REJTÉLYES ESETEK 11. Belovagolt a történelembe

 

Lady Godiva

Belovagolt a történelembe

Mercia grófjának feleségét istenfélő életéért és jó néhány kolostor nagylelkű támogatásáért tisztelték a XI. század közepén.

A sors tréfája, hogy emlékezetét az a hírhedt kilovaglása őrizte meg, amelyet valójában aligha tett meg.

Olvassátok:

Belovagolt a történelembe

Coventry polgárai sokat szenvedtek

Szörnyű magas adók mindenkit terheltek

Hitvalló Edward, az utolsó angolszász

Uralkodott éppen az angolok nyakán

Mikor könnyítésért folyamodtak hozzá

Kérelmük sosem hatotta meg a királyt

Könyörület helyett újabb adót emelt

                                   De a lakosság már nem bírta a tehert.
Coventry grófja itt nem tehetett semmit,                            
Nem látott megoldást, ami ezen enyhít.
Ekkor lépett közbe a gróf felesége

Mélyen vallásos volt, s szerette a népet
Jó szándékkal ezért arra kérte férjét
Ismét vonja vissza a követelését
Mint eddig már többször szívesen megtette

Az ajánlat

Mikor erre kérte a szép felesége.
Azonban most a gróf  hajthatatlan maradt
Sőt már dühítette ez a vasakarat.
A közbenjárásnak véget akart vetni,
Emiatt egy ördögi tervet eszelt ki:
Tudta, hogy a grófnő nagyon istenfélő,
Egynéhány kolostort nagylelkűn segítő.
Előállt egy rendkívüli ajánlattal,
Amiről azt hitte, végrehajthatatlan.
A grófnő vetkőzzön tiszta meztelenre,
Így lovagoljon majd ki a piactérre,
Végig a városon, mikor legtöbb a nép,
Ha megteszi teljesíti a kérését.
Azt hitte a grófnő visszautasítja,
S így a súlyos adót ő nem vonja vissza.
De a gróf legnagyobb megdöbbenésére,
A feltételt elfogadta felesége.

Másnap reggel a nő lovára pattanva,
(alakját csak leomló haja takarta),
Keresztül lovagolt a nagy  vásártéren
Hogy segíteni tudjon a szegény népen.
A gróf, mivel ígérte, nem tehetett mást
Állni kellett hitvesének adott szavát.                                       

Lóra pattant

A grófnőt beírta ez a bátor tette,
Lady Godivaként a történelembe.

A meztelen grófnő emlékezetére
A híres lovaglás felelevenítése
Coventry városban gyakran megtörténik,
De a grófnőt már egy fiúra cserélik.
A legenda szerint sok vitát idézett,
Lovon ülő viseljen-e öltözéket!

A legendát Maeterlinck is feldolgozta
Színművének ismert neve: Monna Vanna.
Cselekményt áttette Pisa városába:
Kéjsóvár tábornok perverz kívánsága,
Éhinségtől  úgy védheti meg a várost,
Ha ruha nélkül keresi fel a tábort.

Egy angol kiadvány nem rég kimutatta
Ki is Lady Godiva leszármazottja?
Ezek szerint pedig Erzsébet királynő
Egyik őse volt Lady Godiva grófnő.

        Hogy erre Erzsébet büszke lehet-e?
        Kíváncsi lennék!

                                                                             

Godiva szobra Coventry központjában

REJTÉLYES ESETEK 10. A svájci szabadság atyja

 

Tell Vilmos

A svájci szabadság atyja? Tell Vilmos                       

A hírneves lövész kétszer célzott számszeríjával és nyila mindkétszer talált.
Az egyik kilőtt nyíl megmentette az életét, a másik pedig kirobbantotta a svájci függetlenségi háborút – legalábbis így mesélték és hitték el századokon át.

                                  Walter István:  Az  íjász

Nézd apám!  Kalap van az oszlop tetején    

a kalap

Szólt a fiú a svájci Altdorf főterén

Semmi közünk hozzá válaszolt az apja.

