Pipaszó 20. Fiatalság - bolondság!

                PIPASZÓ

Fiatalság – bolondság !

A lányokkal kibékültünk.
Olyannyira, hogy az iskola elvégzése után Török Sanyi feleségül vette  egyik osztálytársunkat, H. Margitot.  Nagyon helyesek voltak. Amíg a kapcsolatot tartottam velük annyit tudok róluk, hogy született egy kisfiuk.

A Légió együtt maradt és néhány emlékezetes tettet végre is hajtott:

Takarítás

Esténként a Bakterban vállaltuk a tanterem összetakarítását. Amikor vacsora utána többiek felmentek a hálóteremben, mi hárman – később a Dzsonival már négyen lenn maradtunk és különböző szórakozásokat találtunk ki magunknak.
Volt, amikor keresztrejtvényfejtő versenyt rendeztünk, volt, amikor versíró versenyt (ezeket mindig én nyertem) és közben még takarítottuk is a tantermet.
A Dzsoni „árulása” után a takarítás úgy nézett ki, hogy hárman leültünk, lábainkat felraktuk az asztalra, Ő pedig takarított. Nem egyszerűen, mert kitaláltuk, hogy közben énekeljen is.  Kegyetlen fahangja volt neki. Bár minden sláger szövegét kívülről fújta, de elénekelni nem hagytuk neki, mert kegyetlen volt hallgatni.  Ellenben azt énekelte szeméthordás közben, hogy:
„Szemetet viszek a szemétkosááááárba!”, visszafelé pedig „szemetet vittem a szétkosááááárba!”.    Amíg meg nem untuk.
Utána felmentünk a hálóterembe és elmentünk fürödni. Ekkorra már a fürdő szabad volt, annyit pancsoltunk, amennyit csak akartunk.

Bádogtető

Egyszer azt vettük észre, hogy Dzsoni eltűnt.

Hova lett ez a tekergő?
Szólongattuk, mire kintről hallatszott a hangja:  - Itt vagyok!

Kinéztünk az ablakon és a szánk tátva maradt.
Dzsoni a mellettünk levő földszintes betegszoba tetején a kémény mellől leskelődött.
Ennek az épületnek a teteje pont odanyúlt az emeleten levő fürdőszoba ablaka mellé.
Úgy lehetett kijutni, hogy az ablakon kilépve az ablak alatt húzódó peremre, párkányra meg kellett kapaszkodni az esőcsatornába, a fal szélébe és átlépni a betegszoba tetejére. Ez a tető le volt bádogozva, ami miatt óvatosan kellett lépni, mert ha nem a szegecsekre léptünk kegyetlenül pattogott.
Már mentünk is Dzsoni után a tetőre.
Megállapítottuk, hogy ezen az úton mi el tudjuk hagyni a bakterájt, amikor csak akarjuk.

Másnap már akartuk is.  Kimásztunk a tetőre. A tető fölé behajlott egy nagy fa az udvarról, azon lemásztunk és az udvarról már könnyen kiugrottunk a vaskapu tetején.
Zubbonyt, sapkát nem vettünk, hogy ne látszódjon rajtunk honnan jövünk és elmentünk Újszegedre, a ligetbe.  Ott Dzsonit felzavartuk egy nagy fára, ahonnan  tobozokkal vagy gubacsokkal dobált bennünket.  Jól szórakoztunk.

10 filléres

Hazafelé valamelyikünknek eszébe jutott, hogy rá kellene gyújtani.
Egyikünk sem volt dohányos, de jó ötletnek tartottuk. Igen ám, de nem volt cigarettánk. Sőt pénzünk sem. Csajla talált a zsebében 10 fillért.
Kész! Meg van oldva a kérdés.
Dzsoni ezzel tíz fillérrel bemész a trafikba és kérsz egy szál Sellő cigarettát, ami 8 fillérbe kerül és két fillérért meg is fogod gyújtatni. Úgy is lett.

Sellő cigi

Ezt az egy cigarettát körben állva, egy-egy slukk után továbbadva elszívtuk úgy, hogy közben vigyázni kellett, nehogy a hamuja leessen, mert akinél leesik, legközelebb azt vesz cigit!

A Bakterba bejutás egy kicsit bajos volt, mert az udvaron fel kellett jutnunk a fára, onnan a tetőre és a tetőről a fürdőszobába.
A fáramászás izgalmas volt. Dzsonit ketten feltoltuk az elágazásig, aki onnan nadrágszíjjal húzogatott fel bennünket.

