REJTÉLYES ESETEK 13. A bűnbánó zsarnok

13. A bűnbánó zsarnok   (Rettegett Iván)                              

Rettegett Iván, az első orosz cár

Oroszország első cárja, Rettegett Iván néven vonult be a történelembe háborúi, elnyomó politikája és személyes bűnei – köztük fia meggyilkolása – miatt.

Uralkodása elején elhatározta, hogy Moszkvát „harmadik Rómává” teszi;

Halála előtt imát mondatott áldozatai lelki üdvéért.

Kegyetlen kor volt ez.

Iván, mindössze három éves volt, amikor 1533-ban, apja III. Vazul utódjaként a moszkvai nagyfejedelemség ura lett.

Öt éven át anyja uralkodott régensként, míg fiát a kormányzás tudományára oktatták. Tizenhárom éves volt, mikor anyja meghalt (nincs kizárva, hogy megmérgezték).
Ekkor Iván keményen lépett fel a bojárok csoportjai közötti hatalmi harcban, melynek középpontjába került. Jelen volt egyik vetélytársa elfogatásakor.

Majd később kivégeztette.

Nagy hatással volt rá az orosz ortodox egyház metropolitája, Makariosz .
Az egyházfő tanácsára 16 éves korában minden oroszok cárjává koronázták
(a cár szó a cézár rövidített formája), majd egy hónap múlva feleségül vette Anasztázia Romanovát. (e családból származott a későbbi Romanov-ház)

Hatodik feleségével

Makariosz a kereszténység új központjává akarta tenni Moszkvát  (Róma és Konstantinápoly után) „harmadik Rómává”.

A cár megalkotott egy – minden valóságot nélkülöző – elméletet, amely szerint dinasztiája közvetlenül Augustus római császártól származott, így akart ugyanis nagyobb mozgásteret szerezni a nemzetközi örökösödési vitákban.

Ivánt nem csak Augustus római császár közvetlen leszármazottjának, hanem a kereszténység legfőbb földi helytartójának is tekintették.

Házassága valószínűleg boldog volt. Anasztázia, aki 1560-ban meghalt, hat gyermeket szült neki, de csak kettő maradt életben, négy még csecsemőkorban meghalt. Férjére jó hatással volt, igyekezett visszatartani a mulatozástól, a sok ivástól, a kegyetlen sportoktól és az önkényeskedéstől.

Moszkvát Makarioszra bízta és hadba indult a tatárok és törökök ellen, szétzúzta a török törzsek hatalmát és a Volga folyó mentén fekvő területeket országához csatolta.
Győztesen visszatérve a bojárok tudtára adta:  Most már nem félek tőletek! 

A fiát leütötte

Ettől kezdve önkényuralmat gyakorolt.

Még egyszer azért megvívott a nemesekkel.
Súlyos lázba esett és a bojárok ragaszkodtak ahhoz, hogy halála esetén ne a csecsemő fiát, Dimitrijt nevezze ki utódjául (nem akarták, hogy újból régens uralkodjon), hanem Vlagyimirt, a cár egyik unokatestvérét.
A cár hajthatatlan volt. 
Szobájába hívatta a bojárokat, s követelte, hogy a keresztet megcsókolva esküdjenek hűséget Dimitrijnek.

Makariosz halála után arra kényszerült, hogy igénybe vegye XIII. Gergely pápa közvetítését közte és ellenségei között (Lengyelország, Svédország).

A cár az abszolút hatalom megerősítésére bevezette az opricsnyina-rendszert.
A birodalom felében a bojárok támogatásával uralkodott, a másik felét személyes tulajdonként közvetlenül irányította, 5-6000 fős fegyveres csapatra támaszkodva.
(oprics, eredeti jelentése szerint a herceg özvegyének juttatott földrész !?).

Az orosz nép számára ezzel kezdetét vette a rémuralom. A cár személyesen is részt vett ellenfelei megkínzásában és meggyilkolásában.

Iván nehezen viselte reményei és tervei meghiúsulását, s 1581. november 16-án egy vita hevében, pillanatnyi felindultságában halálosan megsebesítette örökösét, Iván cárevicset.