A bécsi helytartó ezt nem így gondolta.

Egy zsoldos dárdáját mellének szegezte

S követelte, hogy a kalapot köszöntse.

A zsarnok helytartó parancsban kiadta,

Ha nincs ott, őt képviseli a kalapja.

És aki azt nem hajlandó köszönteni,

A császár nevében börtön fenyegeti

Amíg az apa a zsoldossal vitázott

A fiú keresett néhány jó barátot

Jöttek is parasztok jócskán, csapatostól

Kiknek elege volt már a gyalázatból

Azonban mielőtt ölre mentek volna:

-Megjött a kormányzó! - kiált egyik szolga   

hiába könyörgött

Lovával csakugyan helytartó érkezett

Persze megkérdezte mi ez a csődület?

A zsoldos elmondta, amit elmondhatott

Ki nem köszöntötte imént a kalapot.

Mindenki hallott már a híres íjászról

Száz méterről lövi az almát a fáról.

Zsarnok ajka torzult kegyetlen mosolyra:
Na fiú keresd meg, hol van az az alma

De nem kell lelőni a fa tetejéről

Hanem száz méterről a fiú fejéről.

Az apa megijedt, kéri a kegyelmet

De hiába kéri, a zsarnok nem enged.

A fiú ismeri apja ügyességét

Nem is engedi, hogy szemeit bekössék.

Apja felkészült az istenítéletre

Célzott, de aztán az íjat leengedte,

Lassan elővett egy második nyílvesszőt

Derekába tűzte és csak azután lőtt.                    

fiú az almával

Nyilával az almát ketté hasította,

Rohant a fiú, hogy magához szorítsa.

A helytartó kérdi? A másik nyíl minek?

Ha az első téveszt, azt szántam teneked!

A pimaszságáért nyomban lefogatta

Szándéka volt hogy börtönbe csukatja

Egy csónakon vitték börtönbe a rabot

De vihar tört ki és kereket oldhatott.

Immár szökevényként szentül megfogadja,

A zsarnok helytartó életét kioltja.

S ahogy megfogadta úgy is cselekedett

És a kilőtt nyila célt most sem tévesztett.

Tell Vilmosnak nyila adta meg a jelet

Svájci függetlenségi harc kezdete lett.

Fenti történetet Schiller így írta meg     

Gessler

                                   Tán az ő fantáziájában született?

Mert a szájhagyomány ezt a történetet

Úgy említi, hogy az bárhol megeshetett.

Hasonló mesét mond német, dán és norvég

Sőt Izland és Angol vidéken megtörtént.

Mindegyik mesében szerepel az alma

Mit fia fejéről lenyilaz az apja.

Néhány tudós azt is állítja nagy bátran,

Tell Vilmos nem is élt.  Csak magyar kártyában!

makk felső

A Tell-kártya az 1848-as szabadságharcot megelőző időben jelent meg, amikor Európa-szerte forradalmi mozgalmak érlelődtek.

A Nemzeti Múzeum több csomagot őriz belőlük, ezeken az akkor még fametszetű lapokon a készítő műhelyének jelzése magyar nyelven is előfordul. Őriznek a győri mester kártyáiból egy próbalevonatot is, amelyen egy nagy papírlapon egymás mellett látható a 32 darab svájci kártyalap, mely azonban csak egy reklámlap lehetett

A magyar nyelvű Tell-kártya szereplői és színei
	makk	piros	tök	zöld
alsó	Harras Rudolf - Gessler istállómestere (régebbi kátyákon Harras Rezső)	Kuoni pásztor	Reding Itell - főbíró	Fürst Walter - Tell Vilmos apósa
felső	Tell Vilmos	Geszler  Hermann - helytartó   A Tell-kártya lapjai	Stüszi  vadász -  csősz	RudenzUlrich -  lovag aki a svájciak    oldalára áll

REJTÉLYES ESETEK 9. A kaméliás hölgy

A kaméliás hölgy

Korának legünnepeltebb és legkapósabb kurtizánja volt.