Szőlőkert

Ezt az utat néhányszor megtettük. Ám mindennek vége szakad egyszer.
Az történt, hogy valamelyikünk lába alatt a párkány letörött. Nagyon megijedtünk, mert alattunk szőlőskert volt, tele szőlőkaróval. Ha valaki oda leesik azonnal fel is lesz nyársalva.  Többet nem mertük ezt az utat választani.

Inkább azt találtuk ki, hogy amikor a portás a folyosókon becsukta az ablakokat, mi az egyiket kinyitottuk, kimásztunk rajta és behúztuk úgy,  ne lehessen észrevenni, hogy nincs bezárva.  Ezen az úton kényelmesen vissza is tudtunk térni az esti sétáinkból.
Egészen addig, míg a portás észrevette a nyitott ablakot és bezárta.
Visszaérve megrökönyödtünk, hogy az ablakunk zárva van.  Most mi legyen?
A porta felé nem mehetünk, mert mit mondunk, hol jártunk.
Körül jártuk az épületet, de minden ablak zárva volt.  Kivéve egyet. 
Az egyik WC rácsos ablaka nyitva volt. De nem férünk be a rácson.
Sanyival felálltunk Csajla vállaira és addig húztuk szét a rácsokat, míg Dzsoni be nem fért rajta. Begyömöszöltük, ő pedig elment kinyitott egy nagy ablakot nekünk.
Még elmesélem, hogy Dzsonit egyszer ágyastól kivittük a WC előterébe, mert álmában nagyon sokat beszélt. Úgy udvarolt, könyörgött a Klárikának álmában, hogy már meguntuk. Kitártuk az ajtókat és négyen átvittük a WC előterében lévő mosdóba. Reggel nagyon csodálkozott, de rájött, hogy ki tette ezt vele és nem mert nagyon zsörtölődni, csak mértékkel.

Hosszú útvonal

Egyébként úgy az iskolában, mint a bakterájban tilos volt a dohányzás. Nem zavart bennünket a tiltás, mert nem szoktunk rá a cigarettára. De volt néhány tanuló, aki rendszeresen szívta. Ők lejártak a pincébe, ahol egyszer valamelyik figyelmetlen eldobott egy csikket és attól meggyulladt az ott tárolt papírhulladék.  Nagy volt a felhajtás, a bűnösöket meg is büntették, de ettől kezdve egy kijelölt helyen megengedték a cigarettázást.
De az iskolában még nem.

Egyszer az igazgatónk, Olasz István, aki a közlekedés földrajzot tanította elég szigorúan, a városban meglátta H. Zolit cigarettázni.
Következő órán a Zoli felelt, senki más.
A vasútvonalakat nagyon meg kellett tanulni, mert szigorúan visszakérdezte a tanár úr. Tudtuk is az összes belföldi és európai vasútvonalat. Úgy fújtuk, mint a verset.
Zoli is tudta az állomásokat, de kapott egy szép kérdést.  Utazzon el Stockholmból  Athénbe, mondja az elágazó, csatlakozó állomásokat és a határállomásokat.   Ahányat téveszt, annyi egyest kap.
Elárulom, csak 11-et tévesztett (tizenegy), így 11 egyest kapott. Még a magyar és a történelem rubrikába is jutott belőle.
Ez persze csak olyan ijesztés volt, mert év végén megkapta a négyest.
Mi négyen ritkán cigarettáztunk, leginkább azért, mert nem volt rá pénzünk.
Javasoltam egyszer a légiós társaimnak egy pénzszerzési lehetőséget.

Kopaszra kérem

Kössünk fogadást az osztálytársainkkal, hogy pár doboz cigarettáért levágatjuk a hajunkat kopaszra.  Akkor még nem volt divat a kopasz a fej.  Ráálltak.
Fel is ajánlottuk az osztálynak az ötletet. Tetszett is nekik. Jó mókának tartották.
Valaki összeszedte a téteket és tanítás után bevonultunk az első fodrászhoz.

Elmondtuk a fiatal fodrásznak, milyen járatban vagyunk. Neki is nagyon tetszett.
Beültem a székbe és a fél osztály nagy örömére elkezdte a műveletet.

