatot hozott 312-ben az égen feltűnő kereszt jele.
Eusebius egyháztörténész leírja, hogy Constantinus (Nagy Konstantin) nyugat-római császár csapataival Galliából Róma felé tartva egyszer csak egy kereszt alakú fénycsóvát pillantott meg e latin szavak kíséretében:  In hoc signo vinces,

vagyis: E jelben győzni fogsz!

A jel

A jelenést katonái is látták.

Lactantius keresztény író továbbszövi a történetet: az ő elbeszélése szerint a következő éjjel Constantinus álmában Krisztus jelent meg görög nevének  chi és rhó kezdőbetűivel.  Constantinus e betűket harci zászlajára s katonái pajzsára íratta és legyőzte Maxentiust, a keletrómai császárt, majd az egyesített birodalom egyeduralkodója lett.

Constantinus látomását sokan puszta legendának tartják, az égi keresztet pedig a lenyugvó nap szokatlan visszfényével magyarázzák, hatását azonban nem vitatja senki.

313-ban Constantinus kiadta a milánói ediktumot, amelyben a kereszténységet a római vallással egyenrangúnak nyilvánította, s amely véget vetett a három évszázados keresztény üldözésnek.

Napjainkig sokan őt tartják az első keresztény császárnak, bár hite felől kétségek merülnek fel, mivel csak halálos ágyán - vagy még ott sem - vette fel a kereszténységet.

Konstantin édesanyjával

Szorosan ide tartozik Nagy Konstantin édesanyjának, Szent Helénának a története. (Konstantinápolyi Szent Ilona.)
Születési helyét biztosan nem ismerjük, a kutatók a Nikomédiai öböl partján fekvő Drepanumot valószínűsítik, mivel 327-ben Nagy Konstantin császár a várost édesanyjáról Helanapolis-nak nevezte el. Gyerekkoráról nem sokat tudunk. Szent Ambrus szerint apja vendéglős volt.
Hagiográfiai források szerint az első nikaiai zsinat idején Ilona Jeruzsálembe ment és az ottani keresztények segítségével kereste azt a helyet, ahol Jézust keresztre feszítették. Mélyen a földbe ásva egy sziklaüregben megtalálták Jézus és a két lator keresztjét.

Ilona a kereszttel

Őt tartják a régészek és bányászok védőszentjének. A Római Birodalom keleti részein már egy évszázaddal a halála után szentként tisztelték, a birodalom nyugati felében csak a 9. században avatták szentté.
Ünnepe a katolikus egyházban augusztus 18-án, az anglikán és ortodox közösségekben Konstantinnal együtt május 21-én, az etióp és a kopt egyházban szeptember 15-én van.

 

Constantinus diadalíve

Egyéb jelek az égen (aki nem bízott bennük)

Nagy Károlyt, a frankok 800-ban német-római császárrá koronázott királyát nem nyugtalanították a baljóslatok, jóllehet a halálát (814 január 28) megelőző három esztendő folyamán életrajzírója, Einhard, sok intő jelet jegyzett fel.

Szerepeltek közöttük nap- és holdfogyatkozások, sőt még az az eset is, amikor egy fekete folt 

 volt látható a napkorongon két napon át.

Nagy Károly

A császár anyanyelve ma már nem létezik, így eredeti nevét nem ismerhetjük, de következtethetünk rá a frank nyelvekből. A Károly név a germán nyelvekből ered, ahol „embert” vagy „szabad embert” jelent. Ezt hozták összefüggésbe a óangol Churl névvel. A legtöbb szláv nyelvben a király szó a Károly név megfelelő alakjából ered.

Nagy Károly még akkor is szkeptikus maradt, amikor pedig egyre-másra titokzatos dolgok estek meg azokban az épületekben, ahol sokszor megfordult. Aacheni palotája például gyakran megremegett, egy alkalommal pedig váratlanul beomlott a palotát a bazilikával összekötő fedett folyosó.
A Rajnát Mainznál átívelő fahíd, amelyet majd’ 10 évig építettek, három óra leforgása alatt porig égett.
Azoknak az épületeknek a tetőzetéről, amelyekbe a császár olykor ellátogatott, különös zörejeket lehetett hallani.

Az aacheni bazilikába, ahová később Nagy Károlyt eltemették, villám csapott be, a toronysüveg tetejét díszítő aranyozott gömb letört és a szomszédos püspöki palotára zuhant.

Végül nem sokkal a császár halála előtt az épületfrízén lévő feliratból a princeps   szó - ami latinul vezért, fejedelmet jelent, s a császár egyik címe volt – fokozatosan elhalványult, végül teljesen el is tűnt.

Annak ellenére, hogy Nagy Károly a baljós jeleknek nem tulajdonított jelentőséget, sőt megvetéssel fordult el tőlük, azokat feljegyezték, halálakor pedig felemlegették őket.