Kaméliák

Bár Marie Duplessis megosztotta kegyeit Párizs sok gazdag és nemes férfiúja között, tartós hírnevét egy elszegényedett ifjúval való viszonyának köszönheti.
Mindketten világhírűek lettek.

Ha Marie Duplessis fehér kaméliát viselt, hajlandóságát jelezte a szerelmi ajánlatok iránt; a piros virág türelemre intett.

Walter István  Szerelemből világhír

Magas ifjú, választékosan öltözve,

Bár ezt pénztárcája nehezen engedte,

Barátjával ment egy párizsi színházba,

Nem zavarta egésznapi lovaglása.

Színházi távcsövét szinte le sem tette

S egyáltalán nem a színpadot figyelte

Jobban érdekelték a páholyok őket,

Érdeklődve nézték a szép, vonzó nőket.

Köztük félvilági nők is jelen voltak,

Kegyeiket adták főleg gazdagoknak

Valójában vágytak ifjak szerelmére,

Talán még akkor is, ha kevés a pénze.

Egyikük az ifjút nagyon megragadta

Folyton őt bámulta, szemével felfalta.

Magas, karcsú nő volt, arca rózsás fehér,

Más ifjak is versengtek a kegyeiért,

Amit gazdag, nemes férfiak kaptak meg.

Párizsban így ő volt a legünnepeltebb.

Maria Duplessis

Néhány dolgon átment, míg ide érkezett,

Mert egy parasztgazda lányaként született

Apja eladta őt egy cigánycsapatnak,

Ők rajta Párizsban, jó pénzért túladtak.

Aztán varrónő lett, ezt sem soká tette,

Egy fogadós figyelt fel a szépségére.

Elhelyezte őt egy külön lakosztályba,

Ahol ezután a szeretőit várta.

Szolgálataiért busásan fizettek,

Vendégei között akadt gazdag herceg.

Hamarosan szert tett temérdek sok pénzre.

Százezreket gyűjtött s költött fényűzésre.

Vett ragyogó ékszert és gyönyörű ruhát,

Rengeteg virággal körülvette magát.

De mivel a rózsa illatától szédült,

Mindenhova szagtalan kamélia került.

Sok könyvet olvasott, gyakran zongorázott.

Egy hibája volt csak:  hazudni imádott.

Szerinte „azért kell hazudozni sokat,

Mert ez hófehérre festi a fogakat!”

Bár mindezeken túl arany volt a szíve,

De valami mindig szerelemre űzte.

Megszállottan vágyott a csendre, békére,

Az egyik, majd másik férfi szerelmére.

Jelenleg egy idősebb gróf tartotta ki,

De mellette volt egy másik gróf is neki.

Színházban

                                   A nem gazdag ifjú belé volt szerelmes.

A nő észrevette, s nem volt ellenszenves.

Előadás után ifjút és barátját

A barátnőjével lakásukra hívták.
Az ott levő grófot kiutálták gyorsan.

Egymásba szerettek elég alaposan.

Nem tartott sokáig a gyönyörű este,

Rövid és keserédes románc követte.

Néhány hónapig még boldogok is voltak,

De szép lassan egymástól eltávolodtak.

Fiú nem adhatott annyit, mint egy gazdag,

S nem fogadta azt el, mit szegényként kaphat.

A leány ezután férjhez ment egy grófhoz
(Közben Liszt Ferencnél is vigasztalódott).

Élete ezután túl rosszul alakul

Egy gyors tüdőbajnak esik áldozatul.

Visszavonult csendben, sokat imádkozott,

Mikor úgy érezte, papot is hívatott,

Kitől felvette az utolsó kenetet.

Miközben odakinn karneváli menet

Hangos nevetése verte fel a csendet

Ő árván, huszonhárom évesen halt meg.  

ifj Alekxandre Dumas

Az ifjú mikorra visszaért a házhoz

Már árverés zajlott, ő is vett egy láncot,

Amit a szeretett nő a nyakán hordott.