Kezdet

Először a nullásgépet végigtolta a homlokomtól a tarkómig, utána egyik fülemtől a másikig és kijelentette, hogy végzett.
Hatalmas volt a nézők öröme, hisz nagyon jól nézhettem ki a fejemen egy szép fehér kereszttel.
Mikor kinevették magukat a többi haj is lekerült a fejemről csak úgy, mint Sanyiéról és Csajláéról is.
Jól néztünk ki, de a fogadást megnyertük a cigaretta nagyon sokáig kitartott.
A kopasz fejet elviseltük, csak az bosszantott, ha valaki el kezdte simogatni a fejünket.  De mindenki ezt tette.  Elmentünk Sanyi mamájához, aki kötött mindegyikünknek egy-egy  jumbósapkát.  Még kétfillérest is tudtunk a tetejére húzni.

sapkánk

Két-három hétig az érdeklődés középpontjában voltunk, de később hozzászoktak és mi is.

Egy esti sétánkon találtunk egy kis sündisznót.
Bökős volt egy kicsit, de a sapkába csomagolva „haza” tudtuk vinni.
Betettük a hálószobánkkal szomszédos kelléktárba, ami a Diszterem színpadja mögött volt és mi szereztünk hozzá kulcsot.

A süninek reggel készítettünk kaját. A Tangó-padlófényesítő dobozát kimostuk és abba öntöttünk neki tejet és bele tördeltünk zsemlyét. Ezeket a konyháról szereztük be, mert a Temesvári néni (egyik tanuló édesanyja) olyan rendes volt, hogy mindig adott tejet és zsemlyét. Először csak keveset, később egyre többet vittünk. Meg is kérdezte, hogy hány sündisznónk van, hogy ennyi kaját viszünk.
De hát tudta, hogy mi is ebből repetázunk. 

Süni

A sün nagyon sokáig csak akkor evett, amikor nem voltunk a közelébe. Később már nagy szuszogással előmerészkedett és megengedte, hogy meglessük, hogyan eszik. Amikor híre ment a bakterban, hogy sününk van, valaki kitalálta, hogy szereti a legyet. Az egész bakteráj legyet fogott a mi sününknek.

Egyik éjjel, mivel valaki nyitva hagyta az ajtót, bejött a hálóterembe.
Nagy volt a riadalom. Senki nem mert az ágyról lelépni, sőt Zoli, aki éjszakára egy üveg vizet szokott az ágya mellé helyezni, azt vette észre, hogy a sün az üveget feldöntötte.
Végül én vettem a bátorságot és visszavittem a sünt a „helyére”.
Október végéig nálunk volt, akkor kellett tőle elbúcsúznunk, mert a fejlemények miatt hazaküldtek bennünket.
Még azt elmondom, hogy a bakterájban volt három koreai fiú is. Egyikük idősebb volt már és sokat mesélt arról, hogy részt vett a háborúban is.
Legjobban szerettük Pak Zon Tek-et, mert jó humorú fiatal srác volt. Szépen beszélt már magyarul, de nekünk egy kicsit furcsán.  Egyik reggelinél ott ült mellettünk az asztalnál. Reggelire kaptunk ezt azt és adtak hozzá retket, ami nagyon tetszett ZonTek-nek. Amikor a mi asztalunkon már nem volt retek, odahajolt hozzám a másik asztalra mutatva:  - Tolvajlok reteket!
Jót nevettünk rajta, és ez a mondás sokáig rajta is maradt. De ők is jót nevettek, amikor az egyik nagyszájú lányt be tudták csapni.
Azt kérte ZonTektől mondja meg. Hogyan mondják koreaiul, hogy jó napot?

A nagy franc ZonTek meg is mondta neki. A lány hamar megtanulta és odament a másik fiúhoz és „ráköszönt!”
Annak először a szája tátva maradt, majd óriásit nevetett a többiekkel együtt, mert a lány azt tanulta meg koreaiul, hogy :  nagy a farkad!

Többet nem akart koreai nyelven megtanulni semmit.

Kopaszon

 A kopasz fejű légiósoknak egyik este még egy indulót is írtam.
Nem lesz belőle himnusz, de azért olvassátok:

Van közöttünk három barát
télen látni nekik csak a haját
kopasz fejjel szebb nekik a világ,
s így dalol a három jó barát:
sapkát emeltünk egész világ előtt
hadd érje napfény a lombozatlan főt.
Légióban ez a szokás,
hogy ne tépjük egymásnak a haját,
vígan élünk kopasz fejjel tovább,
s énekel a három jó barát!