Báthori Matejkó legyőzte Ivánt

 Nem fia volt az egyetlen, aki áldozatul esett haragjának: Iván később több mint 3000 nevet tartalmazó szinogyik-kokat (halottak jegyzéke az Istentiszteleten való megemlékezéshez) küldött szét különféle kolostorokba hatalmas pénzösszegek kíséretében, azzal a paranccsal, hogy a szerzetesek imádkozzanak a halottak lelki üdvéért (sok áldozat neve nem is került ezekre a listákra).
Iván kétségtelenül szenvedélyes férfiember volt, és minthogy nem helyeselte, hogy egy uralkodó házasságon kívüli kapcsolatokat tartson fenn, gyakran cserélte feleségeit; hat hitvese volt (a hetedik frigyet az egyház nem szentesítette), közülük három meghalt, egy túlélte őt, kettőtől pedig elvált, és zárdába kényszerítette őket.
 Az angol követtel tárgyalt arról is, hogy esetleg feleségül venné I. Erzsébet angol királynő egyik udvarhölgyét, Mary Hastingset. 

Amikor már Rettegett Iván retteg

 

 

 

1553 után igyekezett megszilárdítani a kapcsolatokat Angliával, 1566-ban még az is felvetődött benne, hogy lemond, és Angliában telepszik le. Végül azonban haláláig az orosz trónon maradt.
A cár 1584. március 18-án halt meg hosszú uralkodás után kaotikus állapotban hagyva az országot fiára, I. Fjodorra.
A Fjodort követő másfél évtized, az úgynevezett "zavaros idők"  (1598–1613) voltak.

A Rettegett Iván Eisenstein kétrészes, de három részesre tervezett, tulajdonképpen befejezetlen filmje, ugyanis a második rész hivatalos, elmarasztaló elfogadása után
infarktust kapott, amibe belehalt a tervezett harmadik rész leforgatása előtt.

A szeme sem áll jól

REJTÉLYES ESETEK 12. A király egy hentes fia volt ?

Hentes fia volt a király?

II. Victor Emanuele

Olaszország első királya, II. Viktor Emanuel, az ősi és nagyra tartott Savoyai uralkodóház tagja volt.
A Savoyai-ház carignanói ágából származó Viktor Emánuel szárd királyi herceg Torinóban, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában született 1820-ban.
Édesapja Károly Albert savoyai herceg (1798–1849).
 A Savoyai-ház carignanói ágából származott Savoyai Jenő herceg, császári tábornagy (1663–1736), a német-római császári szolgálatba állt törökverő hadvezér is.
Édesanyja Mária Terézia Franciska főhercegnő (1801–1855)  a Bourbon-házból származó Lujza Mária Amália Terézia nápoly-szicíliai királyi hercegnő (1733–1802) legkisebb leánya. A királyi pár három gyermekéből ketten érték meg a felnőtt kort.

Viktor Emánuel herceg (1820–1878), 1861-től II. Viktor Emánuel néven olasz király.

A legenda szerint sem külseje, sem tettei nem vallottak királyi vérre.
Lehetséges-e, hogy valójában egy kereskedő törvénytelen fia volt, akit egy tűzhalált halt királyi csecsemővel cseréltek ki?

            Hentes a király ?

Egy szeptemberi estét Savoya hercege

Firenze  melletti palotában töltötte.                                             

Carlo Aléberto, az apa

A dajka,  kezében fogott, égő gyertyával

Belépett a kisherceg külön szobájába,

(A herceg kicsi fia még csak két éves volt),

Hogy elűzze az álmát zavaró szúnyogot.

Amikor  gyertyával a bölcső fölé hajolt,

A gyermekágynemű csipkéje tüzet fogott.

A dajka próbálta, erejét megfeszítve

A tüzet oltani, hogy gyereket megmentse.

Közben olyan égési sérülések érték,

Belehalt amire az orvoshoz kísérték.

A kis herceg mintha életben maradt volna:

Azt írta a nagyhercegi udvar naplója.

Már pedig a napló mindenki szerint precíz,

Rögzítették benne a család eseményeit.

Eszerint a fiú három helyen megégett,

De fel fog gyógyulni, így hangzott az ígéret.

A naplóba sokáig semmit nem jegyeztek.

Firenze mellett a nép pletykálkodni kezdett:

A hercegnek fia a lángokban elpusztult,

A bölcsőbe helyette másik gyerek újult.

Azt is beszélték, ki lehet a cseregyerek.                             

Ahol a tűz volt

A hentesnek törvénytelen fia lehetett.

A hentes nem sokkal később feleségül vett

Egy másik nőt és hatalmas házat épített.

Ennek földszintjén nyitotta meg hentes boltját.

Érdekes, hogy az Isten így felvitte dolgát.

Szemlátomást egyre csak jobban ment a sora,

Végül már több, mint negyven ház volt tulajdona.

Gond nélkül eltartotta tizenhét gyerekét.

Milyen titkos forrás szülte jövedelmét?

Tán az uralkodó fizette hallgatását?

Mért nem jutalmazták a hős dajka családját?