Minden mást az unokahúgára hagyott.

Végrendeletében kikötésként írta,

Hogy a leány soha ne jöjjön Párizsba.

Az ifjú kivett egy szállodai szobát,

A lány leveleit, hogy olvashassa át.

Nekilátott, hogy azt a regényt megírja,

Ami neki később a világhírt hozta.

A kaméliás hölgy nagy sikert aratott,

Az ifjú Dumasnak ismertséget adott.

Tudott a regényből színdarabot írni.

De apja nem akarta színpadra vinni,

Egészen addig, míg el nem olvasta.

A fiát akkor már könnyek közt fogadta.   

A könyv

A gyönyörű mesét Verdi tette naggyá:

Traviáta címmel vált halhatatlanná.

 

Traviata

REJTÉLYES ESETEK 8. "Hajnal Szeme"

Felirat hozzáadása

Mata Hari

A Hajnal Szeme

A Mata Hari név olyan asszony jelképévé vált, aki női varázsát sikeresen latba vetve csal ki titkokat az ellenségtől háború idején.

De valóban kém volt-e az igazi Mata Hari?
Az biztos, hogy nagyon ügyesen használta ki a szépségét, hisz egész Európa a lábai előtt hevert.  
De ez nem életbiztosítás!
Vajon melyik fél ügynökeként kémkedett?

REJTÉLY!

      Walter István     A Hajnal Szeme

Egy holland családnak kislánya született

Ám ez magában még nem lenne nagy eset

Még a neve sem mond a kislányról sokat

Marghareta nevű már akkor is sok akadt

Még az sem különös – hisz sokan ezt tették –

Tizennégy évesen a zárdába küldték,

Hogy eligazodjon majd a háztartásba’

Amikor megérett már a házasságra.

Eleven kislány volt, elhiheti bárki

Ezt az életet nem neki találták ki.

Meg is unta hamar, nem volt még húsz éves

Amidőn egy katonatiszthez ment férjhez.

Gyors egymásutánban szült is két gyermeket

Az egyikük fiú, a másik kislány lett.

A fiúcskát furcsa módon elvesztette,

(Bosszúból az egyik szolga megmérgezte.)

A férj sokat ivott, gyakran meg is verte,

Sőt egyszer pisztollyal meg is fenyegette.

Nem tűrte sokáig, a férjét elhagyta,

Leányát pedig a rokonokra bízta.         

                      

Hajnal Szeme

Hatalmas tervekkel utazott Párizsba,

Ahol táncosnőként magát bemutatta.

Magas, karcsú nő volt, szép sötét szemekkel,

Enyhén barnás-bőrű, gyönyörű kezekkel,

Ében-fekete haj, s el lehetett hinni,

Amit ő állított, azt, hogy indiai.

Anyja táncosnő volt – dicsekedett vele.

Neve is keleti, a szép Hajnal Szeme.

Kezdetben sikerét Párizsban aratta,

S lába előtt hevert egész Európa.

A csábos táncosnő egyre népszerűbb lett

Gyűjtött maga köré hódoló sereget.

Hódolói között volt koronaherceg,

Rendőrfőkapitány s mindenféle szerzet,

Franciák, németek, sőt orosz is akadt.

Kegyeiért adtak szép juttatásokat.

De a sok hódítás nem vezetett jóra,

Egyszer itt, másszor ott volt a pásztoróra.

A franciák megvádolták kémkedéssel,

Itt kimosta magát némi szerencsével.

Később az angolok is per alá vették,

Letartóztatták, mert német kémnek hitték.

A kihallgatáson egyre bizonygatta:

A juttatásokat nem, mint kémnő kapta.

A sok kihallgatás hónapokba tellett,

De végig kitartott vétlensége mellett.       

Táncol

A franciáknak volt bűnbakra szüksége,

Így a parancsnokság halálra ítélte.

