MEGHATÓ TÖRTÉNETEK 39. Süni

A szegedi "Bakteráj"!

Süni

1956-ban is a  Szegedi MÁV Nevelőintézet lakója voltam  (amit Bakterájnak neveztek), minket pedig kisbakternek,  amikor  a következő eset történt velünk.
Négyen voltunk jó barátok és néha esténként kilógtunk a városba.

kis bakter

Egy szeptemberi éjjelen történt, hogy a vasútállomás felől hazafelé ténfergésünk közben azt vettük észre, hogy a villamossínek között mozog valami.
Körülfogtuk.
Egy aranyos kis sündisznó volt. Kegyetlenül meg volt ijedve.
Összegömbölyödött úgy, hogy csak a tüskéi látszottak.

Ebben az időben éppen kopaszok voltunk (így szereztünk fogadásból pénzt cigire) és a Sanyi anyukája által kötött jumbó-sapkát hordtuk, hogy ne lássák, főleg ne símogassák,  az akkor még nem divatos kopasz fejünket.
Levettem a sapkámat és a sünt belegöngyöltem.
Megbeszéltük, hogy mi lesz a süni sorsa.

a süni

A mi hálószobánk az emeleten volt. Mellettünk volt egy kellékes helyiség, amellett a színpad, ami a Kultúrteremhez tartozott. A kellékes szobával a hálótermünknek volt egy közös ajtaja, amit persze mi ki tudtunk nyitni. A színpad felé is volt egy ajtó, azt pedig zárva szoktuk tartani, nehogy onnan valaki meg tudjon lepni bennünket.
Tizenketten laktunk a hálóban. Hat db emeletes ágyban.
Én az egyik felső ágyat foglaltam el.
A szokásos úton bejutottunk az épületbe. A sünit betettük a kellékes szobába, ahol mondanom sem kell mindenféle színpadi kellékek, falak, drapériák voltak.
Reggeli után kezdődött a hadművelet: hogyan fogjuk a sünt etetni?
Addig udvaroltunk a szakácsoknak, míg adtak egy fél liter tejet és egy zsemlyét.
Kezdetnek ez is jó. A tejet beleöntöttük egy fémdobozba, amiben eredetileg "Tangó" padlóápoló krém volt (ezzel szoktuk a hálószoba padlóját felkenni).
Szépen kimostuk. A tejbe beleaprítottuk a zsemlyét.
Amíg ott voltunk, a sün nem volt hajlandó előjönni, de estefelé azt tapasztaltuk, hogy a tej megfogyatkozott. 

etettük szépen

Előbb-utóbb aztán majdnem mindenki tudott a mi sününkről.
A konyháról literszámra hordtuk a tejet, számolatlanul a zsemlyét.
Az egész bakteráj a mi sününknek fogdozott  legyeket, miután valaki kitalálta, hogy a sün ezt szereti. Szerette is.
Egy idő után felbátorodott és amikor vittük neki a kaját, sűrű szuszogások közepette tört elő a színfalak mögül.
Egyik este valaki nyitva felejtette a kellékes ajtaját. Azt hallottuk, hogy a sün ott szaladgál az ágyaink között. Persze éppen most jött rá mindegyikre a pisilhetnék. Jajgattak, hogy nem mernek leszállni az ágyról, mert félnek, hogy rálépnek a sünre.
Ráadásul a Zoli ágyához készített üveg vizet (éjszaka szokott belőle kortyolni) fel is döntötte.
Szép óvatosan lemásztam az ágyról. felkapcsoltam a villanyt és betereltem a "helyére".
Jól élt a süni. Meg mi is. Bőséges reggelink volt. A szakácsok mit gondolhattak, hogy mekkora sününk van, aki ennyi tejet és zsemlyét meg tud enni?

felbátorodott

1956 október 23-án az emeleti hálótermek ablakába vonult mindegyikünk, mert furcsa hangok jöttek fel az utcáról.  Kíváncsian szemléltük a felvonulókat, akik addig még soha nem hallott rigmusokat skandáltak. "Ruszkik haza!", meg ehhez hasonlók.

Láttuk, hogy sok köztük az egyetemista.  Néhányuk pár éve még a „Bakter”-ban lakott, ismertük őket és ők is minket.
Felkiabáltak nekünk is, hogy "Vasutasok gyertek ki!".
A tömeg átvette a „hívó szót”  és együtt skandálták:  „Vasutasok gyertek ki!”
A szívünk majdnem kiugrott a helyéről, de nem mertünk kimenni.
Csak a következő napokban hallottuk mi is történt.

Néhány nap múlva mindegyikünket elengedték haza.
Még a szétoszlásunk előtt azonban felmerült a kérdés:
Mi legyen a sünivel?
Elhatároztuk, hogy szabadon engedjük.
Összeszedtük a maradék kajáját. Johny ölbe fogta és kisétáltunk vele a töltésoldalba.
Ott Johny letette a fűbe, melléje raktuk az élelmet.

Elbúcsúztunk

Egy darabig csak lesett bennünket. Szinte kérdezte a szemeivel, hogy mi lesz most ?
Nekem kellett búcsúbeszédet mondanom, hisz négyünk közül én voltam "Aramis" (a három testőr nyomán), a nagy költő. El is búcsúztam a mi kis sününktől.
Mondtam neki, hogy nagyon a szívünkhöz nőtt, de nem ígérhetem meg azt, hogy visszajövünk érte.
Nehéz szívvel hagytuk magára. 

 

Vissza-vissza néztünk és egyszer csak láttuk, hogy eltűnik a fűben.
Észre vettem, hogy Johny valamiért a szemét törölgeti.
Talán az én beszédem hatotta meg?
Vagy a sünit sajnálta ?
Ezt látva aztán mi is törölgettük a szemünket.