A hentes öccse úgy részesül a meséből,

Hogy bátyja szeretőjét vette feleségül.)

Tény, hogy a hercegnek utódra volt szüksége,

Így volt biztosítva az örökösödése.

Még az sem zavarta, hogy ezt cseregyerekkel

Tudta biztosítani, nagy igyekezettel.

A fiúcska persze egy kicsit megváltozott,

Erről leginkább a modora árulkodott.

Kötelességtudó, csendes és érzékeny lett.

Királyságban senkire nem emlékeztetett.

Bár erős, izmos férfi lett a fiúcskából,

Arcvonása nem beszélt kifinomultságról.

Ennek ellenére, amikor „apja” meghalt,                           

Belőle lett a király a birodalomban.                                       

II. Viktor Emánuel

Később, Olaszország egyesítése után,

Az olasz királyságban ő az első király.

Bár tudatában volt alantas származása,

Nem sokat tehetett a terjedő pletykákra.

A legtöbb olasznak semmit nem jelentett,

Hogy királyuk vére uralkodó vagy hentes.

Viktor Emánuel, aki királyuk lenne

Országuk alapítóját tisztelik benne.

A dajka

REJTÉLYES ESETEK 11. Belovagolt a történelembe

 

Lady Godiva

Belovagolt a történelembe

Mercia grófjának feleségét istenfélő életéért és jó néhány kolostor nagylelkű támogatásáért tisztelték a XI. század közepén.

A sors tréfája, hogy emlékezetét az a hírhedt kilovaglása őrizte meg, amelyet valójában aligha tett meg.

Olvassátok:

Belovagolt a történelembe

Coventry polgárai sokat szenvedtek

Szörnyű magas adók mindenkit terheltek

Hitvalló Edward, az utolsó angolszász

Uralkodott éppen az angolok nyakán

Mikor könnyítésért folyamodtak hozzá

Kérelmük sosem hatotta meg a királyt

Könyörület helyett újabb adót emelt

                                   De a lakosság már nem bírta a tehert.
Coventry grófja itt nem tehetett semmit,                            
Nem látott megoldást, ami ezen enyhít.
Ekkor lépett közbe a gróf felesége

Mélyen vallásos volt, s szerette a népet
Jó szándékkal ezért arra kérte férjét
Ismét vonja vissza a követelését
Mint eddig már többször szívesen megtette

Az ajánlat

Mikor erre kérte a szép felesége.
Azonban most a gróf  hajthatatlan maradt
Sőt már dühítette ez a vasakarat.
A közbenjárásnak véget akart vetni,
Emiatt egy ördögi tervet eszelt ki:
Tudta, hogy a grófnő nagyon istenfélő,
Egynéhány kolostort nagylelkűn segítő.
Előállt egy rendkívüli ajánlattal,
Amiről azt hitte, végrehajthatatlan.
A grófnő vetkőzzön tiszta meztelenre,
Így lovagoljon majd ki a piactérre,
Végig a városon, mikor legtöbb a nép,
Ha megteszi teljesíti a kérését.
Azt hitte a grófnő visszautasítja,
S így a súlyos adót ő nem vonja vissza.
De a gróf legnagyobb megdöbbenésére,
A feltételt elfogadta felesége.

Másnap reggel a nő lovára pattanva,
(alakját csak leomló haja takarta),
Keresztül lovagolt a nagy  vásártéren
Hogy segíteni tudjon a szegény népen.
A gróf, mivel ígérte, nem tehetett mást
Állni kellett hitvesének adott szavát.                                       

Lóra pattant

A grófnőt beírta ez a bátor tette,
Lady Godivaként a történelembe.

A meztelen grófnő emlékezetére
A híres lovaglás felelevenítése
Coventry városban gyakran megtörténik,
De a grófnőt már egy fiúra cserélik.
A legenda szerint sok vitát idézett,
Lovon ülő viseljen-e öltözéket!

A legendát Maeterlinck is feldolgozta
Színművének ismert neve: Monna Vanna.
Cselekményt áttette Pisa városába:
Kéjsóvár tábornok perverz kívánsága,
Éhinségtől  úgy védheti meg a várost,
Ha ruha nélkül keresi fel a tábort.

Egy angol kiadvány nem rég kimutatta
Ki is Lady Godiva leszármazottja?
Ezek szerint pedig Erzsébet királynő
Egyik őse volt Lady Godiva grófnő.

        Hogy erre Erzsébet büszke lehet-e?
        Kíváncsi lennék!