Ám a végrehajtás egy kissé húzódott,

A reményvesztett nő naphosszat hányódott.

Aludni sosem mert – csak szombaton éjjel,

Mert vasárnap szünet volt a kivégzéssel.

De egyszer csak eljött a kivégzés napja.

A szép nő úgy döntött, jó hírét nem adja.

Magára öltötte gyöngyszürke ruháját,

Fejére helyezte szép szalmakalapját,

Lábára a legjobb cipőjét felhúzta,

S a kesztyűjében szállt be az autóba.

Amikor egy száraz, nagy fához vezették,

Nem, engedte meg, hogy szemeit bekössék.

Méltósággal itta a kijáró rumot

Így a kivégzőkkel szembenézni tudott.

A hajnali ködön a nap átderengett,

A pap és apácák elhagyták a helyet.

A kivégző osztag a parancsot várta,

A nő a nagy fánál ezt nyugodtan állta.

S amikor a parancs valahára meglett,

A tizenkét lövés megtörte a csendet.

Lövést követően a „halálos” csendbe’

Földre zuhant a nő élettelen teste.

A kivégzőhelyen

                                    Később pedig bizarr történettel vélték

Magyarázni a nő ritka önfegyelmét         

Egy hű hódolónak a keze volt benne,

Hogy a kivégzőket pénzzel lefizette,

Tegyenek vaktöltényt minden puskájukba.

Ezért volt oly bátor a nő, mert ezt tudta.

A puskákba mégis éles töltény került,

Így persze érthető, hogy a nő elterült.

Más történet szerint  -  mi nem bizonyított –

A lövéskor a nő ruhája szétnyílott.

Kivégző katonák tátott szemmel lesték,

Hogy a nő feltárta a meztelen testét.

Kivégzés

Mesém szempontjából ez nem is lényeges.

Tény hogy kémkedésért halállal fizetett.

Az a holland szépség járt így, aki

Talán nem is volt kém.   Neve Mata Hari.

REJTÉLYES ESETEK 7. Apa és fia egymás ellen

 

Don Carlos

7. Apa és fiú egymás ellen  (Don Carlos)

A lázadó fiú, aki beleszeret apja bájos, fiatal feleségébe s a fiatal fiú

haláláért felelős önkényúr, a fél világ ura – így él a köztudatban Don Carlos herceg és II. Fülöp spanyol király alakja.
Apját is így tisztelték, de Fülöpre szó szerint igaz volt: birodalmában soha nem nyugodott le a nap.

Don Carlos nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.

A tények egészen mást mutatnak.

Így mondom el versben:

                                             Don Carlos
                                  (Uralkodásra alkalmatlan)

A király éjfélkor, elszánt kemény arccal

Fején páncélsisak, a kezében karddal

A palota rideg, sötét folyosóján

Vonult végig, s bement a fia ajtóján.

A királyt egy titkos küldöttség kísérte.

A fiút a vizit váratlanul érte.

Ő volt az örökös, reményteli herceg,

Ezért is lepte meg ez a fura helyzet.

És a király szólott – s nem, mint apa mondta –

Vegye tudomásul, hogy mostantól foglya.

Ablakokat, ajtót, mindent bedeszkáztak

Sőt az ajtó előtt még őrök is álltak.

Tilos, hogy fiához bárkit engedjenek

Azt is megtiltották, kaphasson levelet.

Intézkedés után a király távozott.

A fiával utoljára találkozott.

A herceg nem soká bírta a rabságot,

Félév múlva meglátta a másvilágot.                       

II. Fülöp

De mi váltotta ki ezt a nagy királyból,

Hogy így szabadult meg egyetlen fiától?

Hisz a király gazdag, egyedül őrködött

S uralkodott régen a fél világ fölött.

Már az apjáról is az a mondás maradt:

„A birodalmában nem nyugszik le a nap!”

Első felesége szülte ezt a fiút.