                                                                             

Godiva szobra Coventry központjában

REJTÉLYES ESETEK 10. A svájci szabadság atyja

 

Tell Vilmos

A svájci szabadság atyja? Tell Vilmos                       

A hírneves lövész kétszer célzott számszeríjával és nyila mindkétszer talált.
Az egyik kilőtt nyíl megmentette az életét, a másik pedig kirobbantotta a svájci függetlenségi háborút – legalábbis így mesélték és hitték el századokon át.

                                  Walter István:  Az  íjász

Nézd apám!  Kalap van az oszlop tetején    

a kalap

Szólt a fiú a svájci Altdorf főterén

Semmi közünk hozzá válaszolt az apja.

A bécsi helytartó ezt nem így gondolta.

Egy zsoldos dárdáját mellének szegezte

S követelte, hogy a kalapot köszöntse.

A zsarnok helytartó parancsban kiadta,

Ha nincs ott, őt képviseli a kalapja.

És aki azt nem hajlandó köszönteni,

A császár nevében börtön fenyegeti

Amíg az apa a zsoldossal vitázott

A fiú keresett néhány jó barátot

Jöttek is parasztok jócskán, csapatostól

Kiknek elege volt már a gyalázatból

Azonban mielőtt ölre mentek volna:

-Megjött a kormányzó! - kiált egyik szolga   

hiába könyörgött

Lovával csakugyan helytartó érkezett

Persze megkérdezte mi ez a csődület?

A zsoldos elmondta, amit elmondhatott

Ki nem köszöntötte imént a kalapot.

Mindenki hallott már a híres íjászról

Száz méterről lövi az almát a fáról.

Zsarnok ajka torzult kegyetlen mosolyra:
Na fiú keresd meg, hol van az az alma

De nem kell lelőni a fa tetejéről

Hanem száz méterről a fiú fejéről.

Az apa megijedt, kéri a kegyelmet

De hiába kéri, a zsarnok nem enged.

A fiú ismeri apja ügyességét

Nem is engedi, hogy szemeit bekössék.

Apja felkészült az istenítéletre

Célzott, de aztán az íjat leengedte,

Lassan elővett egy második nyílvesszőt

Derekába tűzte és csak azután lőtt.                    

fiú az almával

Nyilával az almát ketté hasította,

Rohant a fiú, hogy magához szorítsa.

A helytartó kérdi? A másik nyíl minek?

Ha az első téveszt, azt szántam teneked!

A pimaszságáért nyomban lefogatta

Szándéka volt hogy börtönbe csukatja

Egy csónakon vitték börtönbe a rabot

De vihar tört ki és kereket oldhatott.

Immár szökevényként szentül megfogadja,

A zsarnok helytartó életét kioltja.

S ahogy megfogadta úgy is cselekedett

És a kilőtt nyila célt most sem tévesztett.

Tell Vilmosnak nyila adta meg a jelet

Svájci függetlenségi harc kezdete lett.

Fenti történetet Schiller így írta meg     

Gessler

                                   Tán az ő fantáziájában született?

Mert a szájhagyomány ezt a történetet

Úgy említi, hogy az bárhol megeshetett.

Hasonló mesét mond német, dán és norvég

Sőt Izland és Angol vidéken megtörtént.

Mindegyik mesében szerepel az alma

Mit fia fejéről lenyilaz az apja.

Néhány tudós azt is állítja nagy bátran,

Tell Vilmos nem is élt.  Csak magyar kártyában!

makk felső

A Tell-kártya az 1848-as szabadságharcot megelőző időben jelent meg, amikor Európa-szerte forradalmi mozgalmak érlelődtek.

A Nemzeti Múzeum több csomagot őriz belőlük, ezeken az akkor még fametszetű lapokon a készítő műhelyének jelzése magyar nyelven is előfordul. Őriznek a győri mester kártyáiból egy próbalevonatot is, amelyen egy nagy papírlapon egymás mellett látható a 32 darab svájci kártyalap, mely azonban csak egy reklámlap lehetett

A magyar nyelvű Tell-kártya szereplői és színei
	makk	piros	tök	zöld
alsó	Harras Rudolf - Gessler istállómestere (régebbi kátyákon Harras Rezső)	Kuoni pásztor	Reding Itell - főbíró	Fürst Walter - Tell Vilmos apósa
felső	Tell Vilmos	Geszler  Hermann - helytartó   A Tell-kártya lapjai	Stüszi  vadász -  csősz	RudenzUlrich -  lovag aki a svájciak    oldalára áll

REJTÉLYES ESETEK 9. A kaméliás hölgy

A kaméliás hölgy

Korának legünnepeltebb és legkapósabb kurtizánja volt.

Kaméliák

Bár Marie Duplessis megosztotta kegyeit Párizs sok gazdag és nemes férfiúja között, tartós hírnevét egy elszegényedett ifjúval való viszonyának köszönheti.
Mindketten világhírűek lettek.

Ha Marie Duplessis fehér kaméliát viselt, hajlandóságát jelezte a szerelmi ajánlatok iránt; a piros virág türelemre intett.

Walter István  Szerelemből világhír

Magas ifjú, választékosan öltözve,

Bár ezt pénztárcája nehezen engedte,

Barátjával ment egy párizsi színházba,

Nem zavarta egésznapi lovaglása.

Színházi távcsövét szinte le sem tette

S egyáltalán nem a színpadot figyelte

Jobban érdekelték a páholyok őket,

Érdeklődve nézték a szép, vonzó nőket.

Köztük félvilági nők is jelen voltak,

Kegyeiket adták főleg gazdagoknak

Valójában vágytak ifjak szerelmére,

Talán még akkor is, ha kevés a pénze.

Egyikük az ifjút nagyon megragadta

Folyton őt bámulta, szemével felfalta.

Magas, karcsú nő volt, arca rózsás fehér,

Más ifjak is versengtek a kegyeiért,

Amit gazdag, nemes férfiak kaptak meg.

Párizsban így ő volt a legünnepeltebb.

Maria Duplessis

Néhány dolgon átment, míg ide érkezett,

Mert egy parasztgazda lányaként született

Apja eladta őt egy cigánycsapatnak,

Ők rajta Párizsban, jó pénzért túladtak.

Aztán varrónő lett, ezt sem soká tette,

Egy fogadós figyelt fel a szépségére.

Elhelyezte őt egy külön lakosztályba,

Ahol ezután a szeretőit várta.

Szolgálataiért busásan fizettek,

Vendégei között akadt gazdag herceg.

Hamarosan szert tett temérdek sok pénzre.

Százezreket gyűjtött s költött fényűzésre.

Vett ragyogó ékszert és gyönyörű ruhát,

Rengeteg virággal körülvette magát.

De mivel a rózsa illatától szédült,

Mindenhova szagtalan kamélia került.

Sok könyvet olvasott, gyakran zongorázott.

Egy hibája volt csak:  hazudni imádott.

Szerinte „azért kell hazudozni sokat,

Mert ez hófehérre festi a fogakat!”

Bár mindezeken túl arany volt a szíve,

De valami mindig szerelemre űzte.

Megszállottan vágyott a csendre, békére,

Az egyik, majd másik férfi szerelmére.

Jelenleg egy idősebb gróf tartotta ki,

De mellette volt egy másik gróf is neki.

Színházban

                                   A nem gazdag ifjú belé volt szerelmes.

A nő észrevette, s nem volt ellenszenves.

Előadás után ifjút és barátját

A barátnőjével lakásukra hívták.
Az ott levő grófot kiutálták gyorsan.

Egymásba szerettek elég alaposan.

Nem tartott sokáig a gyönyörű este,

Rövid és keserédes románc követte.

Néhány hónapig még boldogok is voltak,

De szép lassan egymástól eltávolodtak.

Fiú nem adhatott annyit, mint egy gazdag,

S nem fogadta azt el, mit szegényként kaphat.

A leány ezután férjhez ment egy grófhoz
(Közben Liszt Ferencnél is vigasztalódott).

Élete ezután túl rosszul alakul

Egy gyors tüdőbajnak esik áldozatul.

Visszavonult csendben, sokat imádkozott,

Mikor úgy érezte, papot is hívatott,

Kitől felvette az utolsó kenetet.

Miközben odakinn karneváli menet

Hangos nevetése verte fel a csendet

Ő árván, huszonhárom évesen halt meg.  

ifj Alekxandre Dumas

Az ifjú mikorra visszaért a házhoz

Már árverés zajlott, ő is vett egy láncot,

Amit a szeretett nő a nyakán hordott.

Minden mást az unokahúgára hagyott.

Végrendeletében kikötésként írta,

Hogy a leány soha ne jöjjön Párizsba.

Az ifjú kivett egy szállodai szobát,

A lány leveleit, hogy olvashassa át.

Nekilátott, hogy azt a regényt megírja,

Ami neki később a világhírt hozta.

A kaméliás hölgy nagy sikert aratott,

Az ifjú Dumasnak ismertséget adott.

Tudott a regényből színdarabot írni.

De apja nem akarta színpadra vinni,

Egészen addig, míg el nem olvasta.

A fiát akkor már könnyek közt fogadta.   

A könyv

A gyönyörű mesét Verdi tette naggyá:

Traviáta címmel vált halhatatlanná.

 

Traviata