Szülés után elment, nem sokkal élte túl.

Ezután elvett egy idősebb királynőt,

Négy év múlva utód nélkül itt hagyta őt.

A francia király lánya következett,

Aki fiával egy időben született.

És az adott okot néhány feltevésnek,
Hogy a fiatalok tán egymásra néznek.

A feltételezést jogosnak hihette,

Mert hát a fiú volt férjül kiszemelve.

Még olyan hírek is láttak napvilágot,

Miszerint a fiú ellenséghez állott.

Ezek jutottak el a király fülébe.

Emiatt ő őrizet alá helyezte.

Így írta le ezt az ismert Schiller dráma

És így dolgozta fel Verdi operája.

Az igazság ellenben teljesen más volt.         

Valois Erzsébet

                                   A fiú nem olyan, mit a két mű vázolt.

Kis termetű, vékony és felhúzott vállú,

És még púposnak is látszott ráadásul.

S ha még hozzávesszük a beszédhibáját,

Nem hódíthatta meg francia királylányt.

Aki egyébként is a férjét szerette,

Szerelmükből neki két kislányát szülte.

A herceg egyébként nemcsak furcsa alkat,

Az uralkodásra sosem volt alkalmas.

Siheder korában lezuhant a lépcsőn,

Cselédlányt kergetve - nem herceghez illőn -

Megsérült. Emiatt eltávolították,

Műtéttel koponyája egy darabját.

Ezután szeszélyes és kicsapongó lett.

Utcán a sétáló lányokkal kikezdett.

Egyszer szűkre szabott csizmáját megfőzte,

A csizmadiával ezt meg is etette.

Gátlástalansága arra is késztette,

A tanácsnokokat csúnyán sértegette.

S hogy nem vezethette a sereget harcba,

Tőrrel támadt rá a herceg parancsnokra.

A „szörnyeteg” Fülöp királynak esete,

A mi legendánkba sehogy sem fér bele.

Hisz fia, Don Carlos, a halálos ágyán,

Hívatta az apját, békülni akarván.

Sajnos a hívást csak nagyon későn kapta,

Végső áldását így túl későn adhatta.

Don Carlos a fogságban tovább pusztította magát: télen jéghideg vizet locsolt szét és meztelenül belefeküdt, és folyamatosan - nincs más szó rá - zabált. Hol gyümölcsöt, hol tésztát, egyszer egy hatalmas, fűszeres pástétomot tömött magába és tíz liter vizet ivott rá. Ezután súlyosan megbetegedett, lázas lett és folyamatosan hányt, még a halottak szentségének felvételekor is kihányta az ostyát. 1568. július 24-én, huszonhárom éves korában halt meg, a szóbeszéd szerint apja mérgeztette meg. Halálhírét rövid közlemény adta hírül, a gyászoló atya várandós feleségének még azt is megtiltotta, hogy sírjon mostohafia végzetén. Hiába tette: Valois Erzsébet pár héttel később elvetélt és meghalt.
II. Fülöp az eredetileg fiának kiszemelt Habsburg Anna főhercegnőt vette feleségül.

Fülöp  és  Anna

 

II. Fülöp halála:
Nem akart Madridban meghalni, ezért 1598-ban az Escorialba vitette magát. Rövidesen már az ágyat sem tudta elhagyni, csont soványra fogyott, állandó láz, kiszáradás, szomjúság gyötörte. Az utolsó időkben olyan fájdalmak gyötörték, hogy mozdulni sem bírt, szolgái még ágyneműjét, fehérneműjét sem tudták cserélni. A tisztaságáról híres II. Fülöp, a világ legnagyobb uralkodója saját piszkában fekve várta a halált.
A vallásból merített erőt, ágyát papok állták körül gyertyával és kereszttel a kezükben. Várták, hogy mikor adhatják kezébe a keresztet:  Végül 1598. szeptember 13-án, hajnali három órakor így szólt:
 “Adjátok, itt az idő”.    71 éves volt ekkor.